Hamisan állítja az új magyar köztársasági elnök, hogy apja a kommunizmus áldozata volt

Nemrég Karsai László történész a Hvg.hu-n megjelent írásában kiderítette, hogy Sulyok Tamás, Magyarország kedden hivatalba lépő köztársasági elnöke valótlan információkat közölt a nyilvánossággal saját apjáról. Sulyok a Krónikában 2023. augusztus 24-én megjelent interjúban azt mondta: apja, dr. Sulyok László a háború után egy válóperben elvállalta egy olyan asszony képviseletét, akinek férje később kommunista párttitkár lett Székesfehérváron, és aki ezért bosszúból halálos ítéletet mondatott ki Sulyok apjára. Sulyok az interjúban azt is állította, hogy miután apját 1946-ban távollétében halálra ítélte a népbíróság, tíz évig bujkált Magyarországon papírok nélkül, így kerülte el a bitófát.

Sulyok Tamásról a Transtelex is készített riportot. A két romániai magyar alkotmánybíró, Varga Attila és Puskás Bálint nyilatkoztak arról, hogy kollégájukkal milyen szakmai és baráti kapcsolatot ápoltak. A beszélgetések rögzítése során kiderült, hogy Sulyok Tamás többször járt Erdélyben, 2023 nyarán is volt, amikor Visky Andrással a Kitelepítés című regénye kapcsán beszélgettek. A Krónika ezt követően interjúzott a magyar alkotmánybíróság elnökével, aki akkor még nem sejthette, hogy félév múlva, Magyarország államfője lesz.

Az igaz, közölte Karsai László történész, hogy Sulyok László elkezdett bujkálni, de nem 1946-ban, és nem az állítólagos halálra ítélése után, hanem már 1945 tavaszán, közvetlenül a felszabadulás után, mert 1945. május 25-én nyomozást rendeltek el az ügyében, ugyanis tisztázni akarták a nyilas mozgalomban játszott szerepét. A hatóságok azért figyeltek fel rá, mert 1944. június 17-én a Fejérmegyei Napló a címlapon, közölte dr. Sulyok Lászlónak, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt (MNSZP) Fejér megyei vezetőjének a cikkét, amelyben a szerző arról írt, hogy „végre levegőhöz jutottunk”. Szerinte mostantól újra a magyar lehet az úr a saját hazájában. „Az 1944. június 17-én megjelent cikkben a ”most„ szó használata egy külön kérdést vet fel. A vidéki zsidóság jól megszervezett deportálása ekkor már jó egy hónapja zajlott” – mutatott rá Karsai László.

A cikkben Sulyok László toborzó felhívást is közzétett: Baky László és Pálffy Fidél nemzetiszocialista pártjához való csatlakozásra szólította fel a magyarokat. Úgy fogalmazott: „A pártszervezetek kiépítését eszköznek tekintjük a magyarság jobb jövőjének kiműveléséhez. Jöhet hozzánk mindenki, akit zsidó vértől való mentessége, erkölcsi feddhetetlensége és magyar nemzetiszocialista meggyőződése erre feljogosít.”

Anélkül, hogy apjának az antiszemita írására kitért volna, Sulyok Tamás azt hangsúlyozta, hogy apja a kommunista rezsim áldozatai közé tartozott, és tíz éven keresztül papírok nélkül bujkált az országban a Rákosi-korszakban. Sulyok 1956-ban született, ekkora már elkészültek édesapja papírjai, aki ezt követően 1957-ben jogtanácsosként folytatta pályafutását.

Karsai László a Klubrádió vendégeként is kifejtette álláspontját a Sulyok által terjesztett történettel kapcsolatosan. „Ha jóindulatú vagyok, akkor azt mondom, hogy ez a történet nagyon sok sebből vérzik” – fogalmazott a történész. Szerinte egy „szépnek tűnő családi legendáról” van szó, amit az újonnan megválasztott köztársasági elnök könnyen eloszlathat, amennyiben megadja az édesapjának a teljes nevét és a népbírósági ítélet számát.

A történész professzor szerint nem jellemző a népbíróságokra, hogy ebben az időszakban pártutasításra működtek volna. Hozzátette, nehéz elképzelni, hogy pusztán azért, mert egy ügyvéd egy válóperes ügyben a feleséget képviselte, a férj annyira megharagudjon, hogy az utána mozgásba hozza a párt megtorló gépezetét.

