Kommunizmus és diktatúra Romániában 9. – Gheorghiu-Dej személyi kultuszától Ceaușescu fáraói imádatáig

A személyi kultusz – vagyis a vezetők és uralkodók kritikátlan dicsőítése és emberfelettivé emelése – régi jelenség. Elég, ha az egyiptomi fáraókra vagy a középkori királyokra gondolunk, akiket udvari költők és udvaroncok éltettek. A 20. századi totalitárius rendszerek (legyenek akár fasiszta, akár kommunista típusú diktatúrák) tudatosan nyúltak ehhez a módszerhez, mint propagandaeszközhöz.

A diktatúrák hierarchikus társadalmi és hatalmi rendszert építenek ki, amelynek csúcsán a Vezér áll. Hogy megindokolják a Vezér fokozott hatalmát, azt állítják róla, hogy emberfeletti tulajdonságokkal rendelkezik, a nép atyja, aki gondoskodik mindenről. A népnek ezért nemcsak tisztelnie kell őt, hanem ennél is többet: istenítenie, mert a boldogulás tőle függ. Szava „szent”, akarata törvény, hatalma pedig korlátlan; aki szembeszáll vele, az megbüntetésre számíthat.

Személyi kultusz: vezető szerepet játszó politikai személyiségek elvtelen, mértéktelen és kritikátlan dicsőítése. A diktatórikus rendszerek gyakori sajátossága, legkirívóbb formában azonban a kommunista vezetők körül alakult ki: a Szovjetunióban Sztálin, Észak-Koreában Kim Ir Szen, Romániában Nicolae Ceaușescu körül.

A személyi kultusz fogalmát először Karl Marx használta az 1870-es években, amikor elutasította saját maga és Engels körül kialakuló túlzott rajongást. A ma ismert, propagandával irányított és túlzó személyi kultusz fogalmát Nyikita Hruscsov használta először 1956-ban, amikor a XX. pártkongresszuson bírálta Sztálin túlkapásait.

A személyi kultusz gyakran halál után is folytatódik. Ilyenkor állami temetést rendeznek tömegek részvételével, mauzóleumot emelnek, a vezető testét bebalzsamoztatják (pl. Lenin), kultuszát pedig művészetek, oktatás, helynévadások, szobrok és évfordulók táplálják.

Már korábban szó esett arról, hogy a kommunizmus bizonyos értelemben egyfajta világi vallásként működik: megvannak saját „szentjei”, rituáléi és hiedelmei. Ebben a rendszerben az isteni szerepet a Nagy Vezető tölti be: a mindentudó, mindenható, csalhatatlan uralkodó.

Gheorghe Gheorghiu-Dej személyi kultusza

Gheorghiu-Dej egy moldvai városban született, vasúti villanyszerelőként dolgozott, majd szakszervezeti bizalmiként került a kommunista munkásmozgalomba. A grivicai sztrájkban játszott szerepe miatt több mint egy évtizedet töltött börtönben, ahol a bebörtönzött hazai kommunisták vezetőjévé vált. Hivatalosan az 1945-ös pártkonferencián választották meg főtitkárrá, és élete végéig ő maradt Románia első számú politikai vezetője.

Gheorghiu-Dej személyi kultusza szovjet mintára alakult ki. A kezdeti időszakban nem csak őt éltették a tömegrendezvényeken: a résztvevők rigmusokat skandáltak a Szovjetunióra, Sztálinra, valamint hazai vezetőkre (például Ana Paukerre vagy Lukára) is. Az ő képeik is ott voltak a középületek falain. Később azonban a főtitkár tisztelete fokozatosan kiszorította a többiekét (ahogy Gheorghiu-Dej politikailag is leszámolt vetélytársaival). A sajtó első oldalain leggyakrabban ő szerepelt, beszédei kötelező olvasmányokká váltak, munkalátogatásait nagy nyilvánosság előtt ünnepelték, intézmények és gyárak vették fel a nevét.

Nem véletlen, hogy 1949 áprilisában a Pionírszervezet hivatalos és ünnepélyes megalapítása éppen a róla elnevezett művelődési otthonban történt.

