Meghalt Ferenc pápa

A Vatikán videóüzenetben közölte, hogy 88 éves korában meghalt Ferenc pápa, azaz Jorge Mario Bergoglio, aki 2013 márciusa óta állt a római katolikus egyház élén, írja a Reuters. Világszerte harangoznak most a pápáért a templomok, Magyarországon is.

Reggel 9:45-kor Kevin Farrell bíboros a Szent Márta-házban jelentette be a pápa halálát. „Mély fájdalommal jelentem be, hogy Szentatyánk, Ferenc pápa elhunyt. Ma reggel 7:35-kor Róma püspöke, Ferenc visszatért a mennyei atya házába. Egész életét az úr és egyháza szolgálatának szentelte. Hűséggel, bátorsággal és egyetemes szeretettel tanított minket arra, hogyan éljük meg az evangéliumi értékeket, különösen a legszegényebbek és a kirekesztettek érdekében. Mélységes hálával gondolva Jézus Krisztus igaz tanítványának példájára, Ferenc pápa lelkét az irgalmas, egy és háromságos Isten szeretetébe ajánljuk” – mondta a Vatican News szerint.

A Vatikán első amerikai kontinensről származó, illetve első jezsuita pápája régóta küzdött egészségügyi problémákkal, ennek ellenére végig aktívan vállalt szerepet egyházi vezetőként. Ferenc pápa regnálása alatt a szegényekért és elesettekért küzdött, az evangelizáció mellett és az egyházi fényűzések, visszaélések ellen: reformjaival hatalmas mérföldkőnek számít a Vatikán történetében.

A Vatikán február elején közölte, hogy az egyházfőnek bronchitise van, és munkáját az apostoli paloták helyett a lakóhelyeként ismert Szent Márta-házban végzi. Február 9-én, vasárnap Ferenc pápa nem tudta végigolvasni beszédét, amelyet másnak adott át arra hivatkozva, hogy még nem gyógyult meg teljesen. A pápát február 14. óta kezelték a Vatikánhoz közeli kórházban, bejelentették, hogy kétoldali tüdőgyulladása van, amire további kezelést kapott. „Választanunk kellett: vagy megállunk és elengedjük őt, vagy próbálkozunk tovább minden lehetséges gyógyszerrel és kezeléssel, ami akár több szerv károsodásával is járhat. Végül az utóbbi mellett döntöttünk” – nyilatkozta a pápa februári helyzetéről Sergio Alfieri, a Ferenc pápát kezelő orvos. A pápa februárban életveszélyben volt.

A kórházból öt hét után, március végén engedték ki, hosszú betegségét követően március 23-án mutatkozott először nyilvánosság előtt. Április elején váratlanul felbukkant a Szent Péter-bazilikában is, húsvétkor még a vasárnapi Urbi et Orbi áldáson is részt vett, a békéről szóló beszédét azonban más olvasta fel helyette.

Argentin évek

Jorge Bergoglio 1936. december 17-én született Buenos Airesben, Argentínában. Apja olasz bevándorló volt, a fiatal Bergoglio lényegében az argentínai olasz bevándorlás aranykorában nőtt fel: akkor, amikor több olasz bevándorló élt Argentínában, mint sok más országban. Az apa, Mario José Bergoglio 22 éves korában, a fasizmus elől menekülve hagyta el Olaszországot, később könyvelőként dolgozott. Munkája során ismerte meg feleségét is, közösen öt gyermekük született. Köztük az elsőszülött volt Jorge.

„A világ legszebb városában nőttem fel”, idézte fel később, már pápaként gyermekkori emlékeit Bergoglio. Arról mesélt 2018-ban olasz gyerekeknek, hogy imádott focizni, amellett pedig a sárkányrepülők emléke az egyik legkedvesebb számára fiatalkorából.

„Nádból és papírból készítettük, világos papírral. Mi magunk raktuk össze. Díjaztuk utána a legszebbet és azt is, amelyik a legmagasabbra repült”.

– mesélte. Ahogy későbbi pápasága alatt, úgy Bergoglio fiatalon is szerény életmódot folytatott, ami megalapozta benne a különböző társadalmi csoportok megértését, a szociális tudatosságot. Fiatalon elragadta őt Juan és Eva Peron politikája, ebben az időszakban emelkedett fel az országban a peronizmus, amely hozzájárult akkoriban az Argentínában zajló társadalmi és politikai reformok jelentős részéhez – és nagy nyomokat hagyott Bergoglióban is.

