Kipakolt Netanjahu kémfőnöke, és súlyos vádakkal állt elő

Kipakolt Netanjahu kémfőnöke, és súlyos vádakkal állt elő
A túszok szabadon bocsátását követelik egy kormányellenes tüntetésen Jeruzsálemben 2025. március 31-én – Fotó: Ronen Zvulun / Reuters

330

Szintet lépett Benjámin Netanjahu izraeli demokratikus intézményekkel vívott harca: a leváltásra ítélt legfőbb ügyész és a „megreformálandó” legfelsőbb bíróság után a titkosszolgálatok is belesodródtak az Izraelt kisebb-nagyobb megszakításokkal már összesen 17 éve vezető miniszterelnök politikai túlélésért folytatott játszmájába. A múlt héten nem más, mint Ronen Bar, az izraeli belbiztonsági szolgálat, a Sin Bét vezetője vádolta meg Netanjahut.

Az Általános Biztonsági Szolgálat a héber elnevezéséből képzett rövidítések alapján Sin Bét vagy Shabak néven híresült el. A Sin Bét csak egyike az izraeli hírszerző szervezeteknek, és elsősorban a kémelhárításért, a terrorsejtek felfedezéséért és megfigyeléséért, illetve az állam biztonságát fenyegető szélsőséges irányzatok és szervezetek szemmel tartásáért felelős, de ügynökei biztosítják a közjogi méltóságok védelmét is. Terrorelhárítási feladataiból fakadóan a Sin Bét tevékenysége kiterjed a Gázai övezetre és Ciszjordániára is.

Ronen Bar egy, a legfelsőbb bíróságnak küldött levélben azzal vádolta meg Netanjahut, hogy:

  • A miniszterelnök 2023-ban rá akarta venni arra, hogy titkosszolgálati eszközökkel nyomozzon a kormány illiberális igazságügyi reformcsomagja elleni tömegtüntetések szervezői és finanszírozói ellen – miközben a széles társadalmi támogatottságot élvező mozgalom megmaradt a demokratikus keretek között, és nem fenyegetett erőszakkal.
  • Netanjahu hűségesküt követelt tőle, melyben Bar megfogadta volna, hogy egy alkotmányos válság esetén az amerikai mintára alkotmánybírósági funkciót is betöltő legfelsőbb bírósággal szemben az ő oldalára állna. Netanjahu alá is akart írattatni a titkosszolgálati vezetővel egy olyan állásfoglalást, mely biztonsági szempontokra hivatkozva a miniszterelnök ellen folyó három korrupciós per felfüggesztésére tett volna javaslatot az eljáró bíróságnak.
  • Bar azzal is megvádolta Netanjahut, hogy azért akarta néhány héttel előre bejelentett távozása előtt meneszteni, hogy ne tudja folytatni a kormányfő legszűkebb környezetét érintő ügyekben elindított nyomozásokat. Az egyik ügy az úgynevezett „Katargate” – ami nem az Európai Parlamentet 2022-ben megrázó Katargate, de ez a névegyezés is jól mutatja az emírség szerteágazó befolyását. Az izraeli Katargate arról szól, hogy Netanjahu két legfontosabb tanácsadója kiterjedt lobbitevékenységet folytatott az Öböl-ország javára – ami azért is különösen kellemetlen, mivel Katar a Hamász palesztin terrorszervezet legfontosabb pénzügyi támogatója, az Izraellel szemben igen ellenséges hangnemet megütő (mára az országból ki is tiltott) al-Dzsazíra hírcsatorna üzemeltetője. A másik ügy a Netanjahu széles körben, önmaga által is használt becenevére utaló „BibiLeaks”, melyben 2024 őszén azért indított vizsgálatot a Sin Bét és a rendőrség, mert Netanjahu tanácsadói a hadsereg titkosított dokumentumait kiszivárogtatták a Bild német bulvárlapnak, hogy így tereljék a felelősséget a Hamászra a tűzszüneti tárgyalások megakadásáért.
  • Bar állítása szerint azért írta meg levelét, mert komolyan aggódott amiatt, hogy a Sin Bét a jövőben képtelen lesz megőrizni függetlenségét és szakmai nívóját. Benyomása szerint a miniszterelnök elégedett volt a Sin Bét gázai és libanoni tevékenységével, ez 2024 novemberében változott meg, amikor a szervezet neki kellemetlen ügyekben is nyomozni kezdett. Ezért Bar arra utalt, hogy menesztése összefüggésben állhat az általa jóváhagyott vizsgálatokkal, melyek „felvetik az állambiztonságnak okozott súlyos károk gyanúját, hátráltatták a túsztárgyalásokat, erősítették a Hamászt, és rontottak Izrael Egyiptommal ápolt kapcsolatain”.

Ronen Bar a vádjait hétoldalas levélben fogalmazta meg, de a legfelsőbb bíróságnak ezen kívül elküldött egy másik, 31 oldalas levelet is, melyben részletesebben, csatolt dokumentumokkal alátámasztva is kifejti álláspontját, azonban ez a változat titkosított információkat is tartalmaz, ezért nem kerülhetett nyilvánosságra. Bar állításainak hitelességét erősíti, hogy levele egy bíróságnak tett írásos vallomás, melynek valóságtartalmáért szerzőjét büntetőjogi felelősség terheli.

