Szembeszálltak a falu körül terebélyesedő bányával, de teljes győzelemnek csak a közös költözést tartanák

Sütés-főzés, kézimunka, néptánc, asszonykórus, unokázás – nagyjából ezen a vonalon juthatnak eszünkbe tevékenységek, ha megkérdezik tőlünk, hogy szerintünk mit csinál a szabadidejében egy 70 év körüli idős szerb nő. A szerbiai Kriveljben azonban egészen más történt: több nő is felemelte a szavát, és hosszú hónapokon át ülősztrájkba kezdett.

Az egész azzal kezdődött, hogy az otthonuk mellett nyitott bányát a kínai Zijin Mining vállalat, ami szerintük felforgatta az életüket. Repedeznek a házak falai a robbantásoktól, a talajban és vízben pedig sok a szennyező anyag. A falubeliek szeretnének együtt, mind a 700-an ugyanoda elköltözni, de a szerb kormány és a kínai bányavállalat egyelőre csak ígérget.

Tizenöt nő beleegyezett, hogy a Reuters belgrádi fotósa, Marko Djurica elkészítse portréjukat. Olyan helyeken álltak modellt, ahol biztonságban érezték magukat: a falu feletti dombokon, a nappalikban, az osztálytermekben és a kertekben – vagy éppen a barikádnál.

A Szerbia keleti felén fekvő, kevesebb mint ezer lakosú Krivelj régen egy élénk, zöld dombokkal szegélyezett falu volt. Korábban minden évben vásárt rendeztek, ami még a szomszédos településekről is vonzotta az embereket. Ám az 1970-es években megváltozott a táj: bányát nyitottak a közelben, ami egyre nagyobbra nőtte ki magát. Ekkoriban állítólag olyan magas volt a kén-dioxid koncentrációja a levegőben, hogy a helyiek szerint lyukat égetett a nők nejlonharisnyáján.

Jugoszlávia feloszlása után is folytatódott a kitermelés, 2018-ban pedig Belgrád támogatásával vette meg a bányát a kínai Zijin Mining egyik leányvállalata. A Zijin 350 millió dollárt (kb. 128,5 milliárd forintot) fizetett a csődbe jutott RTB Bor cég feltőkésítéséért, és ígéretet tett arra, hogy a következő hat év során 1,26 milliárd dollárt fektet be a telephelyen. A vállalat teljesen feltámasztotta a bányászatot a térségben, megnégyszereződött a termelés. 2024 elején már narancssárga teherautók sora kígyózik a barna völgyben. A zöld domboldalak lecsupaszodtak, a tájat a kitermelés csúfítja el.

Ahogy terjeszkedett a bánya, úgy romlott a helyi lakosság életminősége. A falusiak nehezményezik, hogy a helyi utakat is a bánya szolgálatába állították, ami lehetetlenné teszi a biztonságos közlekedést. A kitermeléshez szükséges robbantások intenzitása állítólag olyan erős, hogy a naponta ismétlődő, Richter-skála szerinti 2,6-os erősségű rengések miatt egyes házak falai megrepedtek.

„A feleségem most a konyhában alszik, én pedig a másik szobában, mert a hálószobában megrepedt a mennyezet, és attól félünk, hogy az éjszaka folyamán ránk omlik” – mondta egy helyi lakos a Szabad Európának.

Sokan, főleg a fiatal családok inkább elköltöztek. Csakhogy a falu maradék, büszke ortodoxokból álló lakossága a sarkára állt. Az itteni vlachok évszázadokon keresztül megőrizték saját nyelvüket és szokásaikat, ha pedig kell, akkor együtt szeretnének költözni, és új falut alapítani.

A vlach közösség azért is haragszik, mert a rézbánya komolyan szennyezi a környék levegőjét és vízkészletét is. A Zijin leányvállalata, a Serbia Zijin Copper elismerte a problémákat, de azt állítja, hogy ezeket nem ők okozták, csupán „megörökölték” a bajokat a helyi vállalattól, amikor 2018-ban átvették az üzemeltetést.

