„Nem akarunk katonákat a terepen, de a szart is ki kéne bombáznunk belőlük” – vihart kavart az amerikai politikában Trump iráni hadművelete

Donald Trump amerikai elnök ugyan beszélt arról is a hétvégén, hogy akár két-három nap alatt is befejezheti az Iránban indított hadműveletet, hétfőn azt mondta, a legnagyobb csapáshullám még hátravan, és kezdetben négy-öt hétre terveztek, de képesek sokkal tovább is folytatni légicsapásokat. Azt is kijelentette, addig tartanak majd az Izraellel közösen szombat reggel megindított légicsapások, amíg minden céljukat el nem érik.

Ali Hamenei, Irán legfelsőbb vezetője mellett Trump szerint 48 vezetővel végeztek másfél nap alatt, közben pedig hadügyminisztere azt mondta, nem rezsimváltó háborúról van szó, az iráni népet arra buzdítják, vegyék majd kezükbe a sorsukat. Az iráni rezsim minderre szinte az egész térséget érintő rakéta- és dróntámadásokkal válaszolt, aminek Izraelben, Kuvaitban és az Egyesült Arab Emírségekben is vannak halálos áldozatai, ahogy amerikai katonák is életüket vesztették a hadműveletek kezdete óta. Drón talált el egy brit légitámaszpontot is Cipruson, riadókészültséget rendeltek el a szigeten.

Az amerikai oldalról Epikus Düh (Epic Fury) nevű hadműveletnek azonban van egy otthoni dimenziója is: a Reuters/Ipsos vasárnapi felmérése szerint az amerikaiaknak csak kicsit több mint negyede értett egyet a csapássorozattal, noha a republikánusok között többségben voltak a beavatkozás támogatói. A CNN közvélemény-kutatása szerint az amerikaiak többsége, 59 százaléka elítéli az iráni csapásokat, és 50 százalék felett van azoknak az aránya, akik szerint valószínű, hogy hosszú ideig fog tartani a konfliktus. A felmérés alapján a republikánusok 77 százaléka támogatja a beavatkozást, viszont a megkérdezettek 60 százaléka szerint Trumpnak nincs világos terve a helyzet kezelésére, 62 százalékuk szerint pedig szükséges a törvényhozás jóváhagyása minden további katonai akcióhoz.

A felmérésekhez az adatokat még nagyrészt azelőtt vették fel, hogy bejelentették hat amerikai katona halálát, és a kuvaiti légvédelem véletlenül lelőtt volna három amerikai gépet, amiknek a legénysége katapultált, de nem sérült meg.

Pete Hegseth hadügyminiszter is kiemelte hétfői beszédében, hogy „ez nem Irak”, nem lesz végtelenül elnyúló háború. Azonban nagy kérdés, hogyan változik a novemberi félidős választás évében az amerikai közhangulat, ami aztán a kongresszusi politikusokra is hatással lehet. Több elemző úgy véli, az iráni rezsim megmaradt vezetői is arra próbálhatnak rájátszani, hogy valahogy kihúzzák, amíg Trumpon fokozódik a belpolitikai nyomás.

A belpolitikai helyzetet bonyolítja, hogy a demokraták megkérdőjelezik, szüksége lett volna-e Trumpnak kongresszusi jóváhagyásra a hadműveletek megindításához, és a héten szavazást akarnak tartani a kérdésben. Csakhogy ezen több demokrata a republikánus többséggel szavazna, míg néhány, a beavatkozást ellenző republikánus a demokratákkal. A beavatkozás mindkét nagy párt politikusait és híveit megosztja, kivételesen nem pontosan a demokrata-republikánus-tengelyen húzódik a törésvonal, és Trump saját szavazóinak egy része is elárulva érzi magát.

A MAGA megosztottsága

Az Axios kiemelte, hogy a MAGA-bázis – Trump kampányszlogenjéből, Make America Great Again, azaz Tegyük Újra Naggyá Amerikát – America First frakciója gyors eredményeket akar, és a háborúellenességéről is ismert, tavaly agyonlőtt véleményvezérre, Charlie Kirkre hivatkozik. Az amerikai jobboldal intervencióellenes szárnya már Nicolás Maduro venezuelai elnök elfogása után is jelezte ellenérzéseit. Azt hangoztatják, Trump azt ígérte a kampányban, hogy nincs több háború Amerika részvételével, erre ezt sokadszor szegi meg – bár eddig inkább csak gyors katonai műveleteket hajtott végre.