Gheorghiu-Dej személyét övező kultusz 1951-ben kezdett erősödni, amikor az ötvenedik születésnapját ünnepelték. A kommunista propaganda jól kihasználta, hogy november 7-e a bolsevik forradalom évfordulója, és november 8-a Gheorghiu-Dej születésnapja: így a két ünnepet egymásra lehetett építeni, növelve a főtitkár dicsőségét.

A Romániai Magyar Szó (a Magyar Népi Szövetség napilapja) szinte teljes lapszámát az ünnepeltnek szentelte: nagy méretű fényképpel, többoldalas beszámolókkal a bukaresti felvonulásról. A leírásokból kiderül, hogy dísztribünről, külföldi vendégekkel, órákon át tartó tömeges felvonulásról volt szó, ahol jelszavak skandálása kísérte az ünneplést. Az alcímek is beszédesek: „A felvonulók Sztálin elvtársat, a Pártot, Gh. Gheorghiu-Dej elvtársat éltetik.”

Szokássá vált, hogy ilyenkor munkahelyek, intézmények, gyárak és iskolák kötelezően üdvözlő táviratokat küldtek, amelyek közül több meg is jelent a sajtóban.

A pártfőtitkárt kitüntették a „Szocialista Munka Hőse” címmel és a „Sarló és Kalapács” aranyéremmel. A kitüntetés indoklása jellegzetes bikkfanyelven fogalmazódott: „A haza, a nép, a munkásosztály és a Párt iránti különleges érdemeiért…” – ez a hangzatos, de tartalmilag üres hivatalos nyelvezet a kommunista rendszer egészére jellemző.

Az újságok második oldalai is tele voltak köszöntésekkel, köztük külföldi vezetők (például Kim Ir Szen) távirataival. A Magyar Népi Szövetség is hosszú, sablonos köszöntést közölt, Révy Ilona tollából:

„Köszöntjük Gh. Gheorghiu-Dej elvtársat, Pártunk és népünk forrón szeretett vezetőjét.”

Nem hiányozhattak az udvari költők alkotásai sem; versekkel, festményekkel és díszkiadványokkal hódoltak a főtitkár előtt.

Hajdu Zoltán: Ének Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárshoz

A téged-köszöntők sorában

Váll-váll mellett, itt vonul népem,

Hazára lelt a szabadságban,

Az építők nagy seregében.

S most anyám gyönyörű-szép nyelvén.

E nép nevében így kiáltok:

Köszöntünk téged Gheorghiu-Dejünk,

S ki téged szült, a dicső Pártot.

A versben és a hozzá hasonlóakban túlzó metaforák és ünnepélyes jelzők halmozódnak, a kultusz egyik alapvető eszközeként. A személyi kultusz 1953 és 1958 között valamelyest csillapodott, a Hruscsov-féle desztalinizáció hatására (amely Romániában csak korlátozott mértékben érvényesült). Aztán 1961-ben, Gheorghiu-Dej hatvanadik születésnapján, újra felerősödött.

Ekkorra a Romániai Magyar Szó már ELŐRE néven jelent meg, de felépítése ugyanaz maradt: nagyméretű portré, hosszú ünnepi köszöntők, táviratok, kitüntetések, dicsőítő szólamok.

Gheorghiu-Dejt halálakor (1965) állami gyász keretében temették el, külön mauzóleumban, nevét gyárak, intézmények és települések viselték (például Onești – Ónfalva – 1965 és 1990 között).

Nicolae Ceaușescu mindeddig példátlan személyi kultusza

Gheorghiu-Dej személyi kultusza lényegében az ötvenes évek kelet-európai kommunista diktatúráinak szokásos szintjén maradt. Azonban a Nicolae Ceaușescu körül a hetvenes–nyolcvanas években kiépült, kései sztálinista személyi kultusz Európában példátlan méreteket öltött.

Nicolae Ceaușescu 1918. január 26-án született Olt megyében, Scornicești faluban, sokgyermekes szegényparaszti családban. Nagyon fiatalon kapcsolatba került az illegális kommunista mozgalommal, többször letartóztatták. A börtönben ismerkedett meg a párt vezetőivel, köztük Gheorghiu-Dejjel, aki döntő hatással volt politikai pályájára. 1944 után gyorsan emelkedett a ranglétrán, és Gheorghiu-Dej halála után, 1965-ben ő lett az utóda.