A Szabad Európa szerint 2021 áprilisában a vállalatot arra kötelezték, hogy állítsa le a munkát a rézbányában, miután nem tartotta be a környezetvédelmi előírásokat és nem épített szennyvíztisztító telepet. A Zijin viszont azt állítja, hogy több mint 100 millió dollárt fektetett be a környezeti hatások csökkentéséért, többek között a szennyvíz hatékonyabb újrahasznosításához.

A dühös lakosság egy része, több mint két tucat nő mindezzel nem elégedett meg, és radikális lépésre szánta el magát: január 29-én barikádot emeltek a falut átszelő egyik hídra, így megakadályozva, hogy a teherautók átjussanak a rézbányába. A helyiek szerint az állandó forgalom veszélyes a hídra nézve, a terhelés miatt azon már látható sérülések is vannak.

„Egyik nap a falu központjában álltam, és láttam, hogy állandóan teherautók mentek át a kis hídon. Himbálózott a súlyuk alatt. Mondtam is az unokámnak, hogy valamit tenni kell” – mondta a 78 éves Vukosava Radivojević a Reutersnek.

Az idős nők fő célja, hogy meggyőzzék a kínai vállalatot: segítsen átköltöztetni a falujukat lakosságostól, mindenestől az állandó zaj, rázkódás és szennyezés elől. A Zijin egyenként akarná megvásárolni a falusiak házait, de a helyiek szerint ezzel megbomlana a közösség, mert egyenként költöznének el.

„Itt már nincs élet. Mindannyian együtt akarunk költözni, különben, ha külön-külön költözünk, akkor bárhová is kerülünk, örökre idegenekké válunk”

– mondta Marija Bufanović, az egyik háziasszony, aki a tiltakozást szervezte.

A másik probléma, hogy a vállalat amúgy sem kínál elég pénzt a telkekért. „Abból a pénzből, amit ők kínálnak a házainkért, egy lakást sem tudnánk venni” – mondta Debica Kostandinović, egy másik tiltakozó. A tiltakozók azt is követelték, hogy Aleksandar Vučić szerb elnök és Dubravka Đedović Handanović bányászati miniszter látogasson el a faluba, és nézzék meg, milyen ott az élet.

A 78 éves Vukosava Radivojević már pirkadat előtt megcsinálja a férje reggelijét, majd bemegy a faluba, hogy őrizze a barikádot. A úttorlaszt szabályos beosztás alapján éjjel-nappal őrzik a tiltakozó nők, hogy a bánya ne bonthassa el azt.

„Kénytelenek vagyunk eltorlaszolni az utat, mert meg vagyunk mérgezve, minden szennyezett, már zöldséget se tudunk termeszteni, pedig falusiak vagyunk. Csak biztonságban akarunk élni, megérdemeljük ezt a jogot” – mondta Radivojević.

„Megvédjük a falunkat és az otthonainkat, ahol születtünk. Nagyon sajnálom a gyönyörű falunkat, nem vagyok benne biztos, hogy túlélem a költözést” – mondta Stana Jorgovanović, egy 79 éves háziasszony a Reutersnek. Nem csak a középkorú, vagy idős nők szálltak be a tiltakozásba: a fiatalok között is vannak aktivisták.

„Meg akarjuk mutatni a Zijin társaságnak, hogy még mindig létezünk. Egy olyan új faluban reménykedek valahol, ahova nem ér el a bánya hatása” – mondta egy helyi diák, Teodora Tomić egy interjúban.

A januárban felállított akadály környéke Krivelj dacosságának jelképévé vált, és idővel a nők második otthona is lett. Télen a barikádnál emelt kis szállás belsejét egy fatüzelésű kályha fűtötte, és volt benne televízió is. A szomszédok rágcsálnivalókkal és kávéval tértek be a tiltakozó nőkhöz, de a kóbor kutyák is szívesen betelepedtek a bódészerűvé alakított építménybe.

Napokkal azután, hogy a nők a nagyobb teherautók előtt lezárták a Kriveljen áthaladó főutat, a bányavállalat képviselői elmentek tárgyalni a faluba. A tárgyalások során a lakosok ismertették követeléseiket és az ezekhez remélt határidőket, és bejelentették: nem adják fel a harcot, amíg ezek nem teljesülnek.

