Izrael és Irán egy kisebb ország GDP-jét ellőtte egymásra rakétákban és elfogórakétákban

Tizenkét nappal azután, hogy Izrael széles körű támadássorozatot indított az egzisztenciális fenyegetésnek tartott iráni atom- és rakétaprogram ellen, Irán pedig rakéta- és dróncsapásokkal válaszolt, a két ország tűzszünetről állapodott meg. Izrael szerint elérték a céljaikat, Donald Trump amerikai elnök szerint pedig a vasárnap hajnalban három iráni atomlétesítmény ellen végrehajtott amerikai bombázás volt kulcsfontosságú, „a tökéletes találat után sikerült üzletet kötni”, vagyis megegyezni.

A Trump által bejelentett tűzszünet azonban más okból sem érte meglepetésként az elmúlt napokban a nemzetközi sajtónak nyilatkozó szakértőket. Többen is arra hívták fel a figyelmet, hogy egyik fél sem tudja a végtelenségig húzni a konfliktust, annak hosszát ugyanis egy tényező erőteljesen bekorlátozza: a két ország rakétáinak véges száma.

A két ország közötti tűzszüneti megállapodás egyik oka lehet majd, hogy Izrael elkezd kifogyni az iráni rakéták lelövésére használt elfogórakétákból – mondta a Washington Postnak pár nappal a háború kezdete után Tal Inbar. A rakétavédelemmel foglalkozó Missile Defense Advocacy Alliance nevű amerikai szervezet szakértője szerint 2014-ben Izrael pár nappal azelőtt kezdett tűszüneti tárgyalásokba a Hamász palesztin terrorszervezettel, hogy elfogytak volna a védekezésre használt rakétái.

A másik oldalról a konfliktus hosszát az Izraelt elérő iráni ballisztikus rakéták száma is befolyásolta. A becslések szerint a háború kezdetén ezer és kétezer között lehetett az olyan iráni rakéták száma, amivel el tudták érni Izraelt, és nagyjából ötszázat lőttek ki Izraelre. Ez kevesebb, mint amire számítani lehetett: az első válaszcsapásban nagyjából 150 rakétát indítottak el, de pár nap múlva már csak naponta 15-20 darabot lőttek ki.

Izraeli források szerint azonban az irániak azért sem tudták a korábbihoz hasonlóan egyszerre sok rakétával támadni őket, mert jelentős károkat okoztak az iráni rakétaindító állásokban. Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő szerint a rakétaindítók több mint felét megsemmisítették, így az irániak egyre nehezebben tudtak komplex támadásokat összehangolni.

Műsorunkban is elemeztük a kedden mindkét oldal által megszegett tűzszünet utáni helyzetet és azt, mi jön ezután:

Véges védelem

A Wall Street Journal már öt nappal az izraeli támadások megindítása után arról számolt be egy amerikai tisztviselőre hivatkozva, hogy Izraelnek kezdenek erősen fogyni a távolabbról indított ballisztikus rakéták elfogására kifejlesztett Nyíl rendszerhez használt rakétái. A Washington Post pedig június 17-én közölte, hogy egyes amerikai és izraeli hírszerzési elemzések szerint Izrael legfeljebb a mostani hét végéig tudta volna az addigi hatékonysággal működtetni rakétavédelmét, ha Irán a korábbi intenzitással folytatja a mindennapos rakétatámadásokat (amit viszont már nem tudott megtenni).

„A rendszer már most is túl van terhelve. Meg kell válogatniuk, hogy miket akarnak elfogni” – mondta múlt hét elején a Washington Post egyik forrása, aki eligazítást kapott amerikai és izraeli hírszerzői helyzetértékelésekből. A New York Times pedig hat nappal a háború megindítása után úgy értesült izraeli tisztviselőktől, hogy kénytelenek spórolni az elfogókkal, és nem tudnak lelőni minden egyes iráni rakétát.

Az izraeli rakéták nem olyanok, mint a homokszemek a tengerparton, „véges a számuk” – mondta a New York Timesnak Ran Kochav dandártábornok, az izraeli légvédelem volt parancsnoka. „Ha egy rakéta a haifai olajfinomítókat célozza, egyértelműen fontosabb elfogni, mint egy olyat, ami a Negev-sivatagban fog becsapódni – mondta az állítólagos spórolásról Kochav.

