A végéhez közelíthet az Egyesült Királyság, de az nem holnap lesz

Történelmiként jellemzett szándéknyilatkozatot írtak alá hétfőn Skócia, Wales és Észak-Írország függetlenségpárti vezetői egy Cardiffban tartott csúcstalálkozón, a lépés után újra a figyelem középpontjába került annak lehetősége, hogy szétszakad az Egyesült Királyság. A három első miniszternek ez volt az első találkozása azóta, hogy a májusban tartott választások után mindhárom tagországban a szeparatisták kerültek hatalomra, de a megbeszélésen pártvezéri tisztségükben, és nem kormányfőként vettek részt.

„A Westminster a végéhez közeledik” – írták a szándéknyilatkozatban, amiben felszólították a brit kormányt, hogy kezdje meg a felkészülést a három tagállam függetlenségét elhozó alkotmányos változásokra, és jelezték, hogy a mozgalmuk lendületben van. „Egyetlen westminsteri kormánynak sincs joga gátolni a demokráciát, vagy aláásni azt az elvet, miszerint népünk maga dönt a saját jövőjéről” – közölték.

A hétfőn tartott találkozón Rhun ap Iorwerth, Wales első minisztere, a Plaid Cymru vezetője, John Swinney, Skócia első minisztere, a Skót Nemzeti párt vezetője, Michelle O'Neill, Észal-Írország első minisztere, a Sinn Féin alelnöke, valamint Mary Lou McDonald, a Sinn Féin elnöke vett részt.

Megállíthatatlan?

Swinney egy nappal a találkozó előtt kijelentette, hogy „most először fordul elő, hogy Skócia, Wales és Észak-Írország élén függetlenségpárti első miniszterek állnak. Ennél egyértelműbb jele aligha lehetne annak, hogy a jelenlegi állapot nem tartható fenn – és hogy Westminsternek fel kell készülnie az Egyesült Királyságon túli jövőre.” O’Neill a találkozó kapcsán tartott sajtótájékoztatón kijelentette, hogy nagy változások korában élnek, és ez a változás megállíthatatlan.

Észak-Írországban a 2022-es választáson történelmi győzelmet arató Sinn Féin a legnagyobb párt a belfasti parlamentben. Az idén májusban tartott választásokon a korábban a Munkáspárt egyik erősségének számító Skóciában, ahogy 2007 óta mindig, a Skót Nemzeti Párt győzött. Az igazi meglepetést azonban a walesi választások hozták. A nehézipari és bányászmúltjára büszke régióban a Munkáspárt az alapítása óta, azaz több mint száz éve abszolút dominált, és most először győzött a walesi függetlenséget támogató Plaid Cymru.

Ezzel először történt meg, hogy mindhárom tagállamban nacionalista, szeparatista pártok kerültek egyszerre hatalomra.

Andy Burnham brit kormányfő szóvivője félresöpörte a fenyegetést, közölve, hogy a miniszterelnök az unió erőteljes támogatója, és sokkal inkább foglalkoztatja a megélhetési költségek kérdése, mint az, hogy alkotmányos vitákban vegyen részt. Tom Wells közölte, hogy az Egyesült Királyság akkor a legjobb, amikor az embereket összehozzák a közös értékek és a problémamegoldás.

A Telegraph értesülései szerint a csúcstalálkozó célja az volt, hogy nyomást gyakoroljanak Burhamre, aki az előző héten a parlamentben egy kérdésre válaszolva közölte, hogy támogatná a skót függetlenségről szóló népszavazás megtartását, ha a közvélemény-kutatások szerint annak egyértelmű támogatottsága van. A brit kormányfő azonban egy nappal később egy Swinney-nek írt levélben már kijelentette, hogy a népszavazás továbbra is megengedhetetlen.

A skót, walesi és észak-ír parlamentnek és kormánynak a kilencvenes évek végén kialakított decentralizált hatalommegosztás révén különböző fokú önrendelkezése van olyan ügyekben, mint az egészségügy, a közszolgáltatások, a lakhatás vagy az oktatás. A brit kormány dönt ugyanakkor a külpolitika, a nemzetbiztonság, valamint az alkotmányosság kérdéseiben, és ez utóbbi miatt a tagállamok önként nem dönthetnek a függetlenségükről. Egy erről szóló népszavazás kiírását csak a brit parlament engedélyével tehetik meg.

