Egyértelmű demokrata sikert hoztak az Egyesült Államokban kedden rendezett választások – melyek országos hivatalról nem, de számos tagállami és nagyvárosi poszt sorsáról döntöttek. A szavazatok megoszlásai annak ellenére is üzenetértékkel bírnak, hogy főként demokraták felé hajló államokban tartottak választásokat. Donald Trump sehol sem szerepelt a szavazólapon, de volt, ahol kifejezetten az általa hangosan támogatott jelölt maradt alul, máshol pedig a győztes demokrata indulók választói közül sokan az elnök politikájáról is véleményt akartak nyilvánítani szavazatukkal.
A leginkább fókuszban lévő New York-i polgármester-választáson eldőlt, hogy a magát demokratikus szocialistának valló, 34 éves Zohran Mamdani lesz az elmúlt száz év legfiatalabb New York-i polgármestere, és a több mint nyolcmilliós, óriási kulturális és gazdasági jelentőséggel bíró metropolisz első muszlim vezetője. Mamdani 50,4 százalékot szerezve magabiztosan legyőzte azt a 41,6 százalékot elért Andrew Cuomót, akit egyszer már a demokrata előválasztáson is felülmúlt. A korábban zaklatási vádak miatt lemondott volt New York-i kormányzó végül függetlenként indult a város vezetéséért.
Trumpot annyira bosszantotta az általa „kis kommunistának” nevezett és a jobboldali influenszerek által MI-videókkal támadott Mamdani előretörése, hogy még a republikánusok hivatalos jelöltjét is sutba dobva állt be a demokrataként mérsékelt vonalat képviselő Cuomo mögé. (Itt amerikai mércéről beszélünk, számos olyan elképzelés, pl. az általános egészségbiztosításról, amit az Egyesült Államokban sokan szélsőségesnek bélyegeznek, Európában teljesen általánosan elfogadott nézetek.) A republikánus Curtis Sliwa ennek megfelelően végül alig 7 százalékot ért csak el.
Nemcsak Trumpnak pofon Mamdani győzelme, egy tucat szupergazdag amerikai is dollármilliókat áldozott, hogy megakadályozza a megválasztását. Az új polgármester ugyanis jelöltként a megélhetési válságban nyakig ülő New York-i lakosságot célozta meg a kampányával, terveinek végrehajtását pedig a leggazdagabbak, valamint a cégek adójának megemelésével akarja finanszírozni. Mamdani személyéről, a programjáról és az előválasztási kampányáról ebben a cikkben írtunk bővebben.
A választás napján a nagy amerikai tévék és hírügynökségek részére készített exit poll alapján megállapítható, hogy a Trump által kommunistának bélyegzett Mamdani szavazóbázisa inkább a középosztályból kerül ki, nem pedig a munkásosztályú szavazók közül. Cuomónak pont a szavazók legszegényebb 15 (évi 30 ezer dollár alatti bevétel) és leggazdagabb 8 százaléka (évi 300 ezer dollár feletti bevétel) körében sikerült legyőznie Mamdanit. A középső bevételi harmadba tartozók körében viszont egyértelműen Mamdani lett a befutó nagyjából 20 százalékos előnnyel Cuomo előtt.
Míg Mamdani a diplomás szavazók körében 57 százalékot ért el, addig a diploma nélkülieknél csak 42 százalékot, a fehér és diplomával nem rendelkező szavazók körében pedig mindössze 26 százalékot. Mamdani a fiatalok körében valósággal tarolt a választáson: a harminc alattiak 78 százaléka rá szavazott az exit poll szerint. Szintén jelzésértékű, hogy palesztinpártisága ellenére Mamdaninak sikerült maga mellé állítania a zsidó szavazók harmadát.
