A kommunizmus elől menekültek, lelkesen támogatták Trumpot, aztán jött az ICE

Az 55 éves Geraldo Lunas Campos esete is mutatja, egyre durvább visszaélések történnek az amerikai bevándorlóbörtönökben. A hivatalos magyarázat szerint Campos január 3-án vitába keveredett az őrökkel, majd megpróbált öngyilkosságot elkövetni. A bevándorlásügyi hatóság szerint a börtön dolgozói próbálták megmenteni az életét, de egy szemtanú azt mondta az AP-nek, hogy

Campost legalább öt őr bilincselte meg, lenyomták a földre, és egyikük a karja közé szorította a nyakát.

Ekkor a rab elvesztette eszméletét, amit sose nyert vissza. A boncolás sebeket talált a férfi testén, és bevérzéseket a nyakán. Mindez az El Paso megyei kórboncnok szerint arra utal, hogy Campos küzdött az életéért. Végül a nyak és a mellkas összenyomása miatti fulladásként állapította meg a halál okát. A testében antidepresszáns és antihisztamin maradványait találták, a férfi bipoláris és szorongó volt. Az orvosi jelentés öngyilkossági kísérletről nem tesz említést.

A PBS arról ír, Campos esete egy abból a legalább három gyanús halálesetből, ami egy hónapon belül történt a Camp East Montana nevű sátortáborbörtönben. A guatemalai Francisco Gaspar-Andrés vese- vagy májelégtelenségben, a nicaraguai Victor Manuel Díaz pedig öngyilkosság miatt vesztette életét. A létesítmény a texasi Fort Bliss katonai bázis területén található. A kiépítését egy olyan cégre bízták, aminek semmi tapasztalata nincs börtönépítésben, a központja pedig egy családi házban van a virginiai Richmondban.

Ellentmondások

Az ICE közleménye szerint a történet láncolata azzal kezdődött, hogy Campost a viselkedése miatt magánzárkába kellett vinni. Egy ponton a személyzet észlelte, hogy Campos nincs jól, orvost hívtak hozzá, életmentő beavatkozásra szorult. A mentők kiérkezése után viszont halottnak nyilvánították. Az ICE nem tett említést dulakodásról az őrökkel, pedig annak legalább két szemtanúja is volt.

Tricia McLaughlin, a belbiztonsági minisztérium szóvivője már úgy írta le az esetet, hogy az ICE emberei próbálták megakadályozni Campos öngyilkosságát, eközben dulakodtak, majd a férfinak leállt a légzése, és elvesztette az eszméletét. McLaughlin azt is megemlítette, hogy „bűnöző illegális bevándorló; elítélt pedofil szexuális ragadozó”. Ez részben igaz. Az 1996-ban bevándorolt Campos legálisan tartózkodott az Egyesült Államokban, de 2003-ban valóban elítélték, mert szexuális kapcsolatot létesített egy 11 év alatti gyerekkel. 2009-ben pedig drogterjesztés miatt kapott ötéves börtönbüntetést New Yorkban. A haláleset körülményeit vizsgálják, tette hozzá.

Veronica Escobar, a térség demokrata kongresszusi képviselője felszólította Kristi Noem belbiztonsági minisztert és Todd M. Lyons ICE-igazgatót, hogy tájékoztassák a kongresszust a halálesetekről. Szerinte a hatóságoknak meg kell őrizniük a bizonyítékokat, és le kell állítaniuk a szemtanúk deportálását. Egyben – ismét – felszólított a Camp East Montana bezárására és az azt működtető vállalattal kötött szerződés felbontására is.

Az orvosszakértői vélemények alapján Campos esetét emberölésnek minősítették, írta január 23-án az ABC. beszámolójuk szerint Campos családja vészhelyzeti kérvényt nyújtott be azért, hogy a férfival történteket végignéző két szemtanút ne deportálhassák. A család ügyvédje, Will Horowitz szerint írásos vallomást is akarnak szerezni tőlük, majd pert indítani. A szakértői vélemény önmagában perdöntő, írta a New York Times, még akkor is, ha Jeanette Pagan Lopez, Campos két gyerekének anyja szerint az alapján férjét „bántalmazták, megverték és megfojtották”.

Felpörgetett deportálás

Az Amerikában élő rengeteg kubai soraiban nem csak Campos esete okozott félelmet és szorongást. A New York Times riportja több deportálást is felsorolt, mert már a korábban védett kubai diaszpóra sem mentesül Donald Trump bevándorlási fűnyíróelve alól. Ezt erősíti, hogy a Havannával egyre ellenségesebb USA elnöke rendeletet adott ki róla, hogy Kuba politikája és intézkedései „szokatlan és rendkívüli fenyegetést jelentenek az Egyesült Államok nemzetbiztonságára és külpolitikájára nézve, amelynek forrása egészben vagy jelentős részben az Egyesült Államokon kívül van”. A Kubának olajat eladó országokat vámokkal sújtanák, és az egyik fő érv a következő: „a kubai kommunista rezsim támogatja a terrorizmust, és migrációval és erőszakkal destabilizálja a régiót”.