Andrew Kolvet, Charlie Kirk műsorának executive producere arról beszélt az Axios szerint, hogy Kirk alapvetően realista volt a háborúkat illetően. Azonban a mostani műveletek nem voltak „megfelelően eladva” az amerikai közvéleménynek. Kiemelte, mindig is tudták, hogy ha szükséges, Trump képes „agresszív támadást” indítani. Blake Neff, a Kirk-show másik producere már keményebb reakciókat osztott meg. Szerinte jobboldali barátai azzal hívták fel, hogy rendkívül lehangoló, ami történik, és volt, aki jelezte, nem szavaz többé országos választáson. Neff szerint „ha ez a háború gyors és könnyű lesz, és döntő győzelmet hoz, a többség túllesz rajta”, de ha elhúzódik, akkor dühösek lesznek.

Jack Posobiec jobboldali aktivista arról írt az X-en, hogy a fiatal amerikaiakat inkább a belpolitika érdekli, mint a nemzetközi konfliktusok, és hogy nem szabad elfelejteni, közelednek a félidős választások. Michael Knowles elemző pedig azt mondta, ha elhúzódik a háború, az nagy kockázat lehet Trumpnak, de ha sikerül a terv, akkor „a legnagyobb külpolitikai teljesítmény bármely elnök részéről a mi életünkben, a hidegháború óta”.

Tucker Carlson műsorvezető már kevésbé fogalmazott óvatosan, az ABC egyik riporterének gusztustalannak és gonosznak nevezte a támadást. Marjorie Taylor Greene volt republikánus képviselő, aki tavaly látványosan szakított a Trump-pártisággal, árulásnak nevezte a történteket. Szerinte Trumpról azt hitte a közössége, hogy más lesz, de végül nem így történt. „Az Amerika az elsőre szavaztunk és a NULLA háborúra” – írta később.

A Hill kiemelte tőle egyik hosszú szombati posztjából, hogy szerinte „az én nemzedékemből amerikaiak ezrei és ezrei haltak meg és sebesültek meg a soha véget nem érő, értelmetlen külföldi háborúkban”, most meg Iránt akarják felszabadítani. Hozzátette, ott van 93 millió iráni, majd ők felszabadítják magukat. Cinikusan megjegyezte, Irán biztos az atomfegyver kifejlesztésének a küszöbén áll, ami „mindig egy hazugság és mindig Amerika marad a végére” (angolul America Last, amivel az America First szlogent fordította a visszájára).

Csakhogy a CNN felmérése alapján a Trumphoz hűséges MAGA-szavazók jóval nagyobb arányban támogatják a beavatkozást, és sokkal inkább bíznak Trumpban, mint a hagyományos konzervatívok. Ezért inkább az lehet majd a fő kérdés, meddig húzódnak el a harcok.

A légicsapások mellett kiálló Marlin Stutzman republikánus képviselő reagált Greene kritikájára, mondván nem érti azok okait, Trump cselekedetei pont hogy vezető szerepbe helyezik Amerikát. Lindsey Graham szenátor pedig arról beszélt, gyakorlatilag nem is háború, ami zajlik, Greene-nek azt üzente, Trump ígérete az volt, hogy biztonságban tartja Amerikát, kiáll azok ellen, akik ártanak az országnak. Hozzátette, Greene nem véletlenül csak „volt képviselő”.

J. D. Vance amerikai alelnök próbált mindenkit megnyugtatni. A Washington Postnak azt nyilatkozta csütörtökön, esélye sincs annak, hogy ez a konfliktus évekig elhúzódjon, a hosszú háborúkat korábban ő maga is kritizálta. Az Axios szerint Trumpot több tanácsadója figyelmeztette a kockázatra, hogy az USA benne ragadhat egy háborúban, ha pedig így történik, akkor arra már nem elég az elnöki hatáskör.

Döntsön a kongresszus?