„Donald Trump, mivel tudom, hogy nézed, négy szóval üzennék neked: tekerd fel a hangerőt!” – jelentette ki Mamdani, akinek megválasztását többen a korábban szintén a Demokrata Párt balszárnyához tartozó Bernie Sanders vermonti szenátor és Alexandria Ocasio-Cortez New York-i képviselő sikereihez hasonlították. „Ha valaki meg tudja mutatni a Donald Trump által elárult nemzetnek, hogyan lehet legyőzni őt, az az a város, amelyik felnevelte”.
Trump és Mamdani viszonya azért is nagy kérdőjel lesz, mert az elnök közvetlenül a választás előtt azzal is fenyegetőzött, hogy ha a demokrata jelölt nyer a keddi választáson, akkor New York városa egy csomó pénztől eshet el, és csak a minimálisan elvárt szövetségi támogatásokat fogja megkapni.
A választási győzelem után ezen felül is egy másfajta küzdelem kezdődik Mamdani politikai karrierjében: óriási kérdés, hogyan tudja érvényesíteni a világ legnagyobb zsidó közösségével rendelkező városban markánsan palesztinpárti nézeteit, hogyan tudja érvényesíteni az üzleti világ egyik központjában az amerikai mainstreamtől messze balra álló szociálpolitikai elképzeléseit, és hogyan fog meg- és kiegyezni az országnyi metropolisz döntéshozatali mechanizmusaiba évtizedek óta beágyazott érdekcsoportokkal. Ezek a New York Times elemzése szerint inkább „ellenséges hatalomátvételként” élik meg győzelmét.
A kormányzóválasztások mellett még a kisebb szavazásokat is óriási érdeklődés övezte
Mamdani győzelme azonban csak a jéghegy csúcsát jelentette. A demokraták a vártnál simábban söpörték be két keleti parti állam, New Jersey és Virginia kormányzói posztját, Kaliforniában pedig kétharmados támogatottságot kapott Gavin Newsom kormányzó komoly politikai kockázattal járó választókerületi átrendezése. A párt egyik potenciális elnökjelöltje ezt a republikánus vezetésű Texas állam hasonló intézkedésének kompenzálására kezdeményezte.
A demokraták ezen kívül egy sor, szintén kedden rendezett, országos szinten kisebb jelentőségű választáson is diadalmaskodni tudtak Georgia állam energiaszolgáltatási bizottságától Cincinnati polgármesteri versenyéig – az Ohio államban található város demokrata polgármestere J. D. Vance alelnök féltestvérét, Cory Bowmant győzte le.
A demokraták azért ünnepelhettek, mivel bár legnagyobb sikereiket „kék”, azaz hagyományosan inkább a demokratákhoz húzó államokban és városokban könyvelhették el, kormányzójelöltjeik nemcsak Kamala Harris 2024-es elnökválasztási eredményéhez, de a 2021-es kormányzóválasztás demokrata teljesítményéhez képest is sokkal jobban szerepeltek.
Mikie Sherrill New Jerseyben 13 százalékpontos előnnyel győzött, Abigail Spanberger 14 százalékpontos különbséggel húzta be Virginiát – utóbbiban négy évvel ezelőtt a republikánus Glenn Youngkin még szűk győzelmet tudott aratni. Míg azonban Mamdani egyértelműen a Demokrata Párt balszárnyát képviseli, addig Spanberger és a Sherrill inkább a párt mérsékeltebb politikusaihoz tartozik. Politikai pályafutása előtt Sherrill az amerikai haditengerészetnél szolgált helikopterpilótaként, Spanberger pedig a CIA-nél dolgozott. A 46 éves Spanberger győzelmével Virginia állam 250 éves történetének első női kormányzója lesz.
A megyei szintű választási adatokból kirajzolódik, hogy a republikánusoknak Virginiában és New Jersey-ben sem sikerült megtartaniuk a Trump által egy évvel korábban megnyert szavazókat. Mindkét államban szinte az összes megyében jobban szerepeltek a mostani kormányzóválasztáson a demokraták, mint egy évvel ezelőtt az elnökválasztáson. Ráadásul pont azokban a megyékben sikerült leginkább átbillenteniük a mérleg nyelvét, ahol egy éve Trump szerepelt jobban a várakozásoknál.