Bíróság akadályozta meg a kirúgását

Ronen Bar 30 éve tagja az izraeli katonai–hírszerzési elitnek, és részben jelleméből, részben bizalmas pozíciójából fakadóan „soha eszébe nem jutott, hogy bármikor is az ellenzék vagy a tiltakozások hőse legyen”. Netanjahu szemét azonban mindig szúrhatta, hogy nem ő, hanem Naftáli Bennett nevezte ki rövid kormányzása idején, a szélsőjobboldalnál pedig akkor rázta meg a politikai pofonfát, amikor a hagyományos palesztin–iráni eredetű terrorizmus mellett nemzetbiztonsági fenyegetésként jelölte meg a „zsidó terrorizmust”. Ez azért ment sértésszámba például a vallásos cionistáknál, mivel egyik vezetőjüket, a jelenlegi belbiztonsági miniszter Itamar Beng-virt izraeli bíróság ítélte el a kahanista zsidó fajvédő terrorizmus támogatása és rasszizmus miatt.

Ronen Bar, a Sin Bét igazgatója a Hamász 2023. október 7-i terrortámadásának áldozataira emlékező ünnepségen 2024. október 27-én a jeruzsálemi Herzl-hegyi katonai temetőben – Fotó: Gil Cohen / Reuters
Ronen Bar, a Sin Bét igazgatója a Hamász 2023. október 7-i terrortámadásának áldozataira emlékező ünnepségen 2024. október 27-én a jeruzsálemi Herzl-hegyi katonai temetőben – Fotó: Gil Cohen / Reuters

Bar hiába hangoztatta, hogy miután a szervezet elvégzi a Hamász 2023. október 7-i terrortámadásához vezető mulasztásainak és hibáinak feltárását, május közepén le fog mondani, Netanjahu megelőzte őt, és 2025 márciusában menesztette posztjáról. A miniszterelnök azzal magyarázta döntését, hogy Bar a Hamásszal folyamatosan zajló és a januári megállapodást leszámítva terméketlen túsztárgyalásokban nem elég erélyes.

Helyére az izraeli haditengerészet volt parancsnokát, Eli Sarvitet nevezte ki. Aztán ezt a döntését visszavonta, miután kiderült, hogy Sarvit véleménycikkben kritizálta Trump katasztrofális hatását a zöldpolitikára és a tudományos tényekbe vetett bizalomra.

Bar menesztése beleillett az elmúlt évek trendjébe, mely Netanjahu részéről leginkább a gázai háború elnyújtásában, az október 7-i terrortámadásért viselt felelősség teljes hárításában és a demokratikus intézmények – elsősorban a független ügyészi és bírósági szervezet – elleni támadásokban nyilvánult meg. Éppen ezért Bar támogatásáért százezren tüntettek Jeruzsálemben és más nagyobb városokban, ami még akkor is tekintélyes tömegnek számít, ha elmarad a szeptemberben a Hamász által elrabolt túszok sorsa miatti aggodalom által utcára hajtott félmillió embertől.

Azonban a megszokottnak mondható tömegdemonstrációknál keményebb csapás volt Netanjahura az, hogy a kirúgás jogszerűségét vitató petíciók hatására a legfelsőbb bíróság április 8-án eljárási aggályokra hivatkozva felfüggesztette a Bar kirúgásáról szóló kormánydöntést.

Ugyan a legfelsőbb bíróságnak csak Bar leváltásának eljárásával kapcsolatban voltak kifogásai, azonban a titkosszolgálati vezető súlyos állításokat tartalmazó vallomásának köszönhetően a testület komoly gondba került, hiszen nehezen elképzelhető az, hogy figyelmen kívül hagyja az izraeli jogállamiság alapjait érintő vádakat.

Ráadásul az a paradox helyzet állt elő, hogy Izrael miniszterelnöke a legfontosabb nemzetbiztonsági kérdésekben továbbra is egy általa kirúgott és folyamatosan támadott emberrel kénytelen nap mint nap együttműködni.

Az állításokra az ellenzék drámai nyilatkozatok sorával szórta tele a nyilvánosságot. Ezek lényege, hogy Netanjahu egyaránt veszélyt jelent Izrael biztonságára (a „biztonság” ugye az állandóan háborúban álló ország közvéleményének jóval több egy frázisnál) és demokratikus berendezkedésére; Jair Lapid centrista exminiszterelnök egyenesen úgy fogalmazott, hogy „Netanjahu alkalmatlanná vált a miniszterelnöki tisztségre”.

