A Kolozsvári esszék szereplői tudják, hogyan lehet szabadnak maradni a legsötétebb diktatúrában is

Kolozsvár után Budapestre is elvittük Tamás Gáspár Miklós Kolozsvári esszék című kötetét. A Telex 4. szülinapi műsorának részeként megtartott eseményen Balla Zsófia költő, Sipos Balázs, a Tamás Gáspár Miklós életműkiadás szerkesztője, és Szőcs Petra, költő, filmrendező beszéltek a számukra fontos barátról, szerzőről, akihez mélyen kötődtek személyes és szakmai szálon is.

Vendégeink egyedi perspektívát nyújtottak a kötetben ábrázolt város, korszak és kulturális közeg megértéséhez: Balla Zsófia gyerekkori barátként, Sipos Balázs tanítványként, a TGM kötetek szerkesztőjeként, Szőcs Petra pedig a kolozsvári miliőt szintén maga mögött hagyó alkotóként tudott kapcsolódni a kötetbe gyűjtött szövegekhez, amelyeknek egy szövegkorpusszá válása rendkívüli módon felerősítette a szerző mondanivalóját.

Balla Zsófia arról beszélt, hogy Tamás Gáspár Miklóshoz való kapcsolata még születése előtt kezdődött, hiszen édesanyja és TGM édesanyja már a háború előtt is jó barátságban voltak, és a két család élete párhuzamosan haladt. Gyermekkoruk közös emlékeit idézve elmesélte, hogy már kicsi korukban összejártak, és már akkor feltűnt, hogy TGM kiemelkedett társai közül olvasottságával és szellemi képességeivel. Balla Zsófia számára a kötet nemcsak azért fontos, mert visszahozza az ifjúkorát, Kolozsvár akkori hangulatát és azokat az embereket, akikkel együtt élt, és akiket TGM olyan pontosan és élethűen ábrázolt az esszéiben, hanem azért is, mert arra emlékezteti, sikerült megtalálni a diktatúra legsötétebb éveiben is a szabadság kulcsát.

Sipos Balázs szerint a kötet nemcsak Kolozsvár történetét mutatja be, hanem TGM politikai filozófiájának mélyebb rétegeibe is betekintést nyújt. Kiemelte a titok motívumát, amely TGM írásaiban többször is megjelenik, és arra ösztönözte az olvasókat, hogy figyeljenek erre, keressék a szövegekben ezt a fel-felbukkanó jelzést. Hangsúlyozta, TGM írásai tanúsítják, hogy az értelmiségi közösségekben rejlő titkok jelenthetik a szabadság reményét. Ez igaz volt arra a korszakra is, a 60-as, 70-es évek Kolozsvárjára, de igaz az aktuális helyzetben is, amikor szintén meg kell teremteni az egyéni szabadságot és a kisközösségeket összetartó, éltető szabadságot is.

Szőcs Petra úgy vélte, a kötet TGM írásain keresztül egyfajta virtuális utazásra hívja olvasóit a 20. század közepi Kolozsvárra. Az esszék elképesztően pontos és érzékletes portrékon keresztül mutatják be a korszak karaktereit, de a város tereinek, utcáinak és hangulatának rendkívül kifejező, szemléletes rajzát is tartalmazza a könyv. Szőcs Petra felidézte, TGM „erdélyi siratóasszonyként” hivatkozott magára, amikor barátjainak halálakor arról írt, mi minden tűnik el a régi városból, amikor lezárul egy-egy életmű. Gazsi kötelességének érezte, hogy ezt a szerepet felvállalva mutassa meg a várost és lakóinak történeteit azok számára, akik nem ismerték Kolozsvárnak ezeket az arcait, mondta Szőcs Petra.

A beszélgetés résztvevői hangsúlyozták, hogy Tamás Gáspár Miklós a Kolozsvári esszékben rendkívüli evokatív erővel idézi meg Kolozsvár esszenciális tereit, embereit és történeteit, és írásaiban a hiteles érzelmi mélység az, ami bevonzza az olvasót a történetek kellős közepébe.