Irán gyászol és bosszút esküdött az elmúlt 40 év legvéresebb terrortámadása után

Komoly nemzetközi riadalmat okozott, amikor egy nappal a Hamász egyik fontos nemzetközi összekötőjének bejrúti likvidálása után robbanások ráztak meg egy iráni megemlékezést szerdán. Az elmúlt évek diverzánsakciói és likvidálásai miatt sokan tartottak attól, hogy Izrael akart törleszteni régi ellenségének a Hamász támogatásáért, és az arculcsapásnak is beillő akció újabb eszkalációs lökést adhat a gázai háborúnak.

A robbanások súlyát nemcsak a 84 halálos áldozat és a 200-nál is több sebesült jelzi, hanem maga az esemény, ahol történtek. Ez ugyanis nem volt más, mint egy megemlékezés a Forradalmi Gárda különleges műveletekért és külföldi misszióiért felelős részlegét vezető Kászim Szulejmáni halálának negyedik évfordulóján. Szulejmáni volt az, aki a 2010-es években kliensháborúk sorával a Közel-Kelet domináns hatalmává emelte Iránt, 2020. január 4-én pedig egy amerikai dróncsapásban a síita identitásban amúgy is különös jelentőséggel bíró „mártírrá” vált.

A menekülőket is várta egy bomba

A nemzetközi közösség jelenleg is óriási – többnyire diplomáciai – erőfeszítéseket tesz annak érdekében, nehogy a gázai háború beszippantsa Libanont, Szíriát vagy a vörös-tengeri hajóforgalmat, az Izrael határait kóstolgató támadások és provokációk pedig mind Irán vazallusaitól és szövetségeseitől érkeznek.

A diplomaták pulzusát infarktus-közeli szintre emelte, hogy Ebrahim Raíszi iráni elnök ebben a helyzetben az Egyesült Államok ostorozása mellett kapásból Izraelt tette felelőssé – miközben már az első hírmorzsákból kiderült, hogy a robbanások körülményei egyáltalán nem vallanak a korábban például az iráni atomprogram akadályozására célzott likvidálásokat és csapásokat már végrehajtó Izraelre (a zsidó állam ugyanis árgus szemekkel figyeli az őt fenyegető rezsimek nukleáris fejlesztéseit).

A robbanószerkezetek jellegéről és működésbe lépésükről péntekig egymásnak ellentmondó hírek jelentek meg, de az biztos, hogy a kelet-iráni Kermanban végrehajtott akció – az elmúlt évtizedek izraeli akcióival ellentétben –

nem konkrét létesítmény, nem konkrét személy ellen irányult, célja a válogatás nélküli gyilkolás volt.

A síremlékhez vezető útvonalon, a Golzar Sohada temető parkolójánál elhelyezett első robbanószerkezet Szulejmáni síremlékétől 700 méterre lépett működésbe, a második bombát pedig a detonációtól minél távolabb igyekvők menekülési útvonalánál rejtették el. Már ha elrejtették, ugyanis a merényletért aztán felelősséget vállaló Iszlám Állam közleményében az szerepel, hogy két, robbanóövet viselő terroristája hajtotta végre a támadásokat.

A 2013-tól Szíria és Irak szunnita felekezetű régióiban fundamentalista maffiaállamot építő, a világot virális kivégzésekkel, illetve véres terrortámadásokkal sokkoló szervezet felelősségét az amerikai hírszerzés is megerősítette, és ami ennél is fontosabb, Irán sem vádolja tovább Izraelt. Azaz úgy tűnik, hogy a véres kermani terrortámadás nem fogja emelni az Izrael környékén fortyogó konfliktus hőfokát.

A bizonyossághoz nagyban hozzájárulna, ha ismernénk a merénylőket, azonban Ahman Vahidi belügyminiszter pénteken csak annyit mondott, hogy öt városban is letartóztatásokat hajtottak végre a merénylettel összefüggésben.

Az Iszlám Állam az ikonikus parancsnok síremlékénél

Iránban 1978 augusztusa óta nem történt ilyen súlyos merénylet, akkor a Pahlaví sah szekuláris rezsimje ellen tiltakozó síita szélsőségesek kerozinnal locsoltak le, majd gyújtottak fel egy Abadan városában található mozit – ahol egyébként épp, a rezsimmel szemben igen kritikus Gavaznha című filmet vetítették –, az épületben 377-en égtek benn.

A merénylők 45 évvel később is iszlamista szélsőségesek voltak, ezek az iszlamisták azonban pont a síiták legádázabb ellenfeleihez, az Iszlám Államhoz tartoztak.

Az Iszlám Állam az iszlám szunnita ágának legradikálisabb irányzatának, a vahabbita jogi iskolának a tanításait követi. A vahabbita tanítások nevében több mint kétszáz éve hajtanak végre csoportok mészárlásokat és rablóhadjáratokat iraki síiták ellen, különösen kedvelt célpont a síiták szent városa, a mártír Husszein imám maradványait őrző iraki Kerbala. A kétezres években az al-Kaida és az Iszlám Állam fanatikusai is (az egyébként Szaúd-Arábiában is egyetlen hivatalos irányzatként elismert-terjesztett) a vahabbita iszlám nevében viseltek dzsihádot a „sátánimádók” ellen.

