Megnéztük az üres Székely Nemzeti Múzeumot: termeiben a történelem visszhangzik

Kivételes élmény a múzeum üres, felújított termeinek látványa: a múzeum felújításához szükség volt a termekből való kiköltözésre, ez pedig másfél évet vett igénybe. Pont ezért nem is gyakran tesznek ilyet. Normál körülmények alatt ilyen egy ember életében egyszer, ha történik. Ahhoz pedig a múzeumnak még több időre van szüksége, hogy a termekbe visszaköltözzenek. A felújított múzeum első kiállítására október végén kerül sor. Ekkor viszont még nem lesz berendezve a múzeum összes tere, addigra csak a múzeum alsó szintjét rendezik be és nyitják meg. A Gábor Áron és az 1848-49-es szabadságharc témájú kiállítással kezdenek, ezután szép lassan, évente belakják a termeket. Hogy a közönség újra teljes egészében bejárhassa a múzeumot, arra Vargha Mihály becslései szerint legalább három évet kell várni.

„Ez nem azt jelenti, hogy a látogatók teljesen üres termeket fognak majd látni. Minden teremre gondunk lesz. Vagy egy szép tárgyegyüttest, vagy egy jó filmet vetítünk, vagy Kós Károly életéről van egy nagyon szép kiállításunk a Sepsi OSK-nál, azt visszahozzuk” – részletezte a múzeumigazgató. Vargha szerint „nagyon ütős kiállítással” készülnek, ami kárpótolni fogja a közönséget mindenért, és csak azért sem fog senki sem hiányérzettel távozni a múzeumból, mert a kínálatuk magáért beszél. Az igazgató szerint céljuk nem kevesebb volt, mint az, hogy szintet lépjenek. Ha pedig már van egy gyönyörűen felújított ingatlan, akkor a tartalmat is modernizálták:

• Például a Gábor Áron kiállításnál multimédiás tartalmakat, animációs filmeket is használnak,
• de visszakerül a Gábor Áron ágyúja egy teljesen új, mai, modern kontextusban: a látogatók célozni tudnak majd az ágyúval,
• részt vehetnek a kökösi csatában, virtuálisan fel tudnak öltözni honvédnek vagy huszárnak.
• Látható lesz még a Gábor Áron halála című monumentális festmény is, amelyet Szebenben restauráltattak. A festmény rehabilitációja 100 000 lejbe került.
• Ugyanakkor visszakerülnek az erősdi kerámiák, a gyönyörű néprajzi tárgyak.
• És a múzeum egyik termében, amit Kós Károly szentélynek álmodott meg, egyháztörténeti kiállítás lesz látható.
• A díszterembe nem azokat a képeket rakják majd vissza, amelyek a felújítás előtt voltak (pl. Gyárfás Jenő, Barabás Miklós), hanem Somogyi Győző Munkácsy-díjas képzőművész által megfestett 50 székely hírességet. A székely hősök arcképcsarnoka lesz tehát látható a díszteremben.
• Az épület falain kívül is vannak újdonságok, a kisgyerekeknek játszótér, a szülőknek és fiataloknak amfiteátrum és park épült. Itt szabadtéri koncerteket is szervezni fognak. Ehhez pedig megfelelő mosdót is kialakítottak, amit a fogyatékkal élők is használhatnak.
• A kert nem csak igényes kialakítású, de 1600 növényfajt is betelepítettek.

Így néz ki jelenleg a Székely Nemzeti Múzeum

A Székely Nemzeti Múzeum felújított épületében fél óránként vezetett túra indult csütörtökön. Mi a Kelemen Kálmán kalauzolta csoporthoz csatlakoztunk, akivel a múzeum előcsarnokában találkoztunk. A múzeumban a történelem-régészet részleg gyűjteménykezelőjeként dolgozó Kelemen, azt tartotta fontosnak kiemelni a Kós Károly által tervezett, 1911-13 között felépített és most felújított épületről, hogy formája és szerkezete egyaránt utal az erdélyi kastélyokra, erődökre, tornyokra, templomokra, de a hagyományos székely építészet egyszerűbb formáira és letisztultságára is. És az épület önmagában is egy történelmi műtárgy.

„Elárulom, 1913 óta önök az elsők, akik ennyire lecsupaszítva, önmagában láthatják ezt az épületet. Egy rövid időszakon kívül 1917 és 1920 között mindig megtartotta eredeti, a Kós Károly által elképzelt, elgondolt funkcióját, és múzeumi épületként szolgált, valamint szolgálta a székely közösséget azáltal, hogy a dísztermünknek köszönhetően teret adott különböző rendezvények és a székelységet is előbbre vivő rendezvények megszervezésére” – hívta fel az esemény egyediségére a figyelmet a múzeumi gyűjteménykezelő.

