Lekerült a napirendről a budapesti csúcs, Putyin harmadszor trükközte ki Trumpot

Úgy tűnik, Putyinnak megint elég volt bedobnia a találkozó lehetőségét Donald Trumppal, hogy rövid távú céljai azonnal teljesüljenek. Donald Trump kapott az alkalmon a budapesti csúcstalálkozó ötletével, de a jelek szerint Vlagyimir Putyin mégsem érdekelt abban, hogy az ukrajnai háború lezárását célzó találkozó mielőbb létrejöjjön – amennyiben nem a Kreml feltételei szerint kötne békét az orosz megszállók ellen negyedik éve védekező Ukrajna.

Az időhúzással nem először élt Putyin, és első körben ezt a célját most is elérte, azzal együtt is, hogy a BBC fehér házi forrásai közölték, rövid távon nem tervezi Trump, hogy találkozna Putyinnal. A hírt később hivatalos közleményben is megerősítették. Az Egyesült Államok elnöke kedden maga is kijelentette, hogy nem áll szándékában egy „elvesztegetett találkozón” részt venni. Az ok, hogy Oroszország nem elégszik meg eddigi területszerzéseivel, nem fogadja el tűzszüneti vonalnak a frontot.

Nem lesz olyan gyors, mint Trump remélte

Hogy Trump kedden erre jutott, az nem annyira váratlan annak ismeretében, ahogyan az amerikai és az orosz külügyminiszter telefonos megbeszélése alakult. Ezen Marco Rubio és Szergej Lavrov saját személyes találkozójukat készítették volna elő, ami az előszobája lett volna a budapesti elnöki csúcsnak. Az amerikai külügyminisztérium szűkszavú leirata erre nem tér ki, csupán a telefonos megbeszélés tényét rögzíti, de a CNN információi szerint nem úgy sikerült a hétfői telefonbeszélgetés, ahogyan azt a Fehér Ház remélte, így Rubio állítólag már ekkor jelezte, hogy nem javasolja a Lavrovval való találkozót sem.

Az orosz fél szerint szó sincs arról, hogy bármit elhalasztottak volna, hiszen nem is volt konkrét időpontja sem a külügyminiszteri, sem az elnöki találkozónak. Ez igaz, ám az is, hogy a sejtetések már erre a hétre valószínűsítettek egy Lavrov–Rubio-találkozót azzal, hogy utána már akár a következő héten létrejöhet a csúcstalálkozó is. Trump még a Putyinnal folytatott múlt csütörtöki telefonbeszélgetése után azt írta a Truth Socialön, hogy a következő héten lesz találkozó a két ország magas rangú delegációi között, és utána egy kérdésre válaszolva arra utalt, hogy akár két héten belül megvalósulhat az ő találkozója is az orosz elnökkel.

Az orosz narratívát szöveghűen vették át a magyarországi kormánypárti szövegközlő felületek, a Mandiner „Az oroszok leleplezték az álhíreket a Lavrov–Rubio találkozó kapcsán” címmel idézte Rjabkov külügyminiszter-helyettes közleményét, aki szerint nem lehet halasztani azt, aminek nincs konkrét időpontja. Akárhogy is, mindez egyértelműen arra utalt, hogy az előkészítés döcögősebb, mint Trump bejelentése sejtette.

Egyelőre a Fehér Ház szerint Lavrov és Rubio telefonos megbeszélése után kettejük találkozója sem indokolt. Ez egyúttal válasz is keddi orosz nyilatkozatokra, amelyek szerint további egyeztetésekkel erre még sor kerülhet. Így most az is valószínűtlen, hogy megvalósulna a budapesti elnöki csúcs – ez Orbán Viktornak házigazdaként bizonyosan személyes sikert jelentene, de az már kérdés, hogy a békét illetően mit hozna, mert az augusztusi alaszkai találkozó inkább Putyinnak jött jól. A Fehér Ház a jelek szerint el akarja kerülni az akkori helyzet megismétlődését.

Alaszkából Putyin győztesen jött el, nem véletlenül mondhatta Lavrov, hogy „hivatalosan is megerősítem, Oroszország nem változtatott álláspontján ahhoz képest, ami az alaszkai tárgyaláson kialakult”.

