Mítoszok és állatok minden mennyiségben: Láng Zsolt világépítése a Bestiáriumban

Milyen különleges, a valóság és a képzelet határán született állatok lakják be Erdély történelmét? Hogyan magyarázható el Transilvania annak, aki mostanáig soha, semmit nem hallott róla? A kiszolgáltatottságunk regénye miként tölthet el minket optimizmussal, derűvel? A Bánffy-palota udvarán Láng Zsolt íróval a Bestiárium Transylvaniae című, végre mind a négy részt magába foglaló könyv kapcsán többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphattunk.

Az eseményen a beszélgetőpartner, Rácz Norbert Zsolt lelkesen buzdította a jelenlévőket, a program után nézzenek szét bátran, nem egy olyan lény akadhat a környezetükben, ami majd kiegészítheti a vaskos kötetet. Az egyedi hangvételű Bestiárium Transylvaniae az átjárások könyve az idősíkok, a nyelvek, a történelem és a mítosz között. A címválasztást Láng Zsolt azzal magyarázta, hogy az ötszáz évvel korábban élt és alkotott erdélyi történetírók szövegeikben nagyon sok latin szót magyarosítottak, keverték a magyart és a latint, például a bestiáriumot ékezettel írták.

Amikor a szerző belefogott az erdélyi emlékírók olvasásába, meglepte, mennyire frissek az írásaik. Alkotói törekvései közé tartozott, hogy úgy tudjon írni a helyről, ahol él, hogy messze elkerülje a kliséket. Ezek jelentős részét kívülről aggatták rá az erdélyiekre, kezdve a szép, archaikus beszédtől a hagyományok őrzésén át az iskola és a templom közös éltetéséig. „A hétköznapi életben mindez ritkán jelenik meg” – vélekedett.

Az író a bestiáriumok szerzőiről megjegyezte: a munka alatt nem igazán hagyták el az otthonukat, hogy alapos felmérést végezzenek az állatokról. Az olvasmányélményeik és a képzeletük együttesen szabta meg az állatábrázolást. Akármennyire hihetetlen dolgokról írtak, a kellő forma megtalálása dolgozott bennük, amitől egy-egy lény valóságossá válhat. „Az irodalomnak is ez a mércéje, meg tudok-e írni egy olyan dolgot, ami nem létezik” – fogalmazott.

Donald Trump, mint inspirációs forrás

A könyv alcíme: kiszolgáltatottságunk regénye. Hogy miért? Miután a szerkesztő, Nagy Boglárka javasolta, legyen egy alcím, Láng Zsolt hosszú ideig törte rajta a fejét, mígnem azon a napon, amikor a hírekben bemondták, hogy ismét Donald Trumpot választották meg az Amerikai Egyesült Államok következő elnökének, megváltó erővel jött a legideálisabb mondat: kiszolgáltatottságunk regénye. „Rengeteg dolognak ki vagyunk szolgáltatva. Ez nem baj, inkább lehetőség, hogy szembemenjünk valamivel, amivel szembe is kell menni” – állapította meg.

Arra a kérdésre, hogyan mutatható be Transilvaniaegy Erdélyről tájékozatlan érdeklődőnek, Láng Zsolt elmondta, hogy ő a felvilágosítást a folyók és a hegyek nevével kezdené, elmesélné, hogy valamikor ezt a területet tenger borította.

A jövő teremtményei

A Bestiárium Transylvaniae első részét húsz évvel ezelőtt írta, és mindig reménykedett abban, hogy egyszer megjelenhet az egész egy kötetben. Miután a Jelenkor Kiadó ezzel az ajánlattal kereste meg, valamennyit átdolgozott a szövegekből, immár ez a teljes kiadvány.

Felidézett egy nyíregyházi könyves rendezvényt, ahol a hallott szöveg, bár nem értette tisztán, annyira magával ragadta, hogy arra gondolt, milyen jó volna, ha egyszer így tudna írni. Ahogy közelebb és közelebb ment a pódiumhoz, legnagyobb megdöbbenésére a saját írására ismert rá. „Megnyugtató volt, hogyha nem értem, akkor tetszik” – mondta humorosan.

A jövő Erdélyének megírásához nem kellene sokat gondolkodnia az állatokon, azok örök létezők, nincsenek időhöz kötve. „Véleményem szerint a fattyúhal vagy a bagolyhal ma is léteznek, és létezni is fognak. Ugyan az emberfejű sast sokan vadásszák, mert ismeri a jövőt, és a könyv végén eltűnik, de azért valahol megvan. Ezekkel az állatokkal el lehetne menni a jövőbe is.”