200 éves a Himnusz

Pontosan 200 évvel ezelőtt, 1823. január 22-én tett pontot Kölcsey Ferenc a Hymnus, a' Magyar nép zivataros századaiból című költeményének végére. Ez a nap 1989 óta a magyar kultúra napjaként él tovább, Kölcsey művét ekkor foglalták az alkotmányba és vált Magyarország alaptörvénybe iktatott állami himnusza.

A magyarságnak a 19. századig nem volt önálló nemzeti himnusza, mind a katolikusoknak, mind a reformátusoknak saját néphimnuszuk volt. Előbbiek esetében a Boldogasszony Anyánk és az Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga kezdetű énekeket, míg a reformátusok körében a Tebenned bíztunk, elejétől fogva – a 90. zsoltárt énekelték. Kölcsey idejében inkább a Joseph Haydn-féle Gotterhalte, az osztrák császári himnuszt fújták a hivatalos rendezvényeken, (ennek a dallamára ma Németország himnuszát éneklik).

A Himnusz zenéjét Erkel Ferenc zeneszerző és karmester szerezte 1844-ben, amikor a Kölcsey versének megzenésítésére kiírt pályázaton első díjat nyert. A nyertes művet először a pesti Nemzeti Színházban mutatta be 1844. július 2-án és július 9-én. A zsűri Erkel pályaművéről így írt: „(…) a mellett, hogy a magyar jellemét, s a költemény szellemét leginkább megközelítő, a két főkivántatóságot is t. i. a dallamegyszerűséget s hymnusi emelkedettséget legszerencsésebben egyesíté”.

A Qubit összesítőjében lehet olvasni arról, hogy a Nemzeti Színház közönsége az akkori tudósítások szerint Erkel pályatársainak, Egressy Béninek, valamint Travnyik Jánosnak a feldolgozását díjazta inkább tapsviharral. Az egyik lap Erkel Himnuszának nem jósolt nagy jövőt, mivel „nemzeti jelleme, magasztos művészi kifejezése, s hathatós harmóniája által egyaránt kitűnő, de magán viselvén a hymnus szelleméhez alkalmazott templomi zene bélyegét, a nép ajkán viszhangra nem fog találni.”

A Himnusz a magyarok közmegegyezése alapján vált a nemzeti imádsággá, hivatalosan azonban csak a fentebb említett dátumon jegyezték.

Állj ki a szabad sajtóért!

A Transtelex az olvasókból él. És csak az olvasók által élhet túl. Az elmúlt három év bizonyította, hogy van rá igény. Most abban segítsetek, hogy legyen hozzá jövő is. Mert ha nincs szabad sajtó, nem lesz, aki kérdezzen. És ha nem lesz, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz, holott tudjuk, a hallgatás nem opció.

Támogatom!
Kövess minket Facebookon is!