Egy osztrákok elleni ágyúzást is levezényelhetnek a VR-huszárok a felújított Székely Nemzeti Múzeumban

A Székely Nemzeti Múzeum felújított épületeit, parkját már májusban megnézhették maguknak azok, akik a múzeum által szervezett egynapos exkluzív körbevezetésen vettek részt. A teljesen felújított, sok tekintetben átalakított főépület ekkor még üresen állt a látogatók előtt. A csütörtöki megnyitó azonban jóval túltett minden várakozáson, a Székely Nemzeti Múzeum eddigi legmodernebb tárlata fogadta a Kós Károly utcai épület legelső látogatóit.

A Székely Nemzeti Múzeum épületeinek rehabilitációjával párhuzamosan ugyanis a múzeum szemléletében is paradigmaváltás történt. A fókusz továbbra is a múlt örökségének megismertetésén és megőrzésén van, azonban a ennek népszerűsítését a legújabb módszerek bevonásával, valamint a tapasztalás, az élményszerzés útján kívánják biztosítani. Ez már az előcsarnokba lépve nyilvánvalóvá vált, ahol a molinók mellett animációk, vetítők fogadták a megnyitóra érkező közönséget. A földszinten kiállított tárgyakat sejtelmesen letakarták, mintegy jelezve, hogy amennyiben a múzeumlátogató a kíváncsiságát kielégítené és a lepel mögé nézne, a telefonját is használnia kell a QR kód beolvasásához.

Vargha Mihály igazgató a megnyitóünnepségen elhangzott beszédében úgy fogalmazott, a Székely Nemzeti Múzeum jelentős változáson ment keresztül, a vízelvezető hálózattól a tetőszerkezetig az épületmennyezettől a múzeumparkig minden megújult. Négy kemény munkával eltöltött esztendőn vannak túl, és amikor 2019-ben nekifogtak a feladatnak, pontosan tudták, hogy múzeumi életük egyik legnagyobb kihívása elé néznek.

Mint ismeretes, az épület felújítása 2017 május végén aláírt finanszírozási szerződéssel kezdődött. Maga a tervezés 2019-ben vette kezdetét a sepsiszentgyörgyi műépítészek csoportjának köszönhetően. A munkálatok összértéke 21,8 millió lej volt, amiből 16,8 milliót az Európai Unió biztosított a 2014-2020-as regionális operatív program pályázata keretén belül. A felújítási munkálatoknak a kivitelezője a sepsiszentgyörgyi Baumeister Kft. volt. Az összegből sikerült felújítani a múzeumhoz tartozó parkot is, ezt Herczeg Ágnes tájépítész végezte. Ennek során több mint tízezer új növényt ültetettek el a parkban.

Vargha Mihály az ünnepségen a Székely Nemzeti Múzeum felújításához hozzájáruló szakembereknek, politikusoknak egy furfangos, szimbolikus ajándékkal köszönte meg, hogy Székelyföld szellemi és kulturális műhelyét, Kós Károly kedvenc épületét nem csak, hogy rehabilitálni tudták, de Kós tervei alapján több olyan újítást is hoztak, melyek eddig nem tudtak megvalósulni. Vargha a múzeum régi cserépdarabját adta ajándékul. Vargha az intézmény képviselőjeként maga is kapott ajándékot, az igazgató vehette át egy 1848-as szabadságharcos eredeti kardját, amit Kató Béla püspök javaslatára Csuha Imre, a Magyar Nemzeti Bank elnöki tanácsadója nyújtott át neki. A műgyűjtő szerint Kelemen György honvédőrnagy volt, Pozsony mellett született és Besztercebányán halt meg. A háromszéki tizenkettes honvéd zászlóaljnak és a harmincasnak a parancsnoka volt.

Ugyanakkor L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója a Magyar Nemzeti Múzeum emlékérmét adta az igazgatónak, rajta a koronázási palásttal, annak reményében, hogy a Székely Nemzeti Múzeum is állni fog 220 évet, és még sokkal többet is. A szentgyörgyi múzeum egyébként 1913-ban épült fel, így épp 110 évet kell várni erre.