A kubai migráció elleni amerikai intézkedések másik ikonikus példája lett Heidy Sánchez esete. A nő egyik nap bement az idegenrendészet tampai irodájába – ahogy előtte gondolta, rutineljárásra. Ott közölték vele, hogy letartóztatják, és hívja oda a férjét, aki elviheti 17 hónapos, még bőven szoptatott gyereküket. A bevándorlásiak erre se voltak tekintettel, a 44 éves Sánchezt két nap múlva deportálták. Most Havannában várja, hogy behívják egy beszélgetésre, ami szükséges ahhoz, hogy amerikai vízumot szerezzen.

Annak idején Mexikó felől érkezett, beadta a menedékkérelmét, de kilenc hónapra letartóztatták. Kuba nem akarta visszafogadni, ezért elengedték. Floridába ment, ahol elvégzett egy segédápolói tanfolyamot, összeházasodott egy amerikai állampolgárral. Gyerekük született, épp vásároltak egy házat, amikor újra elfogták. Kubába visszatérve pszichológusra volt szüksége, de azt hallotta, Floridában hagyott kislánya se képes már nevetni. Férje és lánya karácsonykor meglátogatták, ez némi vigaszt jelentett neki.

„Mindentől megijedek” – mondta a Timesnak a 36 éves Javier González, aki kereskedőként dolgozik Miami elővárosában, Hialeah-ban. 2022 februárjában érkezett családjával az Egyesült Államokba Mexikó felől. González magát politikai disszidensnek mondja. Elfogták őket, de a kubaiakra vonatkozó jogszabály miatt szabadulhattak. A kubaiak évtizedeken át automatikus zöldkártyát és menekültstátuszt kaptak egy 1966-os törvény alapján.

Gonzálezéknek azóta lett tb-számuk, munkavállalási engedélyük és jogosítványuk is a feleségével, és politikai menedékjogért folyamodtak. Ügyükben 2028-ban dönthet a bíróság. Tavaly óta az ICE ügynökei az ilyen státusú embereket is begyűjtik, ezért azóta csak akkor autózgat, ha szükséges, és elkerüli a latin-amerikaiak által kedvelt boltokat. Azt kérdi magától sokszor, miért kell bűnözőnek éreznie magát, miközben derék ember.

„Elfoghatnak, és azt tehetnek veled, amit csak akarnak” – mondta.

A Times szerint az idősebb kubaiak is elégedetlenek a helyzettel. A 78 éves Alicia Peláezt még egy nagy gyerekbefogadási program keretében menekítették az Egyesült Államokba 1960-ban. Szerinte annak idején kifejezetten üdvözölték őket, de „most már ennek a teljes ellenkezője történik”. Peláez egyébként regisztrált republikánus, de az elmúlt évek választásain nem rájuk szavazott.

Ekkor romlott el minden

A New Yorker cikke történetibb távlatba helyezte a változásokat. A kubaiak sorsában az első fordulatot Barack Obama és Raúl Castro közeledése hozta, Obama alatt már deportáló járatok indultak Kubába az Egyesült Államokból. A kubai–amerikai kapcsolatok normalizálásában Donald Trump érkezése, majd Castrónak a kubai kommunista párt éléről való 2021-es leváltása teljes törést hozott. Kuba ellen új szankciókat léptettek életbe, az ország gazdaságát a Covid-járvány miatti gazdasági válság is megviselte. A pezsgő havannai terek kiürültek, immár gazdasági okokból indult menekülthullám a szigetországból. 2021-ben tüntetések kezdődtek a rendszer ellen, de a kubai rezsim elfojtotta ezeket. A 11 milliós lakosságból 2 millió ember elmenekült, mintegy 850 ezren az Egyesült Államokban kötöttek ki. A járvány idején szüneteltetett deportálások 2023-ban indultak újra.

A két ország kapcsolatain nem segített a Havanna-szindróma sem: súlyos egészségi problémákat észleltek a havannai amerikai nagykövetség dolgozóin, a gyanú szerint egy szonikus fegyver állhatott a háttérben – amihez hasonlót az Egyesült Államok is alkalmazhatott Nicolás Maduro venezuelai elnök elfogásakor.

