Történész: Sulyok Tamás államfő apja pártirodát és „zsidóbútorokat” is igényelt az elhurcolt zsidók vagyonából

Nem ült el a Karsai László történész által kirobbantott „zsidóügy” Sulyok Tamás államfő körül, akinek apja, dr. Sulyok László néhány nappal azután, hogy 1944-ben Székesfehérvár zsidó származású lakosait összegyűjtötték és elhurcolták, kérelmet írt a város polgármesterének, hogy bizonyos ingatlant és bútorzatot megszerezzen a Magyar Nemzeti Szocialista Párt számára. A kérvényben a párt megyei vezetőjeként pontosan meg is nevezte, hogy az elhurcolt zsidók vagyonából melyik lakást kéri pártirodára és a „zsidóbútorokat” illetően is pontosan felsorolta, hogy mire tart igényt, írta meg egy székesfehérvári történész, Gergely Anna kutatásaira hivatkozva a Hócipő, majd annak nyomán a Telex.

„Polgármester Ur! Alulírottak, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt Székesfehérvári Szervezete nevében kérjük, méltóztassák párthelység céljára megfelelő lakást kiutalni. Kérjük a Váradi Imre és Bloch Sándor zsidók tulajdonában lévő Nádor utca 16. számú házban a Hungária Kávéház fölötti I. emeleti helyiségeket (volt Váradi lakás) pártunk részére átengedni. Székesfehérvár, 1944. évi junius hó 9-n”

– írta Sulyok László az 1944. június 9-én a székesfehérvári polgármesternek a lapban bemutatott dokumentumok szerint.

Egy másik levelében pedig az állt:

„méltóztassék az egyidejüleg kért párthelyiség berendezése céljára az elkobzott zsidóbútorokból megfelelő számú szekrényt, íróasztalt, székeket, írógépet, telefont, irodaberendezési tárgyakat szervezetünk részére juttatni.”

Gergely Anna történész egyébként Székesfehérváron él, és e korról A székesfehérvári és a Fejér megyei zsidóság tragédiája (1938-1944) címmel könyvet írt, mutat rá a Hócipő, amelynek oldalán meg lehet nézni az említett kérvényeket, illetve a rájuk adott kedvező válaszokat is.

A lakást már másnap, a bútorokat pedig három napra rá hagyják jóvá, olvasható a cikkben, amely rámutat, a város ekkor éli legszörnyűbb napjait, június 5-től 10-ig, miként kilencedikén is négyes sorokban hajtják a zsidókat a Kígyó utcából és más csillagos házakból a városon keresztül a síneken túl lévő használaton kívüli Szabó-téglagyárba, s onnan a halálba. A Kígyó utcában előtte két napig folyt a motozás, a nőket meztelenre vetkőztették, s a testüregekre is kiterjedt kesztyű nélkül, ami Gergely Anna szerint magyar specialitás volt, sehol máshol nem alkalmazták akkor.

A kérvény nem sokkal azelőtt született, hogy a helyi újságban Sulyok aláírásával megjelent a Zászlóbontás című cikk, amelyre Karsai László történész irányította rá a figyelmet, miután felfedezte, hogy a frissen megválasztott államfő egy korábbi interjújában, ami a Krónika napilapban jelent meg, úgy nyilatkozott, hogy apja kereken tíz évig bújkált a kommunista hatalom elől.

Ebben a cikkben Sulyok László többek között arról írt, hogy „most a belső megtisztulással egyidejűleg a magyar népi szervezettség útjára kell lépnünk, hogy a nemzet sebeit begyógyíthassuk”. A cikkíró itt az épp befejeződő deportálásokat érthette megtisztulás alatt. Sulyok azt is írta: „Jöhet hozzánk mindenki, akit zsidó vértől való mentessége, erkölcsi feddhetetlensége és magyar nemzetiszocialista meggyőződése erre feljogosít.”

Sulyok Tamás azzal reagált a Karsai írására, hogy, apja „egy szociálisan érzékeny, hazafias, filoszemita ember” volt. „Méltatlan helyzet, ami – lévén a családomról van szó – komoly fájdalmat okoz. Azt tudom elmondani, hogy a rendszerváltást megelőzően mint a legtöbb magyar számára, úgy a mi családunkban is tabu volt a múlt” – fogalmazott, és hozzátette: „létezett és a mai napig létezik egy családi legendárium, amely úgy őrizte meg az édesapámmal kapcsolatos történeteket, ahogyan ezt korábban nyilatkoztam.”

Ungváry Krisztián történész, aki korábban Bayer Zsolt apjának gettóorvosi működéséről írt kimerítő tanulmányt, részletesen elemezte, miért mondott valótlanságokat az apja múltjáról a köztársasági elnök. Ungváry hangsúlyozta, „senki sem felelős felmenői tetteiért. Azt azonban nem teheti meg, hogy valótlan állításokat terjeszt róluk. Különösen nem teheti meg ezt egy olyan személy, aki először a magyar alkotmányosság őre, majd a nemzet egységét kifejező legfontosabb közjogi funkció birtokosa.”