Elmondása szerint az épület felújítása 2017 május végén aláírt finanszírozási szerződéssel kezdődött. Maga a tervezési munkák 2019-ben kezdődtek el, a sepsiszentgyörgyi műépítészek csoportjának köszönhetően. A munkálatok összértéke 21,8 millió lej volt, amiből 16,8 milliót az Európai Unió biztosított a 2014-2020-as regionális operatív program pályázata keretén belül. A felújítási munkálatoknak a kivitelezője, a sepsiszentgyörgyi Baumeister Kft. volt. Mint hozzátette, sikerült felújítani a múzeumhoz tartozó parkot is, és ezt Herczeg Ágnes tájépítész végezte. Ennek során több mint tízezer új növényt ültetettek el a parkban.

A látogatóknak már a legelső terem előtt is érdekességekben lehetett részük, hisz eleve az új, Kós Károly tervezte bejárati kapun érkeztek, a főbejárat fölött a velencei mozaik címert is megtekinthették, az épületbe lépve a kovácsoltvas lámpás és a főlépcsőház díszes korlátja fogadta őket. Kelemen felsorolta, hogy a főlépcsőházban milyen újításokat hajtottak végre: felszámolták a kapus szobát, helyébe jegyiroda és szuvenírbolt kerül, és a múzeum szárnya is visszakapta eredeti rendeltetését.

„Ha valaki visszaemlékszik a régi kiállításokra, akkor tudhatja, hogy itt kapott helyet az 1848-49-es háromszéki önvédelmi harcról szóló kiállítás, Gábor Áron rézágyújával. Ezt a teret, Kós eredeti terveihez hűen a múzeum tudományos könyvtára kapta meg, ők fognak később ide a 48-asok helyett ide berendezkedni” – tette hozzá.

A lépcsőkön a közönség figyelmét egy nagy festett üvegablak pompázatos látványára terelte. Ez nem más volt, mint a Csaba királyfi üvegfestmény, amit gróf Bánffy Miklós tervei alapján készítettek el 2012-ben. Bánffyt ugyanis nemcsak Kós Károly barátjaként, közösségmegtartóként ismerjük, hanem alkotóként is. A múzeum építését követő években pedig nem mindent sikerült beszerezni, elkészíteni, Kós tervei azonban fennmaradtak, így idővel pótolni tudják az elmaradásokat.

Az első terem, amit meglátogattunk, a régészeti kiállításoknak adott helyet, a tervek szerint ezután itt az időszakos kiállításokat fogják berendezni. A következő terem az elmúlt időszakban a székelység történetéről szóló tárlat helyszíne volt, de ezután a régészeti kiállítás lesz látható itt, amelynek Kelemen szerint az egyik legjelentősebb, legfontosabb nemzetközileg is elismert és számon tartott gyűjteménycsoportja az erősdi kultúrához tartozó festett kerámiatárgyak.

A rendezvényterem továbbra is megtartja régi funkcióját, annyi újítással, hogy lesz majd egy pódium az előtérben, hogy a meghívottak láthatóbbak legyenek, a nézők pedig a Kós Károly által tervezett fapadokban fognak helyet foglalni. Kelemen egyébként megjegyezte, ebben a teremben kapott helyet az 1913-as megnyitó után a Székely Nemzeti Múzeum képtár gyűjteményének bizonyos része, elsősorban Gyártás Jenő, Barabás Miklósnak a festményei, többek között a Kossuth Lajost és Deák Ferencet ábrázoló képek. A jövőben is hasonló funkciót fog betölteni a díszterem magas fala.

Kalauzunk a múzeum Bartók Béla terméről azt mondta, azért is nevezik így, mert 1927 tavaszán, Bartók Béla hangversenykörútra érkezett Erdélybe, ám brassói hangversenye után lebetegedett, több napig feküdt Brassóban. Dr. Fogolyán Kristóf és Keresztes Károly pedig gyógyulása után megkérték, tartson hangversenyt Sepsiszentgyörgyön is a Székely Nemzeti Múzeumban. 1927. március 3-án ennek a felkérésnek eleget tette. Elsősorban Mozart, Beethoven, Chopin, Beethoven, illetve Bartók Béla saját szerzeményei is elhangzottak, egy utolsó pillanatban kölcsön kapott Bösendorfer zongorán.

A történet meghallgatása után a látogatók kitekinthettek a múzeum teraszáról, ami az épület előtti kertre néz. Ezután abba a terembe látogattunk el, ahol a kezdetektől fogva a Székely Nemzeti Múzeum néprajzi kialakítása kapott helyet, amelynek az egyik látványossága egy református templomból származó kazettás mennyezet, mely 1760-ban készült el. A mennyezet 126 kazettából áll, és 1912-ben került a múzeum gyűjteményébe. A központi kazettán az 1802-es felújításáról írnak.

