150 éve égett le Marosvásárhely fél belvárosa, tűz- és építészettörténeti konferenciával emlékeznek rá

150 évvel ezelőtt, 1876. április 12-én tört ki Marosvásárhelyen a város történetének legsúlyosabb tűzvésze, amit újjáépítés és a tűzvédelem szigorítása követett, ugyanakkor a tragédia egybeesett a fotográfia kezdeteivel is: az akkor készült fényképek árából a károsultakat segítették. A fontos építészet- és várostörténeti pillanat emlékére a Maros Megyei Múzeum munkatársai úgy döntöttek, hogy számba veszik más települések hasonló történeteit is, és tűz és építészet témában szervezik meg A város színeváltozása konferenciasorozat hatodik találkozóját.

Bár szűk kutatási területről van szó, végül a vártnál több, húsz előadó jelentkezett, akiket október 23–24-én lehet meghallgatni a marosvásárhelyi Kultúrpalota Kistermében, mondta el a Transtelexnek a konferencia szervezője, Orbán János művészettörténész, a Maros Megyei Múzeum kutatója.

„Tegnap délben fél 1 órakor a Ferenc rendi szerzetesek istállójában tűz ütött ki. — A borzasztón dühöngő szél a tüzet a körül fekvő zsindely- és cseréptetőzetű házakra vitte, úgy, hogy városunk legszebb részét, mely szilárd, emeletes kőépületekből állott, egyszerre ellepte a tűz. Mentésről annyi irányban szó sem lehetett. A főtéren s mellékutczáiban lévő házak tűztengerben úsztak, mindenki csak élete megmentéséről gondoskodott. Egy darab bútort vagy fehérneműt sem menthettek meg, sőt a hirtelenében pinczékbe rejtett holmik is odaégtek. (...) Az égés oly borzasztó mérvet öltött, hogy 100-nál több, mind legszebb épület teljesen le- és beégett s az azokban lakott pár száz család nemcsak hajlék, de teljesen ruházat és élelem nélkül maradt. A kár legegyszerűbb számítással az egymillió forintot meghaladja” – tudósították Marosvásárhelyről a budapesti Nemzeti Hirlap olvasóit 1876 áprilisában.

Még sokkal rosszabb is lehetett volna a helyzet, ha a várból a puskaport nem szállították volna el még a tragédia előtt, ugyanis a lángok a vár bástyáit és épületeit is elérték, derült még ki a korabeli beszámolóból.

„A tűzvész az előző bő száz évben kiépült városrészt érintette a leginkább, a főtér nyugati sorát a ferencesek templomától a Lábasházig, a Kossuth Lajos utca belső szakaszait, a Szentgyörgy és a Kövecses utcát, ez pedig azt jelenti, hogy a barokk és a klasszicizmus korában kialakult városkép jelentős része megsemmisült” – mondta Orbán János. „Mivel fotóanyag gyéren maradt fenn az 1876 előtti állapotokról, nagyon halvány fogalmaink vannak arról, hogy ezek a városrészek hogyan is néztek ki. Szerintem művészettörténetileg ez a legnagyobb kár. Az is kár, hogy megsemmisült a Görög-ház eredeti klasszicista homlokzata, hiszen az volt az egyetlen valamirevaló érett klasszicista épület a városban. És még ki tudja mi minden veszett oda, amiről nem is tudunk” – tette hozzá a művészettörténész, aki pénteki előadásában részletesen beszél majd a pusztulásról és az újjáépítésről.

A 19. századi tűzesetekben odaveszett épületekről azért már valamivel többet tudhat az utókor, miután az ekkoriban egyre szélesebb teret nyerő sajtó tudósított a tragédiákról. A konferencián Újvári Dorottya muzeológus, fotótörténész külön foglalkozik a tűzvésztudósításokkal és a városi katasztrófák képi megjelenítésével. „A korai időkben ezeket metszeteken jelenítették meg, a fotó később vált lehetővé illetve elterjedtté. A századforduló időszakából már maradtak fenn fényképek, de korábban is léteztek, konkrétan tudjuk például, hogy 1876-ban Ciehulski Péter, Marosvásárhely fényképésze is felhurcolta az eszközeit a várdomb magaslatára, és onnan örökítette meg a pusztulást, a fotók eladásából származó bevételt pedig a tűzkárosultak javára fordították. Sajnos ez a felvétel nem ismert, nagy felfedezés lenne, ha egyszer valahonnan előkerülne” – részletezte Orbán János.

