A gázavárosi offenzívával új szakaszába lép a háború

Ez a harc lesz az utolsó – legalábbis Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő lényegében ezzel az ígérettel próbálja eladni az augusztus elején bejelentett újabb gázai offenzívát az izraeli és a nemzetközi közvéleménynek. A Hamász terrorszervezet felszámolását célzó ígéret megvalósítására augusztus második felében Izraelben hatvanezer tartalékosnak kézbesítették a behívót, a jelenleg is fegyverben lévő egységek megkezdték a támadó hadműveletek előkészítését, a légierő pedig fokozta a háború eddig közel két éve alatt már romossá bombázott gázavárosi negyedek elleni csapások intenzitását.

Ejal Zamir vezérkari főnök azzal buzdította harcra katonáit, hogy

„A háború addig fog tartani, amíg az ellenség teljes vereséget nem szenved. (…) Az offenzíva megkezdődött, és olyan helyekre hatolunk be, ahol korábban még nem jártunk”.

A harcias szólamok mögött azonban az izraeli katonai és politikai vezetés vitája is rejtőzik. Vagyis annyira nem rejtőzik, mivel a helyi média részletesen tárgyalja azt, hogyan folytatnak a háttérben a katonai- és titkosszolgálati vezetők asztalcsapkodásig fajuló vitákat a kormány tagjaival. A hadvezetés ugyanis úgy gondolja, hogy Gáza teljes bekebelezése egyfelől az életben maradt túszok halálát eredményezheti, másfelől beláthatatlan időre megszállói feladatokat akaszt az izraeli hadsereg, az IDF nyakába.

Ezért egyes vezetők – akik értelemszerűen nem mennek bele nyilvános csörtékbe a kormány tagjaival – azt akarták elérni Netanjahunál, hogy fogadja el a jelenleg terítéken lévő tűzszüneti ajánlatot, mely elméletben a januári megállapodáshoz hasonlóan több fázisban biztosítaná túszok szabadon engedését és a béke megszilárdítását. A miniszterelnök azonban ragaszkodott ahhoz, hogy részeredmények helyett egyetlen, átfogó megállapodásra van szükség, melyben a Hamász vállalja az általa augusztus elején megfogalmazott öt követelés teljesítését:

• a Hamász lefegyverzése;
• a terrorszervezetek által fogva tartott húsz, életben lévő túsz és közel harminc holttest kiadása;
• Gáza teljes demilitarizálása;
• Izrael Gáza felett gyakorolt „biztonsági ellenőrzésének” elismerése;
• egy civil igazgatási szerv felállítása, melynek alapját azonban „sem a Hamász, sem a ciszjordániai Palesztin Hatóság nem képezheti”.

A Hamász – melyről a gázai vezetés teljes likvidálása és a kommunikáció ellehetetlenítése miatt csak korlátozottan lehet egységes szervezetként beszélni – azonban a politikai túlélését előtérbe helyező Netanjahuhoz hasonlóan nem érdekelt a háború lezárásában, és pláne nem hajlandó saját magát feláldozni a palesztin életek megóvása érdekében.

Így a folyamatos lebegtetés ellenére egyelőre nincs nagy esély arra, hogy az amerikai, egyiptomi és katari közvetítéssel folyamatosan zajló tárgyalások sikerrel járhatnak. A realitások ellenére Jiszráel Kac védelmi miniszter teljes pusztulással fenyegette meg Gázavárost arra az esetre, ha a Hamász nem adja meg magát.

Az izraeli biztonsági kabinet vasárnap esti, hatórás üléséről kiszivárgott információk szerint az izraeli kormányfő emellett arra hivatkozva utasította el a fegyverszünet lehetőségét a Hamásszal, hogy Donald Trump amerikai elnök katonai megoldást javasolt a konfliktus lezárására. „Felejtsék el a részleges megállapodásokat. Menjenek be teljes erővel, és fejezzék be” – idézte Netanjahu az amerikai elnök szavait a Times of Israel szerint. Az izraeli kormányfő állítólag Trump álláspontjának változása miatt szorgalmazza Gáza teljes megszállását is.

Tovább robognak a harci szekerek

Az izraeli hadsereg néhány nappal az offenzíva bejelentése előtt zárta le a májusban szintén a háború lezárására indított, „Gideon harci szekerei” elnevezést viselő hadműveletet, melyben Gáza területének háromnegyedét megszállta, azonban a gerillaállapotba degradálódott Hamászt nem sikerült sem megsemmisítenie, sem pedig a túszok szabadon engedésére rákényszerítenie. Ezért következik az új offenzíva, amit az eddigi hadműveletek folytatásaként fognak fel, ezért nem kapott új – a gyakorlatnak megfelelően valamilyen véres ószövetségi győzelmet megidéző – nevet.

Az offenzíva Gázaváros, a palesztin exklávé központjával egybeépült menekülttáborok, illetve a tengerparton 14 kilométer hosszan elnyúló al-Mavászit magába foglaló régió elfoglalására irányul.

Kis leegyszerűsítéssel 2025 májusáig az izraeli hadsereg csak rajtaütéseket hajtott végre a Gázai övezetben, azaz, ha egy-egy területen minden felderített állást, alagútlejáratot, raktárat és parancsnoki központot semlegesített, akkor visszavonult vagy a határ mögé, vagy a Gázán belül létesített táborokba. Ez a stratégia azonban lehetőséget adott a túlélésre játszó Hamásznak arra, hogy egységeit kivonja a fenyegetett területről, majd az IDF távozása után visszatérjen. A Gideon harci szekerei abban jelentett változást, hogy az IDF az átfésült területeken tartós megszállásra rendezkedett be, és nem lesz ez másként folytatásánál, a gázavárosi offenzívánál sem.