Izrael többszintű rakétavédelmi rendszert használ. A legismertebb Vaskupolát a rövid hatótávolságú, Gázából vagy Libanonból kilőtt rakéták elfogására vetik be. Az Iránból kilőtt nagy hatótávolságú rakéták ellen vagy a Dávid Parittyája lép működésbe, ami alacsonyabb magasságon semmisíti meg a lövedékeket, vagy a Nyíl rakétákkal nagy magasságban lövik szét a közeledő rakétákat. Mindegyik rendszer elfogórakétákat használ, de

azt nem lehet tudni, hogy Izrael ezekből mekkora készlettel rendelkezik, mert ez egyike a legjobban őrzött katonai titkoknak.

A Wall Street Journal értesülései szerint az Egyesült Államok már hónapok óta tudta, hogy Izraelnek gondot okozhat a Nyíl rakétáinak véges száma. Ezért is segítették ki szövetségesüket a ballisztikus rakéták ellen kifejlesztett THAAD légvédelmi ütegekkel, valamint a Földközi-tengerre vezényelt hadihajókkal, amikről föld-levegő rakétákkal semmisítették meg az iráni rakéták egy részét. Ezekből sem kifogyhatatlan azonban a készlet: a lap cikke szerint a THAAD rakétákból például az amerikai védelmi minisztérium beszerzési iratai szerint mindössze 605 darabot rendeltek.

Azt sem lehet pontosan tudni, hogy a tűzszüneti bejelentésig Izrael mennyi rakétát használt el. Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) szerdán arról beszélt, hogy Irán addig közel 400 ballisztikus rakétát és több száz drónt indított a háború kezdete óta, és a rakéták közül közel negyvennek sikerült átjutnia a légvédelmen. A maradék 360-at vagy lelőtték, vagy végignézték, ahogy lakatlan területre csapódnak be. Viszont egy iráni rakétára több izraeli elfogót is kilőhettek, és azóta további támadások voltak.

Netanjahu egy csütörtöki televíziós interjúban megkerülte a válaszadást arra a kérdésre, hogy kezdenek-e kifogyni a Nyíl 3 rakétákból. Csak annyit mondott, hogy „mindig többet szeretnék” – írta pénteken a Wall Street Journal. A lap szerint az Egyesült Államok emiatt újabb hadihajókat küldött Izraelhez, hogy segítsen az iráni rakétákat elleni védekezésben. Közben viszont a források szerint annak nem örültek, hogy az ő készletük is fogy, miközben ezeket szükségesnek tartják egy esetleges kínai fenyegetés elhárításához.

A WSJ-nek Timur Kadyshev, a Hamburgi Egyetem kutatója egy héttel az izraeli támadások megindítása után kijelentette, hogy Izraelnek pár napon belül nehéz döntéseket kell meghoznia arról, hogy milyen iráni rakétákat lőjön le. Ugyanezt mondta az NPR amerikai közszolgálati adónak Joe Truzman, a Foundation for Defense of Democracies washingtoni intézet vezető elemzője, aki szerint civil célpontok védelme helyett a kulcsfontosságú katonai létesítményeinek védelmét lesz kénytelen Izrael az előtérbe helyezni.

Ez azzal járhatott volna, hogy az izraeli városokban nagyobb lesz a pusztítás, mint az elmúlt években vívott háborúk alatt, és Iránnak pontosan ez is lehet a célja – mondta Truzman. Pár órával a tűzszünet életbe lépése előtt Irán még nagyjából húsz rakétát lőtt ki Izraelre, és az egyik négy embert ölt meg Beér-Seva városában, ahol egy lakóházba csapódott. Az izraeli hadsereg közlése szerint a város felé két rakéta tartott, és az egyik le is lőtték, még vizsgálják, hogy a másodikat miért nem.

Irán is spórolt

Szakértők arra hívták fel a figyelmet, hogy a háború elhúzódását az iráni rakéták száma is erősen korlátozhatta. Izraeli tisztviselők a június 13-án indított támadások előtt úgy becsülték, hogy Iránnak nagyjából kétezer ballisztikus rakétája lehet, de pontos számot nem lehet tudni. Az atomprogram mellett a cél a ballisztikusrakéta-gyártó kapacitás visszavetése is volt, Izrael ugyanis úgy számolt, hogy a teokratikus rezsim belátható időn belül akár nyolcezer ballisztikus rakétát is felhalmazhatott volna.