Első éveiben még elítélte elődje túlkapásait, beleértve a személyi kultuszt is. 1971-es észak-koreai és kínai látogatása azonban fordulópontot jelentett: hazatérése után olyan, a sztálinizmusra és a keleti totalitárius rendszerekre jellemző, látványos személyi kultuszt honosított meg, amely nem csak saját személyére, hanem feleségére, Elena Ceaușescura és családjára is kiterjedt. Sőt, még szülőfaluját, Scornicești-t is „példamutató településsé” fejlesztették, ahol a helyi futballcsapat pár év alatt az élvonalba jutott.

A diktátort és feleségét minden alkalommal és eszközzel dicsőítették: tömeggyűléseken, történelmi megemlékezéseken, munkalátogatásokon, a rádióban, a televízióban, a nyomtatott sajtóban, és a tankönyvekben is. Mindkettejüket elárasztották rangokkal, címekkel, és mivel hiúságuk kielégíthetetlen volt, akadémiai és tudományos címekkel is elhalmozták őket, annak ellenére, hogy egyikük sem rendelkezett teljes iskolai végzettséggel.

Képeik és szobraik betöltötték az intézmények falait és a kiadványokat, műveiket (amelyeket valójában névtelen párttollnokok írtak) milliós példányszámban adták ki és terjesztették. A propaganda még a közelmúlt történelmét is meghamisította, hogy a diktátorpár történelmi jelentőségét kiemelje, Ceaușescut pedig „hőssé” és „államférfivá” emelje.

„A sajtókampány célja az volt, hogy igazolja az RKP vezetőjének rendkívüli hatalmát. Nicolae Ceaușescut olyan nélkülözhetetlen személyiséggé alakították, aki – az értelmezés szerint – egyedül képes biztosítani az ország fennmaradását, fejlődését és irányítását.”
(Manuela Marin: Nicolae Ceaușescu. Az ember és a kultusz – részlet)

A kultuszt szolgáló művészek – festők, szobrászok, színészek, költők – egymással versengtek, ki tud bombasztikusabb jelzőket, képeket, allegóriákat használni. Ceaușescut gyakran egy sorba helyezték román történelmi uralkodókkal és nemzeti hősökkel, sőt néha „Felséged” megszólítással illették. A politikai kommunikáció egészét áthatotta ez a túlzó, ünnepélyes hang.

A propaganda mindenhol jelen volt: a sajtóban szinte nem lehetett olyan cikket találni, amelyben ne szerepelt volna Nicolae Ceaușescu neve, képe vagy „bölcs” idézete. A tankönyvek, az iskolai dekoráció, az ünnepségek mind az ő kultuszát szolgálták. A legkisebbeket sem kímélték: már a 4–7 éves „Haza Sólymai” számára is kötelező volt a vezetéspár dicsőítése, a pionírok és a KISZ-tagok számára pedig Ceaușescu egyértelmű „példakép” volt.

Az életkörülmények romlásával a dicsőítés nem csökkent, hanem még fokozódott. Ahogy a rendszer mind nehezebben működött, úgy próbálta magát megmenteni azzal, hogy a diktátor szerepét még inkább isteni rangra emelte.

A kulcsjelzők, amelyekkel Ceaușescut illették (néhány a sok közül):

• a nép legszeretettebb fia
• Kárpátok Géniusza
• stratégák stratégája
• a béke hőse
• humanista gondolkodó
• a nagy építőmester
• a nemzet nagy vezére
• a világ munkásmozgalmának kiemelkedő egyénisége

Elena Ceaușescut pedig így nevezték:

• a nemzet anyja
• jeles tudós
• akadémikus
• a föld „legigazságosabb asszonya”

Míg Gheorghiu-Dej kultusza időszakos és rendezvényekhez kötött volt, Ceaușescué állandó, folyamatos és mindent átható. Gheorghiu-Dejt elvtársai legalább tegezhették; Ceaușescut később csak magázva, és gyakran uralkodói címekkel illetve szólították meg.

