4 zseniális könyv, amit a Libri befóliázna

Az elmúlt hetekben a Libri körül forr a levegő, egyre nagyobb a felháborodás, és csak sejteni lehet, hogy messze még a vége. Minden azzal kezdődött, hogy a kormányközeli MCC többségi tulajdonossá vált a Libriben, majd nem sokkal ezután érkezett a hír, hogy befóliáztak bizonyos könyveket a melegellenes törvényre hivatkozva.

Elfogadhatatlan az, hogy olyan könyvekre húznak fel veszélyt jelző fóliát, amelyek talán igazi irodalmi értéket hordoznak, ugyanakkor sorra jelennek meg, a nagyközönséget kiszolgálva olyan könyvek, amelyek igazán értékrombolóak – kezdve akár a nőket tárgyiasító szexuálisan túlfűtött, irodalmilag semmitmondó könyvekkel.

A másság és elfogadás egy olyan téma, amivel foglalkozni kell, ugyanakkor egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan. Nagyon szerettem volna olyan ajánlásokat hozni, amelyek kevésbé ismertek, érzékenyítenek, viszont szépirodalmi szempontból is nagy élményben lehet részünk ezek által. Érdekes, hogy mennyire szomorú és nehéz olvasmányok ezek mind. És talán pont ezáltal válhat számunkra világossá az, hogy a másság nem választás kérdése, hiszen senki nem akar szégyen, megszégyenítés, bűntudat és vádak között élni.

Azokat az irodalmi alkotásokat szeretem, amelyek nem rágják a szánkba a tanulságot, hanem észrevétlenül szövik át vele a történeteket. A következő könyvek pontosan ilyenek.

Radclyffe Hall: A magány kútja

„–… Nem vagyok teljes…”

Radclyffe Hall neve valószínűleg nagyon sokaknak idegenül cseng. Habár hazájában híressé vált, be is tiltották, valamiért nálunk nem került annyira fókuszba. Pedig még Ernest Hemingway és Virginia Woolf is kiállt mellette, amikor tiltólistára került. Azt is érdemes tudni róla, hogy amikor meghurcolták A magány kútja miatt, akkor már befutott író volt, nagy tömegek rajongtak érte, aztán jött a teljes bukásra ítélt könyv, amely közben az első leszbikus regény volt az irodalom történetében.

Stephen, a gazdag családból származó lány már gyerekkorában rájön, hogy ő más, mint a többiek. Az apa fiúra, Stephen-re számított, és miután megszületik a kislány, már így marad az anyakönyvezés után is. Mindeközben a kislány inkább fiúként gondol magára, és ez évről évre egyre nagyobb problémát jelent a környezete számára. Viszont, annak ellenére, hogy ez a kislánynak is sok problémát okoz, senki sem segít neki igazán.

Az olvasó tovább kíséri őt a felnőtté válása után is, szerelmen és kétségbeesésen át.

Hanya Yanagihara: Egy kis élet

„Tudod, Jude, az életben néha előfordul, hogy jó dolgok történnek jó emberekkel. Nem kell aggódnod… nem történnek olyan gyakran, amennyiszer történniük kéne. De ha mégis, a jó ember csak annyit mond, hogy köszönöm, és továbblép, talán figyelembe véve, hogy az a személy, aki a jót cselekszi, élvezi, hogy jót tehet és tényleg nincs abban a hangulatban, hogy meghallgasson minden okot, mi szerint az a személy, akivel a jót tette, miért tartja magát érdemtelennek és méltatlannak a vonatkozó jótettre.”

Most már elmondhatom, hogy rendszeresen belefutok olyan könyvekbe, amiket nagyon nehezen lehet beszerezni. Ez is olyan, viszont jó hír, hogy a Jelenkor kiadó a híresztelések szerint újra kiadja a közeljövőben.

Hanya Yanagihara neve idén vált szélesebb körben ismertté a magyar olvasó között, A paradicsomba című könyve minden könyvesbolt polcán megtalálható, három évszázadon keresztül mesél ebben a könyvben, alternatív világokról és nehéz témákról.

Az Egy kis élet szintén monumentális mű, négy fiatal útját követi végig. Egyetemen ismerkednek meg, különböző társadalmi háttérrel rendelkeznek, mégis barátok lesznek. A történet főszereplője pedig Jude, akit mélyebben is megismerhetünk, megérthetjük a kegyetlen gyermekkor és a bűntudattal teli felnőttkor közötti összefüggéseket és következményeket, de mindezt lépésről lépésre úgy, ahogyan a valóságban is történik egy ember megismerése.