L. Simon László egyébként, miután hosszasan mesélt a székelyeknek a székely múzeum alapítási körülményeiről, amiről már többen megemlékeztek, a kulturális intézmények függetlenségének fontosságát kezdte el hangsúlyozni. Egy Pulszky Ferenc-idézet után kijelentette: „Magyarra lefordítva, a fenntartó hagyja békén a múzeumot, szakmailag működni. Ezt otthonra üzenem” – jelentette ki L. Simon László (sic!).

Új szemlélettel és modern eszközökkel élménydús kiállítások születnek

A hatalmas múzeumi épületben a fő hangsúly jelenleg érezhetően a földszinti csarnokból nyíló jobb és bal oldali termeken van. A Kós Károlyról elnevezett jobb oldali terem berendezését visszafogottság jellemzi. A múzeum múltját hangsúlyozza: óriásmolinókon a Székely Nemzeti Múzeum egykori igazgatói és múzeumőrei láthatóak, és itt kapott helyet a Mérföldkövek című kiállítás is, melynek elnevezése már jelzi is: az itt látható kiállítás a múzeumalapítástól napjainkig villant fel egy-egy múzeumtörténeti érdekességet, fontos eseményt, néhány egyedülálló és látványos műtárgy kíséretében. A Kós Károly terem egyébként azért is érdekes, mert Kós Károly tervei alapján úgy hozták létre, hogy egyik fele a reformációt szimbolizálja, a másik pedig a katolicizmust. A Kós Károly teremből a csíksomlyói Salvator-kápolnáéval testvér Zabolai oltárt szobájába is átléphetünk, ami a 17. században 1670-1685 között készülhetett.

Ha azonban a múzeumlátogató még ennél nagyobb izgalomra vágyik, amit eddig a székelyföldi múzeumok egyike sem adott meg neki, akkor nem már kell messzire menjen, mert a Székely Nemzeti Múzeum elsőként honosított meg a régióban (a csarnokból nyíló baloldali teremében) új szemléletű, modern technikát javában alkalmazó, tapasztaláson alapuló kiállítását. A múzeum új szárnyában kiállított Géniuszok a hősök mögött című, a Magyar Géniusz Program által 25 millió forintos támogatásból létrejövő tárlatot 2024. március 28-ig láthatja a közönség.

Amit pedig a Géniuszok a hősök mögött című kiállítás nyújt, annak ismertetésére szakavatott tárlatvezetőt biztosított a múzeum, Tóth-Bartos András történész személyében. A kurátori tárlatvezetésen Tóth-Bartos elmondta, a kiállítás az 1848 őszén megfogant közösségi összefogásnak kíván emléket állítani, azokra az epizódokra fókuszálva, amelyek elvezettek az önvédelmi harc és legfontosabb elemeinek, a hadiiparnak és az ágyúöntésnek a megteremtéséhez. Tehát az időszakos tárlat gyűjteménye nem csak a hősökre koncentrál, betekintést enged annak a közösség életébe is, aminek az élére állhatott Gábor Áron. Háromszék ugyanis 1848 őszén a közösségi összefogásnak köszönhetően tudta megszervezi az önvédelmét.

„Sokszor megfeledkezünk arról, hogy Háromszéken 1848 egy nagyon terhes év volt, tavasszal jégverés, marhavész, sáskajárás volt, októberben kolerajárvány pusztított. Így jött '48 novembere, amikor Háromszék az önvédelem mellett dönt, és kiállítja a 10 ezer fővel megnövelt honvédsereget a Háromszéki haderőt. Ez egy óriási szervezési és anyagi erőfeszítést jelentett. Férfiak, nők és gyerekek részéről egyaránt. Ennek az összefogásnak a három epizódját mutatjuk a kiállításunkban: a bodvaji összefogástól kezdve, ahol az első ágyúk készültek, a kézdivásárhelyi és sepsiszentgyörgyi összefogáson át” – fejtegette a tárlat kurátora.

Tóth-Bartos hozzátette, egy modern, az új követelményeknek megfelelően élményközpontú kiállítást hoztak létre.

