Hatvanéves lett Brad Pitt

„Most vagyok az életem utolsó etapjában” – mondta az akkor még 59 éves Brad Pitt a GQ magazinnak tavaly, amikor A gyilkos járat című akciófilmet promózta azzal, hogy megint újságírókat engedett az életébe. Ha megnézzük azt, hogy Pitt, aki egyértelműen a világ legnagyobb férfi sztárja, miben mesterkedett az utóbbi években, akkor tényleg olyan, mintha ezt az etapot már más sebességben szeretné lefutni.

Kivétel persze a Magyarországon is forgatott, az Apple számára készülő Forma–1 filmje, ami speciel maximális sebességgel készül, ha éppen nincsen sztrájk, de amikor Brad Pittre keresünk 2023-ban, akkor az új projektjei teljesen más képet mutatnak. Szereplés kávéreklámban, saját kozmetikumok piacra dobása, saját organikus gin készítése, producerkedés Oscar-jelölt filmekben. És a soha nem múló árnya azoknak a vádaknak, hogy bántalmazta Angelina Jolie-t és közös gyerekeiket, és hogyan viselkedett a kapcsolatuk végén.

Az utolsó etap kezdete pedig egészen biztosan az első színészi Oscar-díja lehetett, amit 2020-ban kapott a Volt egyszer egy… Hollywoodért, amiben Cliff Boothot, a levitézlett kaszkadőrt alakítja, aki barátjaként védi a szintén levitézlett színészt, Rick Daltont (Leonardo DiCaprio), hogy aztán a film végén bekábózva leszámoljon a Manson-banda jelentős részével. Booth személyiségének két igazán meghatározó eleme van: az egyik az, amikor Dalton házának tetőjén egyszer csak leveszi a pólóját, és ezzel döbbent csendet idéz elő egy tömött moziteremben is. A másik pedig az, hogy nem tudni róla, szándékosan vagy véletlenül ölte meg a feleségét.

Erre a kérdésre egyértelmű választ ad a film regényváltozata, amit szintén Tarantino írt. Az a Tarantino, aki az említett GQ-interjúban az egyik utolsó, nagyvászonra való filmsztárként írta le Pittet, akit egy ligában lehet említeni Paul Newmannal, Robert Redforddal és Steve McQueennel. Ha valaki olvasta Tarantino idén magyarul is megjelent Cinema Speculation című könyvét, akkor tudja, hogy az utóbbihoz hasonlítani valakit mennyire nagy szó tőle.

Ha ez Brad Pitt életének utolsó etapja, akkor összefoglalni is nehéz, hogy pontosan mi volt a többi szakasz: szépfiú, komoly színész, Oscar-nyertes producer, kétszer is a világ legismertebb párjának férfi tagja, A listás világsztár, valaki, aki fel tud bukkanni dilizni a Jackassben és a Deadpool harmadik részében is. Valaki, akinek a kedvenc alakítása a legnagyobbat bukó filmje lett (Jesse James meggyilkolása…), és aki annak ellenére, hogy a világ egyik legkönnyebben felismerhető színésze, már nem is igazán tartja annak magát.

William Bradley Pitt december 18-án született 1963-ban Oklahomában, és a Missouri állambeli Springfieldben, az Ozark-hegység közelében nőtt fel. Édesapja egy kamionos céget vezetett, édesanyja terapeuta volt, mindketten szigorú baptisták. A reklámiparban akart dolgozni, és újságírást tanult a missouri Columbia Egyetemen, de az utolsó pillanatban otthagyta – állítása szerint már csak egy darab dolgozatot kellett volna megírnia. Dolgozatírás helyett viszont autóba pattant, és lelépett Kaliforniába, ahol egy héttel az érkezése után már statisztaként dolgozott. 1986-ban költözött nyugatra, az évtized végéig olyan sorozatokban kapott apróbb szerepeket, mint a 21 Jump Street, vagy a Dallas, aminek négy epizódjában is felbukkant. 1990-ben együtt szerepelt egy tévéfilmben az akkor 16 éves Juliette Lewisszal, akivel aztán három évig voltak egy pár.

