Putyin az egész Nyugatnak, India Trumpnak üzent, a kínai elnök pedig elégedetten hátradőlt

Sosem beszélgetett olyan hosszan elnöki limuzinban két ország vezetője, mint ahogyan azt a diplomáciai protokoll szabályait félretéve Vlagyimir Putyin autójában tette az orosz elnök és Narendra Modi indiai miniszterelnök a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) hétfőn véget ért csúcstalálkozójának keretében.

A szervezet 25. csúcstalálkozójának házigazdája Hszi Csin-ping kínai elnök volt Tiencsinben. A Putyin és Modi közötti 45 perces megbeszélés mellett rendhagyó volt az is, amilyen egyetértésben mutatkozott Hszivel is az indiai kormányfő. Már csak azért is, mert Modi hét éve nem járt Kínában, amellyel évtizedek óta rendezetlen határvitája 2021-ben összetűzésig fajult a Himaláján.

A három ország érdekei sok mindenben nem esnek egybe, de a csúcstalálkozó alapján úgy tűnik, hogy ezeken egy időre sikerült túllépni. Kína, India és Oroszország vezetői minden eddiginél szorosabbnak mutatták a kapcsolatukat. Ez volt látható Hszi Csin-ping és Putyin találkozásakor is, a vasárnap esti bankettvacsora során a kínai elnök szívélyesen üdvözölte az orosz vezetőt, és a beszélgetésük közben látványos gesztusokat tett.

Üzenetértéke azonban leginkább annak van, ahogyan India megjelent a mostani fórumon. Modi hosszas beszélgetése Putyinnal és közeledése Hszi Csin-pinghez jelzés az amerikai vezetésnek is.

India Trumpnak, Putyin az egész Nyugatnak jelez

Putyin is megtalálta számítását a fórumon, jelezve, hogy az Ukrajna ellen indított háborúja miatti nyugati politikai elszigeteltség és szankciók ellenére vannak alternatív partnerei, akiknek országai részben pótolják az orosz energiahordozók nyugati felvevőpiacát is. Igaz, Oroszország a kőolaját csak jelentős kedvezménnyel tudja eladni a legnagyobb vásárlóvá előlépett Indiának és Kínának, de ez is jelentősen csökkenti a nyugat szankciók hatását, ráadásul a két ország a forrása annak az orosz technológiai importnak is, amely elől a nyugati szankciók egyébként szintén elzárnák.

A Kína és India közötti ellentétek háttérbe szorulásához a Donald Trump amerikai elnök által elindított globális vámháborúnak is köze van. India a 25 százalékos vám mellé további 25 százalékot kapott a nyakába Trumptól az orosz kőolaj importja miatt. Kínával szemben ilyen kiegészítő büntetővámot Trump nem léptetett életbe, és a korábban meglebegtetett súlyos vám bevezetését másodszor is elhalasztotta – ami jelzi, hogy a termelési láncokból nehezen kiiktatható Kína kezében is van ütőkártya –, pedig az ország csaknem ugyanannyi kőolajat vásárol Oroszországtól, mint India, és emellett jelentős a földgázbeszerzése is.

A fórumon megállapodtak arról, hogy ezt évi 44 milliárd köbméterre növelik, és szándéknyilatkozatot írtak alá a „Szibéria ereje” földgázvezeték második vonalának megépítéséről. A kereskedelem azonban ezen a területen feszültségekkel teli, Kína ugyanis csak a töredékét hajlandó fizetni annak az árnak, amelyet Oroszország az európai kereskedelemből beszedett, amíg az Ukrajna elleni háború nem csökkentette le a felvásárolt mennyiséget.

Trump fellépése Indiával szemben óhatatlanul Új-Delhi és Peking közeledését hozta, miközben a világ legnépesebb országává előlépett, 1,51 milliárd lakosú, demokratikus Indiát sok évtizedes nyugati orientációja inkább az Egyesült Államok partnerévé, és a kommunista Kína potenciális ellensúlyává tette. Ez még a hidegháború idején is igaz volt, azzal együtt is, hogy akkoriban India el nem kötelezett országként igyekezett a Szovjetunióval is konstruktív kapcsolatot kialakítani.

Persze a látszólagos harmónia inkább nyilatkozatok szintjén igaz, hiszen a mostani felállás sem jelenti, hogy a két, atomfegyverrel is rendelkező ország rendezi területi vitáit a Himaláján, és ellenérdekeltek a kereskedelemben is. Például India sem érdekelt abban, hogy megnyissa piacát a kínai elektromos autók előtt.