A Géniuszok a hősök mögött pedig a témákat újszerűen tálaló kiállítások sorából is kiemelkedik, hisz hangulatában és berendezésében sem finomkodik. Azt is mondhatnánk, hogy jelenleg az egyetlen olyan kiállítási tér a múzeumban, ami nem csak ízelítőt kíván nyújtani, hanem mindent bele ad, ami a csövön kifér. A nem túl nagy teret előnyére használva képes kreatív és interaktív módon tálalni múltunkat.

A tárlat rendezői a székelyek számára identitáshordozónak számító Gábor Áron rézágyúját, ami 2014-ben került a múzeum birtokába, méltó helyre tették az előtérbe. A csatában soha nem használt, ám önmagában is látványos ágyút a virtuális valósággal egészítették ki, ugyanis közvetlenül mellette VR szemüveggel, az ágyúhoz hasonló hadiröppentyűvel való lövést lehet gyakorolni. A megnyitó napján így a különböző generációk tagjai együtt próbálhatták ki, hogy az osztrák hadsereg egyenruháját viselő figurákat eltalálják-e. De a mesterséges intelligencia percek alatt huszárt is csinált a nézőkből egy kép erejéig.

Ugyanakkor a tárlat végig vezetett a forradalom hátországának történésein, így a részt vevők az írásos és vizuális anyagok elolvasásán, meghallgatásán túl az ágyúkészítést is kipróbálhatták. Sőt, a hősök mögötti hétköznapi géniuszokat, az önfeláldozó módon megnyilvánuló közösséget is jobban megismerhették, és szabadságharcban elengedhetetlen a női szerepek és szereplők sorsát és gondolatait is kidomborították Gajzágó Zsuzsa sepsiszentgyörgyi színésznő segítségével. Egyébként Gábor Áron hangja és arcmozdulatai Kónya-Ütő Bence színművész munkáját dicsérik.

Ezeken a kiállításokon kívül a földszinten, egy külön teremben Gyárfás Jenő festő képei vannak kiállítva, melynek fénypontja, a régi múzeumból is jól ismert Gábor Áron halála című kép. Ez a kép ugyanis egy szimbolikája annak a háromszéki embernek, aki a hazáért mindent, az életét is képes volt feláldozni. Az óriási méretű képet szebeni restaurátorok rehabilitálták, már csak ezért is neki lehet rugaszkodni a megnézésének.

Ugyanakkor érdemes megemlékezni a második emeleten található kerámiákról és bútorokról is, illetve az új szentgyörgyi stadionból ismert Kós Károly kiállításról, melyekre kevesebb hangsúly esik jelenleg. Ez azért is van így, mert ahogy Vargha Mihály múzeumigazgató a Transtelexnek nem régiben nyilatkozta, a múzeum csak fokozatosan tölti meg az épületet műtárgyaival, és elsőként főleg az alsó szintre költözik be. Arra, hogy a múzeum teljes pompájában tündököljön, éveket kell várnunk, de Vargha Mihály szerint tesznek róla, hogy megérje várni.

Szőcsné Gazda Enikő, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum néprajzkutatója a második emeleten található „tulipános ládákról” és festett bútorokról azt mondta, hogy egyelőre csak ízelítőt szerettek volna adni a székelyföldi bútorkultúrából, abból a számos és jelentős gyűjteményből, ami a későbbiekben látható lesz. A kiállított tárgyak jórészét rehabilitálták, a székelyföldi ládák pedig többségében Háromszékről származnak. A ládákból két félét állítottak ki: a nagyobb a hozományos láda az, amit a köznyelvben tulipános ládának is neveznek, valamint a kisebb ládákat, amelyek leveleket, dokumentumokat, értékeket őriztek.

„Arra törekedtünk, hogy a 18. századi székelyföldi bútorkultúrát mutassuk be egy körképet. A háromszéki ládák arról voltak híresek, hogy nagyon későig megőrizték az építészet stíluselemeit. A bútort ezért hívja úgy a néprajztudomány, hogy kis architektúra. A ládákan jól látszanak az épületekre is jellemző díszítmények, az oszlopfők, amelyekből kiindul a kazetta” – mondta a néprajzkutató.