Zebrák, cápák, oroszlánok: az egzotikus állatok politikai jelképnek számítanak a világ erős embereinek udvarán

A hatalom látványos szimbólumai nem érnek véget az aranyozott palotáknál és a katonai díszszemléknél. Egyes vezetők számára az egzotikus állatok éppúgy a politikai státusz eszközei, mint egy nemzeti stadion vagy saját médiabirodalom. A POLITICO nemrég összeállítást készített azoknak az autokratikus vezetőknek az egzotikus állattartási szokásairól, akik látványos magánállatkertjeik révén is igyekeznek demonstrálni erejüket és kiváltságos helyzetüket. Az apropót az adta, hogy a magyarországi közéletben ismét előtérbe került a miniszterelnök családjának hatvanpusztai birtoka, ahol nemcsak egy barokkos stílusú magánrezidencia, hanem egzotikus állatok is feltűntek. A lap Orbán Viktor esetét más, hasonló hobbival rendelkező vezetők gyakorlatával hasonlította össze, a riportból kiderül, Magyarország kormányfője korántsem áll egyedül az egzotikus állatokhoz való vonzalmával.

Zebrák egy épülő gazdaságban

A hatvanpusztai birtok ügye nem először kerül reflektorfénybe, de az utóbbi hetekben új lendületet kapott, miután újabb fotók és beszámolók is alátámasztották, hogy a hivatalos kormányzati kommunikáció nem állja meg a helyét. A figyelem középpontjába két dolog került: egyrészt nyilvánosságra került egy kép, amelyen zebrák láthatók a birtokon — jóllehet Orbán Viktor korábban kategorikusan tagadta, hogy egzotikus állatok lennének ott. Másrészt a kormány továbbra is ragaszkodik ahhoz az állításhoz, hogy az ingatlan csupán egy mezőgazdasági központ, amelyet Orbán Viktor édesapja kezel, és amely még mindig épülőfélben van.

A román Digi24 hírcsatorna is beszámolt az esetről, kiemelve, hogy a birtok valójában messze túlnőtt egy hagyományos mezőgazdasági létesítmény keretein. A román lap szerint a területen pálmakert, szökőkutak, kápolna, föld alatti garázs, fűtött térburkolat és egy mini állatkert is található, ahol zebrák, antilopok és más egzotikus fajok élnek. A helyszín kialakítása inkább emlékeztet egy reprezentatív, parkosított magánrezidenciára, mint egy működő gazdaságra.

A birtokot régóta figyelemmel kísérő független országgyűlési képviselő, Hadházy Ákos több ízben is bemutatta, hogy a hivatalos narratíva nem áll összhangban a valósággal. Fotókat, dokumentumokat és légifelvételeket tett közzé, amelyek szerint az épületegyüttes már régóta használatban van, és nem egy mezőgazdasági létesítményként funkcionál. A képviselő emellett nyilvános sétákat is szervezett a birtokhoz, amelyekre több száz érdeklődő is elkísérte, hogy legalább kívülről láthassák, mi zajlik a kerítések mögött.

Ki mibe fektetett? Állatok, mint státuszszimbólumok

A POLITICO cikke szerint Orbán Viktor hatvanpusztai zebrái nem egyedülálló jelenséget képviselnek: a történelem és a közelmúlt ismer néhány vezetőt, aki az egzotikus állattartást a politikai erő és kiváltság szimbólumaként használta. A cél minden esetben hasonló: egyértelmű jelzést adni a külvilágnak arról, hogy a hatalom nem ismer korlátokat — sem anyagi, sem törvényi értelemben.

Grúziában a milliárdosból lett politikus, Bidzina Ivanishvili magánrezidenciája Tbiliszi felett tornyosul: egy modern üveg–acél építészeti konstrukció, amelyhez egy teljes állatállomány is társul. A grúz kormányzó párt, a Georgian Dream tényleges irányítójaként ismert Ivanishvili évek óta saját kis ökoszisztémát működtet a villájában: pingvineket, lemurokat, zebrákat, kengurukat, sőt egy cápát is tartott. Egy 2014-es interjúban ugyan próbálta bagatellizálni a helyzetet — „a cápa csak másfél méteres” —, de a birtokról kiszivárgott képek és információk alapján világos, hogy az állatok nem pusztán hobbiként, hanem státuszszimbólumként szerepelnek. Lemurjai például – saját elmondása szerint – „szabadon mászkáltak az udvarban, mint másnál a macskák”.