Elvégre Alaszkában Putyin elérte, hogy Trump már ne is tartsa elsődlegesnek a tűzszünetet Ukrajna és Oroszország között, hiába volt ilyen amerikai javaslat, amelyet Ukrajna el is fogadott. Az orosz álláspontnak megfelelően az amerikai elnök ezután maga is inkább a végleges békéhez vezető megállapodást sürgetett, noha az augusztusi találkozó előtt még azt mondta, komoly lépéseket tesz Ukrajna támogatása felé, ha a megbeszélések Putyinnal nem hoznak eredményt.

Nem hoztak, hiszen az Ukrajna ötödét megszállva tartó Oroszország nem mondott le területi követeléseiről és Ukrajna katonai erejének korlátozásáról. Vagyis a tárgyalóasztal mellől kényszerítené kapitulációra Ukrajnát, amit katonai erővel, hatalmas veszteségek, egymillió halott és súlyos sebesült árán sem tudott elérni. Ukrajna hasonló veszteségeket szenvedett a háborúban.

Rubiónak is lehet már tapasztalata Lavrovval, akivel Szaúd-Arábiában tárgyalt február 18-án. Ez volt az akkor egy hónapja hivatalban lévő Trump kormányának első közvetlen kapcsolatfelvétele az orosz féllel, amely már ezt is sikerként könyvelhette el. Akkor még tűzszünetről folytak a tárgyalások, amelyet az oroszok utasítottak el.

A kapcsolatfelvétellel és Trump személyes megbízottja, a diplomáciai tapasztalat nélküli ingatlanmágnás, Steve Witkoff Putyinnal való rendszeres találkozóival az oroszok elérték, hogy az Ukrajnával kezdetektől bizalmatlan Trump Oroszországnak tegyen gesztusokat Ukrajna rovására a béke érdekében, amelyet az amerikai elnök mindenképpen tető alá akart hozni, függetlenül annak valódi tartalmától.

Az orosz számítás már kétszer is bejött: a februári rijádi külügyminiszteri találkozó után tíz nappal teljes kudarcba fulladt Volodimir Zelenszkij washingtoni vizitje. A Fehér Házban kommunikációs hibák sorát vétő ukrán elnök nem találta a hangot Trumppal, aki alelnökével együtt kamerák előtti kiabálásba torkolló veszekedés után kitessékelte őt. Márciusban az amerikaiak fel is függesztették az ukránok műholdas és hírszerzési támogatását, ami valószínűleg megkönnyítette Oroszországnak, hogy kilenc hónap után felszámolja az ukránok kurszki kiszögellését.

Később helyreállt a viszony, májusban végül megkötötték a megállapodást az ukrajnai ásványi anyagok közös kitermeléséről. Igaz, nyáron egy rövid időre megint felfüggesztették az Ukrajnának még Joe Biden demokrata elnök alatt jóváhagyott fegyverszállítmányok eljuttatását, de ez nem okozott fennakadást, ahogyan önmagában az sem, hogy az Egyesült Államok Trump alatt már szakított a vissza nem térítendő támogatások formájában adott katonai szállítmányokkal, azokat ugyanis piaci alapon, európai országok finanszírozása mellett Ukrajna megkapja.

Augusztusban megint bejött az oroszok számítása, akkor már az elnöki találkozóval. Trump látványos külsőségek közepette fogadta Putyint Alaszkában. Bár Trump semmit sem ért el, elégedetten nyugtázta a megbeszélést. Pedig a győztese Putyin volt: nem kellett előzetes engedményt tennie a találkozóhoz, amely csökkentett Putyin nyugati elszigeteltségén. Mellesleg fricska volt az EU-nak is, és fokozta a zavart a transzatlanti kapcsolatokban. Az orosz elnök lebeszélte Trumpot a tűzszünet erőltetéséről, és elérte, hogy az amerikaiak ne fokozzák a nyomást Oroszországon újabb szankciókkal. Ezután ismét több utalás történt arra, hogy Ukrajnának meg kellene fontolnia, hogy a béke érdekében lemondjon a megszállt területekről.