A leégett városrészeket néhány év alatt sikerült újjáépíteni Marosvásárhelyen. Míg más városokban az újjáépítés gyökeresen megváltoztatta a városképet vagy új építészeti stílusnak adott teret, a művészettörténész szerint Marosvásárhelyen akkor nem történt ilyen nagy áttörés. „Nem jelentek meg új tendenciák a városban, tulajdonképpen a már korábban is ismert, kései klasszicista formákkal elvegyülve alkalmazott kései romantika erősödött fel a homlokzati díszítésekben. Mindez itt-ott neoreneszánsz megoldásokkal egészült ki, legmarkánsabban a Görög-házon” – mondta.

A tűzvész annál nagyobb szerepet játszott a marosvásárhelyi tűzoltóság megszervezésében, 1876-ban ugyanis meglepő módon nem volt ilyen alakulat a városban. „A szászrégeni, marosludasi és kolozsvári tűzoltókat kellett segítségül hívni, a korabeli lapok keserű megjegyzései szerint nekik köszönhető, hogy csak a fél belváros égett le és nem az egész” – tette hozzá Orbán János.

Hasonló, egész városrészeket, esetleg teljes településeket elpusztító és a társadalom széles rétegeinek anyagi helyzetét negatívan érintő tűzesetek más városok történetében is gyakran előfordulnak. „A konferencia tematikájának meghatározásakor kifejezetten a városi tűzvészek építészettörténeti, urbanisztikai hozadékaira voltunk kíváncsiak, olyan szakembereket szólítottunk hát meg, akiknek voltak a témára vonatkozó kutatásai. Az volt az alapötlet, hogy érdemes lenne ezeket a történeteket együtt látni és egy szélesebb horizonton megvizsgálni, felfedezni az azonosságokat és különbségeket a tüzek által generált építészeti folyamatok között. Így érthetjük meg jobban a marosvásárhelyi esetet is” – magyarázta a Maros Megyei Múzeum munkatársa.

Mint mondta, a felhívásra a vártnál több előadó válaszolt. A részletes program itt érhető el. A Maros Megyei Múzeum szakemberei mellett neves művészettörténészek, kutatók és restaurátorok, valamint rangos hazai és magyarországi akadémiai intézmények munkatársai is előadnak. Az egykori fejedelmi székhely, Gyulafehérvár tűzvészeit vizsgálja egy átfogó előadás keretében Kovács András művészettörténész professzor, emellett szó lesz Brassó 17. századi és Kolozsvár 18. századi tűzvészéről is. A 19. századból a kolozsvári Tűzoltótorony leégését, a konferencia apropóját adó, másfél évszázada történt marosvásárhelyi tűzvészt, emellett többek között debreceni, nagyváradi, nagykárolyi, kézdivásárhelyi tűzeseteket emelnek ki a konferencián, és a városi katasztrófák sajtóábrázolásáról is szó lesz.

Lesznek módszertani előadások is, szombaton Mihály Ferenc restaurátor, a történeti faberendezések, asztalosmunkák és fedélszerkezetek legjobb erdélyi ismerője tart előadást arról, hogy milyen adatok állnak rendelkezésre ezek kutatásához, miután éppen a fa az, ami először elég, ha tűz üt ki. Kiss Lóránd falképrestaurátor a középkori falképek tűz hatására történő színelváltozásáról, Szőcs Péter Levente, a Szatmár Megyei Múzeum főigazgató-helyettese pedig a tűzvészek régészeti nyomairól értekezik. Különböző helyi példákon keresztül szó lesz tűzvédelmi szabályokról, városrendezési reformokról, az első világháború utáni újjáépítésről is, továbbá színháztüzekről, kastélytüzekről, illetve a milánói magyar pavilon leégéséről és újjászületéséről is.