Oroszok, franciák, amerikaiak: a nigeri puccs nem véletlenül ennyire fontos mindenkinek

Kevéssé lehet csodálkozni azon, ha Európában néhány tüntetésen, a Vlagyimir Putyin orosz elnökkel szimpatizáló, egyes esetekben szélsőbal- és/vagy -jobboldali csoportosulások köreiben feltűnik néhol egy-egy orosz zászló is. Ez nem csak Magyarországon jelenség: Csehországban, Németországban vagy éppen Olaszországban is vannak ilyen csoportok, amelyek az ukrajnai agresszió idején is vállalják szimpátiájukat Moszkva irányába.

Az viszont, hogy egy afrikai katonai puccs után, Niger utcáin jelenik meg a puccsista tüntetők kezében a fehér-kék-vörös trikolór, már igazán feltűnő. Különösen annak fényében, hogy a július végén végrehajtott puccs környékén rendezett Putyin rendszere egy Afrika-konferenciát Szentpéterváron – amelyen egyébként feltűnt a Wagner-csoportnak a félbehagyott lázadása után kegyvesztettnek hitt vezére, Jevgenyij Prigozsin is.

A Nigerben puccsot levezénylő hadsereg nyilvánosan kérte a napokban a Wagner-zsoldosok megjelenését. Ami egyébként nem lenne példátlan, hiszen az orosz csoport katonailag és gazdaságilag továbbra is aktív Afrika több országában – például a szomszédos Maliban, Líbiában, a közeli Szudánban és a Közép-afrikai Köztársaságban is.

Kedden Antony Blinken amerikai külügyminiszter arról beszélt, hogy a Nigerben történteket nem a Wagner vagy Oroszország idézte elő – viszont szerinte profitálni akarnak a puccsból. Figyelmeztette a wagnereseket, hogy ne próbálják meg kihasználni a nigeri helyzetet.

De mit keresnek az oroszok Afrikában? Elsősorban új érdekszférát maguknak – ott, ahol a gyarmati múlt után Franciaország ugyan még mindig jelentős szereplő maradt, de a lakosság már közel sem látja őket szívesen. Erre reflektálhatott Emmanuel Macron francia elnök is a puccs után tett nyilatkozatában, ahol arról beszélt:

nem fognak eltűrni semmilyen támadást a francia érdekeltségek ellen Nigerben, és azonnali válaszlépést ígért bármilyen hasonló támadás esetén.

Az Európai Unió és az Egyesült Államok felfüggesztette az országnak szánt támogatásokat, az ENSZ pedig ugyan ezt nem lépte meg, de aggasztónak nevezték Mohamed Bazoum elnök fogva tartását, és az alkotmányos rend helyreállítását kérték a hadseregtől. Bazoum elengedését célozta a Nigert is magában foglaló nyugat-afrikai regionális csoport ultimátuma is a juntával szemben, amely azonban a hétvégén már lejárt. Azóta nem történt katonai beavatkozás, viszont a szervezet a csütörtöki ülésén egy készenléti erő mozgósítására szólított fel.

Nem véletlen, hogy ennyi külföldi ország kezdett aktívan mozgolódni a nigeri eseményeket látva, és még a magyar diplomácia is rendszeresen felszólal a demokratikusan megválasztott elnök mellett.

Az urántermelés miatt különösen fontos

Az 1,27 millió négyzetkilométeren elterülő, 25 milliós népességű Niger lényeges kapocs Nyugat-Afrikában a Száhel-övezet és Afrika többi része között, írja a CNN. Az ország egyszerre fontos a terrorizmus elleni küzdelemben, otthont ad egy francia katonai támaszpontnak és a világ hetedik legnagyobb urántermelőjének számít.

Az atomenergia-iparban létfontosságú anyagból Niger többet termel, mint Oroszország vagy Kína, az export egynegyede pedig Európába, elsősorban Franciaországba irányul.