Putyin ígérettel is zavart tud okozni a Fehér Házban

Valami hasonló történt harmadszor is, csak egyelőre találkozó sem kellett hozzá. Trump ugyanis az elmúlt hónapokban számos alkalommal tett egymásnak ellentmondó kijelentéseket, amelyek arról tanúskodtak, hogy politikája nem következetes sem a háború kérdésében, sem Oroszország és Ukrajna megítélésében. Míg korábban Zelenszkijt diktátorozta, később Putyint nevezte őrültnek. Hol az oroszok, hol az ukránok tűntek szavai szerint a béke kerékkötőinek.

Volt, hogy Ukrajnának a területekről való lemondást vetette fel, vagy javasolt nehezen értelmezhető területcserét, hiszen nem világos, mi lett volna a „csere”. Máskor arról beszélt, hogy Ukrajna visszaszerezheti minden területét, és érthetetlennek nevezte, hogy miért csak védekezéssel számolhat támadás helyett, hiszen győzhet is Oroszország ellen, mert az valójában csak egy papírtigris. Egyre többször beszélt arról is, hogy Ukrajna Tomahawk-rakétákat is kaphatna az Egyesült Államoktól. Ennek reményében utazott Zelenszkij a múlt hét pénteken Washingtonba – egyelőre hiába.

Putyin ugyanis csütörtökön felvetette Trumpnak az újabb elnöki találkozót, ami egy nappal Zelenszkij útja előtt annyira belelkesítette az amerikai elnököt, hogy – konkrét dátum nélkül, de később kérdésre válaszolva már „elég gyorsan”-ról és akár két héten belüli időpontról beszélve – meg is jelölte helyszínként Budapestet, amit az oroszok el is fogadtak. Trump ekkor már vélhetően nem akart olyan támogatást adni Ukrajnának, amely csökkentette volna az elnöki csúcs esélyét. Márpedig a Kreml semmiképp sem akarta, hogy Ukrajna hatékony, kétezer kilométeres hatótávolságú, nagy erejű csapásra alkalmas rakétákat kapjon, amelyek az ukránok által végrehajtott dróntámadásoknál is nagyobb pusztítást végezhetnek az orosz katonai objektumokban és elsősorban az olajfinomítókban. Az orosz fél a Tomahawkok megjelenését a háború eszkalációjának minősítette, megjegyezve, hogy akár nukleáris támadásként is értékelhetik, mert a rakéták képesek atomtöltet célba juttatására is.

Így Zelenszkij már csak azt hallhatta Trumptól a kamerák előtt az egyébként kedélyes hangulatú nyilvános részén a tárgyalásoknak, hogy „remélhetőleg nem lesz szüksége Ukrajnának a Tomahawkokra”, mert a béke anélkül is elérhető lesz. Nem mondott ugyan nemet az egyenként kétmillió dolláros rakéták átadására, de lényegében csak elutasításként volt értelmezhető az a mondat, hogy az Egyesült Államok nem mondhat le azokról a fegyvereiről, amelyekre saját védelméhez is szüksége van. A tervezett 20-50 rakéta önmagában nem is fordítaná meg a háborút, ráadásul a kilövőállásokat is el kell juttatni és a kiképzést is biztosítani kell az eszközökhöz. Kérdés, mennyire lett volna elszánt Trump a rakéták átadására Putyin találkozójának felvetése nélkül. Ha volt ilyen szándéka, akkor azt az orosz elnök sikeresen kivédte a találkozó ígéretével.

Olyannyira, hogy sajtóhírek szerint a zárt ajtók mögött Trump ismét az orosz érdekeknek megfelelően a területek átadásáról győzködte Zelenszkijt, aki még Washingtonban tett is egy olyan, korábban szélesen került kijelentést, hogy „a területi kérdés nagyon érzékeny kérdés”. Ez utalás lehetett arra, hogy Ukrajna kész tudomásul venni bizonyos területi veszteséget, még ha jogilag nem is ismerné el a hódítást, de elfogadná, hogy a frontvonalak mentén álljon be a tűzszünet. Kedden egyértelművé vált, hogy ezt Ukrajna támogatná: az Egyesült Királyság kiadta azt az erről szóló közös nyilatkozatot, amelyet Zelenszkij közösen írt alá a brit, a német, az olasz, a svéd, a dán, a norvég, a spanyol kormányfővel, a francia és a finn elnökkel, valamint az EU vezetésével.

