Az izraeli hadsereg egész városnegyedeket söpör el a Hamász utolsó menedéke elleni offenzívában

Egy hete tart a Gázaváros elfoglalását célzó izraeli offenzíva. Szeptember 15-e éjjele óta a légierő több száz bevetésben támadta a Gázai övezet északi részén fekvő agglomerációt, két hadosztályba szervezett tízezer katona pedig megkezdte a behatolást a városba.

Az izraeli hadsereg (IDF) további erőket is mozgósított; több tízezer tartalékos behívásával a Libanonban vagy Ciszjordániában állomásozó elitalakulatai is felszabadultak. Az elmúlt két évben a katonai szervezetként a megsemmisülés szélére került Hamász terrorszervezet fegyvereseinek létszámáról nagyon eltérő becslések láttak napvilágot; izraeli források 2500 és 10 ezer közti számot adnak meg. Azonban az övezetben és magában a Hamászban uralkodó káosz miatt lehetetlen megmondani azt, hogy a papíron létező erő mekkora hányada számít valóban bevethetőnek.

A májusban indított, „Gideon harci szekerei” elnevezésű hadműveletben az IDF már megszállta Gáza területének háromnegyedét, azonban a közvetlen konfrontációt erői megőrzése érdekében kerülő Hamászt nem sikerült sem megsemmisítenie, sem pedig a 2023. október 7-i terrortámadás során elrabolt, továbbra is fogságban maradó túszok szabadon engedésére rákényszerítenie.

Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő augusztus elején jelentette be, hogy Izrael folytatja és kiterjeszti az offenzívát – a neve is „Gideon harci szekerei 2” lett. Ennek célja, hogy fokozatosan megszállja és megtisztítsa a Gázai övezet addig el nem foglalt területeit. Ezek Gázavárost, a palesztin exklávé központjával egybeépült menekülttáborokat, illetve a tengerparton 14 kilométer hosszan elnyúló al-Mavászit magába foglaló régiót jelentik.

Az IDF hadműveleteit jelentések szerint jelentősen lassítja a Hamász föld alatti alagútrendszere, melyet az elmúlt két év rendszeres bombázásai és rajtaütései ellenére sikerült helyreállítani. A Hamász által vezetett gázai egészségügyi minisztérium minden nap tucatnyi palesztin áldozatról és sokszor száznál is több sebesültről számol be. A gázavárosi veszteségek mellett a Gázai övezet többi részén is rendszeresek az izraeli légicsapások, melyek további palesztin áldozatokat követelnek – mondjuk fontos megjegyezni, hogy a minisztérium a katonai és a civil áldozatokat nem választja külön.

Az offenzíva első izraeli halottjáról kedden, egy harckocsit ért vállról indítható rakétatalálat után érkezett hír. Az IDF egységeire nézve néhány rajtaütéstől eltekintve már hónapok óta nem elsősorban a Hamász terroristái, hanem az általuk telepített álcázott robbanószerkezetek és aláaknázott épületek jelentik a legnagyobb veszélyt. Mivel becslések szerint az izraeli bombák és tüzérségi lövedékek mintegy 10 százaléka sül be, a Hamász a Hárec értesülései szerint „több tízezer tonna robbanószert” hasznosíthat újra.

Délre menekülnek a civilek

Gázaváros elővárosait az elmúlt hetekben az offenzíva előkészítéseként szabályosan a földdel tették egyenlővé. A New York Times műholdas felvételek elemzésén keresztül mutatta be, hogy Zejtún elővárosát augusztus végére teljesen eldózerolták. Az Euro-Med svájci székhelyű humanitárius szervezet helyszíni információi szerint egy másik elővárosban, Dzsabáliában, illetve Gázaváros peremén szintén augusztusban napi 300 épületet semmisítettek meg robotjárművekről telepített robbanószerkezetekkel, hogy így tisztítsák meg a terepet az előrenyomulás előtt.

Maga Gázaváros eddig elkerülte az izraeli megszállást és az alaposabb tisztogató akciókat, azonban a Hamász 2023. október 7-i terrortámadásával indult háború során földről, levegőből és a tengerről is rendszeresen érték csapások. A Hamász beágyazottsága a Gázai övezet északi részén a legnagyobb, ide koncentrálódik alagút-erődrendszerének legnagyobb hányada is. Az aknák lejáratainak és a Hamász infrastruktúrájának jelentős részét a korábbi izraeli akciókban sikerült megsemmisíteni, vezetőit likvidálni, szóval egy jelentősen meggyengült védelem néz szembe a világ egyik legerősebb hadseregével.