A CNN szerint a demokraták és pár republikánus képviselő és szenátor azért dühösek, mert a kongresszus pont tárgyalta volna az Irán elleni fellépést, de Trump ezt beelőzve döntött a csapásmérés mellett. Ro Khanna demokrata képviselő keményen fogalmazott: „Ez arculcsapás az Egyesült Államok kongresszusának. Az elnök illegális háborút indított, amikor nincs is közvetlen fenyegetés. Nem is konzultált a kongresszussal vagy tett lehetővé egy kongresszusi vitát, amit még George W. Bush is megtett.”

Ezzel az iraki háborút engedélyező, 2002-es kongresszusi határozatra utalt. „Ez katasztrófa, ez illegális, és az elnök köteles lenne az alkotmány értelmében a kongresszusba jönni, és felhatalmazást kérni a katonai erő igénybe vételére” – dohogott Chris Murphy demokrata szenátor egy tévéműsorban vasárnap. A Trumppal szemben kritikus Rand Paul republikánus szenátor szerint az alkotmány pont azáltal csökkenti a háborúk valószínűségét, hogy az első cikkelye szerint csak a kongresszus dönthet hadüzenetről, háború indításáról. Márpedig Trump az alkotmányra tett elnöki esküt, ezért Paul kijelentette, ellenzi „az újabb elnöki háborút”. A CNN megjegyezte, Trump drámaian kiterjesztette az elnöki jogkörök gyakorlását a külpolitikában, ami sok republikánus törvényhozót és szavazót is zavart.

A Demokrata Párt képviselőházi frakciója szavazást akar tartani arról, hogy korlátozzák az elnök háborús jogköreit. Az ökölszabály ugyanis leegyszerűsítve az, hogy kisebb katonai műveleteket az elnök is jóváhagyhat, de jelentősebb, elhúzódó harcokhoz már kongresszusi hozzájárulás szükséges. A Republikánus Pártnak szerény, négyfős többsége van a képviselőházban.

A CBS emlékeztetett, hogy az 1973-as, háborús hatáskörről szóló törvényt (War Powers Resolution) pont a vietnámi háború miatt hozta a kongresszus, hogy jobban korlátozzák az elnökök mozgásterét. A törvény értelmében az elnöknek minden, katonai erőt alkalmazó műveletnél 48 órával a csapatok bevetése előtt tájékoztatni kell a kongresszust, hacsak az nem szavazott a hadüzenetről. A törvény arról is határoz, hogy minden, a törvényhozás által nem engedélyezett hadművelet maximum 60 napig tarthat. A CBS szerint az utóbbi egy évben több olyan alkalom is volt, amikor a szenátusban vagy a képviselőházban elbukott egy, az elnök háborús jogköreiről tartandó szavazás, Irán és Venezuela esetén is történt már ilyen.

A CNN hozzátette, sok szakértő szerint azért nem törvényes Trump döntése a hadműveletről, mert a kormány nem adott jogi magyarázatot annak hátteréről. Christopher Anders, az Amerikai Polgárjogi Unió (American Civil Liberties Union) jogásza is azt mondta, Trump döntése alkotmányellenes, hisz nem adott a kongresszusnak döntési lehetőséget. Márpedig most háborúról van szó Ilya Somin, a George Mason Egyetem jogászprofesszora szerint is, ilyenkor pedig nem dönthet az elnök egymaga. Azt mondta, egy könnycseppet sem ejtene az iráni rezsimért, de attól még ez a háború alkotmányellenes.

A CNN szerint a hadműveleteket elrendelő elnökök általában az alkotmány második cikkelyére szoktak hivatkozni, így tett idősebb George Bush a panamai, Barack Obama a líbiai vagy Trump az első ciklusa alatt a szíriai bombázásokkor. Eszerint az elnök főparancsnokként jogosult a fegyveres erők irányítására a nemzeti érdekek külföldi előmozdításához szükséges műveletekben. Emellett pedig a Trump elleni büntetőeljárások ügyében jogi immunitást biztosító legfelsőbb bírósági döntés is lökést adott annak, hogy az elnök egymaga léphessen, és katonai erőt vethessen be. Maduro elmozdításakor is a második cikkelyre hivatkoztak.