Azonban a kialakult helyzet azt erősítette, hogy

azonos módon beszéljenek a szerintük egypólusú, amerikai dominanciát biztosító világrend leépítésének fontosságáról, a multipoláris világrend kialakításáról gazdasági és politikai értelemben is. Ez nagyban egybevág Putyin nyilatkozataival is.

Hszi Csin-ping a fórumon tartott beszédében kijelentette, hogy az SCO-nak „előnyt kell kovácsolnia kolosszális piacaiból” és abból, hogy a tagországok kiegészíthetik egymást, emellett fejleszteni kell a kereskedelmet, és növelni kell a beruházásokat. Ez elsősorban a kínai állam igényét jelzi, a lehetőségei ebben Kínának a legnagyobbak, amit részben Oroszország is fenntartásokkal figyel.

Viszont a kínai elnök arról is beszélt, hogy „a játékszabályokat nem erőltethetik rá egyesek másokra”, és reményei szerint létrejön egy „igazságosabb, egyenlőbb feltételeket biztosító globális igazgatási rendszer”. Szavait érezhetően az Egyesült Államokhoz intézte. Lényegében ugyanezt mondta Putyin is: az SCO „egyesíti azokat, akik az igazságos multipoláris világrend eszméjét támogatják”.

A klubban versenytársak is vannak

Az SCO nem szoros katonai szövetség vagy integrált gazdasági szövetség, ennél lazább szervezet, amely azonban a biztonságpolitikának és a gazdasági együttműködés fejlesztésének is a fóruma. Elődje, az 1996-ban létrejött Sanghaji Ötök – Kína, Oroszország és a Szovjetunió felbomlása után függetlenné vált Tádzsikisztán, Kirgizisztán, Kazahsztán – feladata a posztszovjet Közép-Ázsia határainak rendezése volt.

Kínának a térség – elsősorban földgáz- és kőolajforrásai révén – egyre fontosabb volt, de mivel ezt a területet Oroszország saját hátsó udvarának tekintette, indokoltnak látott egy olyan szervezetet, amelyen keresztül Moszkvával egyeztetve terjeszthette ki gazdasági befolyását. A Kreml ebben kevéssé volt partner, más kérdés, hogy a növekvő Kína így is egyre meghatározóbb lett a térségben, gazdaságilag egyértelműen Oroszország fölé nőtt. Az oroszok befolyásukat a katonai együttműködés mentén, a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (ODKB) révén igyekeztek megőrizni. Ezt 2022 elején a kazahsztáni beavatkozásnál a gyakorlatban is megmutatták, ám az Ukrajna ellen indított háború ezt a befolyást erodálta itt is és a posztszovjet térség más részein is.

Maga az SCO 2001-ben jött létre, és Üzbegisztánnal hat tag lett az ötből. A kezdeti időszakban főként a nemzetközi biztonság és a globális terrorizmus elleni küzdelem kérdéseit vitatták meg, majd fókuszáltak elsősorban Kína révén a gazdasági együttműködésre. Ezt jelezte 2005-ben az SCO kezdeményezésére létrehozott, a tagországok nemzeti vagy fejlesztési bankjait összefogó szervezet is. Az SCO ezután a fórumokon túl nem volt látványosan jelen, de 2017-ben csatlakozott hozzá India és a vele feszült viszonyban lévő Pakisztán, majd 2023–2024-ben Irán és Belarusz is.

Miközben a szervezet Kínának inkább a gazdasági expanziót harmonikusan elősegítő fórum volt, Oroszországnak elsősorban olyan klub, amelynek tagjai azonos módon gondolkodnak a többpólusú világról,

és akik képviseletében a „globális dél” nevében beszélhetett. A SCO-nak ez a szerepe a Kremlben különösen az Ukrajna ellen 2022-ben indított háborúval értékelődött fel.

Indiának nagy üzlet az orosz olaj, Moszkvának kényszer

Trump büntetővámja Indiát láthatóan nem tántorítja el sem az orosz kőolaj, sem a hadiipari termékek importjától. 2022-ben India az orosz kőolaj kivitelének két százalékát szívta fel, ez idén 42 százalék volt, igaz, tavaly megközelítette a 47 százalékot is.