A gázavárosi agglomeráció lakosságát az offenzíva előtt egymillió főre becsülték; sokan közülük a lebombázott házak mellett vagy piactereken sátraztak. Az IDF a palesztin lakosságot a háború kezdete óta igyekszik biztonságosnak csak korlátozottan mondható „biztonsági zónák”-ba küldeni, majd ahogy az aktuális biztonsági zónába is átterjednek a harcok, visszaküldeni a relatíve békésebb területre.

A hadsereg Gázavárosból is el akarja küldeni a Hamász által élő pajzsként használható civileket, de a szeptember 9-én kiadott evakuációs ultimátumnak a harcok kezdetéig az IDF szerint csak 350 ezren (az ENSZ szerint 250 ezren) tettek eleget. A tényleges hadművelet elindulása után azonban újabb tízezrek keltek útra, így keddre Izrael már 660 ezerre becsüli a harcok elől menekülők számát. A gyorsabb távozás érdekében az „eddig példátlan erejű támadásokkal” fenyegető IDF eredetileg Gáza mindkét nagy észak-déli útvonalát megnyitotta, azonban péntektől ismét csak a parton haladó utat használhatták a menekülők.

Az utazás a műholdképek és helyszíni beszámolók szerint is nagyon körülményes. A Nemzetközi Vöröskereszt egyik dolgozója a következőkről számolt be:

„Az utak zsúfoltak, rossz állapotban vannak és veszélyesek. A néhány működőképes jármű bármikor elromolhat. A legtöbbször gyalogosan megtett út órákig tart, miközben a végcélt nem ismerjük. Az idősebb vagy beteg családtagok kimerülten érkeznek meg délre, de még itt is sokuknak az út szélén kell aludniuk, míg nem találnak nekik megfelelő menedéket.”

A gázai történéseknél nem szabad szem elől téveszteni, hogy az egész övezet 40 kilométer hosszú, és a déli kiszélesedéstől eltekintve 6-7 kilométer széles – azaz nagyjából olyan hosszú, mint a Duna keleti partja a Parlamenttől Vác északi részéig, és olyan széles, mintha az izraeli határzóna az M2-esnél kezdődne. A Gázavárosból menekülőknek – attól függően, melyik településre tartanak – 14-25 kilométert kéne megtenniük, azonban a Hárec izraeli lapnak még múlt hét elején nyilatkozó helyiek szerint a lakosság annyira le van gyengülve, hogy ekkora távolságot még csomagok nélkül is csak nehezen küzdenek le, gyerekekkel, idősekkel és csomagokkal ezért rá vannak szorulva a teherautós fuvarra.

Csakhogy egy-egy fuvarért már akár 600 ezer forintnyi sékelt (Gázában leginkább az izraeli fizetőeszközt használják) is elkérnek az elmúlt két évben jellemzően minden tartalékukat felélő emberektől. Egy férfi úgy számolta, hogy családjának elszállítása 1000 dollárba (egy dollár 330 forint körül van), egy sátor vagy ideiglenes menedék újabb 1000 dollárba, a sátorhely további 500 dollárba kerül. Alternatíva azonban nincs, mivel

„vagy fizetsz, vagy pedig északon csapdába szorulsz, és meghalsz”.

És még az sincs biztonságban, akinek sikerült kijutnia az ostromból. A Hárec úgy értesült, hogy az izraeli katonai ügyészség hívta fel a vezérkar figyelmét arra, hogy Gázaváros kiürítése emberi jogi szempontból aggályos, ugyanis a Gázai övezet csupaszra lőtt/dózerolt déli régiói egyáltalán nem alkalmasak több százezer menekült befogadására. A lap szerint a katonai vezetés azonban példátlan módon kihagyta a legfelsőbb katonai ügyészt a kitelepítésről szóló döntés megtárgyalásából.

A súlyos és összetett humanitárius válsággal – így például éhínséggel és az egészségügy összeomlásával – küzdő Gázát múlt szerdára újabb csapások érték. Egy optikai kábelt érő találat után szerdán az egész Gázai övezetben akadozni kezdett az alapból sem túl stabil internetforgalom. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete által biztosított üzemanyag – ami nemcsak a járművek, de az áramfejlesztők meghajtásához is elengedhetetlen – a szervezet közlése szerint már nem jut el a célintézményekhez.

A humanitárius válságot a palesztin terror is mélyíti. Csütörtökön ugyanis egy Jordániából Izraelen át Gázába tartó segélykamion sofőrje két izraeli katonával végzett a Jordánia és Ciszjordánia közti – Izrael által ellenőrzött – Allenby-határátkelőnél. Ugyan a tettessel gyorsan végzett a határátkelő őrsége, a jordániai határátkelőket ideiglenesen lezárták, a kormányzat pedig szigorúbb ellenőrzést ígért – ami újabb akadályt és nehézséget jelent majd a segélyezésben.