Ugyancsak ikonikus példa Viktor Janukovics, Ukrajna korábbi elnöke, aki 2014-ben menekült el az országból a Majdan forradalom nyomán. Hatalmas, fallal körülvett vidéki rezidenciáján pávák, szarvasok, fácánok, medvék és struccok is éltek — utóbbiak váltak később az ukrán közbeszéd mémjeivé. Janukovics egy interjúban, amikor a struccokról kérdezték, csak ennyit mondott: „Támogattam azokat a struccokat, mi baj van ezzel?” — a kijelentés pedig azonnal internetes poénok tárgya lett. A struccok egyébként ma is a birtokon vannak, amelyet azóta közparkká alakítottak át.

Csecsenföldön Ramzan Kadirov — Vlagyimir Putyin szövetségese és a régió teljhatalmú ura — ugyancsak ismert állatgyűjteményéről. Kadyrov gyűjteménye már túlmutat a szokásos medve–ló–vadászkutya kombináción: a sajtójelentések szerint tart oroszlánt, tigrist és krokodilt is, miközben egy tevefarm is működik a birtokain. Bár pontos részletek ritkán szivárognak ki, a jelenlétükre utaló jelek (például közösségi médiás posztok és újságcikkek) megerősítik, hogy az egzotikus állattartás itt is része a hatalmi imázsnak. Az állatok egyfajta „vizuális kiterjesztései” Kadyrov félelmetes, megközelíthetetlen karakterének.

A listáról nem maradhat le Donald Trump sem, aki ugyan nem tartott háziállatot a Fehér Házban — és nyilvánosan kifejezte ellenszenvét például a cápákkal szemben —, de 2025 májusában, szaúd-arábiai látogatása során egy különleges ajándékot kapott: két ritka arábiai leopárdot, amelyeket később a Smithsonian Állatkert helyezett el.

A hatalom egzotikus kísérői: történelmi példák és mai párhuzamok

Az egzotikus állatok státuszszimbólumként való használata nem új keletű jelenség. Már a reneszánsz idején is értették, hogy egy távoli földről hozott különleges állat nem csupán luxus, hanem politikai eszköz is lehet. Az 1480-as évek végén Lorenzo de’ Medici, a firenzei városállam erős embere zsiráfot kapott ajándékba Egyiptom szultánjától. A zsiráfot nyilvánosan mutogatták a firenzeieknek, és a diplomáciai gesztus erősítette Medici befolyását. Az állat egyszerre volt látványosság és kézzelfogható politikai üzenet: a hatalom képes valósággá váltani azt, amit a hétköznapi ember csak képeken lát.

A hatalom és az egzotikum ilyen típusú összefonódására több történelmi példát is felhozhatnánk, és mint a POLITICO cikke mutatja, a modern korban is visszatér. Az egyik legismertebb közelmúltbéli történet a dél-amerikai drogbáróhoz, Pablo Escobarhoz kapcsolódik. A Medellín kartell vezére saját állatkertet tartott fenn kolumbiai birtokán, a Hacienda Nápolesen. Az arzenáljához illő állatgyűjteményben zsiráfok, elefántok, kenguruk, struccok és vízilovak is voltak, utóbbiak története pedig gazdájuk halála után lett igazán tanulságos. Néhány vízilovat ugyanis nem sikerült befogni, és azóta vadon élnek a közeli folyókban és tavakban. A populáció mára több száz példányosra nőtt, és komoly ökológiai fenyegetést jelent a helyi élővilágra. A hatóságok többféle stratégiát is megpróbáltak bevezetni: egyes példányokat sterilizáltak vagy más országokba (India, Mexikó) szeretnének áttelepíteni, míg másokat az állatok védelmében megkímélve, tragikus módon, elaltatással kezelnének. Ezek a tervek azonban emberi, etikai és logisztikai dilemmákat is felvetnek.

A kortárs hatalmi rendszerekben sem ritka az állatok politikává emelése. A POLITICO megemlíti azt is, hogy 2024-ben Oroszország hetven egzotikus állatot — köztük oroszlánokat, barnamedvéket és jakokat — ajándékozott Észak-Koreának, nem sokkal azután, hogy Phenjan katonai támogatást küldött Moszkva ukrajnai háborújához. Az ajándékok mögötti diplomáciai üzenet ugyanaz pár száz évvel ezelőtt: a nagy, veszélyes és ritka állatok látványosan reprezentálják a szövetség értékét, a biológiai egzotikum a dominancia és lojalitás szimbólumaivá válik.

Az orosz ajándékállatok azt a phenjani Központi Állatkertet gazdagítják, amely évtizedek óta a hatalom demonstrációs terepe. Kim Dzsong-Il idején az intézmény hírhedtté vált kegyetlen mutatványairól: sajtóbeszámolók szerint tigriseket és medvéket eresztettek össze harcra, kígyók öltek baglyokat, egy majmot pedig dohányzásra tanítottak be.