Jorge Bergoglio kezdetben a világi szférában helyezkedett el. 2013-ban Rómában, a munkásosztály által lakott külvárosi kerület templomában beszélt arról, hogy volt korábban portás, de még kidobó is. Vegyésztechnikusként végzett a floresi kémiai laborban, ahol Esther Ballestrino, akkori mentora formálta racionális világnézetét, bevezetve Bergogliót a tudományos gondolkodás, a logika világába.

„Tetszett ez a világ. De egy idő után megértettem, hogy nem elég ez nekem, tenni akarok másokért. Aztán emlékszem, a szívemben azt éreztem, egyetlen pillanat alatt, hogy papnak kell lennem.”

– emlékezett vissza később Ferenc pápa arra a pillanatra, amikor a természettudománytól végleg az egyház felé fordult. Családja egyébként mindig is vallásos volt, a Buenos Aires-i bazilika levéltárában őrzött lista alapján már az ötvenes években szerepelt a fiatal Bergoglio neve az éjszakai szentségimádók névsorában. A későbbi pápa 1958-ban lépett be a Jézus Társasága jezsuita rendbe. Később bölcsészettudományt is tanult, majd 1963-ban filozófia szakon szerzett diplomát, 1964 és ‘66 között két különböző főiskolán tanított már.

1969. december 13-án aztán pappá szentelték, 1973-ban végezte utolsó hivatását a jezsuitáknál. Ezután hat évig a jezsuiták tartományfőnöke volt Argentínában, mellette tanított, illetve plébánosként szolgált San Miguelben. Németországban fejezte be doktori disszertációját, majd Cordobában szolgált, 1998. február 28-án pedig Argentína érseke lett.

Három évvel később II. János Pál bíborossá nevezte ki, Bergoglio arra kérte ekkor a híveket, hogy ne az ő bíborosi avatására menjenek Rómába, hanem inkább adják a szegényeknek azt a pénzt, amit az útra költöttek volna. 2002-ben Bergoglio a szegénység jegyében elutasította, hogy az Argentin Püspöki Konferencia elnökévé nevezzék ki, három évvel később azonban megválasztották, 2011-ig hivatalban volt. Céljának azt tekintette, hogy újra evangelizálja Buenos Airest, papokat, laikusokat kért rá, hogy működjenek vele együtt ebben.

Az új pápa: Ferenc

2005 áprilisában Bergoglio is részt vett azon a konklávén, amelyen megválasztották XVI. Benedek pápát, II. János Pál utódját. A 2022-ben elhunyt XVI. Benedek 2013 februárjában, a vatikáni bíborosok megbeszélésén jelentette be, hogy egészségügyi állapotára tekintettel elhagyja posztját. A konklávé ezután Jorge Bergogliót választotta pápává, aki már korábban, a 2005-ös pápaválasztáson is az esélyesek között volt. Ennek ellenére Bergoglio nővérének elmesélése alapján bátyja egyáltalán nem vágyott eleinte a pozícióra.

„Nem akart pápa lenni, amikor privátban beszélgettünk róla, viccelődtem vele, hogy majd az lesz, ő pedig azt mondta, ne mondjak ilyet. De büszke vagyok rá, hogy pápa lett, Isten áldása, ha van egy olyan testvére az embernek, aki maga a pápa.”

María Elena Bergoglio emellett azt is mondta, bátyja megválasztásakor Jorge Bergoglio arcán látszott, hogy elégedett az új szerepével, „a szíve teljességéről árulkodott az arca”, mondta.

Pápasága egyik első lépéseként Ferenc pápa több ezer újságíróval találkozott, akiknek arról beszélt, hogy a média láthatóan elengedhetetlen része lett a lakosság tájékoztatásának. „Keményen dolgoztak, igaz?” – nézett az új pápa első tájékoztatóján a sajtó munkatársaira, majd elmosolyodott. Ez a fajta humor és emberség járta át pápaságát, ez látszott benne, amikor a média lencsevégre kapta egy bakelitboltban, de akkor is, amikor egy újságírói „hogy van?”-ra annyit válaszolt a kórházból távozóban: „még élek”.

