Harcias nyilatkozatoktól a látszólagos legyintésig – Grönlandon kívül egy sor ország Trump célkeresztjébe került

„Ha nem megy szépen, akkor majd megy nehezebb módon” – jelentette ki Donald Trump amerikai elnök Grönland megszerzéséről pénteken, miután azoknak az amerikai energia- és olajipari vállalatoknak a vezetőivel tanácskozott, akiktől majd a venezuelai olajipari befektetéseket várja. Trump kifejtette, hogy országának szüksége van Grönlandra, szerinte ugyanis ha nem ő szerzi meg a Dániához tartozó, de bizonyos fokú autonómiát élvező szigetet, akkor Kína vagy Oroszország fogja. Mindezt úgy, hogy a grönlandi politikai pártok hangosan kinyilvánították: nem akarnak amerikaiak, nem akarnak dánok lenni, grönlandiak akarnak lenni.

A Nicolás Maduro venezuelai diktátor elfogásához, és a New Yorkban drogkartell vezetéséhez kötődő vádakkal való bíróság elé állításához vezető amerikai katonai akció után a legnagyobb figyelmet Trump és köre Grönlandot ért fenyegetései kapták. Azonban a Trump tálalásában már Donroe-doktrínaként újraéledt, a nyugati félteke amerikai hegemóniáját hirdető kétszáz évvel ezelőtti elvre támaszkodó fenyegetésekből egy sor másik, latin-amerikai országnak is kijutott.

Grönland helyzetéről itt írtunk részletesen, most azt mutatjuk be, mire hivatkozva fenyegették meg különböző amerikai vezetők Kolumbiát, Kubát és Mexikót. Trump a múlt héten és csütörtökön az iráni rezsimet is megfenyegette, hogy ha megölik a súlyos gazdasági helyzetből kiindult tüntetéssorozaton tiltakozókat, akkor keményen oda fognak csapni. Az iráni rezsim két hete hiába próbálja elfojtani a tiltakozásokat.

Noha az országok különbözőképpen reagáltak Trumpra, azt mindenki tudja, hogy a Venezuelában végrehajtott amerikai támadás után bármilyen hasonló fenyegetést a korábbinál is komolyabban kell vennie.

Kolumbia: egy beavatkozás és egy fehér házi látogatás közötti skálán

A Venezuela elleni támadás után Trump hasonló akcióval fenyegette meg a venezuelai drogbizniszhez erősen kötődő Kolumbiát is, noha volt annak is jele, hogy a kardcsörtetés békülékenyebb hangnemhez és tárgyalásokhoz vezethet. Szerdán Gustavo Petro kolumbiai elnök országszerte utcára hívta az embereket, tüntetések zajlottak a nagyobb városokban, az emberek azt skandálták: „Kifelé a jenkikkel!”

Trump a múlt hétvégén kijelentette, hogy a Venezuelával szomszédos Kolumbia „szintén nagyon undorító”, amit „egy undorító ember vezet, aki szeret kokaint készíteni, és azt eladni az Egyesült Államoknak”. A kolumbiai elnöknek szerinte „kokainmalmai és kokaingyárai vannak, és ezt nem sokáig fogja csinálni”. Arra a kérdésre válaszolva, hogy Kolumbia számíthat-e olyan akcióra, mint amit Venezuelában végrehajtottak, közölte, hogy „az jól hangzik”. Trump egyébként már októberben drogdílernek nevezte Petrót.

Az amerikai elnök kijelentette, hogy a kolumbiai elnök „jobban teszi, ha vigyáz a seggére”. A kolumbiai védelmi miniszter jelezte, hogy megerősítették az elnök személyi védelmét, Petro pedig harcias válaszokat adott. Az egykori baloldali gerilla közölte, hogy semmi köze a drogcsempészethez, és azzal fenyegetőzött, hogy egy amerikai támadás után a földművesekből több ezer gerilla lesz, sőt, ő maga is kész lesz fegyvert fogni a hazája megvédésére, annak ellenére, hogy korábban megfogadta, nem vesz soha többé fegyvert kezébe.

Petro már korábban is beleállt az amerikai fenyegetésekbe, sőt ősszel azzal vádolta meg az Egyesült Államokat, hogy az állítólag Venezuelából drogot szállító hajók elleni csapásokban ártatlan embereket is megölt. Petro azért is keménykedhet, mert alkotmányosan minden elnök csak egy ciklust tölthet ki, a május végén esedékes elnökválasztáson tehát már nem indul el.

