A világsztároknak is tervező Abodi Dóra kreációinak sajátos misztikumát erdélyi gyökereiből építi fel

Abodi Dóra Kolozsváron született, Abodi Nagy Béla kitüntetett festőművész, egyetemi oktató unokája, aki továbbvitte nagyapja erdélyi táj és kultúra iránti mély kötődését. Szülei, Nagy Géza és Nagy Stoica Georgeta is festőművészek és grafikusok. Általános iskolás korában költözött Budapestre, 2009-ben végzett a budapesti MODART Francia Nemzetközi Művészeti és Divatiskolában, majd milánói Domus Academy divattervezés szakán szerzett mesterdiplomát.

Bár az utóbbi napokban gyakran megjelent a neve a médiában, erdélyi kötődéseiről ritkán esik szó, pedig Dóra transzilvanizmusa a 16. századig nyúlik vissza: márkája bemutatásában is hangsúlyozza, hogy családja Báthori István fejedelemtől nemességet kapott.

Az általa megalkotott ABODI Transylvania egy high fashion márka, amit exkluzív, művészi színvonalú, kézzel készített és limitált darabok jellemeznek. Ezeket a kollekciókat meghatározza a kísérletezés, a hagyományos és modern elemek ötvözése, a szürrealista, gyakran absztrakt, erdélyi legendákból építkező formavilág. A tervező gyakran merít az itteni folklórból és mitológiából, például Báthori Erzsébet történetéből: a hozzá kötődő sötét vámpírmítoszok visszaköszönnek a Dóra munkáiban, amelyek állandó jellemzője a történelem és misztikum találkozása.

Legutóbb a Grammy-díjátadó kapcsán találkozhattunk a nevével, ugyanis ő tervezte Jaden Smith bátor és megosztó fejdíszét, amiben a rapper a vörösszőnyegen mutatkozott. Ennek kapcsán megragadtuk az alkalmat, hogy beszélgessünk vele az alkotási folyamatáról és arról, hogy ebben milyen szerepe is van Erdélynek.

A törcsvári kastély Grammy-debütálása nemzetközi visszhangot váltott ki, volt olyan reakció, amire nem számítottál?

Arra számítottunk, hogy erős sajtóvisszhangja lesz, de arra senki se számított, hogy ekkorát szól. Maga a vámpír-kastély, a fejre helyezés aktusa, az angyal arcú, ifjú Jaden Smith és a Grammy vörös szőnyege együtt egy nagyon erős vizuális üzenet volt.

Egy popkulturális fenomén, pop art momentum lett, ami túlmutat a megszokott „ki mit viselt a Grammy-n” diskurzuson. Mindenki találgatni kezdte, mit jelenthet, minden szinten véleményezni kezdték, mindenki viszonyult ehhez.

Ezzel a nemzetközi popkultúrában már másodjára örvend nagy népszerűségnek az erdélyi Drakula-mítosz. Jaden Smith vörös szőnyeges lookját inspirálta esetleg a decemberben debütált Nosferatu film?

Nem. Még nem láttam az új filmet, csak a régi némafilmes előzményt. A fejre helyezett kastély inspirációja egyrészt a társalkotó Makó Szilveszter, fejre helyezett házikói inspirálták, amiket a fotózásain használt, hiszen az ő Numero Paris Eva Herzigova fotózására készítettem a kastély első, nagyobb, barna verzióját. A másik inspirációs forrásom pedig Bram Stoker Drakula regénye és a törcsvári kastély legendája volt.

Kolozsvári képzőművész családban nevelkedtél, hogyan volt része a művészet a gyerekkorodnak?

Intenzíven. Festő műteremben nőttem fel. Szüleimében, nagyapáméban. Imádtam, imádok rajzolni, festeni, kerámiázni, anyagkísérleteket végezni. A színeket, formákat, de az irodalmat, a filmet és mindent, ami művészet.

Milyen tapasztalataid vannak Kolozsvárral, és mi az, ami még ide köt? Tervezel esetleg visszatérni a jövőben?

A legjobb tapasztalat az a csodás családi buborék, amiben részem lehetett ebben az ősi, fura városban és a várost körülvevő csodás tájban, a számtalan élmény, emlék. Az egyik nagy aranykor az életemben. Ez szétfoszlott, amikor eljöttünk, és ez traumatikus is volt. Igen, visszatérek időnként. Januárban is voltam, nem csak Kolozsváron, hanem a kedvenc helyeimen, Abodon, Gyimesben, Törcsváron, Brassóban, Gyulafehérváron. A Hargita kimaradt, de majd a következő alkalommal bepótolom.