Idén megjelent magyar nyelven is Ferenc pápa önéletrajzi kötete, melyet Ferenc pápa eredetileg csak halála után akart kiadni. A 2025-ös szentév aztán arra sarkallta a pápát, hogy kiadja hamarabb. Ebben olyan kulcskérdésekről is álláspontot hirdetett, mint a háború, migráció, szexualitás, vagy a nők helyzete. Másrészt pedig egy anekdotás, emberarcú pápát mutatott be, aki nem zárkózik el attól sem, hogy ferenc pápás vicceket meséljen.

Közvetlensége az évek alatt nemcsak a hívők, de a világiak körében is szimpatikussá tette Ferencet. Hasonlóan egyébként névválasztása is, melyet ő maga mesélt el:

„Sokan nem tudták, miért akarta Róma püspöke, hogy Ferencnek hívják. (...) A konklávé alatt mellettem ült Cláudio Hummes, nagyon jó barátom. Amikor a dolgok kezdtek veszélyesre fordulni, ő biztatott. Amikor a javamra döntött a szavazatok kétharmada, mindenki tapsolt, mert pápát választottak. Akkor átölelt, megcsókolt és azt mondta: Ne feledkezz el a szegényekről. Ezek a szavak jártak a fejemben. A szegények. Így a szegényeken gondolkozva Assisi Szent Ferenc jutott eszembe. Aztán a sok háborúra gondoltam. Ferenc a béke embere. A szegények embere, a béke embere, aki szereti és megvédi a Teremtést.”

Ferenc pápa XVI. Benedekkel szemben a haladó, reformer gondolkodók közé tartozott, az eltérő nézetek ellenére azonban Benedek támogatását fejezte ki az új pápa iránt. Ferenc pápasága elején már szimbolikus lépéseiből látszott, hogy evangelizációs szándékait fontosnak tartja egyházfőként is. Olyan szimbolikus lépésekkel erősítette ezt meg, mint például a pápai díszruházat elutasítása: „Összekeversz valakivel. Én a pápa vagyok, nem a Mikulás” – válaszolta akkor, amikor meglátta a pápai ruhát.

Elutasította azt is, hogy beköltözzön a pápai rezidenciára. Reakciói jelentősnek számítottak a fényűzése miatt sokszor támadott katolikus egyházon belül. Ferenc első lépései nagyban jelezték már ekkor, hogy a római katolikus egyházban valami jelentősen meg fog változni. Ezt sugallta megválasztása utáni pápai beszéde is:

„Bármekkora utat teszünk meg és bármennyit építünk, ha nem valljuk a Jézus Krisztust, semmi nem fog működni. Attól vallásos civil szervezet lehetünk, de az Egyház biztosan nem. Amikor nem mozgunk, akkor megállunk.”

A reformer pápa

Ferenc pápaként új korszakot nyitott a katolikus egyház életében az elitizmus elutasításával és a szegényekhez fordulással. Az a fajta egyházfő lett belőle, akitől nem meglepő, hogy pápai trón helyett a buszra ül, vagy hogy kijelentette megválasztásakor, hogy magára főzné inkább az ételt. Ferenc pápát reformjai és gesztusai miatt hamar progresszív pápának könyvelte el a közvélemény.

Bár az elmúlt években több cikk és elemzés is tárgyalta, hogy a Vatikánban úgynevezett progresszív és kőkonzervatív szárnyak állnak, Ferenc lépései arra mutattak, hogy konzervatívan tartja vallását, de progresszivitást keres abban, hogy reformokkal változtasson az egyház azon pontjain, amelyek miatt gyakran támadásokat is kapott a Vatikán. Pápasága alatt fontos mérföldkőnek számított például, hogy

• többször hangsúlyozta, hogy „bár a Vatikán nem áldhatja meg a meleg párokat, a jogaikat támogathatja”. A meleg gyerekek szüleit támogatásra szólította fel, és pápasága alatt egyénileg és csoportosan is találkozott többször transzneműekkel;
• Giovanni Angelo Becciu bíboros sikkasztási ügyével hangsúlyt kapott a vatikáni visszaélések kérdése, a pápa keze alatt pedig bizottságok, új vezetők kerültek a Vatikánba, hogy küzdjenek a korrupció ellen;
• egyháztörténelmet írt Irakban, az egyház nyitottságát mutatta más vallási csoportok iránt. Buddhistákkal találkozva úgy fogalmazott: „minden eddiginél nagyobb szükség van a vallásközi párbeszédre és együttműködésre”;
• a McCarrick-dosszié nyilvánosságra hozásával a Vatikán nyíltan beleállt az egyházi szexuális visszaélések elleni harcba;
• frissítette a római katolikus egyházban elkövetett szexuális zaklatásokra vonatkozó szabályokat, kiterjesztve a világi katolikus vezetőkre is, és azt is egyértelműsítette, hogy kiskorúak és felnőttek is egyaránt lehetnek áldozatok;
• módosította a kánonjogot, hogy a nők formálisan lektorokká és akolitusokká váljanak, és a katekéta szolgálatot hivatalos hivatalként és hivatásként bevezette az egyházban.
• Ferenc pápa volt az is, aki a történelemben először nőt nevezett ki egy vatikáni csúcshivatal élére.

Mindemellett egyik legfontosabb lépése a 2023-ban kezdődő szinódus volt, amely jelezte: egy megújuló egyház van kialakulóban, amely beszélgetni akarna, megbontani azt az alárendelő rendszert, amiben az egyház is régóta üzemel. A pápa a katolikus egyház történetében először adott szavazati jogot a gyűlésen nőknek és egyházon kívülieknek is. A pápa jelezte, hogy komolyan veszi, hogy az egyház mindenki, de mindenkié. A szinódus meghallgatta az emberek véleményét, Ferenc pápa beszélgető egyházat csinált: olyat, amely kimondja, hogy nincs ok, amiért nők ne tölthetnének be vezető szerepet az egyházban.

Bár a szinódus a sokat várt LMBTQ- és cölibátus-kérdésekre nem rakott pontot, az egyház egyik legnagyobb sebét elkezdte gyógyítani. A szinódus komolyan felszólalt az egyházi visszaélések ellen, a pápa által elfogadott záródokumentum azt írta:

„A klerikalizmus azon a hallgatólagos feltételezésen alapul, hogy az Egyházban hatalommal rendelkezőket nem kell számon kérni tetteikért és döntéseikért, mintha elszigetelten, vagy Isten népe többi részétől elkülönülten, vagy azok felett állnának. Az átláthatóságra és az elszámoltathatóságra nem csak akkor kellene hivatkozni, amikor szexuális, pénzügyi és egyéb visszaélésekről van szó. Ezek a módszerek a lelkipásztorok életmódjára, a lelkipásztori munka tervezésére, az evangelizáció módszereire és arra is vonatkoznak, ahogyan az egyház tiszteletben tartja az emberi méltóságot, például az intézményein belüli munkakörülmények tekintetében.”

A szinódus hatása meglátszott itthon is. Hangos téma lett az egyházi visszaélések kezelése, újabb és újabb ügyek bukkantak elő, újabb és újabb egyházi személyek kértek bocsánatot nyilvánosan, például a Telex felületén az áldozatoktól. Mint Német László bíboros lapunknak elmondta a szinódusról beszélgetve: nem hallgatta meg az egyház az áldozatokat, lassan haladt a társadalom pozitív változásaival, de a szinódus elindította az egyházat egy új úton.

Nem liberális, hanem progresszív

2013-tól nyilvánvalóvá vált, hogy Ferencnek határozott, a korábbitól eltérő képe van az egyházról, olyan, amely az evangelizáció felé, a fényűzéstől messze viszi el a Vatikán tagjait. Egyértelmű volt, hogy aktív politikai szerepet vállal, ami teljesen eltért attól, amit konzervatív elődei képviseltek. Ezzel pedig hamar szembekerült a Vatikán konzervatív teológiai vonalával is.

„Vannak emberek, akik szerintem úgy tekintenek az egyházra, mint a korszellem elől megóvó menedékre, ahonnan megítéljük a kinti, modern világot, kinyilatkoztatva, hogy nálunk van az igazság, és támadás alatt állunk a kintiek részéről. Ez egy létező nézőpont, ami igen elterjedt a politikai jobboldalon, konzervatív körökben. Ők rendkívül veszélyeztetve érzik magukat Ferenc pápa nézőpontja által, amely lényegében egy missziós vízió”

– mondta róla korábban önéletrajzírója, Austen Ivereigh a Szemléleknek. Ferenc pápa személye lépései után sokak szemében átpolitizált lett. Az egyházfő a 2015-ben kezdődő bevándorlási válság idején is felszólalt a menekültek védelme mellett, mondván, a kereszténység jegyében segítenünk kell embertársainkon. Álmodjunk együtt című könyvében 2020-ban határozottan kritizálta a populizmust, álkereszténynek nevezte a menekültellenes politizálást.

Személye sokszor került szembe itthon a Fidesszel is, a hazai, kormányközeli médiában gyakran kapta meg a menekültválság idején Ferenc pápa a legdegradálóbb jelzőket: ez aztán 2021-2023-ban látszott megváltozni, amikor két éven belül kétszer is Budapestre látogatott a pápa. Először a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra 2021 szeptemberében, erről itt számoltunk be. 2023. április 28-30. között apostoli utazásra jött a fővárosba, ekkor találkozott a magyar fiatalokkal, menekültekkel és szegényekkel is.

„Akkor halunk meg, ha elfelejtjük a halált”

Ferenc pápasága alatt végig nyíltan beszélt XVI. Benedek emeritus pápa nyomán az egyházfői lemondásról. Az ABC nevű spanyol újságnak adott interjújában Bergoglio azt mondta, hogy már 2013-ban aláírta lemondó nyilatkozatát arra az esetre, ha súlyos és állandó egészségi problémák miatt képtelenné válna teljesíteni a pápasággal járó kötelezettségeit.

A lemondása körüli találgatások 2022-ben erősödtek igazán fel, amikor rendkívüli időpontban, augusztusban hívott össze konzisztóriumot. A pápa emellett ellátogatott ekkor L’Aquilába, V. Celesztin pápa sírjához is, oda, ahova XVI. Benedek is szimbolikusan elutazott lemondása előtt. Az egymást követő gesztusokon kívül azonban más nem mutatott ekkor sem arra, hogy Ferenc le akarna mondani. Itt írtunk arról, akkor vatikáni szakértővel beszélgetve, hogy utazásai, a háború miatt Moszkva és Kijev felé irányuló látogatási szándékai hogyan utaltak mind-mind arra, hogy az akkor 85 éves egyházfő nem gondolkodott lemondásban.

A pápa 2020-ban átesett egy súlyos vastagbélműtéten (33 cm-t távolítottak el), később pedig térdproblémái miatt lemondott több pápai programot is. A fájdalmak, különösen térdproblémái hosszú ideje megnehezítették a pápa járását, kerekesszékbe kényszerítve az egyházfőt, aki 2023. január elején XVI. Benedek temetésén is már csak kerekesszékben tolva, nehezen felállva tudott megjelenni.

2023 áprilisában a Vatikán bejelentette, hogy korábban tervezett orvosi vizsgálatok céljából a pápa kórházba került. Később kiderült, hogy Bergoglio légúti fertőzés miatt napokig kórházban fog maradni, azt azonban jelezték, hogy nem Covidról volt szó. A légúti probléma különösen aggodalomra adhatott okot amellett, hogy Ferencnek egy kamaszkori fertőzés miatt eltávolították a fél tüdejének egy részét. Ennek ellenére az egyházfő három nap után szerencsésen kikerült a kórházból, sőt, még arra is szánt időt, hogy körbejárta a kórházat, és még egy csecsemőt is megkereszteljen.

A kórházból való kiengedése után az AFP beszámolója szerint Ferenc jókedvű volt, azzal is viccelődött az újságírók előtt, hogy röviden annyival kommentálta kórházi kalandját: „Még élek!”.

2025 januárjában elesett a vatikáni otthonában, februárban pedig ismét tüdejével került vissza kórházba azután, hogy az egyházfőnek egy vasárnapi misét is félbe kellett hagynia rosszulléte miatt. A pápa több, mint egy hete küzdött hörghuruttal, mire kórházba került, innen viszont a tervezett időpontkor nem tudták őt kiengedni a betegség komplexitása miatt. Ferenc pápa ezen betegsége kicsit más volt, mint a többi, vasárnap a kórház ablakában sem jelent meg a tőle megszokott módon, nem olvasta fel beszédét sem. Február 18-án jelentették be, hogy kétoldali tüdőgyulladással kezelik. A pápát öt hét után engedték ki a kórházból, április 20-án, egy nappal a halála előtt még megjelent a nyilvánosság előtt a vasárnapi Urbi et Orbin.

Ferenc általánosan egész pápasága alatt tabumentesen állt az élet-halál kérdéséhez, ezekről többször beszélt egyházfői audienciáin és ünnepnapokon tartott beszédeiben is. 2019-ben például úgy fogalmazott:

„A halál kérdése valójában az élet kérdése. Akkor kezdünk meghalni, amikor megfeledkezünk a halálról”.