A brit történelem legnagyobb kormánypárti bukását szenvedhetik el a konzervatívok

Öt éve egy szokatlan időpontban, december közepén tartott előrehozott választáson Boris Johnson vezetésével a Konzervatív Párt kényelmes győzelmet aratott. Most a nyár kellős közepén tartott parlamenti választáson viszont a szavazók a felmérések alapján már arról dönthetnek csütörtökön, hogy 14 év után véget vetnek a jobboldali kormányzásnak. A Munkáspárt visszatérése a hatalomba Keir Starmer vezetésével borítékolható, és úgy tűnik, csak az a kérdés, mekkorát bukik Rishi Sunak miniszterelnök pártja.

A Konzervatívok másfél héttel azután kerültek kormányra az Egyesült Királyságban, hogy a Fidesz kétharmados többséget szerzett Magyarországon 2010-ben. Míg azonban Orbán Viktornak az elmúlt 14 év alatt sikerült egyre inkább megszilárdítania hatalmát, addig a Konzervatív Párt kormányzása a brexiten is átívelve teljes káoszba fulladt az elmúlt évek sorozatos botrányai után.

A káosz mértékét az mutatja legjobban, hogy az elmúlt öt év során négy különböző konzervatív miniszterelnöke volt az Egyesült Királyságnak (Theresa May, Boris Johnson, Liz Truss és Rishi Sunak). Ráadásul Trussról és Sunakról egészen mostanáig nem is mondhattak véleményt választáson a brit szavazók. Truss miniszterelnökké választásáról 90 ezer konzervatív párttag, Sunak megválasztásáról pedig mindössze pár száz konzervatív parlamenti képviselő döntött.

Márpedig a brit szavazók egyáltalán nem elégedettek a kormánnyal a kutatások szerint. Az Ipsos közvélemény-kutató június végi felmérése azt mutatja, hogy az állampolgárok csupán 12 százaléka elégedett a Sunak-kormány munkájával, míg 83 százalékuk kifejezetten elégedetlen. Ennek fényében nem meglepő, hogy a legerősebb ellenzéki erőnek számító baloldali Munkáspárt egyetlen szóban foglalta össze a választási szlogenjét: Változás.

Példa nélküli konzervatív bukás jöhet

A Munkáspárt előnye átlagosan 20 százalékpont körüli a Konzervatívokkal szemben a választás előtti utolsó felmérésekben. Az Ipsos június 26-án publikált mérése szerint a Munkáspárt 42, a Konzervatívok 19, a Nigel Farage által vezetett Reform UK 15, a Liberális Demokraták 11, a Zöld Párt pedig 7 százalékon állt egy héttel a választás előtt.

„A Konzervatív Pártnak még egyszer sem volt ilyen alacsony a támogatottsága, mióta a hetvenes években elkezdtünk ilyen felméréseket csinálni”

– nyilatkozta a Telexnek Roger Mortimore, az Ipsos politikai elemzésért felelős igazgatója és a King's College London professzora. Az Ipsos az egyik legmegbízhatóbb közvélemény-kutató intézetnek számít Nagy-Britanniában, ők készítik a hivatalos exit pollt is a választás napján.

Fontos azonban, hogy a brit választási rendszerben nem arányosan osztanak mandátumokat, hanem egyéni körzetek alapján. Minden választókerületben az a jelölt nyer, aki akár csak egy szavazattal is többet kap ellenfeleinél (first-past-the-post), és nincs szükség abszolút többségre sem. Emiatt pedig a Konzervatívok valójában még rosszabbul állnak, mint a felmérésekben.

Az Ipsos mandátumbecslése szerint ugyanis a Munkáspárt a mandátumok 70 százalékára, 453 képviselői helyre számíthat egy 40 százalék körüli választási eredménnyel. A Konzervatívok ezzel szemben csupán a mandátumok 18 százalékára, 115 helyre. Összehasonlításul, 2019-ben még 365 képviselői helyet szereztek a toryk, és 202-t a Labour. Igaz, Mortimore felhívta a figyelmet arra, hogy a mandátumbecslés hetekkel a választás előtt készült, így azóta történhettek változások.

A választás előtti napokban más intézetek publikáltak olyan mandátumbecsléseket is, ahol még ennél is jóval rosszabbul szerepelnek a Konzervatívok. A YouGov 102, a Survation pedig mindössze 64 mandátumot tippelt a pártnak.

„Ez egy teljesen példa nélküli helyzet. Ha a közvélemény-kutatások nem tévednek, akkor a Konzervatívok történetük messze legsúlyosabb választási vereségével néznek szembe, és a legnagyobb vereséggel, amelyet bármelyik kormány valaha is elszenvedett a brit történelemben”

– fogalmazott Mortimore.

„Még akkor is többséget szerezne a Munkáspárt, ha a felmérések kétszer akkorát tévednek, mint a történelem során bármikor. Ennyire mély gödörben vannak a Konzervatívok” – tette hozzá az elemző.

A Konzervatív Párt olyan meghatározó politikusai veszíthetik el képviselői pozícióikat, mint Jeremy Hunt pénzügyminiszter, Grant Shapps védelmi miniszter, Alex Chalk igazságügyi miniszter és Penny Mordaunt frakcióvezető. Rajtuk kívül még egy tucatnyi miniszter és államtitkár áll bukásra a mandátumbecslések szerint.

Covid-partik, várólisták és az infláció miatt fogott padlót a kormány támogatottsága

Az is mutatja a Konzervatívokkal szembeni választói elégedetlenséget, hogy az Ipsos felmérése szerint a választók számára legfontosabb ügyek mindegyikében (egészségügy, infláció/megélhetési költségek, gazdaság, bevándorlás) úgy vélik, hogy a Munkáspárt jobb munkát végezne a jelenlegi kormánynál. Ez főleg a gazdaság és a bevándorlás kérdésében figyelemre méltó, melyek hagyományosan a Konzervatív Párt erősségei szoktak lenni.

Számos oka van annak, hogy a kormány ennyire elveszítette a választók bizalmát. Példának hozható fel a koronavírus-járvány kezelése, mely ugyan jól indult a kormány számára, azonban mostanra a választók leginkább a lezárások idején bulizó konzervatív politikusokra (köztük Johnsonra és Sunakra), valamint a védőfelszerelések körüli mutyira emlékeznek. De a szavazók az egyre hosszabb kórházi várólisták, az égbe szökő megélhetési költségek és az infláció miatt szintén a kormányt tartják felelősnek.

Egy másik lényeges pont az úgynevezett „vörös fal”. Ez a megnevezés a Munkáspárt hagyományos, nagyrészt munkásosztály által lakott hátországát jelenti Anglia északi részén. 2019-ben azonban Boris Johnsonnak hosszú évtizedek után először sikerült áttörnie a „vörös falat”, egy sikeres brexitet és felzárkóztatást ígérve ezeknek a lemaradott, brexitpárti régióknak.

Ezeket az ígéreteket azonban nem sikerült beváltani. „Tehát most van több millió szavazó, akik öt éve »adjunk egy esélyt nekik« alapon életükben először leszavaztak a Konzervatívokra, akik ezt az esélyt elszalasztották. Emiatt aztán ezek a szavazók nem fognak még egy újabb esélyt adni nekik” – fogalmazott Mortimore.

Nem önmagában a brexit egyébként az, ami perdöntő: öt évvel ezelőtt még magasan az EU-ból kilépés hatása volt a legfontosabb téma a választók számára, mostanra azonban mindössze öt százalékuk gondolja ezt fontos ügynek. Annak ellenére, hogy csupán a választók 20 százaléka szerint érezhetőek pozitív hatásai a brexitnek, 53 százalékuk szerint pedig kifejezetten negatív hatásai vannak annak, hogy kiléptek az EU-ból.

Elbaltázták a kampányt is

És még csak ezután jött a választási kampány, ami szintén nem a tervek szerint alakult Sunakéknak. A fő kampányígéretük, hogy visszavezetnék a kötelező katonai szolgálatot a 18 éveseknek (mely kiváltható lenne havi rendszeres önkénteskedéssel) népszerűtlennek bizonyult, ráadásul látszólag nem is volt rendesen kidolgozva.