„A kongresszussal nem konzultáltak, nem kapta meg a lehetőséget, hogy engedélyezze az erő használatát” – jelentette ki Greg Meeks, a képviselőház külügyi bizottságának demokrata elnöke. Brad Schneider, egy háborús ügyekben keményvonalasabb demokrata pont erre hivatkozva közölte, megszavazza a demokrata javaslatot a háborús hatáskörök korlátozásáról. Mark Kelly szenátor azzal kritizálta Trumpot, hogy „a remény nem stratégia”, és hogy szükség lenne egy tervre, egy háborús célra. Tim Kaine szenátor szerint Trump „azt mondta, a béke elnöke lenne, nem a háborúé”, és szerinte Irán tíz évre volt attól, hogy rakétáival elérje az USA területét. Kaine vasárnap a Wall Street Journalben is publikált egy véleménycikket, amiben kijelentette, „az amerikai emberek nem akarják, hogy belerángassák őket egy újabb örök háborúba hamis ürügyek alapján”.

Hakeem Jeffries, a képviselőházi demokraták vezetője azt mondta, Iránnal agresszíven szembe kell ugyan szállni, de a kormánynak engedélyt kell kérnie a megelőző katonai csapás előtt – bár a Pentagon zárt ajtók mögött elismerte, nem volt mit megelőzni, Irán nem készült támadásra amerikai célpontok ellen. Chuck Schumer, a demokraták szenátusi vezetője pedig arról beszélt, hogy Iránnak nem szabad engedni, hogy atomfegyverre tegyen szert, „de az amerikai emberek nem akarnak egy újabb végtelen és költséges háborút a Közel-Keleten, amikor annyi probléma van otthon is”.

A padsorokon át

Elsőre azt lehetne gondolni, a Trumppal alapvetően semmiben egyet nem értő demokraták egységesen kikeltek az iráni hadművelet ellen, de nem ez a helyzet. Az Axios arról cikkezett szombaton, hogy több háborús héja demokrata ebben az ügyben kész kiállni az amerikai kormány mellett. Több demokrata képviselőnél is kérdéses, támogatnák-e a pártjuk javaslatát az elnöki hatáskör korlátozásáról. Sőt, Greg Landsmannél nincs is kérdés:

„Nem támogatom a határozati javaslatot, amely arra kötelezne minket, hogy teljesen magukra hagyjuk a szövetségeseinket.”

Landsman megjegyezte, a kormány az Irán elleni támadásról időben, szabályszerűen értesítette a „Nyolcak Bandájának” is nevezett csoportot, azaz a kongresszus két házának frakcióvezetőit és a hírszerzési bizottságok elnökeit – bár magát a kongresszust nem. A Politico arról írt, hogy a kormány a hétvégén végül tájékoztatta a képviselőház és a szenátus hírszerzési, fegyveres erők ügyében eljáró és külügyi bizottságait is, és a következő hétre több törvényhozónak is szeretnék elmondani az álláspontjukat. A demokraták vezetői azt szeretnék, ha a kormánytagok nyílt bizottsági üléseken számolnának be az Irán elleni támadás okairól, céljairól. Trump jogköreiről kedd és csütörtök között mehetnek le a kongresszusi szavazások.

„A csapások kísérletek arra, hogy megelőzzünk egy további háborút” – mondta még Landsman. Josh Gottheimer is dicsérte Trumpék akcióját, amivel védik az ország biztonságát és a szövetségeseket, küzdenek a terror ellen és kiállnak az iráni nép mellett. Henry Cuellar is kiemelte a Teherán által régóta jelentett fenyegetést, mondván „Iránnak sohasem lehet nukleáris fegyvere”, amivel Tom Suozzi is egyetértett.

Tom Cotton republikánus szenátor azt mondta, ha a demokraták szavazni akarnak az elnök jogköreiről, akkor elsöprő republikánus támogatás lesz majd az elnök döntése mellett, hogy végleg eltörölje az iráni fenyegetést. Arról is beszélt, az elnök nem akar szárazföldi csapatokat Iránban, maximum ha ki kell menteni egy katapultált vagy lezuhant pilótát. Azóta hétfőn Trump már azt mondta: „Nincsenek fenntartásaim a szárazföldi csapatok bevetésével kapcsolatban […] minden elnök azt mondja: »Nem küldünk szárazföldi csapatokat.« Én ilyet nem mondok”. Majd hozzátette, valószínűleg nincs rájuk szükségük, de ha mégis, akkor bevethetnek szárazföldi csapatokat. Cotton azonban ezt nem véletlenül hangsúlyozta ki: a CNN felmérése szerint az amerikaiaknak csak a 12 százaléka látna szívesen amerikai katonákat iráni földön.