Az amerikai fegyveres erők középső parancsnokságát (CENTCOM) vezető Kenneth McKenzie tábornok 2023-ban úgy vélte, hogy Iránnak több mint háromezer rakétája van, de ebben a számban olyanok is benne voltak, amik nem képesek elérni Izraelt. Ráadásul azóta több százat bevetett az Izrael ellen tavaly kétszer indított csapásokban, emellett a vele szövetséges szervezeteknek, például a jemeni húsziknak is juttatott fegyvereket.

Mindenesetre az Egyesült Államok szerint Irán 2024 végétől kezdve havi ötven darabra gyorsította fel rakétagyártását. Egy, az Axiosnak nyilatkozó amerikai tisztviselő szerint az volt a céljuk, hogy több rakétát gyártsanak, mint amennyi elfogórakétája Izraelnek van.

Behnam Ben Taleblu, a Foundation for the Defense of Democracies intézet vezető munkatársa a CNN-nek azt mondta a konfliktus előtti helyzetről, hogy ezer és kétezer között lehet az Izraelt is elérő iráni rakéták száma, de ő is hangsúlyozta, hogy ez csak egy nagyon durva becslés. Az iráni rakéták többsége régebbi típus, és csak több száz modern van köztük, mondta szerdán Frank Ledwidge, a brit Portsmouth Egyetem katonai stratégiával foglalkozó oktatója a France24-nak.

A rakétakészítést előtérbe helyező Irán több különböző típusú rakétacsaláddal rendelkezik, amiket vagy saját maguk fejlesztettek ki, vagy Észak-Koreával együttműködve, és Teherán azt állította, hogy modern rakétáik között rendkívül pontos, és nehezen lelőhető hiperszonikus, a hangsebesség többszörösével haladó és közben irányváltoztatásokra is képes rakéták is vannak.

Azonban az Izrael ellen tavaly végrehajtott rakétatámadásaik alatt kiderült, hogy még a modernebb rakétáik sem olyan pontosak, mint ahogy azt Teherán állítja, és az AP-nek nyilatkozó amerikai tisztségviselők elmondása szerint a kilőtt rakéták fele vagy el sem indult, vagy lezuhant, mielőtt elérte volna a célpontját.

Az iráni rakéták fogyására utalt, hogy az izraeli támadások után végrehajtott első válaszcsapásában több mint 150 rakétát indítottak Izrael ellen, de a rákövetkező napokban jelentősen csökkent a számuk. Az Institute for the Study of War amerikai elemzőintézet adatai szerint múlt hétfőtől kezdve már jellemzően csak napi 15-20 darabot indítottak el Izrael ellen, ami arra utalt, hogy tartalékolni kezdtek. „Iránnak nagyon komoly számításokat kell végeznie, mert véges számú rakétájuk van”, és nem tudják azokat folyamatosan pótolni – mondta a Washington Postnak Fabian Hinz, az International Institute for Strategic Studies kutatóintézet katonai elemzője. Az is a hiányt jelezheti, hogy csütörtökön a több mint száz országban betiltott kazettás bombát lőttek ki Izraelre.

Az izraeli kormány szerdán beszélt a közel 400 ballisztikus rakétáról, ez a szám azóta több mint ötszázra emelkedett a Times of Israel hétfői cikke szerint. A New York Times vasárnap arról írt, nem lehet tudni, hogy Irán mekkora készlettel rendelkezik közepes és nagy hatótávolságú rakétákból, de a lapnak nyilatkozó amerikai és izraeli tisztségviselők elmondása szerint „kimerítették a készleteiket”.

Ugyanakkor elég rövid hatótávolságú rakétájuk maradt arra, hogy amerikai katonai bázisokat támadjanak a Közel-Keleten. Az iráni atomlétesítmények ellen a hétvégén végrehajtott amerikai légicsapások után a Katarban lévő, az Egyesült Államok által használt al-Udeid légitámaszpontot támadta hétfő este. A támadásra, amire Irán előre figyelmeztette Katart és az Egyesült Államokat is, Teherán közlése szerint 14 rakétát használtak el, ugyanannyit, mint amennyi bunkerrombolót dobott le az Egyesült Államok az iráni létesítményekre. Katar azonban később arról számolt be, hogy Irán összesen 19 rakétát indított, amik közül 18-at elfogott a légvédelem. A támadásban senki sem sérült meg.