A következő gyomrost az jelentette a Konzervatívoknak, hogy Nigel Farage, a brexit arca az utolsó pillanatban bejelentette, hogy a kelet-angliai Clactonban elindul a választáson. A bejelentés hatására nagyot nőtt az általa vezetett jobboldali Reform UK párt támogatottsága, míg a konzervatívoké visszaesett. A Reform UK előretörése amiatt fájhat igazán Sunaknak, mert sok választókerületben így megosztottak lesznek a Munkáspárt-ellenes, jobboldali szavazatok.

Június 6-án aztán súlyos bakit követett el Sunak azzal, hogy úgy döntött, idő előtt hazautazik a normandiai partraszállás (D-nap) 80. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésről Franciaországból, hogy részt vegyen egy tévéinterjún, melynek időpontját ráadásul a miniszterelnök stábja választotta ki. Az ügy különösen rossz fényt vetett Sunakra amiatt, mert kihívója, Keir Starmer, de még a rákkal küzdő III. Károly brit király is ott maradt Normandiában az esemény végéig.

Két héttel a választás előtt pedig jött a sokadik konzervatív botrány. Kiderült, hogy több tory politikus is úgy kötött fogadást a választás időpontjára, hogy előre tudta, mikorra fogja kiírni azt Sunak. Az időponttal egyébként mindenkit meglepett: az Egyesült Királyságban ötévente tartanak parlamenti választást, Sunaknak pedig legkésőbb 2025 januárjáig lett volna ideje választást kiírni. Emiatt sokan arra számítottak, hogy a miniszterelnök kivár még a választás kiírásával, amíg pártja kicsit jobban nem áll a felmérésekben.

Ráadásul május elején, a bejelentése előtt néhány héttel a konzervatívok a párt történetének egyik legsúlyosabb vereségét szenvedték el a helyhatósági választásokon. Sunak döntésében szerepet játszhatott, hogy akkoriban csaknem hároméves mélypontra, 2,3 százalékra csökkent az infláció az országban, de még így sem teljesen volt világos, mivel számolt.

A választás kiírása előtt egyértelműen az illegális bevándorlók, és a kormány Ruanda-terve volt a legforróbb téma. A kampány végére azonban szinte teljesen eltűnt az ügy a pártok kommunikációjából. Legfőképpen azért, mert Sunak a választás kiírása után egy nappal a BBC-nek kijelentette, hogy csak akkor fognak felszállni az illegális bevándorlókat Ruandába deportáló repülőgépek, ha őt újraválasztják, a választás napjáig pedig biztosan nem.

Sunak a miniszterelnök-jelölti vitákon becsülettel küzdött, és a viták többségén meggyőzőbbnek tűnt mint kihívója, Keir Starmer. Starmer egyik vitán sem nyújtott kiemelkedő teljesítményt, azonban egy 20 százalékos előnnyel a zsebében nem is volt erre szüksége. A kötelezőt pedig minden vitán sikerült hoznia, egyiken se bakizott vagy került kellemetlen szituációba.

Szorosabb EU-s kapcsolatokat hozhat a Munkáspárt

Így tehát minden jel arra utal, hogy péntektől új miniszterelnöke lesz az Egyesült Királyságnak Starmer személyében. A 61 éves politikus 2020. április 4-e óta a Labour vezetője, és ugyan kiállását nehéz lenne összehasonlítani a Munkáspárt 1997-es óriási győzelmét hozó Tony Blairrel, állhatatosan vitte a szebb napokat is megélt pártot ellenzékben, és nem követett el hibákat.

Sok kérdőjel is van, de ami a Munkáspárt hatalomra kerülésével biztosan változni fog, az a brit kormány hozzáállása az Európai Unióhoz, még úgy is, hogy Starmer a választás előtt egy nappal azt nyilatkozta, hogy az Egyesült Királyság az ő életében biztosan nem fog visszalépni az EU-ba.

„Úgy gondolom, hogy a hangnem drámaian meg fog változni” – nyilatkozta a Telexnek Anand Menon, a brit–EU-kapcsolatok szakértője és az Egyesült Királyság egy változó Európában agytröszt igazgatója.

A szakértő szerint a Munkáspárt szorosabbra akarja fűzni a kapcsolatokat az EU-val, és azt szeretnék, hogy az Egyesült Királyság újra Európa egyik vezető hatalma legyen.