Az alig 100 négyzetkilométernyi elfoglalandó terület több szempontból is igen érzékeny célpontnak számít. Izrael szempontjából azért, mivel a régió hagyományosan a Hamász bázisterületeinek számít; és bár a terrorszervezet itt kiépített védelmi rendszerét sem kímélték az elmúlt két év bombázásai, az IDF-nek súlyos városharcokra kell készülnie.

A hírszerzés szerint a területet behálózó alagútrendszer mélyén tarthatják fogva a Hamász 2023. október 7-én elkövetett véres terrortámadása során elhurcolt 251 túsz közül azt a 20 embert, akik a korábbi fogolycsere-egyezmények során nem szabadultak ki és még életben vannak. Gázavárost és környékét pont a feltehetően ott őrzött túszok miatt hagyták ki eddig a szisztematikus tisztogató hadműveletek célpontjai közül.

Gázaváros és térsége humanitárius szempontból is érzékeny célpontnak számít.

A 2023 október végén kezdődött első izraeli offenzíva során az IDF ezt a területet is átfésülte, egyes menekülttáborokban – a nemzetközi médiában használt elnevezés némiképp megtévesztő, mivel az 1948-as háború izraeli tisztogatásai elől menekültek leszármazottjainak sűrűn lakott, városias településeit takarja – többször is fellángoltak a harcok.

Az izraeli hadsereg múlt pénteken veszélyes hadműveleti területté nyilvánította Gázavárost. Becslések szerint jelenleg egymillió lakos tartózkodik ezen a területen, nagy részük az elmúlt 22 hónapban már többször is földönfutóvá vált a rendszeres izraeli evakuációs ultimátumok miatt. Azonban ezekre a napi rendszerességgel intézett felhívásokra egyre kevesebben hallgatnak, eddig három hét alatt összesen alig tízezren hagyták el a leendő hadműveleti területet.

A még-meg-nem-szállt területeken mindennaposak a pusztító légicsapások; Izrael bejelentette, hogy az augusztusi előkészítő fázisban több tucat terroristát likvidált, köztük zászlóaljparancsnokokat és más középvezetőket.

Közben a Times of Israel a Hamász által vezetett egészségügyi minisztériumra hivatkozva kedden arról írt, hogy 24 óra alatt tizenhárman haltak éhen, köztük három gyerek. Ezzel a gázai hatóságok szerint a háború kezdete óta már összesen 361 olyan embert tartanak nyilván, aki éhezés vagy krónikus alultápláltság miatt vesztette életét.

Netanjahu július végén kijelentette, hogy nincs éhezés, sem pedig kiéheztetés Gázában. Az izraeli hadsereg szerint ezt csak a Hamász által terjesztett propaganda állítja. Miután azonban több mint száz segélyszervezet figyelmeztetett rá nyílt levelében, hogy a tömeges éhezés egyre kiterjedtebb az övezetben, az IDF bejelentette, hogy minden nap humanitárius „taktikai szünetet tartanak” azokon a területeken, ahol éppen nem hajtanak végre szárazföldi műveleteket. Emellett pedig kijelölt humanitárius folyosókat hoznak létre a segélyeknek. Akkor Trump is kijelentette, hogy „valódi az éhezés” a Gázai övezetben. A humanitárius helyzetről itt írtunk részletesen.

A tartalékosoknál is tapasztalható fásultság

Izraelben a háború folytatását, a történelme során abszolút prioritást élvező túszszabadítás újabb elodázását többeknél felháborodás fogadta. Augusztus közepén sok százezren vonultak utcára, és az offenzíva kibontakozásával a tüntetők egyre radikálisabb eszközökhöz nyúltak: kedden Jeruzsálemben már autókat gyújtogattak.

Az elmúlt két év megmutatta, hogy a Netanjahu-kormányzatot nem lehet utcai tiltakozásokkal meghátrálásra kényszeríteni, és a túszok visszatérésével szemben prioritást élvez a háború megnyerése. Azonban a tartalékosoknál is tapasztalható fásultság: a hatvanezer behívott közül több ezren valamilyen személyes vagy anyagi okra hivatkozva próbálnak mentességet kiharcolni, kedden pedig több száz veterán tartalékos lelkiismereti okokból tagadta meg a szolgálatot.

Nyílt levélben deklarálták: „Nem vagyunk hajlandók részt venni Netanjahu törvénytelen háborújában, hazafias kötelességünknek tartjuk a szolgálat megtagadását, és követeljük vezetőink elszámoltathatóságát”. A lassan két éve tartó háború az IDF eszközeit is leapasztotta, így például hiány van a városharc egyik kulcsfontosságú járművéből, a D-9-es páncélozott buldózerből.

A tartalékosokra nehezedő nyomás enyhítése érdekében – melyet súlyosbít a tény, hogy a kormányzat az ultraortodox fiatalokat továbbra is mentesíti a hadkötelezettség alól – a miniszterelnök rövid offenzívát ígért.

Az offenzíva hossza nemcsak politikai, de gazdasági szempontból is fontos kérdéssé vált. Az izraeli közmédia számításai szerint a háború elhúzódása és egy gázavárosi offenzíva 7,4 milliárd dollárba (kb. 2500 milliárd forintba) fog kerülni, és ekkora összeg előteremtéséhez szükség van újabb megszorításokra.