Viszont hogy a kongresszusi felállás még bonyolultabb legyen, egyes háborúellenes republikánusok azt tervezik, hogy támogatják majd a demokraták hatáskör-korlátozó javaslatát. Thomas Massie és Warren Davidson szavazhatnak át az Axios szerint, a CNN Rand Paul nevét is bedobta. Ez viszont nem lehet elég az Axios szerint a javaslat elfogadásához, mivel három demokrata biztos, egy pedig valószínűleg nem támogatja a tervezetet.

A Republikánus Párt főbb arcai nagyon világosan kiálltak az amerikai hadművelet mellett, így Mike Johnson képviselőházi elnök és John Thune szenátusi frakcióvezető is. Sok republikánus tehát támogatja a műveletet, és bízik benne, hogy a kormány utólag legalább tájékoztatja a képviselőket és szenátorokat – a CNN ide sorolja Thom Tillis szenátort és Don Bacon képviselőt is, aki így foglalta össze több kollégája álláspontját:

„Nem akarunk katonákat a terepen, de ki a szart is kéne bombáznunk belőlük.”

Ha a javaslat át is megy a kongresszuson, az elnök még mindig megvétózhatja, és a vétót csak kétharmados többséggel lehet felülírni, ami sehogy se lenne meg a korlátozás híveinek. A Hill szerint Marco Rubio külügyminiszter, Pete Hegseth hadügyminiszter, John Ratcliffe CIA-igazgató és Dan Caine vezérkari főnök kedden tájékoztatják a szenátus és képviselőház összes tagját a fejleményekről, okokról, célokról.

Az első koporsók

Trump már a hadműveletet beharangozó beszédében azt mondta, várhatóan lesznek amerikai áldozatok, „ez gyakran megesik egy háborúban”. Az Egyesült Államok vasárnap három katona elvesztését jelentette be, hétfőre pedig hatra nőtt a halottak száma. A BBC szerint a veszteségek emelik a tétet Trump számára, rizikóssá téve a háború támogatottságát. Az elnök az NBC-nek a következőképp reagált az áldozatokra:

„Nagyjából ilyen áldozatokra számítunk. Három van, de számítunk áldozatokra, de a végén egy nagyszerű megegyezés lesz a világ számára.”

A művelet nyitott végéről is beszélt, szerinte az egyik opció, hogy „megszabadulunk a gyilkosok és gonosztevők egész csoportjától”, azaz az iráni vezetéstől. De szerinte sok-sok más végkifejlet is lehetséges, „a rövidebb verziót vagy a hosszabb verziót” is végrehajthatják, magyarázta. Itt is megemlítette, hogy az irániak nyitottak a tárgyalásra, de még nem tudtak kielégítőt ajánlani. Az iráni rezsim tagadta, hogy tárgyalni akarna.

Az csak a következő napokban derülhet ki, az amerikai áldozatok mennyit befolyásolják a közvélemény alakulását. A Reuters és az Ipsos felmérésében a válaszadók 27 százaléka egyetértett a csapássorozattal, 43 százaléka nem értett egyet, míg 29 százalék bizonytalannak mondta magát. A pártszimpátiában nagy volt a szórás: a demokrata hívek 7, a republikánusok 55 százaléka támogatta a csapásmérést. 90 százalékuk hallott az Irán elleni támadásról. Sokat elmond az amerikaiak félelmeiről, hogy még a republikánusok 42 százaléka is azt válaszolta, az elhúzódó háborút már nem támogatná.

A CNN felmérése szerint bár az amerikaiak elsöprő többsége (89 százalék) barátságtalan vagy ellenséges országként tekint Iránra, 54 százalék szerint nagyobb fenyegetést jelent majd a hadművelet következtében. Érdekes módon még azok között is 40 százalék ez az arány, akik amúgy helyeslik a beavatkozást.