Szeparatisták fúrják Kanada egységét, az olajban gazdag tartományban hétfőn népszavazást tartanak

Hétfőn az urnákhoz járulhatnak Kanada egyik hatalmas nyugati tartományának, Albertának a lakosai, hogy több más kérdés mellett arról szavazzanak, elindítsák-e a kilépési folyamatot Kanadából. Sokan ugyan a brexithez hasonlítják a történetet, de a felmérések azt mutatják, nem túl nagy a támogatottsága a szeparatizmusnak. Viszont a központi kanadai kormánynak intő jel, hogy a francia ajkú keleti Québecben is fellángolt egy hasonló vita, miután egy nacionalista párt nyerte a tartományi választásokat.

Mint korábban írtuk, Kanada olajban, földgázban és konzervatív szavazókban gazdag Alberta tartománya az ország olajtermelésének több mint 84 százalékát adja, napi közel 4 millió hordóval. Zavarja őket a liberális kanadai kormány környezetvédelmi politikája, amivel szerintük hátrányba kerül a petrolkémiai iparáról ismert terület. Ráadásul úgy látják, hogy Alberta az olajvagyonából aránytalanul sokat ad a központi költségvetésbe, és ezzel a szegényebb kanadai régiókhoz csorgatja vissza a pénzt.

Québecben inkább kulturális jellegű a történet, a franciául beszélő tartomány elszakadáspárti lakói a brit korona alól is kilépnének, és saját kezükbe vennék a sorsukat. Azonban ott már jelezte az új vezetés, hogy addig biztosan nem írnak ki népszavazást, amíg az Egyesült Államokban Donald Trump van hatalmon. A helyzetet ugyanis árnyalja az Egyesült Államokkal fennálló konfliktus is – Trump többször degradálta már le Kanadát mint az USA 51. tagállamát, ezzel az EU-hoz űzte közelebb az országot.

Albexit

A hétfőn feltett albertai népszavazási kérdést sikerült úgy megfogalmazni, hogy senki sem elégedett:

„Maradjon-e Alberta Kanada egy tartománya, vagy Alberta Kormánya indítsa meg a Kanadai Alkotmány által előírt jogi eljárást egy kötőerejű tartományi népszavazás megtartásáról, ami arról dönthetne, Alberta elszakadjon-e Kanadától vagy sem?”

A kérdésből is látszik, hogy a szavazás még nem egy végleges döntésről szólna, de egy puszta véleménynyilvánító referendumnál azért több. Az albertaiak elég világosan megmutathatják, tovább akarnak-e menni egy ügydöntő népszavazás felé vezető úton.

Az elszakadáspártiak szerint elrabolták tőlük a lehetőséget, hogy valóban megkérdezhessék az albertaiakat a függetlenségről, míg az ellenzők már egyáltalán a kérdés feltevését is elítélik. Az AP emlékeztetett, az albertai függetlenségi mozgalom mozgatói a 2022-es, járványintézkedés-ellenes Szabadság-konvoj szervezői közül kerültek ki.

„Nagyon veszélyes blöff” – jellemezte Mark Carney kanadai miniszterelnök még tavasszal az albertai népszavazási kezdeményezést. „Az emberek azt mondják, ez egy tárgyalási folyamat kezdete, de egyes embereknek ez a valós leválás kezdete” – mondta a kormányfő a Politico szerint. Ha Alberta kiválna, földrajzilag abban a helyzetben találná magát, hogy egy ötmilliós, tengertől elzárt, minden irányban Kanada (3709 kilométer közös határ) és az Egyesült Államok (298 kilométer közös határ) által határolt ország lenne.

Ugyanakkor a hangzatos nyilatkozatok ellenére nem úgy tűnt előzetesen, hogy távozni akarna Kanadából Alberta lakosságának többsége. Az egyes felmérések azt mutatják, elsöprő többségben vannak azok, akik maradni szeretnének. A népszavazás kérdése eleve nem az elszakadásra irányul, csak hogy egyáltalán tartsanak-e arról valaha referendumot. Ismerős lehet ez, nemrég Izlandon szavaztak arról az emberek, szavazzanak-e majd egyszer magáról az EU-csatlakozásról, ott a nemek győztek.