Egy másik felbukkanása viszont megcsinálta a komplett karrierjét: ő volt a főszereplőket lenyúló stoppos a Thelma és Louise-ban, 1991-ben, egy olyan felbukkanással, amit közeli barátja, David Fincher rendező később egy „hormonális neutronbombának” nevezett. Abban az évben kijött egy amerikai független film is Pitt főszereplésével, a Johnny Suede, amiben minden értelemben hajmeresztő frizurával játszik, de mégis a félmeztelen, cowboykalapos, hajszárítóval pózoló stoppos maradt meg a köztudatban abban az évben. „Tárgyként legalább olyan szeretettel fényképezik, mint egy nőt, vagy egy hegycsúcsot, vagy egy napfelkeltét” – írta róla a Vanity Fair 1995-ben, hozzátéve, hogy Brad Pitt színészként nélkülöz minden mesterkéltséget és technikát. Tom Cruise, akivel együtt játszott az Interjú a vámpírral-ban, azt mondta róla, hogy Pitt érzelmei mind látszanak a felszínen.

Ez a kvalitása tökéletessé teszi az olyan melodrámákra, mint a Folyó szeli ketté, vagy a Szenvedélyek viharában, de ki is tudja használni olyan karcosabb szerepekben, mint a Kalifornia – A halál nem jár egyedül mocskos, országot járó sorozatgyilkosa, vagy a szívós lakótárs Floyd a Tiszta románcban. „Bradnek nagyon jó művészi megérzései és ösztönei vannak. De a színészetben azért kihagyott pár lépést” – mondta róla a Szenvedélyek viharában rendezője, Ed Zwick, amikor kettejük munkaviszonyáról kérdezték. Pittnek több jelenete is a vágóasztalon végezte, ami miatt kifejezetten csalódott volt akkor.

1995-ben Brad Pitt végigbagózza, -kávézza, -rágózza az interjút, de nem jártatja a száját, és kifejti, hogy terápiára sem szokott járni. Ebből pár dolog változni fog 50+ éves korára, de a hollywoodi háza (medencével, tóval) már akkor megvolt, akárcsak a kutyák iránti töretlen szeretete. A kilencvenes években fabútorokat munkál meg, a kétezres években építészettel foglalkozik és fotóz, a mostani évtizedben kerámiákat készít. 1995-ben a People magazin megválasztja – először – a legszexibb férfinak, a Hetedik forgatásán pedig összejön Gwyneth Paltrow-val. Két évvel később szakítanak.

Ha Pitt karrierjét egy rakétához hasonlítjuk – és miért is ne, 2019-ben ő is játszott asztronautát a remek Ad Astrában –, akkor a kilencvenes évek eleje volt a kilövés, a második fele pedig az, amikor még kérdéses volt, hogy pontosan mi is lesz belőle. Pokoli lecke, Az ördög maga, Ha eljön Joe Black, Hét év Tibetben – mind legjobb esetben is közepes kritikai fogadtatást kapó drámák, amikben Pitt feltételezett naivitása, tisztasága, vagy annak korrupciója áll a középpontban. Ezek a filmek nem mentek akkorát, sőt, a Joe Black és a Tibet kifejezetten bukásnak számított. Pittet ez nem biztos, hogy annyira megviselte, a kilencvenes években hárommillió dollárt, később már húszmilliót is elkért egy-egy filmért.

Ezekkel a bukott melodrámákkal szöges ellentétben voltak a szintén ebben a korszakban készült, sokkal nagyobb rizikókat vállaló szerepei: a Hetedik meggyötört detektívje (első együttműködése David Fincher rendezővel), a megbuggyant környezetvédő a 12 majomban (Oscar-jelölést kapott érte), vagy a Blöff hatodhegedűs, mosdatlan és érthetetlen akcentussal hadováló bokszolója. De ha mégis választani kell egy szerepet, ami a legjobban leírja a Pitt-rakétát, mielőtt elhagyta a légkört, akkor az a Harcosok klubja. A második, de nem utolsó együttműködése Fincherrel feleennyire sem működne, ha valaki más lenne a Narrátor fejében létező, testileg is irigyelhető übermacsó, Tyler Durden szerepében. A filmet a premierjén kifütyülték, az Egyesült Államokban megbukott, de húsz évvel később még mindig stabilan tartja magát kultfilmként, ebben pedig fontos szerepe van a tényleg pofátlanra edzett Brad Pittnek.