Egyszer azt mondtad, hogy Erdélyben magyarként élni egy nonstop kihívás, milyen erdélyiként külföldön élni?

Ezen így nem gondolkodtam még. Nekem van egy folyamatos honvágyam, pedig nagyon rég és gyerekként eljöttem. Talán annyi, hogy utazóként élem az életem. Bárhol megvagyok, hamar komfortosan, kellemesen érzem magam sok országban. De Budapesten is turista vagyok a mai napig, és mindenhol így érzek, csak Erdélyben nem. De ott meg már nincs meg a fészek, szóval ez egy érdekes ellentmondás. És továbbra is nagyon becsülöm azokat az erdélyi magyarokat, akik Erdélyben élnek. Továbbra is azt gondolom, hogy kihívás. Jó lenne, ha eljutnánk oda, hogy kizárólag áldás legyen.

Az általad tervezett ruhákra jellemző a nosztalgikus, hagyományos és modern elemek keverése. Hogyan nyilvánul meg a magánéletedben ez a gyakorlat? A hétköznapokban is van példa arra, hogy „időutazol”?

Gondolatban persze, illetve sokszor álmodom tereken, korokon átívelő álmokat.

Gyakori a transzilván, mitikus elemek beépítése a kollekcióidba. Mit jelent számodra az erdélyi miszticizmus, hogyan inspirál?

Az, hogy Erdélyben van egy misztikum, nem közhely. Tényleg sok helyen jártam, de tény, hogy Erdélyben van egy nagyon érdekes, egyedi hangulat, ami máshol nincs, egy misztikum és rengeteg régi monda, történet, legenda, hiedelem övezi. Persze, a misztikus lények nem mindig mutatkoznak, ehhez nyitottság kell, hogy megtapasztaljuk ezeket a találkozásokat. A kultúra (népi, urbánus, történelmi) befogadása mellett ezt a hangulatot keresem, és ezt adom tovább.

Milyen hatást szeretnél kiváltani az emberekben a művészeteddel?

Azt szeretném, hogy ha valaki meglát egy ruhát, rajzot, kerámiát amit én alkottam, kapcsolódjon és egy közös élményt hozzon létre velem, az alkotóval. Beinvitálom a világomba, vendégül látom, megfürösztöm a vizuális élményekben. Szeretnék maradandót alkotni, mindig újat mondani, nem zavar, ha meghökkennek az emberek, mert a zsibbadt, bejáratott, megszokott dolgok és rutinok helyett új és felvillanyozó dolgok is kellenek.

A márkád visszatérő eleme az Unisus, milyen jelentése van ennek a lénynek számodra?

Az Unisus az első mitikus lény, akit megalkottam, még a pályám elején, egy pegazus és egy unikornis „iker gyermeke” a Twin Unisus. Tiszta, jóságos, bölcs, szépséges nemes lények, azóta is ők az ABODI Transylvania uralkodói. Ők védelmezik a birodalmat, engem.

Mint egy slow fashion brand, hogyan figyeltek az etikus gyártásra?

Majdnem mindent Európában gyártatunk, fenntartható vagy deadstock vagy upcycle anyagokból. Mivel megrendelésre meg kisebb volumenekkel dolgozunk, mindent kiszámolunk, nem gyártunk felesleges darabokat és a darabjaink tartósak.

A teljesen frissen indult új márkánk, az Unisus Club (@unisusclub) pedig kifejezetten a fenntarthatóság hírnöke, hiszen egy fenntartható „eco sneaker és lifestyle” márka, itt gyakorlatilag minden termék „eco-friendly”. Az Unisus Club-bal rengeteg tervünk van, szeretnénk aktívan részt venni a fenntarthatósági diskurzusokban, nem csak szavakkal, hanem tettekkel is.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Gondolkozol azon, hogy más kreatív területen is kipróbáld magad?

Az Unisus Club egy teljesen új koncepció és projekt, ezzel rengeteg terv és feladat van. A gondolkodást a divatról – a fast fashion, a mikró műanyagok és pár ezer forintért rendelhető távol keleti tömegtermékek korában – tényleg drasztikusan át kell alakítani. Az ABODI kapcsán az art vonalat szeretnénk erősíteni, hiszen a mitikus lények most már kerámiák formájában is megtestesültek és természetesen még sok izgalmas ötlet van a fejünkben.