Irán a beszámolók szerint nem használta az Izrael ellen most végrehajtott támadásra a legmodernebb rakétáit, amiket elvileg nehezebben tudnának elfogni az izraeli védelmi rendszerek, mert manőverezni képesek. A France24-nek nyilatkozó szakértők ugyanakkor szkeptikusak voltak azzal kapcsolatban, hogy Irán tartalékolná a legfejlettebb rakétáit, mert annak stratégiailag nincsen sok értelme.

Pieter Wezeman, a Stockholm International Peace Research Institute kutatója a France24-nak kijelentette, „egyelőre úgy tűnik, hogy az iráni választámadások nem voltak nagyon hatásosak”. Ő úgy látta, hogy az iráni rakétafenyegetést súlyosabbnak gondolták, mint amilyen valójában.

A rakéták vártnál kevesebb száma – 2024 októberében egy nap alatt kétszáz rakétával lőtték Izraelt bosszúból a Hezbollah és a Hamász vezetőinek izraeli megölése miatt – annak eredménye is lehet, hogy már az első izraeli támadásban megsemmisítették az iráni rakétaindító állások egyharmadát.

„A rakétaindítók száma az igazán fontos kérdés, nem a rakéták száma”

– mondta a New York Timesnak Asaf Cohen, az izraeli katonai hírszerzés egykori Iránnal foglalkozó parancsnoka. A Times korábban iráni tisztviselőkre hivatkozva arról írt, hogy Irán eredeti terve az lett volna, hogy egyszerre ezer rakétát indít el megtorlásként, de az izraeli támadások miatt ezt nem tudták végrehajtani.

A legfejlettebb elfogók több mint egymilliárd forintba kerülnek

A háborúk hossza a rakéták száma mellett még azon is múlhat, hogy a két ország mennyi pénzt hajlandó feláldozni rá, és az emberek mennyi ideig fogják tűrni az azzal járó szenvedést. Arról itt írtunk részletesen, hogy a két ország lakosai hogyan élik meg a háborús helyzetet, aminek még nem látszik a vége.

Iránban az izraeli légicsapásoknak a legfrissebb, keddi hivatalos iráni adatok szerint több mint hatszáz halálos áldozatuk volt, és több mint 5300-an sebesültek meg. Egy Iránnal foglalkozó amerikai civil szervezet szerint azonban legalább 950-en haltak meg, és majdnem 3500 sérült lehet. Izrael a támadásokkal katonai vezetőket, és atomtudósok is megölt, sűrűn lakott társasházakban lévő otthonaik lebombázásával. A katonai célpontok mellett támadták az iráni állami televízió épületét is.

Izraelben legalább 28 civil halt meg és több mint ezren megsebesültek a légvédelmi rendszeren átjutott iráni rakéták miatt, amik olajlétesítmények mellett lakóházakat és egy kórházat is eltaláltak. Az áldozatok száma magasabb, mint amihez az izraeliek a Hamász és a Hezbollah fenyegetése során hozzászokhattak – írta múlt csütörtökön a Wall Street Journal. Már az első hét napban több száz épület omlott össze, vagy rongálódott meg a ballisztikus rakétáktól, amik izraeli mérnökök szerint olyan pusztítást okoztak, amit eddig még soha nem láttak. A károk helyrehozása több százmillió dollárba kerülhet.

Az első becslések szerint Izraelnek naponta több százmillió dollárjába került az Irán ellen indított háború – írta az amerikai lap. A legfejlettebb, Nyíl 3 rakéták indítása egyenként három- és négymillió dollárt (kb. 1-1,4 milliárd forintot) emészt fel, a régebbi Nyíl 2-k 2-3 millió dollár között vannak, míg a Dávid Parittyájával hétszázezer dollárba kerül egy rakéta lelövése. És ehhez jönnek még hozzá az izraeli támadások költségei.

A napi költségek sokkal nagyobbak, mint a gázai háborúé, vagy a Hezbollah elleni háborúé, és ez a lőszerek miatt van – mondta Zvi Eckstein izraeli közgazdász. Az általa vezetett intézet becslése szerint egy hónapnyi háború 12 milliárd dollárjába kerülhetne Izraelnek. Karnit Flug, az izraeli jegybank egykori vezetője a lapnak kijelentette, hogy az izraeli gazdaság elvisel egy egy héten át tartó háborút, de „ha ez két hét, vagy egy hónap, az már egészen más történet”.