A kubaiak az Amerikába bevándorlók közt kivételezett helyzetben voltak jó ideje – egészen Donald Trump másodszori hatalomra kerüléséig. A New York Times szerint Trump tavaly mintegy 1600 kubait deportáltatott, kétszer annyit, mint az előző évben. Trump elnöki éveiben eleve háromszor annyi kubait deportáltak, mint George W. Bush, Barack Obama és Joe Biden elnöksége alatt összesen. Az amerikai hatóságok sok esetben olyanokat dobtak át a mexikói határon, akik évtizedek óta az Egyesült Államokban éltek. Sokuk megházasodott, családot alapított, vállalkozásba fogott. Voltak, akiket a hetvenes évekbeli ügyeik, például drogkereskedelem miatt vettek elő ismét.

Sok kubait a hatalmas Everglades mocsárvidék közepén lévő, csak Alligator Alcatraznak nevezett létesítményben zártak rácsok mögé. Jogi szempontból is nehezebbé vált a helyzetük. Kuba egyike annak a 19 országnak, amellyel szemben Trump beutazási tilalmat rendelt el. Az amerikai tisztviselők visszautasítják a vízumkérelmeket, megszüntették a családegyesítési programot, szüneteltetik az amerikai állampolgárság, a letelepedési engedély és a menekültstátusz kiadását. „Ez a legnagyobb visszaesés a kubai migrációs csatornákban a hidegháború óta” – mondta María José Espinosa, a washingtoni székhelyű Center for Engagement and Advocacy in the Americas nevű civil szervezettől a New York Timesnak.

Florida, Kis-Havanna

Florida kiemelten fontos helyszíne ennek az új frontvonalnak. Az 1959-es kubai forradalom után a szigetországhoz legközelebbi amerikai földdarab, Florida vált a kubai bevándorlás fő célpontjává. Most kb. 1,6 millió kubai származású ember él itt. Miamiban kialakult a Kis-Havanna negyed, a floridai kubaiaknak sajátos identitásuk lett. Sokuk attól fél, hogy a trumpi intézkedések az idősebb kubai bevándorlókat a fiatalabbak ellen fordíthatják. Az első hullámokkal kivándorlók közt többségében voltak a tehetősebb fehérek, még az utóbbi hullámokkal a szegényebb színes bőrű kubaiak érkeztek. Az előbbiek nem nagyon éreznek együtt az utóbbiakkal.

Az NBC már 2025 májusában arról írt, hogy már a Trump beiktatása utáni első hónapokban beindult a kubaiak elfogása, deportálása. Pedig a kubaiak amiatt is reménykedtek, mert kampánybeszédeiben Trump nem támadta annyira a kubaiakat, mint a mexikóiakat, venezuelaiakat, haitieket – utóbbiakat kutya- és macskaevéssel is megvádolta.

A kubai-amerikai közösség keményvonalas része eleinte örült ennek, mivel először a kubai kommunista párthoz köthető embereket emelték ki. A tágabb, összesen 2,4 milliós közösség azonban aggódni kezdett. Ekkoriban rekordszámban érkeztek Kubából, elsősorban a nyomor, az állandó áramkimaradások és általában az anyagi nehézségek miatt menekülő gazdasági bevándorlók. Trump ezért is szigorított, és vonta vissza mintegy 300 ezer kubai ideiglenes humanitárius menedékjogát. Az El País szerint mintegy 550 ezer kubai él Amerikában, akik nem kaphatnak a jelenlegi helyzetben letelepedési engedélyt. Márciusban Kristi Noem belbiztonsági minisztériuma összeírt 108 nevet, akik a kubai államvezetés egykori tagjai voltak, az Egyesült Államokban tartózkodnak, és immár nemkívánatosak.

De nem csak a kommunista elit egykori tagjai kerültek célkeresztbe. Kiutasították Eliéxer Márquezt, művésznevén El Funkyt, aki a lent látható-hallható dalt, a Patria y Vidát rappelte el. 2021-ben ez a dal volt a rendszerellenes tüntetések himnusza Kubában. „Az emberek remegnek. Bármilyen apróságért deportálhatnak” – nyilatkozta az NBC-nek Tony Freitas, a Versailles étterem egyik törzsvendége, amit Trump kétszer is meglátogatott a kampányában.

Marco Rubio külügyminiszter, aki szintén kubai származású, gyakran bírálja a többi kubait. Kritizálta már őket azért, mert igénybe veszik az amerikai jóléti szolgáltatásokat, illetve eljönnek Kubából ahelyett, hogy küzdenének a kommunista rendszer megdöntéséért. De Florida republikánus vezetésű állam, ezért eddig megúszta az olyan ICE-inváziókat, amiket Los Angeles, Chicago átélt, és amilyen épp most zajlik Minneapolisban.