Városi csatatér

John Spencer, a városharc legismertebb kutatója a Fox Newsnak azt mondta, az izraeli hadsereg „a háború, sőt története legnagyobb kihívása előtt áll”, mivel Gázaváros a Hamász legfőbb erősségének számít. Spencer egy szeptemberi interjúban katonailag indokoltnak nevezte az offenzívát, ugyanis Gázaváros mindig is a Hamász bázisának számított, és ha ettől a menedéktől nem fosztják meg, akkor harci szellemét sem lehet megtörni.

A konzervatív hírcsatornának egy meg nem nevezett egykori izraeli katonai tisztségviselő is nyilatkozott, aki úgy vélte:

„Az IDF katonai értelemben képes Gázaváros meghódítására, de ezért mindkét félnek irtózatos árat kell fizetnie.

A hadsereg mindent el fog pusztítani, hogy előkészítse az előrenyomulást: bombákkal, távirányítású töltetekkel egész negyedeket söpör el, és lassan halad célja felé […] Az IDF rengeteg tapasztalatot szerzett az elmúlt két évben, sokkal erősebb ellenfelénél, és megvan a türelme is a megfontolt előrehaladáshoz. Még az időjárás is Izrael oldalán áll, hiszen januárig nem kell tartósan rossz időre számítani.”

Izrael klasszikus, állami szintű konfliktusainak 1979 utáni lecsengésével már főleg aszimmetrikus háborúkat vív, ezért hadereje nagy hangsúlyt fektet a városharcra való felkészülésre, és a hadsereg különleges eszközökkel való felszerelésére: ilyenek például a Caterpillar D9-es páncélozott buldózerek, melyekkel utat lehet törni a rommezőkön, és el lehet takarítani az útból a robbanó csapdákat.

Netanjahu víziója

Az izraeli lakosság jelentős része hónapok óta úgy véli, hogy a gázai háború elnyújtása nem elsősorban a Hamász megsemmisítését, hanem a korrupciós perek és koalíciós válságok akadálypályáján lavírozó Benjámin Netanjahu politikai túlélését szolgálja. Épp ezért nem volt váratlan, hogy a gázavárosi offenzíva bejelentése óta állandósultak a tiltakozások.

A túszok sorsa és a hadsereg várható veszteségei miatt aggódó Ejal Zamir vezérkari főnök állítólag szeptember elején üvöltözésig fajuló vitát folytatott a kormány tagjaival. Az alig 20 életben maradt túsz kiszabadulását garantáló tűzszünetért lobbizó szervezetek pedig már augusztusban százezreket vittek az utcára, azóta pedig letáboroztak a miniszterelnöki rezidencia előtt, csak múlt kedd hajnalban tudták eltávolítani őket a rendőrök.

A Gázaváros elleni offenzíva tovább növeli Izrael diplomáciai elszigetelődését is. A lépést Nagy-Britannia, Franciaország, sőt Németország egytől egyig elítélték, az Európai Bizottság pedig múlt szerdán javasolta az Izraellel életben lévő kereskedelmi megállapodás felfüggesztését, ami elfogadása esetén azt jelenti, hogy mintegy 1,5 milliárd eurónyi értékű Európába tartó izraeli árucikk kerülhet ki a jelenlegi kedvezményes elbánás hatálya alól.

A palesztin államiság elismerése több fontos ország részéről jelzésértékű, de csak szimbolikus lépés, mivel az izraeli vezetés élvezi az Egyesült Államok gyakorlatilag feltétlen támogatását. Ugyan lapinformációk szerint Donald Trump amerikai elnök a színfalak mögött dühöng Netanjahu egyes akciói – például a Hamász politikai vezetését célzó katari rakétacsapás – miatt, a nyilvánosság előtt kiáll szövetségese háborús politikája mellett.

Netanjahu a részleges elszigetelődést igyekezett pozitív vízióként keretezni, amikor egy múlt hétfői konferencián egyfajta gazdasági önállósági programot vázolt fel, melynek jegyében Izraelnek szerinte „szuperspártává” kell válnia. A globális kereskedelembe erősen beágyazott izraeli gazdaság főszereplői azonban mereven elutasították a szuperspárta-víziót, a tőzsde pedig meredek zuhanásba kezdett – mire Netanjahu gyorsan pontosított, hogy ő valójában csak a hadiipari önállóságról értekezett.