Az egykori gyarmatbirodalomtól 1960-ban függetlenedő Niger számára Franciaország jelentős partner maradt az elmúlt évtizedekben. Viszont úgy tűnik, hogy olyan feszültség gyűlt össze Párizzsal szemben a helyiekben, amely a mostani események során is a felszínre került – erről számolt be a CNN és a BBC is. De más tényezők is szerepet játszottak az eseményekben, amelyek miatt július 26-án megkezdődött Nigerben a katonai hatalomátvétel.

A puccs keretében az elnöki gárda elfogta az ország demokratikusan megválasztott elnökét és több miniszterét is. Bazoum korábban külügyminiszterként dolgozott, és 2020 végén választották az ország elnökévé a szavazatok 56 százalékával, a Nigeri Demokrácia és Szocializmus Pártja színeiben. Az új elnök 2021. áprilisi beiktatása előtt már történt egy puccskísérlet a hadsereg egyes alakulatai részéről – de az nem járt sikerrel.

A régiót viszont a következő időszakban már „puccsövezetként” jellemezték, miután 2021-ben Guineában, Maliban és Szudánban is katonai hatalomátvétellel buktattak kormányt, 2022-ben pedig Burkina Faso két puccson is átesett. A környező országok bizonytalan helyzete miatt Niger pláne kiemelten fontos lett a nyugati szövetségesek, elsősorban Franciaország és az Egyesült Államok számára. A külügyi kapcsolatok viszont nem biztosították be Bazoum hatalmát a hazájában.

„Az elmúlt tíz évet a rossz kormányzás, az igazságszolgáltatás hiánya és az általános bizonytalanság jellemezte Nigerben. Rossz állapotban vannak az iskolák, a kórházak is. Ez vezetett oda, hogy az emberek üdvözölték ezt a hatalomváltást”

– mondta a CNN-nek egy nigeri újságíró, Ali Sounama. Igaz, a puccsista tüntetők mellett az elnök támogatói is demonstrációkat tartottak, ahogy azt kiemelte a Foreign Policy – ezekre viszont a hadsereg fegyveres oszlatással reagált.

A hadsereg Bazoum helyett Abdourahamane Tchiani tábornokot, az elnöki gárda korábbi vezetőjét nyilvánította államfővé, Bazoum hollétéről pedig biztosat nem lehet tudni. A Washington Postnak küldött vendégcikkében Bazoum azt írta, túszul ejtették, egy tanácsadója pedig legutóbb arról beszélt, rossz körülmények között, áram és megfelelő élelem nélkül tartják fogva. Blinken pénteken külön hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok a nigeri juntát tekinti felelősnek Bazoumnak, családtagjainak és a kormány őrizetbe vett tagjainak biztonságáért.

Ez már a sokadik katonai puccs az ország függetlenségének rövid történetében, az elmúlt években viszont úgy tűnt, van esély a demokratikus berendezkedés stabilizálására annak ellenére is, hogy a régió iszlamista terrorcsoportok célpontjává vált – legyen szó az Iszlám Államról vagy az al-Kaidáról.

Éppen az iszlamistákkal szembeni félelemre hivatkozva vette át puccsal a hatalmat a hadsereg két szomszédos országban, Maliban és Burkina Fasóban, írja a Foreign Policy. Tchiani is arról beszélt nem sokkal a nigeri puccs után, hogy Bazoumot azért kellett eltávolítani a hatalomból, mert „folyamatosan romlott az ország biztonsági helyzete” az iszlamista csoportok támadásai miatt, ráadásul a korrupció is burjánzik, a rossz gazdasági helyzetről nem is beszélve, írja a Spectator.

Oroszpárti vagyok, és nem szeretem Franciaországot

Nigerhez hasonlóan Mali és Burkina Faso is francia gyarmat volt a 20. század közepéig, a felszabadulás után pedig továbbra is maradtak francia katonák mindkét országban. A katonai hatalomátvétel után viszont Mali hadserege az orosz Wagner-csoporttal alakított ki szorosabb kapcsolatot – és a segítségükkel űzték el az országban állomásozó franciákat. Később a Burkina Fasó-i katonaság is közeledni kezdett az oroszokhoz, és francia katonák százait utasították ki az országból.