Az El País szeptemberben már arról írt, hogy a floridai kubaiak egyre több hasonlóságot fedeztek fel Trump és a néhai Fidel Castro között. Ahogy a kommunista diktatúrában, úgy immár a szabadság hazájában is a deportálásra kiszemeltek szomszédjait faggatják, támadják az LMBTQ-közösséget, korlátozzák a szólásszabadságot, támadják az eltérő nézeteket képviselőket, az elnök pedig nyíltan vágyakozik az alkotmányosan megengedettnél hosszabb hatalomra.

„A kubaiak sose tudták, mi az a demokrácia. Szükségük van egy [erős] emberre, aki megmondja nekik, mit tegyenek” – szemléltette a hasonlóságot a kubai forradalommal egyidős borbély, Carlos Icaza. Daimarys Hernández, egy manikűrös, akinek férjét ekkor készültek deportálni, arra panaszkodott, hogy honfitársai nem ismernek fel egy diktátort, „nem veszik észre, hogy Trump ugyanazt teszi, amit Fidel”. Az 59 éves Yaquelín Boni egyik fiát a kubai rendszer tartóztatta le, a másikat már az Egyesült Államokban az ICE helyezte őrizetbe. „Már nem érdekel, hogy állampolgárrá váljak” – mondta a csalódott nő a lapnak.

Ráadásul az sem alap, hogy a kubaiakat Kubába viszik vissza. Az Egyesült Államokkal megállapodásokat kötött afrikai országokban, így Dél-Szudánban vagy Szváziföldön is landolhat a repülőjük. A floridai kubaiakat 2024-ben a nehéz megélhetés aggasztotta leginkább, ezért be tudtak állni Trump gazdasági programja mögé. De az El Paísnak nyilatkozó szakértők szerint már szeptemberben sokuk eljutott odáig, hogy nem szavaznának ismét Trumpra, hisz a tojás ugyanolyan drága, az üzemanyag se lett olcsóbb.

A republikánus, aki szembefordult Trumppal

Trump bevándorlásügyi keménykedése már párton belül is nagy konfliktusokat okoz. Azt, hogy Trump Kubára is bevándorlási tilalmat vezetett be, amelynek során a menedékkérelmeket sem fogadják be, María Elvira Salazar republikánus képviselő „méltánytalannak” és „amerikaiatlannak” nevezte. A döntést azután hozta meg a kormány, hogy egy afgán bevándorló hálaadás előtt lelőtt két nemzeti gárdistát Washingtonban.

Salazar közölte, hogy ő nem hisz a kollektív büntetésben. „Nem büntetjük meg az ártatlant a bűnös vétkeiért” – mondta. Szerinte ez az eljárás „a keményen dolgozó, törvénytisztelő bevándorlókat bünteti, akik a jogi folyamat minden egyes lépését betartották”. Salazar szerint eleve ellenőrzik, hogy az USA-ba belépni szándékozók terroristák-e, most viszont olyanokat fosztanak meg a menedék esélyétől, akik „szocialista zsarnokság” elől menekülnek, a demokráciára és szabadságra szavaznak.

Salazar republikánus, kubai származású képviselőtársai, Carlos Giménez és Mario Díaz-Balart támogatták Trump döntését a bevándorlás befagyasztásáról, jegyezte meg az El País. A lap szerint azért is meglepő, hogy Salazar különvéleményt fogalmazott meg, mert a három kubai-amerikai képviselő eddig tömbként szavazott, főleg az elnyomó latin-amerikai rendszerek elleni javaslatokról. Az elnök szövetségesei csak „a három őrült kubaiként” hivatkoztak rájuk. Salazar körzete, Miami és agglomerációja korábban stabilan demokratának számított, de zömmel latino lakossága az utóbbi választásokon a republikánusokhoz pártolt át. Dél-Florida ennek megfelelően többségében Trumpra szavazott 2024-ben. A Miami New Times szerint heves viták törtek ki a közösségi médiában, hogy a floridai kubaiak jelentős része Trumpra és pártjára szavazott, aztán most őket üldözik. A cikk felidézte az NBC exit pollját, amely szerint 2024-ben a kubai-amerikaiak 70 százaléka Trumpra szavazott.

A bevándorlásügyi szigorítások, nem egyszer kegyetlenkedések miatt az El País szerint a három kubai-amerikai képviselőre a floridai demokraták árulóként kezdtek hivatkozni, tele is plakátolták az arcukkal a környéket. Eduardo Gamarra, a Floridai Nemzetközi Egyetem professzora szerint Salazar ezért is vett vissza, ezért próbál higgadt hang maradni, mert érzi, elég lehet a körzetében egy kis repedés, és elbukja a novemberben esedékes félidős választást. Guillermo Grenier, az egyetem másik professzora szerint Salazar a saját környezetében is érzi, hogy visszaüt Trump migrációs keménykedése, a törvénytelenségek. Ezért is mondta ki, hogy „ami sok, az sok”.