„Ajánlanám a gyerekemnek, hogy kultúrával foglalkozzon? Félek, nem” – Erdélyi magyar kulturális szereplőket kérdeztünk

A magyar kultúra napját ahhoz a momentumhoz kapcsoljuk, amikor Kölcsey 1823 január 22-én véglegesítette a Himnusz kéziratát. 1989 óta ezen a napon ünnepeljük a magyar kulturális élet múltját, jelenét és jövőjét. És bár ennek a jelentése nem csak közösségenként, hanem személyenként is változik, éppen ez a változatosság az, ami formálja, alakítja és árnyalja azt, hogy ki mit nevez kultúrának.

Az erdélyi magyar kulturális szféra néhány szereplőjétől arról érdeklődtünk, ők hogyan látják ezt a kultúrkörnyezetet, milyen hiányosságokat vélnek felfedezni, mi a véleményük a politika és a kultúra kapcsolatáról, illetve az örökzöld kérdést is feltettük: meg lehet-e élni ebből.

A megszólalók különböző generációkból és területekről érkeznek. Könczei Csilla néprajzkutató, antropológus, dokumentumfilmrendező, a kolozsvári Tranzit Ház alapítója és az alapítvány elnöke a kulturális intézményépítés tapasztalatát hozza. Mostis Gergő színész, a Planetárium tulajdonosa közösségi térként gondolkodik a kultúráról, amelynek szerepe nem merül ki a szórakoztatásban. Ladó Ágota művészettörténész, muzeológus rendszeresen reflektál kortárs kulturális kérdésekre. Ferencz-Nagy Zoltán irodalmárként, költőként, irodalmi folyóirat szerkesztőként a pályakezdők nézőpontját képviseli, ahogy György Laura színész is, aki rádiós tapasztalataival a színház és a média, a kommunikáció határterületeiről érkezik.