A kettős kommunikációra jellemző, hogy a két elnök telefonon is beszélt a hét elején. Trump „nagy megtiszteltetésnek” nevezte a telefont, aminek során állítólag áttárgyalták a droghelyzetet és a véleménykülönbségeiket. Ugyanakkor források szerint főként Petro próbálta elmagyarázni a saját álláspontját. Érdekesség, hogy az AP szerint Petro jelezte, nyersebb beszéddel készült szerdára, de végül megváltoztatta a szövegét az enyhülés jegyében. Hozzátette: „Ha nincs párbeszéd, háború lesz.” A két külügyminisztérium már egy elnöki találkozó előkészítésén dolgozik a New York Times szerint, maga Trump a telefonbeszélgetés után bejelentette, hogy a közeljövőben a Fehér Házban fogadja majd a kolumbiai elnököt.

Kedden a kolumbiai kormány békülékenyebb hangnemben azt is közölte a Reuters szerint, hogy továbbra is együttműködik az Egyesült Államokkal a drogcsempészet elleni küzdelemben. Armando Benedetti belügyminiszter szerint műveleteik a droglaborokat, bűnszervezeteket és bázisaikat célozzák, többnyire a venezuelai határvidéken. Pedro Sánchez védelmi miniszter lehetőségnek is nevezte a kialakult helyzetet, szerinte megerősíthető a drogellenes nemzetközi együttműködés. A mostani kolumbiai kormány jelezte, 2025-ben 1000 tonna kokaint foglalt le.

Könnyen lehet, hogy Trump a fenyegetésekkel és a Maduro elleni akcióval akar nyomást gyakorolni a kolumbiai vezetésre, ha majd tárgyalásokat rendeznek. Ugyanakkor jól mutatja, hogy a helyzet mennyire bizonytalan, hogy Petro egy BBC-nek adott, pénteken publikált interjúban valós fenyegetésnek nevezte, hogy amerikai akció induljon országában. Ebben ismét kemény szavakat használt: szerinte az USA a saját birodalmaként tekint más országokra, amivel közben elszigetelődik, odahaza pedig „náci brigádokként” viselkednek az idegenrendészet emberei (ICE) – akik egyik ügynöke agyonlőtt egy nőt Minneapolisban. Petro arra a kérdésre, hogy védené meg magát Kolumbia, azt mondta, most a párbeszédre összpontosít. Légvédelmük sincs, de szerinte a kolumbiai történelem megmutatta, hogy támaszkodhatnak a tömegekre, a hegyekre és a dzsungelre.

Kuba: a venezuelai kapcsolat kiesése önmagában súlyos csapás a vezetésnek

Venezuela és Kuba baráti kapcsolata évtizedekre nyúlik vissza. A két ország – eltérő modellű – szocialista vezetése lehetővé tette a tudás, nyersanyagok és emberi erőforrás cseréjét is. A BBC felidézte, hogy Venezuela nyersolajat exportált a szintén amerikai szankciók alatt álló Kubába, cserébe szakértelmet, például orvosokat kapott éveken át. Hugo Chávez és Fidel Castro egykori venezuelai és kubai vezetők kifejezetten jó viszonyt ápoltak.

Maduro is követte ezt a mintát, egy ideje pedig a testőrségét is kubaiak alkották, sőt a venezuelai hírszerzés egy részét is kezükben tartották. A kubai kormány bejelentette, hogy 32 állampolgáruk halt meg az Egyesült Államok venezuelai katonai művelete során. Az USA már tavaly olajkarantént léptetett életbe Venezuelával szemben, a korábban érkező szállítmányok elapadása pedig a szokásosnál is több áramszünetet okozott az elmúlt időszakban Kubában, beszámolók szerint már a szemétszállítás is akadozik, megrohad az étel a hűtőkben, sőt járványok is beindultak. Már korábban is sokat romlott a helyzet Kubában, ebből a cikkünkből tudhat meg többet.

A kubai rezsim önmagában azzal az eddiginél súlyosabb helyzetbe került, hogy Trump akarja felügyelni a venezuelai olajipart, ahonnan így nyilván semmi sem juthatna a szigetre.

Trump a venezuelai akció után kijelentette, hogy a kommunista ország is „olyasvalami lesz, amiről végül beszélni fogunk”. Szerinte a két ország esete „nagyon hasonló abban, hogy szeretnénk segíteni a kubai embereknek”, valamint az Egyesült Államokban élő kubai menekülteknek. Ugyanakkor jelezte, hogy szerinte nem is kell semmilyen katonai akciót indítaniuk, mert a kubai rezsim önmagától összeomlik. Trump újságírói kérdésre válaszolva azt mondta, hogy a kubai gazdaság csak a venezuelai segítségnek köszönhetően nem dőlt még be.

Fenyegető üzenetek azonban nem csak Trumptól érkeztek. A kubai származású Marco Rubio amerikai külügyminiszter a venezuelai támadásról szóló sajtótájékoztatón azt mondta, „ha Havannában élnék és tagja lennék a kormánynak, akkor most aggódnék”. Vasárnap pedig az NBC Newsnak adott interjújában „hatalmas problémaként” jellemezte a kubai kormányt, ami most nagy bajban van, és jelezte, hogy siettetni fogják a kubai vezetés bukását. „Nem fogok most önnek arról beszélni, hogy mik lesznek a következő lépéseink, és milyen lesz a politikánk, de nem rejtettük véka alá, hogy nem vagyunk nagy rajongói a kubai rezsimnek.”