Viszont ezen túl hivatalos emailben akarnak tárgyalni a vállalattal, ugyanis szerintük a bánya vezetőségével megkötött korábbi szóbeli megállapodásokat a Zijin eddig is figyelmen kívül hagyta – például nem fizettek kártérítést a megroggyant házak miatt.

Február 13-án a Zijin bejelentette, hogy a blokád miatt kénytelen volt felfüggeszteni a termelést a bányában. Bár a lakosok sikerként értékelik az ideiglenes munkaszünetet, a blokád folytatódott, mert a végső célokat nem érték el.

Közben viszont a bányavállalat is megtalálta a számításait. Dragan Cosić helyi lakos szerint a Zijin a blokád alatt alternatív útvonalakat keresett teherautóinak, és a falutól néhány kilométerre egy folyó medrének elzárásával saját utat is épített. A helyiek szóltak a szerb hatóságoknak, akik elrendelték a rögtönzött út eltávolítását.

„Elzárták a folyómedret, hogy át tudjanak menni rajta. Amíg én egy 1x1 méteres vécét se építhetek a kertemben engedély nélkül, addig a kínaiak elzárhatnak egy egész folyót”

– mondta Cosić. A Zijin kijelentette, hogy a törvényeket betartva működik Szerbiában, és hogy aktívan keresi a párbeszédet a blokád szervezőivel, a helyi hatóságokkal és a szerb kormánnyal, hogy az útlezárás békésen megoldódjon.

A lakosság egy része egyébként nemcsak a bányát, hanem a szerb kormányt is okolja a helyzetért. A kormány az elmúlt húsz évben többször is megígérte, hogy a falusiakat elköltözteti, de ebből végül soha nem lett semmi.

Októberben Dubravka Đedović Handanović bánya- és energiaügyi miniszter azt mondta, hogy sikerült megoldást találni. A falusiak azonban a Szabad Európának azt mondták, hogy sokan közülük még csak nem is látták az áttelepítési tervet, és nem született megállapodás. A szerbiai Bányászati és Energiaügyi Minisztérium nem válaszolt a portál megkeresésére.

A falu közben próbál más helyet találni, ahová át lehetne költözni. A kínai vállalat javaslata szerint egy másik Zijin bánya melletti terület lenne erre a megfelelő. „Itt születtem, itt születtek a gyerekeim, ide járnak iskolába. Kriveljnek tovább kell élnie, csak az alábbi infrastruktúrával tudunk költözni, iskola, templom...” – mondta a 38 éves Tamara Novaković a Reutersnek.

„Azt szeretnénk, ha azt az új falut is Kriveljnek hívnák. Természetesen ott nem lesz Krivelj folyó, de a templomot, a könyvtárat és az iskolát oda akarjuk költöztetni” – mondta Tomić.

„Egy békés környezetben lévő, csendes falut remélek” – mondta a kisboltban dolgozó, 20 éves Marija Jankucić.

„Gyermekeink biztonságát veszély fenyegeti. Remélem, hogy minden ember együtt költözik majd, hogy meg tudjuk őrizni etnikai hovatartozásunkat. Remélem lesz új iskola, ahol taníthatok” – mondta az 57 éves Slavica Lazarević.

A Zijin nemrég kijelentette, hogy „elkötelezett az áthelyezési tervek átlátható és tisztességes kidolgozása mellett”, és kapcsolatban áll minden érintett féllel. Egy helyi tisztviselő abban reménykedett, hogy az áttelepítés 2025 végéig megtörténik.

Áprilisban mindenesetre a Zijin beleegyezett, hogy nem közlekednek többet nagy teherautóval a falun keresztül, ami azt jelzi, hogy a nők mozgalma sikerrel járt, mondta el Jasna Tomić, a közösség vezetője. A lakosok válaszul ideiglenesen feloldották a blokádot, hogy a vállalat befejezhessen néhány munkát. De a harc az egységes átköltöztetésért tovább folytatódik.

A tiltakozók egyik tagja, Deana Jovanović arra számít, „hogy a falu hősnői megkapják azt, amiért harcolnak: a kormány és a Zijin vállalat támogatását, ami méltóságteljes életet biztosíthat nekik”.