A Ceaușescu-kultusz kiterjesztése a legfiatalabbakra

A Ceaușescu-korszak egyik lényegi különbsége az előző időszakhoz képest az volt, hogy a legfiatalabb korosztályt sem hagyták ki az ideológiai nevelésből. Míg Gheorghiu-Dej idején a kisgyerekeket még kevésbé „bombázták” pártpropagandával, addig a hetvenes–nyolcvanas évekre már a 4–7 éves óvodások is a személyi kultusz jegyében nevelkedtek.

A Haza Sólymai című gyereklap olvasóit egyenesen arra szólították fel, hogy válasszák példaképnek Nicolae és Elena Ceaușescut, és „minden cselekedetükkel” kövessék útmutatásukat. A születésnapjukra hódoló verseket kellett megtanulni és elszavalni, jókívánságokat megfogalmazni „a nép javára és boldogulására”. Bár vallásos kifejezéseket nem használhattak, a retorika így is a hétköznapi imádat funkcióját töltötte be.

Hasonlóan a Napsugár című gyereklap is azt írta:

„Nicolae Ceaușescu a román nép hűséges fia, hazánk legkiválóbb kommunistája, a világ munkásmozgalmának kiemelkedő egyénisége, méltó a világ minden becsületes emberének őszinte tiszteletére.”

Az általános iskolások számára kiadott Jóbarát folyóirat pedig az oktatás és tudomány terén kifejtett pártállami „gondoskodást” dicsérte, külön hangsúlyozva Elena Ceaușescu szerepét:

„Az oktatás és a tudomány olyan területek, amelyek a legteljesebb mértékben részesülnek Elena Ceaușescu elvtársnő állandó figyelmében és gondoskodásában.”

A fiatalok további nevelésére a KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség) volt hivatott. Az Ifjúmunkás című lap rendszeresen közölt olyan cikkeket, amelyek Nicolae Ceaușescu életét példaképként állították az ország fiataljai elé:

„Nicolae Ceaușescu elvtárs forradalmi munkássága és élete nagyszerű példakép az ország ifjú nemzedéke számára.”

De a személyi kultusznak nemcsak a fiatalok, hanem a teljes társadalom része volt: a munkások, nők, értelmiségiek, művészek – románok és magyarok egyaránt – kötelesek voltak a sajtóban és a rendezvényeken hűséget és lelkesedést kifejezni.

Gheorghiu-Dej személyi kultusza rapszódikusabb és „mértéktartóbb” volt (amennyire egy diktatúrában ez értelmezhető), és főleg jeles alkalmakkor nyert hangsúlyt. Ezzel szemben a Ceaușescu–kultusz folyamatos, mindenoldalú, állandóan jelenlévő propaganda volt, amely a címlapokat és a közélet minden szegletét lefoglalta. Míg Gheorghiu-Dej képe csak meghatározott ünnepeken uralta a nyilvánosságot, Ceaușescuéké állandó és kizárólagos helyet követelt.

Hajdu Győző (1929–2018) — szerep és kontextus

Hajdu Győző író, szerkesztő (az Igaz Szó főszerkesztője) és politikus volt. Jellemző módon 1989 előtt a marosvásárhelyi telefonkönyvben egyik oldalon Hajdu Győző, a következő oldalon pedig Hajdu Victor néven szerepelt – ugyanazzal a címmel és telefonszámmal. Számos tisztséget töltött be: tagja volt a Szocialista Kultúra és Nevelés Országos Tanácsának, parlamenti képviselő volt (Nagy Nemzetgyűlés, 1980–1989), valamint a Romániai Magyar Nemzetiségű Dolgozók Országos Tanácsának vezetőségi tagja is.

Forrásszövegek:

1. A felvonulók Sztálin elvtársat, a Pártot, Gh. Gheorghiu-Dej elvtársat éltetik

„…Jönnek. Órákon át jönnek a hosszú embersorok. Sztálin elvtársat, a Pártot. Gh. Gheorghiu-Dej elvtársat éltetik…

Koreai vendégek ülnek az egyik emelvényen, örömmel nézik felvonuló dolgozó tömegeinket. Kendőiket lobogtatják a koreaiaiak, ők Gheorghiu-Dej elvtársat éltetik…

Hosszú percekig tart az éljenzés, Pártunk és egész dolgozó népünk szeretett vezetőjét Gh. Gheorhiu-Dej elvtársat köszönti. Őelőtte, Pártunk és kormányunk vezetői előtt mutatják ma be fővárosunk dolgozói ötéves tervünk első nagyszerű eredményeit.

A ”Vasile Roaită„ mezőgazdasági gépgyár dolgozói vonulnak most a tribünök előtt. A mai nap kétszeres ünnep számukra. Hozzák a nagy táblát, amire a Gh. Gheorghiu-Dej elvtárshoz intézett távirat szövegét írták…” (Romániai Magyar Szó, 1951 november)

2. Köszöntjük Gh. Gheorghiu-Dej elvtársat, Pártunk és népünk forrón szeretett vezetőjét

„Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs élete egy a Párt harcával, szava a Párt szavát jelenti s éppen ezért az üzemek, falvak, laboratóriumok dolgozói Gheorghiu-Dej elvtársban a Pártot szeretik, a hazát, a békét, a boldogabb jövőt mely felé haladunk. Anyák, akik gyermekeik bölcsője felett virrasztanak, asszonyok, akik a békéért harcolnak, úgy gondolnak Gheorghiu-Dej elvtársra, mint hazánk védelmezőjére, gyermekeink, jövőnk őrére. Ez a szeretet és ragaszkodás csendül ki azokból a levelekből is, amelyeket a szocialista üzemeink dolgozói, kollektív gazdaságaink élmunkásai Gh. Gheorghiu-Dej elvtárshoz írtak és amelyekben fokozottabb hazafias munkára tesznek fogadalmat…” (Révy Ilona írásának részlete, Romániai Magyar Szó, 1951 november.)

3. A haza felvirágoztatásának fáradhatatlan harcosa

(részletek)

Az ország első asszonya, a párt és az állam élharcosa, a széles körű nemzetközi elismeréssel övezett jeles tudós és kiemelkedő politikus, doktor Elena Ceauşescu mérnök akadémikus elvtársnő előtt tisztelgett hazánk népe. Az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagját, a kormány első miniszterének első helyettesét, a Tudomány- és Oktatásügyi Országos Tanács elnökét ünnepeltük születésnapja, valamint a kommunista és munkásmozgalomban kifejtett hosszas munkásságának évfordulója alkalmából…

Ám amilyen értékes e nagyszerű asszony tudományos munkássága, éppen olyan jelentős a politikai tevékenysége is. Immár több mint fél évszázada elkötelezte magát a kommunizmus magasztos eszméi mellett, s munkásmozgalmi tevékenységet, forradalmi harcát élet- és eszmetársa, a nemzet legszeretettebb fia, hős vezetője, Nicolae Ceauşescu elvtárs oldalán az ország, a román nép legszentebb ideáljainak szolgálatába állította. (Új Élet, 1989 1.sz.)

4. A forradalom teoretikusa

Az előbbiekben megkíséreltük vázolni — köztársasági elnökké választása tízedik évfordulója alkalmával — Nicolae Ceauşescu elvtársnak a munkásosztály forradalmi ideológiája alkotó értelmezése, alkalmazása és továbbfejlesztése terén kifejtett, lenyűgözően gazdag tevékenysége néhány mozzanatát. Ezekből világosan kidomborodik, hogy pártunk főtitkára, köztársaságunk elnöke olyan forradalmár teoretikus és politikus, aki a kommunizmus képviselte végcél és a történelmi meghatározottság valóságos kapcsolódásai felvetette komplex problémákat nemcsak hozzáértően értelmezi, hanem feltárja optimális megoldásuk elméleti módozatait is, egyben élen jár azok gyakorlati alkalmazásában, a távlati és a mindennapi feladatok teljesítésében. (Gáll János, Alkotó forradalmár, részlet, Igaz Szó)