Trump a CBS szerint később újra arról beszélt, hogy „nem hiszem, hogy bármilyen akcióra szükségünk lenne” Kubában, mivel a szigetországnak szerinte most nincs bevétele. „Az összes bevételük Venezuelából jött, a venezuelai olajból”, amiből az amerikai korlátozások miatt nem kapnak. „És Kuba szó szerint bukásra kész” – tette hozzá. A Reuters szerint, 2025-ben 15 százalékkal esett Kuba Venezuelából származó olajbehozatala, ami napi 27 400 hordót jelent. A mexikói olajimport még nagyobbat, 73 százalékot zuhant, 5000 hordó/napra.

A kubai kormány múlt hétvégi közleménye szerint a régió minden országának résen kell lennie, mert a fenyegetés ott lebeg a fejük felett. A Politico szerint jelzi a kritikus helyzetet, hogy a kubai médiában megjelenhettek a lakosok aggodalmai a gazdaság esetleges összeomlásáról, amiért viszont az amerikai szankciókat okolták.

Mexikó: drogkartellek árnyéka

Trump a Fox Newsnak adott interjújában azt is kijelentette, hogy „valamit tenni kell Mexikóval”, mert az országot a drogkartellek irányítják, akiktől szerinte Claudia Sheinbaum mexikói elnök retteg. Az amerikai elnök kijelentette, hogy többször is megkérdezte Sheinbaumtól, hogy az Egyesült Államok katonai segítséget nyújtson-e az országnak a USA által terrorszervezeteknek nyilvánított kartellek ellen, de a mexikói elnök „egy kicsit fél”, és emiatt visszautasította.

Sheinbaum arra a fenyegetésre, hogy majd Amerika lebombázza a mexikói kartelleket, hétfőn annyit mondott: „Nem hiszek egy invázióban”. Szerinte ez egy olyan fenyegetés, amit az amerikaiak se vesznek komolyan.

A Politico ugyanakkor arról írt kedden, hogy a háttérben több mexikói tisztviselő és üzletember attól tart, Trump beváltja fenyegetését. A legrosszabb forgatókönyvnek azt tartják, hogy érkezik egy amerikai csapás, ami a kartelltagok mellett civil áldozatokat is követel, és az országot politikai–gazdasági káoszba taszítja. Mindez azért is jött rosszkor, mert az amerikai–mexikói kapcsolatok most kevésbé fagyosak, mint Trump második ciklusának elején, a két ország együttműködik a közös határ biztosításában. Trump december elején, az észak-amerikai országok által közösen rendezett foci-vb csoportsorsolásakor „nagyszerű embernek” nevezte Sheinbaumot.

A mexikói kormány alapvetően elítélte az USA venezuelai akcióját, és jelezte, az ilyen, közös megegyezés nélküli akciók megsértik a nemzetközi jogot és kockáztatják a régiós stabilitást. Ugyanakkor Mexikó mindent megtesz, hogy kedvében járjon a Trump-kormánynak: katonák ezreit vezényelték a közös határra, több drogbárót kiadtak Washingtonnak, és engedélyeztek amerikai katonai felderítő repüléseket saját területük felett.

Egyes elemzők szerint a lakosság jelentős része azt is támogatná, hogy az Egyesült Államok megölje a kartellek vezetőit, de csak ha együttműködnek a mexikói kormánnyal. Viszont ha az USA egymaga lépne, az csak megerősítené a baloldali kormánypárt, a Morena keményvonalasait.

Sokféle módon megjelenhet

A Fehér Ház szóvivője az amerikai sajtónak a Mexikót és Kolumbiát ért fenyegetésekről azt mondta, hogy Trumpnak sok lehetőség áll a rendelkezésére arra, hogy megvédje az Egyesült Államokat az illegális kábítószerektől. A Politico összefoglalója szerint minden érintett ország vezetése máshogy reagált: a skála egyik végén ott van a kolumbiai vezetés, ami harciasan válaszolt, a másik végén pedig a mexikói, ami kvázi komolytalannak minősítette az amerikai fenyegetést.

Mindenesetre nem csak katonai fenyegetésekben jelenik meg a Donroe-doktrína: a növekvő régiós kontroll vágyának része lehet az is, hogy Trump mentőövet dobott a szövetségesének tartott Javier Milei vezette Argentína gazdaságának, viszont Luiz Inácio Lula da Silva brazil elnököt ostorozta, miután puccskísérlet miatt elítélték elődjét, Jair Bolsonarót.

Az Egyesült Államok célkeresztjébe került országokról és arról, mi várható Trumptól, műsorunkban is részletesen beszéltünk: