Az egész február iszonyatos hónap nekünk, ukránoknak, akik átmentünk mindezeken a borzalmakon

Három éve, 2022. február 24-én indult meg Ukrajna ellen az orosz hadsereg, hogy néhány nap alatt elfoglalja az országot, bevegye Kijevet, elűzze a kormányt. A Kreml eredeti katonai céljait azóta sem érte el. Az első 10 napban megszerezte ugyan az ország csaknem negyedét – ebben már a 2014-ben elfoglalt Krím és a 2015-re burkolt, de közvetlen orosz katonai támogatással is megerősített szeparatisták donyecki és luhanszki „köztársaságai” is benne voltak –, de Kijevet nem sikerült bevenniük az Ukrajna ellen csaknem 200 ezer katonával megindult orosz erőknek.

Március végére a fővárostól visszavonultak, 2022 nyarán Harkiv megye keleti részéből is kiszorultak a megszállók. Az ország második legnagyobb városát, Harkivot sem tudták bevenni, több hónapnyi nyomás után sem. Novemberben az orosz erők aztán Herszon városát is elhagyták, és a Dnyeperen (Dnyiprón) túlra szorultak vissza, az ország kevesebb mint ötödét tartották meg ellenőrzésük alatt. Abban a hónapban Oroszország egyoldalúan formálisan magához csatolt négy megyét, Luhanszkot, Donyecket, Zaporizzsját, Herszont, ám ebből teljesen egyiket sem sikerült elfoglalnia. A fekete-tengeri orosz flotta is súlyos veszteségeket szenvedett – miközben Ukrajnának hadiflottája sem volt –, a krími Szevasztopol helyett is inkább keletre, Novorosszijszkba húzódott vissza.

2023 azonban az ellentámadás folytatásával kapcsolatos, be nem igazolódott várakozással telt, majd 2023 őszétől fokozatosan ismét az orosz katonai nyomás erősödéséről szóltak a hírek. Ez volt jellemző 2024 folyamán is. A fronton az ukrán védelmi vonalak nem omlottak össze, az orosz erők nagy áttörést sehol sem tudtak elérni, de több tízezres veszteség árán elfoglalták 2023 májusára Bahmutot, 2024 februárjára Avgyijivkát, ahol fontos ukrán erődítések voltak. Ezek nélkül a helyzet nehezebb lett Donyeckben, ám a megye egészét azóta sem tudták ellenőrzésük alá vonni az orosz erők.

Az orosz invázió harmadik évfordulójához közeledve itt elemeztük részletesen a helyzetet a fronton Rácz András Oroszország-szakértő segítségével.

Közel három év után aztán egy új tényező jelent meg. Donald Trump amerikai elnök, akinek egyik legfőbb kampányígérete volt, hogy békét teremt Ukrajnában. Európában lélegzet-visszafojtva várták, hogy Trump mit fog tenni, és beigazolódnak-e azok a félelmek, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök számára kedvező feltételekkel éri el a békét, csak azért, hogy elmondhassa, beváltotta ígéretét – ha nem is 24 óra alatt, ahogy a kampányban ígérte.

A kedélyek valamennyire megnyugodtak Európában és Kijevben, amikor Trump megnevezte külügyminiszterét, nemzetbiztonsági tanácsadóját és a háborúval foglalkozó különleges követét. Február közepén azonban aztán az Egyesült Államok Ukrajna és Európa nélkül kezdett béketárgyalásokba Oroszországgal, miközben Trump az orosz propagandából ismerős kijelentésekkel kezdte el támadni Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, akit végül már egyenesen „lediktátorozott”.

Egymásnak esett Trump és Zelenszkij

Miközben az európai vezetők a február közepén tartott müncheni biztonsági konferenciára készültek, már gyülekeztek a baljós jelek. Előbb Pete Hegseth új amerikai védelmi miniszter okozott nagy megrökönyödést, amikor az Ukrajna Védelmi Kapcsolattartó Csoport ülésén két hete kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem fogja prioritásként kezelni az európai és ukrán biztonságot, és szerinte Ukrajna NATO-hoz való csatlakozása irreális, mint ahogy az a célkitűzés is, hogy Ukrajna a 2014 előtti határaihoz térjen vissza, tehát az oroszok által megszállt Krímre hiába tartanak igényt.

Majd Trump bejelentette, hogy másfél órás telefonbeszélgetést tartott Putyinnal, ami alatt megállapodtak abban, hogy azonnal megkezdik a tárgyalásokat. Trump akkor még azt írta, hogy „Zelenszkij ukrán elnököt azonnal fel is hívom, hogy tájékoztassam őt a megbeszélésről”.

Ezt követően azonban a két vezető kapcsolata a nyilvánosság előtt mélypontra zuhant, az amerikai sajtóban megjelent beszámolók szerint azután, hogy Zelenszkij több alkalommal sem mondott azonnal igent a Trump-kormányzat ajánlatára, hogy adja át az Egyesült Államoknak Ukrajna ritkaföldfémkészletének és ásványkincseinek a felét. Zelenszkij szerint a tervezetek nem tartalmaztak megfelelő biztonsági garanciákat Ukrajna számára.

Amikor az amerikai delegáció múlt kedden Szaúd-Arábiában leült az oroszokkal tárgyalni az ukrajnai békéről és az amerikai–orosz kapcsolatok rendezéséről, Zelenszkij erőteljesen kritizálta, hogy országa nem kapott helyet az asztalnál, és jelezte, hogy „soha nem fogjuk elismerni a megszállt területeket oroszként”.

Trump ezután dühös kirohanást intézett ellene, közölve, hogy „nagyon csalódottan” hallotta, hogy Kijev felháborodott azon, hogy nem kaptak helyet a tárgyalóasztalnál, és gyakorlatilag Ukrajnát hibáztatta a háború megindítása miatt. Kijelentette, hogy Kijevnek meg kellett volna egyezni Oroszországgal még azelőtt, hogy Moszkva teljes körű inváziót indított az ország ellen. Emellett megjegyezte, hogy Ukrajnában „sok ideje, hogy nem volt választás”, és közölte, hogy Zelenszkij népszerűsége „négy százalékon van”.

Zelenszkij ezután kijelentette, hogy Trump egy orosz „dezinformációs térben él”. Erre Trump a saját közösségi oldalán már egyenesen „diktátornak” nevezte az ukrán elnököt, aki szerinte csak abban volt jó, hogy az orránál fogva vezesse Joe Bident, és bejegyzésében gyakorlatilag azokat az állításokat ismételte meg, amik már három éve ömlenek az orosz propagandamédiából.

Mike Waltz nemzetbiztonsági főtanácsadó azt mondta, hogy az Egyesült Államok felajánlotta, hogy befektet Ukrajnával közösen az ország gazdaságába, és partner lesz Ukrajna jövőjében. „Ez a legjobb biztonsági garancia, amit remélhetnek. Többet ér, mint egy újabb raklap lőszer” – mondta. Elfogadhatatlannak nevezte, hogy visszautasították őket, és üzengetésbe kezdtek (noha Trump volt az, aki először nyilvánosan bírálta Zelenszkijt). Majd ezután kijelentette, hogy alá kellene írniuk a megállapodást.

Az ukrán elnök pár nappal később már arról beszélt, hogy Ukrajna hajlandó tárgyalni az amerikai kormánnyal az ásványkincseinek kitermelésével kapcsolatban. Ahhoz, hogy ezeket az értékes nyersanyagokat megosszák, az Egyesült Államoknak rá kéne vennie Vlagyimir Putyint, hogy fejezze be a háborút, és biztonsági garanciákra van szüksége az országnak – közölte az ukrán elnök. Trump egy interjúban kijelentette, hogy elege van Zelenszkijből, közölve, hogy „nem hiszem, hogy nagyon fontos lenne, hogy részt vegyen a találkozókon”, mert „nagyon megnehezíti az üzlet nyélbe ütését.”

Szaúd-Arábiában már a béketárgyalások második szakaszát fogják tartani február 25-én az amerikaiak és az oroszok, továbbra is Ukrajna nélkül. Közben viszont Olha Sztefanyisina ukrán miniszterelnök-helyettes azt írta, végső szakaszukban tartanak az ukrán ásványkincsekről szóló tárgyalások is Kijev és Washington között.

Az átlagpolgár szenvedései

A fenti történések közben sokatmondó volt a Kyiv Independent február 19-i, szokatlanul kurta-furcsa cikke, és mindent elmondott arról, hogy az ukránok megdöbbenve nézik, ahogy az Egyesült Államok átnéz rajtuk. „Ki kezdte az ukrajnai háborút?” – tette fel címében az írás, majd jött is a válasz (és ez lett az írás teljes szövegteste): „Oroszország”.

Az évfordulóra Európa-szerte összegyűltek az Ukrajnából elmenekültek, így vasárnap Budapesten is, és a résztvevők véleménye egyezett az említett minicikkével. Magyarországon a szervezők közt volt a budapesti önkormányzat és a Momentum is az ukrán nagykövetség és kisebbségi önkormányzat mellett. Nagyjából 1000-1500-an vonultak a Városháza parktól az Andrássy úti orosz követségig. „Hogy mit okoz nekünk Trump? Hát azt én nem tudom, de mi akkor is harcolni fogunk” – mondta a Telex tudósítójának egy ukrajnai nagymama, aki unokáival ment ki a tüntetésre. Dnyipróból jött a háború első heteiben, azóta Magyarországon él, azt például magyarul tudta skandálni, hogy „ruszkik, haza!”. Szerinte nagy különbség van a kormányzati nyilatkozatok és a magyar társadalom többségének hozzáállása között, ezért hálás Magyarországnak.

„Ez egy olyan seb, ami sose gyógyul be”

– mondta sírva Olha Styepan, egy ukrán menekült Hamburgban a New York Timesnak. A nőnek általában sikerül nem gondolni az orosz invázióra, de az évfordulós napokon eszébe szokott jutni. Három éve ezen a napon a nővére gyerekeire vigyázott, a férje pedig a sajátjaikkal irpinyi otthonukban volt. Amikor megjött az invázió híre, testvére gyerekeivel útnak indult, és csatlakoztak férjéhez, utólag kiderült, ez nem volt jó ötlet. Négy hét súlyos bombázás jött, alig tudtak kimenekülni a városból egy romos hídon keresztül. „Nekünk, ukránoknak, akik átmentünk mindezeken a borzalmakon, az egész február iszonyatos egy hónap” – mondta keserűen a nő.

A civil szervezetek dolgozóit is megviseli a háború. „Próbálok nem sírni, de nem tehetek róla. Örülök, hogy van kéznél zsebkendő” – mondta az ENSZ oldala szerint Natalja Dacsenko, a világszervezet gyermekvédelmi ügynöksége, az UNICEF helyi dolgozója, amikor visszaemlékezett a háború kitörésére. Dacsenko szerint az egyik első dolog az volt, „hogy segíteni akarok másoknak, meg akarom védeni az embereket”. Ő először kimenekítette családját Lvivbe, utána állt munkába, az UNICEF is ezt tanácsolta neki.

Ljudmilja Kovalcsuk, a UN Women nővédő szervezet munkatársa így emlékezett vissza az első napra: „Hajnali ötkor robbanások hangjára ébredtünk. Sokkoló volt. Annak ellenére, hogy hallottunk figyelmeztetéseket a készülődő invázióra, nem voltunk képesek elhinni, hogy valóban megtörténik.” Kovalcsuk szerint mára megtanultak alkalmazkodni a helyzethez, például a találkozókat is úgy tervezik, hogy legyen a környéken óvóhely.

A frontvonalat megjárt katonáknak persze még erősebb tapasztalatuk és véleményük van. A 26 éves Dimko Zsluktenko tavaly lépett be az ukrán hadseregbe drónpilótaként, és kritikus a tervezett fegyverszünettel kapcsolatban. „Ha tűzszünet lesz, Oroszország azt az időt csak arra használja majd – ahogy mindig is tette –, hogy újracsoportosítsa erőit és sokkal nagyobb mértékben támadjon” – mondta a BBC-nek a fiatal férfi. Hozzátette, ha az Egyesült Államok fel is függeszti támogatását, ő és a bajtársai ki fognak tartani.

Jevhent, a 30 éves katonát frontszolgálata közben szólaltatta meg a BBC, ő realista: „A segítség olyasmi, ami nem tarthat örökké. Ma még megvan, holnap már nincs.” Szerinte Ukrajna már gyártja a saját fegyvereit, például támadó drónokat, de a BBC hozzátette, a fejlett fegyverrendszerek még mindig Amerikából érkeznek. Jevhen az Ukrajna által 2024 nyarán Oroszországban elfoglalt kurszki kiszögellésbe tér vissza harcolni, amit az oroszok észak-koreai katonák segítségével sem tudtak még visszafoglalni. Erről azt mondta:

„Megmutatja az ellenségnek, egy atomfegyverrel rendelkező államnak, hogy egy nem nukleáris hatalom kisebb népességgel és kisebb hadsereggel be tud vonulni, el tud foglalni területet, és az oroszok elég keveset tudnak csak tenni ellene”.

Szerinte Vlagyimir Putyin szét akarta verni és el akarta foglalni Ukrajnát, megváltoztatva a politikai rendszert, megbízni pedig nem lehet benne, hisz mindenkinek hazudott már: „az oroszoknak, nekünk és a nyugati partnereinknek”.

A 19 éves Makszim Lucik a háború elején vonult be katonának, két évet harcolt végig. Szerinte a helyzet hasonló az 1938-ashoz, amikor Münchenben a nagyhatalmak odaadták a csehszlovák Szudéta-vidéket a náci Németországnak. „A Nyugat lehetőséget ad egy agresszornak, hogy megszálljon némi területet. A Nyugat megegyezik az agresszorral, az Egyesült Államok van most Nagy-Britannia szerepében” – magyarázta a fiatal férfi. Ő azt látja, Európa felébredőben van, de így is késő. Pedig Trump lehetne inkább Churchill, semmint Chamberlain, vélte.

„Ez elfogadhatatlan Ukrajnának” – mondta egy Hanna Sztenyenko nevű járókelő Kijevben az AP-nek az amerikai–orosz esetleges békefeltételekről, valamint a tárgyalásokról. Szerinte Ukrajnának ott kell lennie a rendezésnél, sőt diktálnia kell, mert nem lehet, hogy „az agresszor ország” mondja meg a feltételeket. „Azt hiszem, Trump a mi oldalunkon áll, és hogy véget akar vetni ennek a háborúnak” – magyarázta a nő, aki szerint a sok áldozat miatt Ukrajnának kell győznie és igazságos béke kell.

Katerina Havris arról beszélt az AP-nek, országa nem lehet alku tárgya. „Nem lehet nélkülünk tárgyalni, mert a népünk és erőforrásaink árán vívunk egy globális háborút” – fejtegette. Havris hálás Trumpnak, mert miatta meglódultak a dolgok, bár elég furcsa embernek tartja, aki elég erős érzelmeket fejez ki. Mindenesetre Trump az, aki tárgyalni tud Putyinnal, de a nő hangsúlyozta, ebből nem lehet kihagyni Ukrajnát.

Anasztaszja Kalasnik két éve Zaporizzsjából költözött át Kijevbe a gyerekeivel, és extrém kimerítőnek írta le mindazt, amit átéltek. „De a gyerekeim reményt adnak egy jobb jövőre. Amin mostanra átmentek, az nem igazságos. Erősnek kell lennem nemcsak miattuk, hanem az összes ukrán családért” – mondta az ENSZ oldalának. Szerinte sokat jelent, hogy a világszervezet nem vonult ki Ukrajnából, sőt most már egyre több szó esik az újjáépítésről is.

Eközben a háborús fáradtság olyan szerveződéseket is maga alá temet, mint a brit HopeFull, ami egy foodtruckkal járta évekig Ukrajnát, és ingyen pizzát osztott. A számok nem kicsik: a furgonba 600 ezer kilométert is beletettek, több mint 2,5 millió pizzát osztottak ki a háborúban nélkülöző lakosságnak közel 1800 helyszínen. Az adományok azonban visszaestek, nem tudják már folytatni munkájukat – írta a BBC.

„Több mint 3 millió fontot (kb. 1,45 milliárd forintot) gyűjtöttünk három év alatt, de nagyon sokan belefáradtak már a konfliktusba” – mondta Jozef Mycielski, a HopeFull szóvivője, aki szerint a működéshez hetente szükséges összeget is egyre nehezebb volt előteremteni. A férfi szerint rengeteg elveszett életet láttak, amputált embereket, PTSD-be kerülteket, „milliónyi-billiónyi fizikai roncsolódást”. De segíteni az embereken egy pizzával, kávéval vagy egy labdával az angliai iskolák által gyűjtött adományokból „privilégium” volt Mycielski szerint.

Anyagcsaták, avagy mennyit kapott Ukrajna?

Nincsenek olyan fölényben a fronton az oroszok erők, amely indokolná, hogy az orosz szempontokat tárgyalási alapként elfogadva, Ukrajnát és az európai országokat kihagyva az Egyesült Államok tárgyalásba kezdjen Oroszországgal, ez azonban a múlt héten Szaúd-Arábiában megtörtént, ahol a héten folytatódnak az amerikai és az orosz delegációk megbeszélései.

Az elmúlt három évben az ukrán védelem megerősítése lehetetlen lett volna a nyugati fegyverszállítmányok, a pénzügyi támogatások nélkül, még ha lassabban is jöttek, mint Ukrajna szerette volna. És érdemes megemlékezni arról is, hogy Ukrajna 2016-2020 között, már Trump első ciklusa idején kapta meg az első páncéltörőket, amelyek átadásától elődje, Barack Obama kormányzata még ódzkodott.

Abban, hogy a szállítások a vártnál lassabban érkeztek, a gyártási kapacitás hiányosságai mellett politikai viták is közrejátszottak: az EU-ban Orbán Viktor vétója késleltette két hónapig az Ukrajnának szánt 50 milliárd eurós csomagot – amely 2027-ig tart –, az Egyesült Államokban a republikánusok miatt húzódott hónapokon át, 2023 végétől egy 60 milliárd dolláros csomag.

Eltérő adatok vannak arról, mennyi támogatás is jutott el Ukrajnába. A Külügyi Kapcsolatok Tanácsa (CFR) amerikai agytröszt szerint három év alatt az Egyesült Államok 177 milliárd dollár támogatást hagyott jóvá, ebből 106 milliárd dollárt címeztek közvetlenül az ukrán félnek, fegyverek és 33 milliárd dolláros, költségvetésben felhasználható összeg formájában, a többit amerikai alapítványokon keresztül folyósították. Hogy pontosan mennyi érkezett meg a jóváhagyott összegekből, az azért is kérdés, mert több program hosszabb kifutású, és van, amelyik eleve nem közvetlenül Ukrajnának jut, hanem a szomszédos országokba, például az ukrajnai menekültek ellátására.

Az ukrán elnök szerint az Egyesült Államokból 76 milliárd dollárnyi támogatás érkezett meg. „Amikor azt mondják, Ukrajna 200 milliárdot kapott, ez nem igaz. Nem tudom, hol lehet az a pénz. Lehet, hogy ez papíron igaz, különféle programok százaival, én nem vitatom, minden segítségért hálásak vagyunk. De valójában 76 milliárdot kaptunk, ez jelentős, de nem 200 milliárd” – mondta Zelenszkij, még azelőtt, hogy Donald Trump őt diktátornak nevezte volna, aki szerinte egyenesen 350 milliárd dollárt csikart ki Bidentől. Azóta az amerikai elnök már 500 milliárdról is beszélt, és arról, hogy az összeg felével Ukrajna el sem tud számolni. Trump szerint ezt maga Zelenszkij vallotta be, noha ő nem ezt mondta, hanem azt, hogy Ukrajna kevesebb mint a felét kapta meg a jóváhagyott összegnek.

A számok eltérnek, bár Zelenszkijéhez jóval közelebb vannak, mint a Trump által bedobott 350 és 500 milliárdhoz a Kieli Világgazdasági Intézet (IFW) számításai, amelyek szerint 2024 végéig az Egyesült Államok 115 milliárd eurót folyósított – ebből 64 milliárd volt a katonai támogatás, amelynek haszna javarészt az amerikai hadiipari cégeknél csapódott le. Közben az EU intézményei, külön a tagországok és az EU-n kívüliek közül elsősorban az Egyesült Királyság összesen 132 milliárd eurónyi segítséget juttatott Ukrajnának, azaz többet, mint az Egyesült Államok. Ebből katonai segítség 57 milliárd euró volt.

A páncéltörők, drónok után fokozatosan, de egyre komolyabb fegyverrendszerek, nehéztüzérségi eszközök, páncélosok, tankok, végül 2024-ben F–16-os vadászgépek érkeztek Ukrajnába. A felhasználási korlátozások csökkentek, ahogy Oroszország továbbra is támadta a városokat, a polgári infrastruktúrát, úgy vált lehetővé a nyugati fegyverekkel Ukrajna felől célba venni oroszországi területen lévő katonai objektumokat. Az F–16-os vadászgépek önmagukban nem hoznak áttörést, de fontos szerepet játszhatnak az orosz légierővel szemben, még ha az jóval gyengébben is teljesített az ukrajnai háborúban, mint azt a szakértők gondolták volna.

A légvédelem megerősítésének szükségességét folyamatosan jelezte az ukrán fél, bár az orosz légierő egyértelmű légi fölényt nem tudott kialakítani a háború során. Ma már jellemzően csak orosz légtérből vagy orosz ellenőrzés alatt álló ukrajnai területről indítanak repülőikről siklóbombákat, amelyek 40-50 kilométert repülve csapódnak be ukrajnai célpontokba, gyakran egyszerű lakóházakba. Ezeknek a repülőgépeknek a likvidálásában nagy szerepet játszhatnak a nyugati vadászgépek, amelyekre 2024-ben a pilóták kiképzése is megtörtént. Az Egyesült Királyság jelenleg már azt fontolgatja, hogy Typhoon típusú vadászgépeiből is juttat Ukrajnának.