Aki éppen akkor Jennifer Anistonnal, az éppen csúcson lévő Jóbarátok sztárjával kezdett el járni. Pitt és Aniston még a kilencvenes évek közepén találkoztak az ügynökeik révén, de csak az évezred végére lettek mindketten facérok, úgyhogy az ügynökök megint kaptak az alkalmon, és leszerveztek nekik egy randit. 2000-ben összeházasodtak, ezzel pedig a Pitt-rakéta végleg elhagyta a Föld vonzáskörét. A házasságra Pitt később úgy hivatkozott, mint két vállalat fúziójára. „A házasságunkkal az a helyzet, hogy volt egy piaci rés a hollywoodi pároknál, és mi ebbe beleestünk. Ami nem kifejezetten tetszik nekem” – mondta 2001-ben.

Ha a 2001-es Ocean’s Elevent a legnagyobb, és az éppen feltörekvő sztárok névsorolvasásának vesszük – amellett, hogy egy nagyon szórakoztató kaszinórablós film –, akkor Pittnek abszolút ott volt a helye, rögtön George Clooney mellett. A filmet rendező Steven Soderbergh úgy írta le Pittet, mint akiből egyszerűen hiányzik a félelem, és mint akit nem érdekel, hogy ő hogyan néz ki egy szerepben, és hogy a szerep egyáltalán milyen képet fest róla. (És nem mellesleg: ő is Steve McQueenhez hasonlította.) Rusty szerepe, mondjuk, rettentő szimpatikus, amit Pitt azzal próbál ellensúlyozni, hogy minden egyes jelenetében folyton valami nasit hamikázik.

2001 más szempontból is fordulópont volt Pitt életében: ekkor alapította meg Jennifer Anistonnal közösen a Plan B Entertainment gyártócéget. Pitt mindig is követte a legújabb filmes trendeket, dicsérte interjúkban Todd Solondz (Boldogságtól ordítani), Alexander Payne (Kerülőutak), Wes Anderson (Grand Budapest Hotel) rendezőket, láthatóan képben volt azokkal az új tehetségekkel, akikre érdemes figyelni. A Plan B első produkciója viszont nem éppen egy kis költségvetésű független film volt, hanem a 2004-es Trója, a veterán Wolfgang Petersen rendezésében, egy óriási pénzbe kerülő, ókori történelmi háborús film, rengeteg digitális trükkel, statiszták és díszletek hadával. A Trója szintén megbukott, a Plan B viszont láthatóan új karrierutat nyitott Pittnek, aki úgy dolgozhatott új, tehetséges rendezőkkel, hogy nem feltétlenül szerepel a filmjeikben. A Plan B égisze alatt készíthette el saját bevallása szerint a kedvenc filmjét, a Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford című melankolikus westernfilmet, illetve így szerzi meg első Oscar-díját is, a Tizenkét év rabszolgaság producereként.

Pittnek viszont 2005-ben valami egészen más dolog zökkentette ki a karrierjét: a Mr. és Mrs. Smith című, összességében elég felejthető akciófilmben együtt játszott Angelina Jolie-val. Aniston és Pitt az év januárjában bejelentették, hogy elválnak, a film pedig pár hónappal később debütált. A következő évben megszületett Pitt és Jolie első közös gyereke, Shiloh, majd két évvel később az ikerpár Knox Leon és Vivienne Marcheline. Négy másik gyereket fogadtak örökbe.

Jolie és Pitt, vagyis Brangelina voltak talán a sztárpárság intézményének utolsó, igazi megtestesítői, az ugyanazon a halandó szemnek láthatatlan szinten létező, szépségük csúcsán tanyázó, igazi csillagok. Csillagok, akik milliókat kapnak azért, hogy az amerikai lapok címlapján mutassák be a családot, és közben ők is milliókat adtak különböző segélyszervezeteknek. Pitt legerősebb filmjei ekkor készültek: a már említett Jesse James, a Becstelen brygantik, Az élet fája, a Pénzcsináló. Ezekből többet is a Plan B gyártott. Miközben Pitt szerepei egyre jobbak lettek, Jolie rendezni kezdett – a kétezertizes években aztán megrendezi a saját házasságának összeomlását is.

Pitt szakmailag megint egy vízválasztóhoz érkezett, most 2012-ben. Ekkor készítette producerként a Tizenkét év rabszolgaság című történelmi drámát, miközben főszereplőként a Z világháborút próbálta kikalapáltatni, miután a stúdió a film utolsó – Magyarországon forgatott – harmadát kidobta a kukába. Mindkét feladatot megugrotta, a Tizenkét év rabszolgaság (amit a Steve McQueen nevű brit rendező készített, semmi köze a színészhez) megnyerte a legjobb filmnek járó Oscart, a szobrot pedig producerként Pitt is kapta. A Z világháború végét pedig sikerült megmenteni egy teljesen újraírt és -forgatott zárófelvonással, a film végül óriási kasszasiker lett.