A tartományi miniszterelnök, Danielle Smith is a maradást támogatja, sőt közölte, a felmérések szerint az új, már kötőerejű voksolást akarók 22 százalékos aránya is túl magas neki. Közben Keith Wilson, az albexitmozgalom vezetője azzal a kérdéssel kampányolt: „Mi fog megvédeni minket, amikor Ottawa újra Alberta ellen fordul?”

Carney is beszállt a maradáspártiak mellett

Mark Carney egyértelműen a maradók táborát erősíti. Múlt hétfőn arról beszélt az AP szerint, hogy Albertának maradnia kell, hisz a leválás egy „hosszú és bizonytalan folyamatot” indítana el. Azzal kötötte össze üzenetében a helyzetet, hogy közeleg a hálaadás napja – ezt Kanadában az USA-val ellentétben októberben tartják –, egy hét múlva Alberta lakossága pedig az urnákhoz járul.

Carney a tartományi székhely Edmontonban cseperedett, és részben egy nyugati partra vezető olajvezetékkel kampányol a maradás mellett. Ez szerinte diverzifikálhatja az Egyesült Államokra épülő olajexportjukat, és ezt csak Kanada szövetségi keretein belül lehetne megépíteni. Hozzátette, új lakásokat és egy Albertát is átszelő gyorsvasutat is építenek. „Nem építhetsz nagy dolgokat törésvonalakra” – mondta a miniszterelnök (bár a közeli Vancouver elég közel épült egy ilyenhez). Hozzátette még: „albertaiak nemzedékei segítettek felépíteni ezt az országot. A tiétek. A miénk. És megéri küzdeni érte.”

Egy keddi beszélgetésen még az is megtörtént, hogy két korábbi rivális albertai kormányfő, Rachel Notley és Jason Kenney egymásra licitálva védte meg a maradni vágyók álláspontját. Kenney szerint ha a szeparatisták győznének, az katasztrofális lenne a gazdaságra nézve. Mivel a Konzervatív Párt bázisa helyben erősen elszakadáspárt, Kenney szerint a népszavazás után a pártnak el kell döntenie, az egységes Kanada pártján áll-e, vagy át kell alakulnia szeparatista párttá.

A kilépéspártiak szerint jól meglennének

Ennek a felmérések szerint nem sok esélye van, de ha Alberta megszavazná, hogy ügydöntő referendumot tarthasson, és azon a kilépés mellett döntene, alkotmányosan nem lenne egyszerű dolga. Egy 1998-as legfelsőbb bírósági döntés szerint a tartományok nem szakadhatnak csak úgy ki maguktól, előbb tárgyalniuk kell erről a szövetségi kormánnyal.

Érdekesség, hogy a britek EU-s távozása után a Dublini Városi Egyetemen létrehozott Brexit Intézet egyik kanadai kutatója, Ian Cooper elutazott Albertába megnézni, mi történik ott. A CBC beszámolója szerint elment egy közép-albertai kisváros kampánygyűlésére, ahol a többnyire farmer lakosság az albexit mezőgazdaságra gyakorolt hatását kérdezte a szervező Alberta Prosperitása Projekt jelen lévő képviselőitől. Azt tapasztalta, amit a brexitpártiak, azaz a Leave-tábor hangoztatott a brit népszavazás előtt: minden szép lesz, csak előnye lesz a kilépésnek. A Leave-kampány is ezt csinálta, „csak az elfogadott referendum után látták az emberek, milyen nehéz lesz a brexit”.

Mitch Sylvestre, a kilépős projekt vezetője azt mondta a CBC-nek, hogy Alberta gazdag nyersanyagokban, és „azzal, amink van, eléggé önellátók vagyunk... szóval, érti, szerintem jól megleszünk”. A CBC megjegyezte a cikkben, a Calgary Közpolitikai Iskola szeptemberi számításai szerint egy új államot létrehozni 50–170 milliárd kanadai dollár közti pénzösszegbe kerülne, függően az elszakadási tárgyalások alakulásától. A távozáspártiak persze számolnak mínusszal, de szerintük így is többlettel zárna a büdzséjük a rákövetkező minden évben. Az albexit barátai szerint a brexittel a párhuzam sántít, ugyanis a britek otthagyták anno a legfontosabb piacukat, az EU-t, míg Albertának az USA a legfontosabb kereskedelmi partnere.