„Ez nagyon-nagyon más retorika, mint amit az elmúlt években hallottunk Rishi Sunak miniszterelnöksége alatt, Boris Johnsonról nem is beszélve” – mondta Menon.

Ami a gyakorlati változásokat illeti, Menon úgy véli, hogy sokkal több koordinációt fogunk látni a brit kormány és az EU között. „Úgy gondolom, hogy az Egyesült Királyság megpróbál majd egy olyan külpolitikai megállapodást kötni, amely sokkal több interakciót eredményez az európaiakkal” – fogalmazott a szakértő, aki szerint az sem kizárt, hogy a munkáspárti kormány megpróbál majd finomítani az Európai Unióval kötött gazdasági megállapodáson is.

Amely téren viszont nem várható változás Menon szerint, az Ukrajna támogatása. Szerinte

a Munkáspárt ugyanannyira hisz az ukrán ügy fontosságában, mint a Konzervatívok.

Ráadásul politikai előnyük is származik belőle, ugyanis Starmer így egyértelműen el tud határolódni a Munkáspárt korábbi oroszpárti vezetőjétől, a népszerűtlen Jeremy Corbyntól.

Kétharmad?!

Azt hogy milyen eredményre számítanak a pártok, jól jelzi a toryk kampányhajrája. A kormánypárt a kampány utolsó heteiben már nem azzal kampányolt, hogy meg akarják nyerni a választást, hanem a közösségi médiában és a jobboldali hírlapok címoldalain arra kérték a választókat, hogy segítsenek megakadályozni, hogy a Munkáspárt kétharmadot (szupertöbbséget) szerezzen.

A csütörtök reggeli urnanyitást megelőző 24 órában Rishi Sunak miniszterelnök minden egyes X-bejegyzése arról szólt, hogy „Állítsuk meg a munkáspárti kétharmadot!”

Az egyetlen bökkenő, hogy a brit politikában nem létezik a kétharmad vagy az alkotmányozó többség fogalma. „Ez teljes nonszensz!” – reagált Menon a konzervatívok kampányüzenetére. „Az Egyesült Királyságban nincs írott alkotmány, kormányként egyszemélyes többséggel is bármit megtehetsz, amit csak akarsz, már amíg a pártod egységes marad. Formailag nincs különbség az 1 és a 200 fős többség között” – magyarázta a szakértő. Politikailag persze bőven van, azt az elmúlt évek és évtizedek kiszavazásai és vezetőbuktatásai is megmutatták, hogy nem homogén tömböket kell elképzelni.

Menon szerint inkább az a kérdés, hogy lesz-e elég képviselőjük a Konzervatívoknak ahhoz, hogy megfelelően el tudják látni a fő ellenzéki erő feladatát. Ugyanis ahhoz, hogy be lehessen tölteni az árnyékkormány összes pozícióját, valamint az elnöki pozíciókat a parlamenti bizottságokban, több mint 100 képviselőre lesz szükségük.

Az aránytalan választási rendszer legnagyobb vesztese azonban nem a Konzervatívok, hanem Farage Reform UK-ja lehet. A korábban Brexit Párt néven futó szervezet ugyanis hiába közelítette meg a Konzervatívokat a felmérésekben a kampány végére, a mandátumbecslések szerint a legtöbb választókerületben csak a második-harmadik helyen fognak végezni, és kevesebb mint 10 képviselői helyre számíthatnak. Azok közül is csak Farage tűnik biztos befutónak.

A brit választási rendszer a Liberális Demokratákat viszont minden bizonnyal segíteni fogja. A beteg- és idősgondozók ügyét zászlójára tűző centrista pártnak magukhoz képest nem sikerült rosszul a kampány, ami legfőképpen abból ált, hogy Ed Davey pártelnök mókásabbnál mókásabb mutatványokat csinált a tévékamerák előtt. A mandátumbecslések szerint a liberálisok megháromszorozhatják, de akár meg is négyszerezhetik a jelenlegi 15 mandátumukat, annak ellenére, hogy csak a szavazatok 11 százalékára számíthatnak. Főként a Konzervatívok dél-angliai hátországában arathatnak nagyot csütörtökön. Néhány becslés azt sem zárja ki, hogy fej fej mellett végeznek majd a Konzervatívokkal.