5. Új történetünk megalkotója

Az évforduló újabb alkalom arra, hogy kifejezzük szeretetünket, tiszteletünket és hálánkat doktor Elena Ceauşescu mérnök akadémikus elvtársnő. elnökünk felesége, eszme- és harcostársa iránt. Elena Ceauşescu elvtársnő mint pártunk és államunk élenjáró aktivistája, jeles tudós, nagyszerűen hozzájárul a párt bel- és külpolitikájának kidolgozásához és megvalósításához, egyöntetű elismerés övezi humanista akcióit az emberiség békéje és haladása szolgálatában. Fáradhatatlan és gyümölcsöző munkássága a kommunista élet és munka ragyogó példaképe, amelyet a szocialista Románia női mindenkor követni akarnak. (MARIA GROZA, az Országos Nőtanács alelnöke, Dolgozó Nő 1984. 3.sz. részlet)

6. Becsületbeli kötelesség…

„Becsületbeli kötelességünknek tartjuk ezen ünnepi alkalomból is hangsúlyozni, hogy az Ön erőteljes személyisége, az Ön kutató gondolkodása és forradalmi munkássága, a megújhodás szelleme, amelyet a IX. Kongresszus után a hazai gazdasági-társadalmi életnek kölcsönzött, maradéktalanul rányomta jegyeit a hazai szocializmus felépítését célzó egész mű dinamikus, mélyrehatóan megújító folyamatára…” (Megyei Tükör, 1988 január 26.)

7. Határtalan szeretet és biztos garancia

„Határtalan szeretettel a nemzet legszeretettebb fia iránt, az egész néppel teljes gondolati és érzelmi egységben a Deji Június 11 Konzervgyár összes dolgozói nagy lelkesedéssel fogadták a XIV. kongresszus ama döntését, hogy a párt főtitkári tisztségébe újraválasszák NICOLAE CEAUŞESCU elvtársat. Szilárd meggyőződésünk, hogy ez biztos garancia a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésére Romániában, a tudományos szocializmus általános elvei alkotó alkalmazására országunk konkrét történelmi körülményeihez. Büszkék vagyunk arra, hogy a Román Kommunista Párt tagjai vagyunk, amely az ország élő szíve, a nemzet forradalmi lelki ismerete, a szocialista humanizmus, az igazságosság és a méltányosság, a magasfokú erkölcsi értékek pártja. (Igazság, 1989, november 30)

8. Hősök hőse

”Az 1980-as Románia történelmi valósága vakító tanúsága annak, a titáni munkának, amelyet Nicolae Ceaușescu véghezvitt amióta a párt vezetője lett. Népünk olyan nagy hősei, nemzetünk kovácsolóinak nyomdokában, mint Burebista és Decebal, Mircea cel Bătrân és Alexandru cel Bun, Ștefan cel Mare és Mihai Viteazul, Constantin Brâncoveanu és Alexandru Ioan Cuza, Nicolae Ceaușescu elvtárs a Román Kommunista Párt főtitkára, a Románok Köztársaságának első elnöke, a haza és a nép nevét a múltban el nem ért dicsőségre emelte.„ (A történelmi beiktatás, részlet, Magazin istoric, 1980.)

9. A megismerés pátosza

”A román kultúra térségein az utóbbi két termékeny évtized, a kiteljesedések és beérések időszaka a szellemi értékek demokráciájának a kora. Kétségtelen ugyanis, hogy a kultúra terén lezajló forradalom érzékeny és árnyalt kifejeződése a román szocialista társadalom struktúráiban, a megvalósuló merész tervekben lezajló forradalomnak. A kultúra látóhatárai magától értetődően szervesen függenek tehát össze a megismerés folyamatával, úgyhogy, ha pártunk főtitkárának, Nicolae Ceaușescu elvtársnak a gondolkodása nyomán alakuló évtizedeink meghatározását kívánjuk adni, akkor a megismerés pátoszáról kell beszélnünk...„ (Utunk, 1985. 5.sz. részlet)

10. Ceauşescut élteti Hajdu Győző

”Nicolae Ceauşescu elvtársat köszönti most az én, szülőföld-vallomásba hajló, otthoni tűnődésem is, elnökké választásának tízedik évfordulója alkalmából.