David Cameron volt brit miniszterelnök, akinek kampányígérete vezetett anno a 2016-os brexitnépszavazáshoz és az EU-ból való távozáshoz, szeptemberben Calgaryben járt. Ő is elutasította a párhuzamokat, de ő azzal érvelt, hogy az Egyesült Királyság csak egy kereskedelmi tömbből lépett ki, míg Alberta esetén az egész ország jövője a tét. Cooper szerint annyi párhuzam azért van, hogy Cameron a népszavazással saját keményvonalasait akarta meggyőzni, miközben az EU-ban maradás mellett kampányolt. Hasonlót művel most Danielle Smith tartományi miniszterelnök is.

Az albertaiak még kilenc kérdésben szavazhatnak hétfőn, egy részük a bevándorlás szabályozásáról, több másik pedig arról szól, hogy kapjanak a tartományok több beleszólást és autonómiát bizonyos kérdésekben. A Globe and Mail szerint sok kritika érte Smith kormányfőt, mert ellenzői szerint az általa dollármilliós kampánnyal megtolt kérdések csak fűteni fogják a bevándorlóellenességet és a szeparatizmust.

Québec egyelőre kivár

Az október 6-i québeci tartományi választáson győzelmet aratott a Paul St-Pierre Plamondon vezette Québeci Párt (Parti Québécois – PQ). A képet árnyalja, hogy mivel a voksok 30 százalékát szerezték csak meg – 59-et a többséghez kellő 64 helyett –, csak kisebbségi kormányt alakíthatnak majd a CBC összefoglalója szerint. Plamondon őszinte párbeszédet ígért a kanadai kormánnyal, és megjegyezte, még mindig a független Québec az álma. A helyben fő ellenzékivé vált Liberális Párt kizárta, hogy függetlenségi referendumot írjanak ki. A baloldali, de szuverenista Québec Solidaire, ami 9 helyet szerzett, viszont valószínűleg támogatná Plamondon vágyát.

A BBC megjegyezte, a francia ajkú kanadai tartományban már tartottak két népszavazást is az elszakadásról, de 1980-ban és 1995-ben is a maradás mellett döntöttek a québeciek. Most sem jók az elszakadáspártiak esélyei, a felmérések átlag 30 százalékra teszik a szakadár lelkületűek arányát. Plamondon az Amerikával fennálló feszült viszony miatt már jelezte, csak Trump távozása után tartana népszavazást az elszakadásról, tehát leghamarabb 2029-ben. „Nemzeti végzetünk egy napon beteljesül” – mondta fellengzősen Plamondon győzelmi beszédében.

A tartományban egyébként népszerű Mark Carney gratulált Plamondonnak, de elhessegette a kérdést, hogy foglalkozik-e Québec elszakadási törekvéseivel, mondván, az még messze van. Más kérdésekben is meg kell majd küzdeni az új PQ-kormánnyal, ami szeretne több beleszólást a bevándorlásba, kiebrudalná a monarchiát a tartományból (Kanada monarchia, államfője III. Károly), a királyságot képviselő szervezetek büdzséjét pedig szétosztaná szociális vonalon. Ez persze nem egyszerű, a monarchia ott van a kanadai alkotmányban, a király képviselője szentesíti még a québeci törvényeket is.

Civil szinten sem adták fel a függetlenséget, az Oui Québec (Igen Québec) szervezet össze is kötötte a kérdést saját finanszírozásával: kilenc városban kávézót terveznek nyitni, ahol egy fekete kávé és egy croissant mellett lehet majd az elszakadásról beszélgetni velük – írt erről kedden a Montreal Gazette. A legnagyobb városban, Montrealban már működik egy egységük, de most olyan kisebb települések felé is terjeszkednek, mint Terrebonne vagy Rimouski. „Azt akarjuk, hogy a québeci emberek karolják fel a függetlenségi projektet és tegyék prioritássá” – érvelt Camille Goyette-Gingras, a szervezet vezetője.

Mindenesetre messze állunk a független Québectől, ez azon is látszik, hogy a New York Times szerint a kisebbségi kormányok eddig sose húzták tovább két évnél a tartományban. Tehát az is megeshet, hogy Trump mandátumának lejárta előtt Plamondon is megbukik. A választási eredmények is megmutatták, hogy kifejezetten népszerűtlenek a népesebb városokban, mint Montrealban vagy Québec Cityben. Másrészt a függetlenség támogatóinak egy része is azt látja, borzasztó drága lenne egy népszavazás, a kimenetele a maradáspártiaknak kedvezne, szóval úgy vannak vele, hogy inkább költsék hasznosabb dolgokra azt a pénzt.