A Kós Károly által műteremnek tervezett szobán áthaladva Kelemen Kálmán felhívta a figyelmünket, hogy a terem egy izgalmas kiállítótérré alakul majd. Azt mondta, a vezetett látogatás következő állomása a múzeum tornyához és padlásteréhez vezet, amelyeket először láthat a nagyközönség. Sajnos ez a torony esetében azt jelentette, hogy az alatta lévő teremig, a lépcsősorig jutottunk el, ahonnan kiváló kilátás nyílt a városra. Ez a terem régen a könyvtár raktárfelületeként szolgált, ám a későbbiekben itt is kiállítanának.

A padlásra azonban felmentünk és bejárhattuk. Ha nem vagyunk ott, akkor nehéz lett volna elhinni, hogy a tetőszerkezet ennyire látványos teret határol be.Innen már csak lefelé vezetett az út. Az egykori időszakos kiállítások termét kerestük fel, ahol a csíksomlyói Salvator-kápolnáéval testvér Zabolai oltárt tekinthettük meg, ami a 17. században 1670-1685 között készülhetett.

Alább ereszkedve a hatalmas épületben, ismét olyan helyen jártunk, ahová látogató nem igazán tette be korábban a lábát, a kíváncsi szemek az alagsorba nyertek betekintést, ahová látványraktárakat terveznek. Itt pedig a vezetett utunk véget is ért, hisz ez már az utolsó stáció volt az épületben, az alagsoron keresztül a parkba jutottak ki a látogatók.

A múzeum legfájdalmasabb pillanata az volt, amikor kényszerből kellett kiköltözzenek

A több mint 100 éve működő múzeum életében nem ez az első eset, amikor ki kellett üríteni a termeket, bár igaz, hogy a két kiürítést nem lehet összehasonlítani, hisz az első alkalomra 1944-ben, háborús körülmények között került sor, amikor a magyar csapatok visszavonultak Észak-Erdélyből. Vargha Mihály múzeumigazgatót arra kértük, hogy idézze fel ezt a történetet is.

Az igazgató szerint a II. világháború alatti múzeumtárgyak bevagonírozása a múzeum eddigi legfájdalmasabb pillanata volt. Lényeges különbség ugyanis a mostani és az akkori kiköltözés között az, hogy most, a béke idején kontrollált kiürítésről volt szó, a háború idején azonban, amikor a Nyilasok hatalomra kerültek, minden múzeumigazgató parancsot kapott Erdélyben, hogy haladéktalanul vagonírozza be múzeum legfontosabb műtárgyait.

A nyilasok azt is megszabták, hogy milyen értékben kell az „anyaország felé menekíteni” a műtárgyakat. Aki a parancsot megtagadta volna, az az életével fizetett volna, de ez példátlan volt, ellenben Vargha szerint volt néhány „ügyesebb” múzeumigazgató: például Marosvásárhelyen a múzeum vezetője befalaztatta a műtárgyak értékesebb részét, amikor erre a nyilasok rájöttek vele akarták kifalaztatni a termet, de az igazgató arra hivatkozva, hogy az első világháborúban súlyosan megsérült, azaz hadirokkant, nem tett eleget a parancsnak. Más nem állt neki a falat kibontani, így a műtárgyak ott maradtak. Így menekült meg a kultúrpalota gyönyörű képtári anyaga.

A Székely Nemzeti Múzeum azonban nem volt ilyen szerencsés

„Hihetetlen méretű a veszteséglista, annyi műtárgyat veszítettünk, hogy felsorolni sem tudnám. Gyakorlatilag lenullázódott a Székely Nemzeti Múzeum gyűjteménye. Csak példaként mondom: odaveszett az az érdemrend, amit Kossuth Lajostól kapott Torinóban a szentgyörgyi küldöttség, amit a 48-as hősöknek adtak. Elégett több tucat Gyárfás Jenő és Barabás Miklós festmény, 14. századi oklevelek, címeres levelek, a széki és egyházi levéltárak régi anyaga, kódexek, könyvritkaságok, régi nyomtatványok, irodalomtörténeti relikviák, egy Balassi Bálint birtokában volt Machiavelli-kötet, Apor Péter-, Bod Péter-, Benkő József-kéziratok.

Miután a múzeumi tárgyakat bevagonírozták, és Budapestre indították, hogy az esetleges háborús rongálásokat elkerüljék, Zalaegerszegnél bombatalálat érte a vonatot, a vagonok tartalma pedig szinte teljesen porrá égett. A műtárgyak és relikviák töredéke maradt meg, amit a helyi vasutasok összegyűjtöttek. Most öt éve kaptunk vissza egy ilyen majdnem épen maradt könyvet” – sorolta Vargha Mihály.

Herepei János, az akkori múzeumigazgató azonban bele is betegedett a történtekbe. „A pusztulás után elköltözött a városból, Békéscsabára ment, és mondják a kortársai, hogy nagyon megviselte. Nem is csodálom, rettenetes súly volt rajta, hogy szétégett az a rengeteg relikvia. Egy muzeológusnak nincs nagyobb tőrdöfés ennél, lehet csak az lett volna ennél rosszabb, ha látja a családtagjainak a pusztulását”.