India 39 hónap alatt 140 milliárd dollár értékben importált kőolajat Oroszországból. A Brent olajhoz képest az orosz kőolajon az eddigi kedvezményekkel legalább 13 milliárd dollárt keresett. Igaz, ez a haszon évről évre csökkent, tavaly már csak 2,8 százalékkal fizetett kevesebbet, mintha a világpiac más forrásából szerezte volna be a kőolajat. Hasonlóan alakult a Kínába irányuló orosz kőolaj ára. Ez ugyan még mindig jelentős különbség, de Trump belengetett büntetővámja már felvethette volna, hogy India többet veszít az Egyesült Államokba irányuló áruexport drágulásán, mint amennyit nyer az olcsóbb orosz olajon – ami idén újabb engedményekre kényszerítette az orosz felet, a különbség ismét hat százalék feletti.

Ez akár tovább is nőhet, és ehhez az ukrajnai háborúnak közvetlen köze van: tavaly a teljes orosz kivitel 240 millió tonna volt, ez idén várhatóan tovább nő, mivel a háborúját finanszírozó Oroszországnak szüksége van ezekre a bevételekre. Ráadásul az ukránok az elmúlt időszakban több támadást hajtottak végre az Ukrajna közel ötödét megszállva tartó Oroszország több olajfinomítója, valamint Magyarország tiltakozását kiváltva a magyar és szlovák szállításokat is biztosító Barátság kőolajvezeték ellen.

Ezzel az év eleje óta 13 százalékkal csökkent az orosz feldolgozói kapacitás. Kérdés, mennyivel esik így az orosz olaj ára, és jelent tehát még nagyobb hasznot Indiának, főleg annak ismeretében, hogy Modi az idei első félév napi 1,8 millió hordós felvásárlási tételét a következő félévben 1,4-1,6 millióra csökkentené.

Szijjártó és Fico Putyinnal és Kim Dzsongunnal

A fórum után Putyin nem utazott el Kínából, Pekingben kedden kétoldalú megbeszélést folytatott Hszi Csin-pinggel, akinek társaságában találkozott Észak-Korea vezetőjével is. Kim Dzsongun hivatalosan a II. világháború befejezésének 80. évfordulójára érkezett a kínai fővárosba páncélvonatával, hiszen a II. világháború május 8-án csak az európai hadszíntéren ért véget Németország kapitulációjával. Japán szeptemberben tette le a fegyvert, miután az Egyesült Államok Hirosimában és Nagaszakiban is bevetette az atombombát.

A zárt kommunista diktatúra élén álló Kim tavaly katonai együttműködésről állapodott meg Oroszországgal, és óriási lőszerkészletei mellett több mint tízezer – vagy akár harmincezer – katonájával és az orosz távol-keleten szinte rabszolgaként dolgoztatott munkásokkal is segítette az Ukrajnát támadó orosz hadsereget. A diktátor augusztusban már azt is elismerte, hogy katonái is haltak meg az oroszok támadó háborújában.

A külvilágtól meglehetősen elszigetelt, forrásokhoz leginkább Kínán keresztül jutó Észak-Korea а feltételezések szerint elsősorban ezzel az együttműködéssel fizet a rejtve megkapott orosz kőolajért. A megállapodást ugyan Moszkva közvetlenül kötötte meg Phenjannal, de bizonyos, hogy ahhoz kellett Peking jóváhagyása is, ami jól mutatja Kína egyértelmű fölényét és Oroszország korlátait is.

A pekingi ünnepi katonai parádén egyébként 66 éve nem volt észak-koreai vezető – azaz Kim Dzsongun nagyapja, az országalapító Kim Ir Szen volt csak jelen, az őt követő fia, Kim Dzsongil már nem. Jelen lesz az SCO tagországainak több vezetője is, de nyugati ország legmagasabb szinten lényegében nem képviselteti magát.

Kivételt jelent Szlovákia kormányfője, Robert Fico, aki májusban Moszkvába is egyedül ment el az ünnepségre a NATO és az EU tagállamainak vezetői közül. „Bármely épeszű ember tökéletesen tisztában van azzal, hogy Oroszországnak soha nem volt, és soha nem is lesz szándékában bárkit megtámadni” – mondta Putyin kedden Pekingben a Ficóval tartott megbeszélésen. Az Európai Bizottság jelezte, hogy Fico Putyinnal találkozva nem képviselte az EU-t.

Magyarországot pedig Szijjártó Péter képviseli majd a Tienanmen téren, aki azt mondta, a magyar–kínai gazdasági együttműködés fejlesztéséről fog tárgyalni Kínában. Arról, hogy a külügyi és külgazdasági miniszter és Fico mit keres az ünnepségen, ebben a cikkünkben olvashat bővebben. A héten bolgár politikusok is Pekingbe látogatnak, a BTA bolgár hírügynökség szerint a delegációt Atanasz Zafirov miniszterelnök-helyettes vezeti.