Az én belső filmemhez ebből a tíz esztendőből is elmondhatatlanul sok minden hozzátartozik. Gyűlések emlék-bokraiból, választók és választottak dialógusából, képviselőtalálkozók eszmecseréjéből élesen elővillan egy „filmkocka”: Gyulakután népgyűlés, idős, tapasztalt munkás felszólalását hallgatjuk: „Kérem a kiküldött elvtársakat, képviselőjelöltünket, mondja meg szeretett vezetőnknek, Ceauşescu elvtársnak, esküszünk, hogy mi hűségesen, becsületesen mellette állunk, őreá szavazunk, mert ő is hűséges hozzánk, mert ő is mellettünk, a nép mellett áll.” (Hajdu Győző, A hűség esküje, Igaz Szó, 1984. 3sz. részlet)

11. Egy csokor vers a diktátor tiszteletére

Adrian Păunescu, Éljen egészségben országunk vezetője

Éljen ő, ki tavaszunk

Beszórta virággal,

Éljen szeretteivel,

Éljen a hazával.

(részlet)

Murgu Pál, Nicolae Ceaușescu elnök köszöntése

Nem évekre bontjuk a közelmúltat,

a fény szavaival leírható korszakot

látva mögöttünk, új hajnalok

virágzásában hiszünk.

A harcok megteremtették

mind a hű hadsereget, mind győzelmek

bátor szívű Vezérét!

(részlet)

VAJDA FERENC, ÜNNEPEL AZ ORSZÁG

Ünnepel az ország

ünnepel egész népünk

jelszava: az ÉLET

nagy alakja Ön

a jelenkor történelmének;

(részlet)

Tanári melléklet – kérdések, feladatok (javított változat)

Beszéljétek és vitassátok meg:
Erkölcsileg elfogadható magatartás-e az, hogy a költők, írók, művészek a diktátort szolgálják, neki hízelegjenek?

Hasonlítsátok össze:
A 2-es és a 7-es szöveg hangnemét, stílusát, kikeresve két hasonló és két különböző elemet, vonást.

Kérdezzétek meg idősebb ismerőseiteket, rokonaitokat:
Vettek-e részt olyan népgyűlésen, amelyen maga a főtitkár szónokolt?
(S milyen volt egy ilyen esemény hangulata?)

Magyarázzátok meg:
Szerintetek mi szüksége lehet egy diktátornak arra, hogy őt földi istenként tiszteljék, imádják?

Ha választanotok kellene:
A 11-es verscsokorból melyik a legtalpnyalóbb részlet? (Indoklással.)

Forráselemzés:
A 8-as szövegben miért szerepeltetik Ceaușescut egy sorban a nevezett történelmi személyiségekkel? (Indokoljatok.)

Értelmezési–értékelési kísérlet:
Mit ért a 9-es szöveg a megismerés pátosza kifejezés alatt? Értelmezzétek!

Kreatív forráskritika (párokban dolgozva)

– Az 5-ös szövegből először külön-külön keressétek ki szerintetek a legtúlzóbb 3–4 jelzőt vagy állítást.
– Utána hasonlítsátok össze a két listát.
– Egymással egyeztetve készítsetek egy közös listát.

Oknyomozás – rejtélyfejtés

Vajon miért szerepelhetett Hajdu Győző kétszer a telefonkönyvben?

Vajon miért nem tette fel senki a kérdést, hogy ha ilyen kiváló vezetőnk van, miért működik rosszul Románia?

Mi szükség volt arra, hogy – miként az 1-es szövegben is szerepel – az üdvözlő távirat szövegét még külön felírják egy táblára, vagy leközöljék az újságban?

Kvíz

Miért nem volt a diktatúrában vicclap?
(Rangsoroljátok a válaszokat!)

a) A cenzúra miatt.
b) Mert a diktátornak nem volt humorérzéke.
c) Mert nem bírták a kritikát.
d) Takarékossági okból.
e) Csak.

Megoldási útmutató:
Ha a sorrend: a-b-c-d-e, ez jó.
De a b-a-c-d-e is elfogadott.
Sőt a c-a-b-d-e is.