Putyin azonban azután, hogy Zelenszkij a bátorításon kívül lényegében semmit sem kapott Washingtonban, már előállt a követeléseivel. Ezek pont ugyanazok, mint korábban, vagyis bejelentette igényét a Donbasz egészére. Tehát Donyeck megye északi részére is, amiket eddig nem tudott elfoglalni, és ahol Ukrajna megerősített védvonalai húzódnak, melyek az ország teljes belső részét is védik. A Guardian szerint a Nobel-békedíjra áhítozó Trump a terület átadásáról győzködte Zelenszkijt, bár ezt ő tagadja. Vasárnap már arról beszélt, hogy a Donbaszt „hagyni kell feldarabolni úgy, ahogy van”, azaz elfogadni a frontvonalak jelenlegi állapotát és befejezni az öldöklést. Ez alapján Ukrajnának mégsem kéne további részeket feladnia, de Oroszországnak már így is nyereség lenne, mert a térség nagyját ellenőrzése alatt tarthatná. Igaz, a konfliktus befagyasztására – a határmódosítások jogi elismerése nélkül – megfelelő biztonsági garanciák mellett Ukrajna talán hajlandó lenne. Vélhetően maga Zelenszkij is megemlíthette ezt a washingtoni találkozón zárt ajtók mögött, amikor Trump az orosz követeléseket szóba hozta. Ezt a feltételezést erősíti meg a fentebb említett közös európai nyilatkozat is.

Márpedig az orosz követelések semmivel sem lettek kisebbek, Putyin területi igényein túl Moszkva a tűzszünetet is határozottan visszautasítja. Lavrov kedden közölte, miért nem állhat azonnal be a tűzszünet: ez azt jelentené, hogy „Ukrajna egy része a nácik kezében maradna” – itt az ukrán vezetésre gondolt, ami egyrészt jelzi, hogy nem tekinti tárgyalópartnernek Zelenszkijt, másrészt orosz részről óvatlan elismerése annak, hogy az orosz erők Ukrajna egy részén vannak, pedig hivatalosan Oroszország azokat a területeket, amelyeken jelenleg tartózkodik, sajátjának tekinti.

A tűzszünetet elutasító Lavrov azonban emellett felidézte azt az orosz érvet is amely miatt a világ nagy része számára világos volt, hogy Moszkvával nem lehet gyors békét tető alá hozni Trump receptje szerint: „Ha most csak úgy egyszerre megállnának a harcok, azt azt jelentené, hogy elfeledkezünk a konfliktus elsődleges okairól”.

Márpedig az „elsődleges okok” túlmutatnak Ukrajnán. Oroszország szerint ugyanis a konfliktus magvát a NATO bővítése adja – nemcsak Ukrajna esetleges felvétele, de a korábbi bővítés is, amely révén Magyarország is a katonai szövetség tagja lett 1999-ben. A Kreml már 2021 végén azt követelte, hogy a NATO „vonja vissza katonai infrastruktúráját” az 1997-es állapotnak megfelelően. Oroszország tehát a biztonsági garanciákat Közép-Európában sem szívesen látja, még kevésbé Ukrajnában, ahol viszont bizonyosak abban, hogy enélkül a háború egy békekötés esetén is hamar kiújulna.

A biztonsági garanciákat Ukrajna ezért részben védelmi erejének további megerősítésében, részben pedig a nyugati kötelezettségvállalásban látja, amely elrettentené Oroszországot a további támadásoktól. Ezt a garanciát elsősorban a NATO-tagságban látná, ezt azonban a jelek szerint Trump is levette az asztalról, Európából pedig leghangosabb ellenzője a magyar kormány, amely Ukrajna EU-tagságát is elutasítja.