A demokraták képviselőházi frakcióvezetője, Hakeem Jeffries által már kék hullámnak nevezett szavazások erejére jellemző, hogy még olyan hordalékot is képesek voltak magukkal sodorni, mint Jay Jones, aki annak ellenére el tudta nyerni Virginia államügyészi posztját, hogy néhány hete kiszivárogtak riválisa „kis fasisztának” titulált gyerekei haláláról fantáziáló üzenetei.
A választás kiélezettségét és a politikai költségek emelkedését mutatja, hogy óriási érdeklődés övezte még a rendszerint csekély politikai tőkét és pénzt felemésztő pennsylvaniai legfelsőbb bírósági küzdelmet is. A demokraták a többségük megőrzése érdekében a 2017-es kampányköltségek több mint tizenötszörösét öntötték bele három legfelsőbb bíró újraválasztásába – és sikerrel.
A szavazás fontos lépcsőfoknak számít a 2028-as elnökválasztásra való felkészülésben. Pennsylvania ugyanis az egyik legfontosabb csatatérállam – 2024-ben összesen egymilliárd dollárt költött a két párt az ottani választók meggyőzésére –, az állami legfelsőbb bíróság pedig a CNN elemzése szerint fontos szerepet játszhat egy szoros eredménynél törvényszerűen jelentkező óvások és kifogások elbírálásánál.
A trumpizmus csak Trumppal működik
A keddi választások egyes elemzőket a 2017-es hasonló választásokra emlékeztettek, mely Donald Trump első elnöki ciklusának első választói visszajelzését szolgáltatta; és az akkori demokrata siker előrevetítette a 2018-as félidős választásokon aratott demokrata tarolást.
A pártok éppen ezért a keddi eredményeket a 2026-os félidős választás szemüvegén keresztül nézik. Egy év múlva rengeteg tagállami pozíció mellett az összes képviselőházi mandátumról és a szenátusi helyek harmadáról is szavaznak. A félidős választás sokszor az elnökkel szembeni protestszavazásba torkollik, a kormányzó párt – jelenleg ugye a republikánusok a Fehér Házon kívül a szövetségi kongresszus mindkét házát ellenőrzésük alatt tartják – általában inkább a veszteség minimalizálására törekszik.
Kedden ezen felül megint úgy tűnik, hogy igazolást nyert a jó évtizede tartó Trump-korszak egyik jellemző választási trendje: Trump csak az elnökválasztásokon tud kiemelkedő számú szavazót mozgósítani, a kevésbé elkötelezett republikánus választókat önmagában a trumpista jelöltek nem motiválják eléggé, a trumpista politika pedig sokak szemében kifejezetten ellenszenves.
A republikánusoknak az is aggasztó lehet, hogy a választók nem díjazzák Trump gazdaságpolitikáját, márpedig a gazdaság hagyományosan a republikánusok és személy szerint az elnök egyik politikai erősségének számított. A győztes demokraták kampányukat kifejezetten az áremelkedéseket és vámháborús bizonytalanságokat hozó trumpi gazdaságpolitika kritikájára húzták fel, fő hívószavuk az ideológiamentes „megfizethetőség” volt, mely alá be tudtak gyömöszölni a rezsitől az ingyenes tömegközlekedésig egy csomó mindennapi problémát.
A kormányzati leállás is éreztethette hatását
A megfizethetőséghez társultak még tagállami szinten a kormányzati leállásból és a szövetségi kormány leépítéséből fakadó sérelmek, melyek mind a Washingtont körülölelő, a fővárossal szimbiózisban élő Virginiában, mind pedig a nagy infrastrukturális projektekkel megakadó New Jersey-ben kiváló muníciót szolgáltattak a demokrata kormányzójelölteknek.