A síita–szunnita szembenállásról és annak eredetéről itt írtunk részletesebben.

Korunk dzsihadistáinak lételeme a vallási kisebbségekkel való feszültségek szítása. A vallásilag meghökkentően tiritarka Közel-Keleten a jezidiektől az alavitákig számtalan potenciális áldozat kínálkozik a szunnita szélsőségesek számára, de a történelmi ellentétek miatt a legkedveltebb célpontoknak mindig is az Iránon kívül szórványban élő síiták számítottak. Az Iszlám Állam afganisztáni vilajetjének terroristái menetrendszerűen robbantják fel a helyi hazara kisebbség mecsetjeit és iskoláit, a 2017-ben megsemmisített Kalifátus maradványai előszeretettel támadnak iraki síita milíciákat és negyedeket (érdemes megjegyezni, hogy Szíriában vagy Irakban a konfliktus szításában a síiták sem épp ártatlanok, és a súrlódások sem vegytisztán felekezeti jellegűek).

Az Iszlám Állam terrortámadásai alól a magát a több mint 300 milliónyi síita patrónusának tartó, az irányzatot államvallássá emelő Irán sem tudta magát teljesen kivonni. 2017-ben négy, magát nőnek álcázó merénylő hatolt be a teheráni parlament épületébe, ahonnan csak több órán át tartó tűzpárbajban tudták őket kifüstölni; egy öngyilkos merénylő pedig néhány környezetében tartózkodóval együtt felrobbantotta magát a teokratikus rezsim alapítója, Ruholláh Khomeini szintén Teheránban található mauzóleumában.

A párhuzamosan zajló akciókban – a merénylőkön kívül – összesen 18-an haltak és 52-en sebesültek meg. Az iráni rakétaerő felett is diszponáló Forradalmi Gárda megtorlásképp hat ballisztikus rakétát lőtt ki az akkor még a Kalifátus utolsó bástyájának számító szíriai Deir-ez-Zór városára (regionális ellenfelei számára is demonstrálva Irán csapásmérő erejét).

Hasonló nagyszabású, demonstratív megtorló akcióra 2024-ben már jóval kevesebb lehetőség mutatkozik. Nem mintha ne lenne rá igény. Az áldozatok pénteki temetésén Hoszejn Szalámi, a Forradalmi Gárda jelenlegi parancsnoka azt üzenete: „Akárhol is vagytok, utolérünk titeket”, miközben a gyászolók azt kiáltozták, hogy „Bosszút! Bosszút!”. Ebrahim Raíszi elnök pedig kijelentette, „Ellenségeink látni fogják Irán hatalmát, és az egész világ megtapasztalhatja erőnket és képességeinket”.

Kalifátusból fantomfájás

A homályos, az Iszlám Államot konkrétan meg nem nevező fenyegetéshez azonban az elnök nem véletlenül tette hozzá, hogy a „A hadvezetés majd eldönti, hol és mikor kell akcióba lépni”, ugyanis nehéz látványos és/vagy érzékeny csapást mérni a terrorszervezetre.

Ahogy ugyanis az Iszlám Állam az iraki al-Kaida sokadik elpusztítása után néhány terrorsejtből milíciává, majd kvázi állami erővé emelkedett, a nemzetközi koalíció – melyben egyébként egy oldalon harcolt az Egyesült Államok és Irán – nyomása alatt fokozatosan visszafejlődött milíciává, majd terrorsejtek laza hálózatává. Az ISIS-t vezető Abu Bakr al-Bagdadi eljelentéktelenedését, majd 2019-es likvidálását követően egyre gyorsabban amortizálódnak el a „kalifák”, és az Iszlám Állam már elveszítette minden államszerűségét, azaz nincs stabilan a fennhatósága alatt álló területe, nincsenek intézményei. Ennek ellenére maga az Iszlám Állam franchise-ként még mindig vonzó azokban a régiókban, ahol

illúzió az állam nyugati értelemben vett államszerű működése, kéznél van egy hibáztatható/vegzálható vallási kisebbség, és van pár ezer elszegényedett, elkeseredett és fanatizálható férfi, akikből terroristát lehet faragni.

Az Iszlám Állam éppen ezért sok olyan területen aktív, ahová Irán keze (már ha tenyere egy milícia, ujjai pedig rövid hatótávolságú ballisztikus rakéták) elvileg elér. Azonban kétséges, hogy Teherán bevállal-e egy rajtaütést mondjuk az afgán–pakisztáni határvidéken, vagy átlő-e néhány ballisztikus rakétát Szomáliába.

Esélyesebb, hogy olyan országokban gondolkozik, melynek vezetése nem gördít akadályt az útjába – az így felmerülő Irakból és Szíriából az Egyesült Államok Nemzeti Terrorelhárítási Központjának Reuters által idézett augusztusi jelentése szerint a tapasztalt dzsihadisták már korábban elmenekültek az őket szorongató amerikai, orosz, szír, iraki, kurd, sőt, török erők elől. Sőt, az állandó célzott likvidások – 2022 óta három vezetőjét és 13 helyi parancsnokát állították félre – elemzők szerint súlyosan rongálja az Iszlám Állam erejét. Az Iszlám Állam világszerte egyre kevesebb terrorcselekményt és rajtaütést hajt végre, egyedül Afrikában növekedett az aktivitása.