Karsait érdekli továbbá az eredeti ítéletet, illetve a hamis vádakat, amik alapján halálra ítélték ezt az embert. „Egy halálos ítéletet, azt nem lehet a szögről leakasztani” – mondta, hozzátéve, a vádakat tanúkkal kell bizonyítani, akiknek a neveit is tartalmaznia kell az említett népbírósági ítélet dossziéjának.

„Az, hogy mindenféle iratok nélkül, 10 éven keresztül a Rákosi-rendszerben valaki békésen bujdokol, hát ennél kicsit jobb mesét várnék egy ilyen magas rangú embertől” – fogalmazott a történész.

Karsai Lászlóhoz Ungváry Krisztián is csatlakozott, és a Telexen megjelent írásában arra kereste a választ, hogy miért csúsztatott nyilatkozatában Sulyok Tamás. Ungváry azt tartja valószínűnek, hogy „ az új államfő arra fog hivatkozni, hogy ő is egy tévedés áldozata. Mivel az ügy ténykérdésekből áll, meglepő volna, ha nem ismerné el, hogy apja 1944-ben a nyilasokkal összevethető Magyar Nemzeti Szocialista Párt Fejér megyei ”megyevezetője„ volt, és az ”igazi szocializmus„ mellett szállt síkra, követelve a nagybirtok államosítását és a munkásság megszabadítását a kapitalista elnyomás alól. Mivel a korabeli lapokban is megjelent, ezért meglepő volna, ha nem ismerné el azt is, hogy ügygondnokként az üldözések haszonélvezőjévé vált, amikor elvállalta az Auschwitzba deportált dr. Lőwy Endre ügyvédi praxisának átvételét.”

A cikk további részében összehasonlítja a köztársasági elnök állításait a történelmi tényekkel, és bebizonyítja, hogy hány ponton tévedett vagy csúsztatott Sulyok:

1. Sulyok szerint apját 1946-ban halálra ítélték, miközben apja ügyében soha nem született sem ilyen vagy hasonló értelmű vádemelés, sem bármilyen elmarasztaló ítélet.
2. Sulyok szerint apja az ország másik felében bujkált, ehhez képest a Székesfehérvártól csupán 121 kilométerre fekvő Kiskunfélegyházán élt.
3. Sulyok szerint apja tíz éven át élt illegalitásban, ehhez képest azonban 1949-ben felmentették, így semmi oka sem lett volna arra, hogy ezt követően is illegalitásban éljen.
4. Sulyok szerint ő is megtapasztalta, hogy milyen szoros ellenőrzés alatt álltak a volt politikai foglyok, egészen az 1980-as évek végéig az állambiztonság folyamatosan ellenőrizte őket. Ehhez képest apja egy napig sem volt jogerősen elítélt politikai fogoly és az Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltára egyetlen dokumentumában sem szerepel, mint megfigyelt személy.
5. Bár Sulyok nem árulta el, hogy miért is ítélhették volna el apját, Karsai László szerint a leginkább valószínű vádpont a Zászlóbontás címmel megjelent cikk lehetett volna. Egy ilyen cikkért viszont nemhogy halálos ítéletet, de börtönbüntetést sem kaphatott volna.

Annak bizonyítására, hogy egy ilyen cikkért nem járt súlyos ítélet, Ungváry egy másik esetet ismertet. Erdélyi József író, folyamatos közölt súlyosan antiszemita írásokat, és csak három év börtönbüntetést kapott, de a másodfokú ítélet után ebből is csak öt napot ült, mert ezután büntetését egészségi okokra hivatkozva félbeszakították. Egy év múlva kegyelmet is kapott, sőt 1954-ben már verseskötete is megjelenhetett, írja Ungváry, hozzátéve, hogy az eset után még 30 évet élt a költő. „Ebben a közegben a szocialista gondolat iránt annyira lelkes dr. Sulyoknak sem volt félnivalója. Ő és gyermekei töretlen karriert futhattak be a pártállam alatt. Azt, hogy mi értelme van akkor mégis ezeknek a valótlanságoknak, amelyeket az államfő terjeszt, döntse el az olvasó” – zárja a cikkét a történész.