Ez volt az az időszak, amikor Pitt szokásos szerepei, az összekoszolt macsó (Harag) és a vérprofi (Szövetségesek) között felbukkant egy teljesen új figura: a megfontolt, minden konfliktustól távol levő, de azért még hasznos tanácsokat osztó bölcs. Ilyen volt a Tizenkét év rabszolgaságban, a szintén Oscart szerző A nagy dobásban, és ilyen lesz a most készülő Forma–1-filmben is. A Plan B később a Holdfénnyel is megnyeri a legjobb filmnek járó Oscart, de ott Pitt nem volt producer. Ott már egészen másban volt.

2016-ban Jolie két év házasság után beadta a válókeresetet, és kizárólagos felügyeletet kért a gyerekeire. Egy csúnya folyamat kezdődött el, aminek még nincsen vége, a részletek sem teljesen tisztázottak, és minden állítás csak feltételes. A keresetben Jolie azt állította, hogy egy repülőúton Pitt fű és alkohol hatása alatt verbálisan és fizikailag is agresszív volt vele, és egy adott ponton nekiment az akkor 15 éves fiának, Maddoxnak is. Az ügyben vizsgálódott az amerikai gyerekvédelem, de Pittet nem vádolták meg hivatalosan semmivel, a jogi csapata tagadott mindenféle erőszakos jelenetet, de elismerték, hogy a színész részeg volt. 2017-ben készült vele egy interjú a GQ-ban, amihez Ryan McGinley fotós egy sérült, bűnbánó, könnybe lábadt szemű Pittet mutatott, a szövegben pedig rengeteg szó esik arról, hogy félti a gyerekeit, és fél attól is, hogyan fogja ez az egész ügy érinteni őket. Elmondja, hogy jobb ember akar lenni, hogy nem volt elég jó apa – pár évvel később az Ad Astra című filmben a saját apját kutatja a világűrben útmutatásért.

Az irtó hosszú és bonyolult jogi procedúra során volt, hogy a felügyeleti jogok Jolie-nál, volt, hogy Pittnél voltak. Szintén hosszadalmas jogi vita kerekedett abból a dél-francia birtokból, amelyen a pár összeházasodott és bort termelt. Pitt többször is beszélt a válásról, Jolie még egyszer sem. Pitt azóta nem iszik és a cigiről is leszokott, bár nikotinos rágót még rágcsál. A Hollywood Reporter egy reprezentatív közvélemény-kutatásban azt mérte, hogy a gyerekbántalmazási vádak hogyan befolyásolták a színész megítélését. A válasz az volt, hogy nem igazán.

Nem kell túl nagy képzelőerő, hogy belelássuk Pitt karrierjét az eddigi utolsó filmes szerepébe. Ő alakította a különböző harmincas évekbeli filmsztárokból összegyúrt Jack Conradot a Babylon című hollywoodi drámában. Conrad iszákos, többször elvált, a legfrissebb párja egy magyar színésznő. (Pittnek 1995-ben egy Jitka nevű cseh barátnője volt.) Miután egyre szűkülnek az esélyei egy hangosfilmre váltó Hollywoodban, Conrad kap egy óriási fejmosást egy újságírótól arról, hogy a színész fizikai valójára már nincsen szükség, de a vásznon örökre ragyogni fog. Conrad nem sokkal később megöli magát.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Pitt fejbe fogja lőni magát, hanem ha a szerepeit és a megszólalásait nézzük, minden jel arra mutat, hogy mozisztárságának ebben a formában vége. A színészet nem érdekli, elmondta már, hogy ha az élete egy kördiagram, akkor a színészkedés ennek csak nagyon pici szelete. Hasonló karrier vár rá, mint a nála két évvel idősebb George Clooney-ra, aki színészként csak akkor mászik elő a barlangjából, ha valami nagyon nyomós oka van rá. Clooney a kreativitását a rendezésben éli ki, szinte évente rendez valamit. Pitt pedig a producerségbe ugorhat nekifutásból fejest – de idősebb, józan mentorként még néha adhat pár tanácsot a fiataloknak.