Jude története kifacsarja az olvasót. Nincs ahová elbújni a szavak elől – nyersen írják le a sok szörnyűséget. És azért választottam most ez a regényt is ide, mert nagyon fontos szerepet tölt be a könyvben a homoszexualitás megélése, de mindez úgy, hogy a nagyon emberibe olvad bele a szexuális irányultság, és nem ezáltal határozzuk meg a könyvet.

Reinaldo Arenas: Mielőtt leszáll az éj

„Bizony, a diktatúrák prűdek, dagályosak és abszurdak”

Talán az egyik legnagyobb tanulsága ennek az évnek az, hogy nagyon keveset tudok olyan helyekről, kultúrákról, amelyekről azt hittem, a filmek már elmondták róla amit kell. Ilyen például az amerikai valóság, de ide tartozik Kuba, illetve a Castro-rezsim kegyetlensége is.

Bármilyen nagyszabású filmet is nézzünk, sosem fogja visszaadni azt az érzést és tudást, amit egy könyv nyújthat. Ennél igazabb már csak a valóság lehet. Reinaldo Arenas a XX. századi kubai irodalom egyik óriása, a Mielőtt leszáll az éj pedig a saját életét teszi mérlegre, a halála előtt nem sokkal. Ez a könyv sokat taníthat egy olyan nemzedékről, amely sokkal többet szenvedett, mint amennyit mi itt, a kényelmes elégedetlenségünkben el tudunk képzelni, ugyanakkor még mindig egy olyan kincseket rejtő ország, amit még nem tudott fölfalni az amerikai nagyhatalmak.

Maga a szöveg a memoár és a fikció között lebeg, egy nagyon nyomasztó és fájdalmas elbeszélő hangján. És ez részben annak is köszönhető, hogy Arenas nyíltan vállalta homoszexualitását, egy olyan társadalomban, ahol kemény átnevelő táborokba küldték a melegeket. Mindez pedig egy olyan térségben történik, amit az erotika melegágyaként is ismerünk, és ahol nagyon sok férfi, bár nem tartja magát homoszexuálisnak, aktív félként bármilyen nemű egyedet magáévá tehet a férfiasság jegyében. Arenas szomorúsága, dühe és elveszettsége végigfonja a történelmet, a személyes eseményeket, közben pedig leplezetlen őszinteséggel beszél a homoszexualitásról és börtönviselt éveiről.

Hiánypótló és letehetetlen, ugyanakkor jó, ha mellette picit felvesszük a fonalat a kubai történelemmel is.

Misima Jukio: Egy ​maszk vallomásai

„Újabb példája voltam a rút kiskacsának, amely meg van róla győződve, hogy hattyú lesz belőle; csakhogy a tündérmese ez egyszer fordítva végződött.”

Szintén önéletrajzi írás ez is, egy teljesen más kultúra szorítása között íródott. Misima Jukio talán azzal vált nemzetközileg híressé, hogy rituális öngyilkosságot, azaz szeppukut követett el. Viszont egyáltalán nem mellékes az írói munkássága. Több drámát (Barátom, Hitler, Madame de Sade) és regényt (Az aranytemplom, Élet eladó) is írt, amelynek köszönhetően többször is jelölték Nobel-díjra.

Az Egy maszk vallomásai a huszadik század első felében játszódik Japánban, egy fiatal fiú a főszereplője, aki már nagyon korán szembe kell nézzen azzal, hogy nem engedheti ki magából az igazi énjét. Emiatt elég hamar maszkot emel az arca elé, folyamatosan a társadalom által felállított normákat, a heteroszexuális fiúk gondolkodását próbálja magára erőltetni, míg egy napon már nem találja önmagában a képmutatás és valóság közötti határt.

Folyamatosan elemzi önmagát, a körülötte levő embereket, miközben néha becsúszik egy kéjjel teli fantázia egy olyan elméről, ami nem felel meg a „normális” meghatározásnak. Bár egy viszonylag rövid történetről van szó, nagyon nehéz témákat feszeget, néha nagyon borzolja a kedélyeket, emiatt pedig nehezebb is olvasni, de semmiképpen sem kihagyható, ha a nagy képet szeretnénk ismerni, főleg a japán irodalomból.