Netanjahu vasárnap délután adta be válaszvallomását a legfelsőbb bírósághoz. Az ingerült hangvételű, idézetekkel alátámasztott dokumentumban „totális hazugságnak” minősítette Bar állításait – érdekes módon azt nem, hogy egy esetleges alkotmányos válság esetére hűségesküt követelt volna hírszerzési főnökétől. A miniszterelnök felemlegette Bar „történelmi felelősségét” az október 7-i terrortámadás megtörténtében – amit a hírszerzési vezető napokkal a vérengzés után el is ismert –, és a labdát visszadobva idézetekkel illusztrálta azt, hogy Bar is a Hamásszal való konszolidált viszony megőrzése mellett kardoskodott.

Netanjahu azt is kiemelte, hogy perében csak annyiban kérte a Sin Bét támogatását, hogy találjanak neki egy biztonságos helyszínt a tárgyalásokra. A jeruzsálemi bírósági épület ugyanis nem bombabiztos, viszont a 2024 őszén tartott meghallgatások egybeestek a Hezbollah elleni libanoni hadműveletek beindulásával.

Bar szerint a dokumentum „tele van pontatlanságokkal, féligazságokkal és eltorzított idézetekkel”, és fenntartja a saját vallomásában állítottakat.

Aggódnak, hova vezethet ez a helyzet

Nem véletlen, hogy a direkt politikai állásfoglalástól alapvetően tartózkodó csoportok és szakértők is aggodalommal nézik a hírszerzést és a nemzetbiztonságot érő politikai támadásokat, illetve a kulcsposztok Netanjahu-lojalistákkal való feltöltését – példáuk azt, hogy az október 7-éhez vezető hibákat feltáró belső vizsgálatot követően lemondó Herzi Halévi helyére kinevezett Ejál Zamir vezérkari főnök a 2010-es években a miniszterelnök adjutánsa volt.

Ahogy manapság mindenki, aki be akar szállni a Donald Trump/Elon Musk illékony figyelméért való könyöklésbe, netán a 2010-es évek óta táguló alt-right univerzumba, úgy a 2009 óta csaknem folyamatosan hatalmon lévő Netanjahu is a trumpizmus retorikájához alkalmazkodva panaszkodik folyamatosan a „mélyállam” őt célzó összeesküvése miatt, és fennen hirdeti „a mélyállammal való leszámolást”.

Ha a „mélyállamot” a pártfüggetlen adminisztrációval azonosítjuk, akkor ez a húzás Izraelben azért is különösen kockázatos, mert az állam kormányokon és generációkon átívelő biztonságpolitikai szakmai kompetenciáját és konszenzusát kezdi el fellazítani.

Izraeli rendőrök tepernek le egy, a gázai háború folytatása ellen tüntető férfit Tel-Avivban 2025. április 21-én – Fotó: Itai Ron / Middle East Images / AFP
Izraeli rendőrök tepernek le egy, a gázai háború folytatása ellen tüntető férfit Tel-Avivban 2025. április 21-én – Fotó: Itai Ron / Middle East Images / AFP

A Ronen Barral saját nyakába zúdított válsággal Netanjahu ugyanolyan kockázatot vállal, mint a 2023-ban elbukott, az elmúlt hetekben részben visszacsempészett illiberális igazságügyi reformcsomaggal. A Sin Bét vezetőjének menesztésével a kormánypárti szavazók egy része sem ért egyet, ez az egyet nem értés ráadásul rárakódik a háború folytatásával kapcsolatos – a pártpolarizációs megosztottságot részben szintén felülíró – ellenérzésekre.

Jichák Hercog államfő beszédben tiltakozott a háború felizzítása, a túszok hozzátartozóinak kormánypárti zaklatása és a belső megosztottság elmélyítése ellen. A legfelsőbb bíróság egyik volt tagja arra figyelmeztetett, hogy az országot csak egy hajszál választja el a polgárháborútól, és egyes közvélemény-kutatások szerint ezt a lakosság 60 százaléka is valós fenyegetésnek tartja. Egy másik kutatás azt mutatta, hogy a polgárok kétharmada a belső megosztottságot tartja az Izraelre leselkedő legnagyobb fenyegetésnek, és csak 28 százalékuk tart biztonsági kockázatoktól.

Netanjahu a 2018-as koalíciós válság óta lényegében krízisről krízisre szökdécselve kormányoz, de annak ellenére, hogy szökdécselése egyre többször megy át bukdácsolásba, a 2022-ben stabil többséget szerzett koalíció izraeli szinten elég stabilnak tűnik ahhoz, hogy a legkésőbb 2026 októberében esedékes választásig hatalmon tartsa őt. Ronen Bar vádjain elindulva azonban Netanjahu könnyen újabb pereket kaphat a nyakába – civil szervezetek szerint az igazságszolgáltatás akadályozását, a hatalommal való visszaélést és a közbizalommal való visszaélést rá is lehetne bizonyítani.

Állj ki a szabad sajtóért!

A Transtelex az olvasókból él. És csak az olvasók által élhet túl. Az elmúlt három év bizonyította, hogy van rá igény. Most abban segítsetek, hogy legyen hozzá jövő is. Mert ha nincs szabad sajtó, nem lesz, aki kérdezzen. És ha nem lesz, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz, holott tudjuk, a hallgatás nem opció.

Támogatom!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!