A kérdés Észak-Írország esetében nem a függetlenségről, hanem az Írországgal történő egyesülésről szól. Ezt az évtizedeken át tartó északír polgárháborút lezáró Nagypénteki Egyezmény szabályozza, ami szerint akkor lehet népszavazást tartani a kérdésben, ha annak széles körű társadalmi támogatottsága van.

Nem a legfontosabb kérdés

A közvélemény-kutatási adatok szerint a három országban a többség nem támogatja az elszakadást az Egyesült Királyságtól. A függetlenségpártiak a legnagyobb arányban Skóciában vannak, ahol a 2014-es elbukott függetlenségi szavazás óta 45-50 százalék között mozog az elszakadást támogatók aránya. A Survation közvélemény-kutató egy augusztus végi felmérése szerint a skótok 47 százaléka szavazna igennel, és 43 százalék nemmel egy erről szóló népszavazáson, kilenc százalék pedig nem tudna dönteni.

Walesben a Survation egy másik, a walesi függetlenedést támogató YesCymru politikai mozgalom számára augusztus végén készített kutatásának adatai szerint a valószínű szavazók körében a walesiek 32 százaléka szavazna igennel egy függetlenedésről szóló népszavazáson, és 68 százalékuk nemmel. Az ír egyesítés támogatottsága Észak-Írországban pedig évek óta 35 százalék körül áll, és egy májusban készült felmérés szerint 49,7 százalék nemmel szavazna.

Skóciában nincsen olyan nagy támogatottsága, hogy egy újabb népszavazás megtartását kérjék a brit kormánytól – mondta a DW-nek Tim Bale. A londoni Queen Mary Egyetem politológus professzora közölte, hogy Walesben pedig a Plaid Cymru győzelmét nem a függetlenedési vágy hozta, hanem a kiábrándultság a Munkáspártból, ami óriási pofont kapott a májusi választásokon.

A függetlenedés kérdése nem tartozott a választók számára legfontosabb kérdések közé a választásokon. A YouGov felmérése szerint a skótok számára a hatodik legfontosabb téma volt a gazdaság, egészségügy, a bevándorlás, az oktatás, és lakhatási problémák mögött. Walesben a választók már csak a 14. helyre sorolták a függetlenedést az őket foglalkoztató témák között, és a kampányban Rhun ap Iorwerth kiemelte, hogy bár a függetlenségi párt vezetője, nem fog függetlenedésről szóló népszavazást kiírni hivatali ideje alatt, közölve, hogy az egészségügy, az oktatás és a gazdaság a legfontosabb számukra. És 2022-ban a Sinn Féin sem az Írországgal történő egyesülést helyezte a kampánya középpontjába.

Évekre van

Bár a hétfői találkozó a függetlenség kérdéséről szólt, egyik vezető sem közölte, hogy népszavazásokat akarnának azonnal kiírni. Bár a látvány erőteljes volt, „a felszín alá nézve, látható, hogy az egyes első miniszterek által kitűzött célok és a függetlenség elérésére vonatkozó ütemtervek alapvetően eltérőek” – mondta a Guardiannek Laura McAllister, a Cardiff Egyetem közügyekkel foglalkozó professzora.

Mary Lou McDonald, a Sinn Féin elnöke hétfőn közölte, hogy várakozásai szerint 2030-ra juthatnak el egy szavazáshoz, Swinney, aki hétfőn azt jósolta, hogy Burnham lesz az Egyesült Királyság utolsó miniszterelnöke, 2031-ig írna ki egy újabb népszavazást a skót függetlenségről, Rhun ap Iorwerth azonban nem volt hajlandó időpontot mondani a walesi népszavazásról a találkozó kapcsán tartott közös sajtótájékoztatójukon.

A csúcstalálkozó inkább jelképesen volt fontos, és nincsen jogi jelentősége – mondta Nicola McEwen, a Glasgow Egyetem közpolitikai központjának igazgatója az AP amerikai hírügynökségnek. A szakértő hozzátette: „Nem látom úgy, hogy az unióra leselkedő veszély nagyobb lenne ma, mint tegnap volt.”

A britek hosszú távon azonban már nem túl bizakodók. Az Ipsos felmérése szerint, aminek eredményeit a találkozóra időzítve hozták nyilvánosságra, a briteknek mindössze 35 százaléka gondolja úgy, hogy az Egyesült Királyság tíz év múlva is létezni fog a jelenlegi formájában, ami tíz pontos csökkenés a 2014-ben mért adatokhoz képest.