Az amerikai szövetségi kormányzat leállása 36. napjába lépett, amivel minden korábbi leállásnál hosszabbra nyúlik. Október 1-én azután történt a leállás, hogy a republikánusok és a demokraták nem tudtak megegyezni a költségvetésről. A vita középpontjában most az egészségügy finanszírozása áll, egyik párt sem hajlandó engedni az elképzeléseiből. A leállás miatt akadozik a szociális élelmiszersegélyek folyósítása, ezekre több mint 41 millió amerikai jogosult, de hamarosan a légi közlekedésben is fennakadások lehetnek.
A politikai kudarcokért viselt felelősségtől kényszeresen menekülő Trump bár elismerte, hogy a keddi nap kudarcot jelentett, azonban a kudarcot a kormányzati leállásnak tudta be, melyért szerinte kizárólag a demokraták a felelősek.
Arra is utalt, hogy a másik gond az lehetett, hogy ő maga nem szerepelt a szavazólapokon. Az elnök szerdán republikánus szenátoroknak kijelentette: „Ha azt csináljuk, amit én mondok, akkor a demokraták soha nem szerzik meg a hatalmat”, ugyanis Trump ígérete szerint egy csomó törvényt fog elfogadtatni, mely „jó az embereknek”.
Jó jel a demokratáknak, de a félidős választásig még sok van hátra
A Demokrata Pártban a 2024-es megrázó választási vereség után egy évvel egy sor karizmatikus politikus bukkant fel, Mamdanit sokan már a 2000-es évek elejének Barack Obamájához hasonlítják – noha indiai szülők Ugandában született gyerekeként nem lehet belőle soha elnökjelölt –, és a stratégák találtak egy, az identitáspolitikától és kultúrharctól elszakadó életképes központi üzenetet is.
Gavin Newsom kaliforniai kormányzó a népszavazási sikere után arról beszélt, hogy Trump megállításához kulcsfontosságú a képviselőház visszaszerzése a republikánusoktól a 2026-os félidős választásokon. Szerinte ebben az esetben „gyakorlatilag véget vethetünk Donald Trump elnökségének abban a formában, ahogyan azt ismerjük. Óriási a tét 2026-ra.”
A demokraták azonban a keddi eredmények hatására sem dőlhetnek hátra, hogy megtalálták a megoldást az országos gondjaikra, hiszen maga a párt elképesztően népszerűtlen, amit a felméréseken kívül az is bizonyít, hogy a pártelit akaratával szemben berobbant baloldali Mamdani és a konvencionálisabb, centrista kormányzójelöltek is legalább olyan erőteljesen kampányoltak a pártpolitikai logika, mint riválisaik ellen.
Annak ellenére, hogy a demokraták az általános kongresszusi felmérésekben átlagosan 3,5 százalékponttal vezetnek, ez az előny az amerikai választási rendszer sajátosságai miatt nem garantálja a győzelmet 2026-ban. A versenyben lévő szenátusi mandátumok választásföldrajzi elhelyezkedése alapján – egy igazán nagy politikai földindulást leszámítva – a korai prognózisok szerint a demokratáknak nincs sok esélyük a felsőházi többséghez szükséges négy mandátum elhappolására. A képviselőházi esélyek nagyon kiegyenlítettek, és könnyen lehet, hogy a félidős választásokon majd döntő szerepük lesz a választókerületek átrajzolásainak.
(A cikkhez más linkelt források mellett a New York Times, a Vox és az NBC választási elemzéseit használtuk.)
Állj ki a szabad sajtóért!
A Transtelex az olvasókból él. És csak az olvasók által élhet túl. Az elmúlt három év bizonyította, hogy van rá igény. Most abban segítsetek, hogy legyen hozzá jövő is. Mert ha nincs szabad sajtó, nem lesz, aki kérdezzen. És ha nem lesz, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz, holott tudjuk, a hallgatás nem opció.
Támogatom!