Ehhez képest Niger elnöke, Mohamed Bazoum többször is betiltott franciaellenes tüntetéseket, amelyek egyre gyakrabban fordultak elő 2022 közepétől kezdve. A tüntetések főszervezője az az M62 mozgalom volt, amelynek vezetőjét, Abdoulaye Seydou-t idén áprilisban börtönbe zárták – de úgy tűnik, a július végi puccs óta a csoport újra aktivizálta magát.

Országszerte részt vettek például a puccspárti tüntetések szervezésében, ahol az AP jelentése szerint több ezren álltak ki a hadsereg hatalomátvétele mellett. Összehasonlításképp: a puccs után rendezett elnökpárti tüntetéseken százas nagyságrendű tömeg jelent csak meg. A puccspárti tüntetők összegyűltek a francia nagykövetségnél is, néhányan még az épületbe is megpróbáltak bejutni, de végül könnygázzal visszaverték őket.

A franciaellenes hangok mellett pedig néhol megjelentek oroszpárti tüntetők is: a BBC az ország közepén fekvő Zinderben interjúzott egy vállalkozóval, aki az orosz zászló trikolórjából varratott magának egy fehér-kék-vörös ruhát. Az üzletember szerint Zinderben is ezrek vettek részt a puccsot üdvözlő tüntetéseken, azonban szerinte nem kellett senkit oda szervezni, mindenki magától érkezett:

„Oroszpárti vagyok, és nem szeretem Franciaországot. Gyerekkorom óta ellenzem a franciákat: kifosztották a hazám összes erőforrását, mint az uránt, a kőolajat és az aranyat. A legszegényebb nigeriek a franciák miatt nem tudnak naponta háromszor enni.”

Az oroszpárti hangok és az orosz zászlók megjelenése fokozta a találgatásokat arról, lehetett-e Moszkvának aktív szerepe a nigeri eseményekben. Az M62-vel kapcsolatban is felmerült a gyanú, hogy az oroszokhoz kötődik, erre viszont a BBC szerint nincs bizonyíték. A Foreign Policy is arról ír egy vezető amerikai hírszerzőre hivatkozva, hogy Washington szerint nincs nyoma a puccsban külső beavatkozásnak, ami rímel Blinken nyilatkozatára is.

Ennek ellenére Mihajlo Podoljak ukrán elnöki főtanácsadó azt mondta, hogy az oroszok keze benne lehet a nigeri puccsban, szerinte ugyanis erre utal az, hogy a puccs után egy nigeri tábornok a Wagnerrel együttműködő Maliba utazott. Az AP hírügynökség egy elemzőre, Wassim Nasrre hivatkozva arról írt, hogy a juntához tartozó tábornok, Salifou Mody a Wagner-csoport képviselőjével is találkozott Maliban, akitől az orosz zsoldoscsoport beavatkozását kérte. Ezt az információt az elemzőnek megerősítette három mali forrás és egy francia diplomata is.

Az Ukrajnából a június 23-24-i felkelés óta kivont Wagner-csoport Belaruszba költözködik, de 2017 óta egyre több afrikai országban aktív. Miközben katonai és biztonsági támogatást nyújt a helyi vezetőknek – általában katonai juntáknak –, növeli is Oroszország befolyását a kontinensen. Az elmúlt években például egyre több nyersanyag-koncessziót nyertek el a Wagnerhez kötődő cégek Afrikában, miközben a Foreign Policy szerint egyre több diplomáciai támogatást is kap Moszkva afrikai országoktól.

A zsoldoshadsereg Mali mellett elsősorban a Nigerrel szintén szomszédos Líbiában, valamit a közeli Szudánban és a Közép-Afrikai Köztársaságban aktív; az országokat pedig a gyarmati örökség mellett összeköti az ott élők egy részének ebből fakadó Nyugat-ellenessége is. Egyes elemzők szerint a Wagner hamarosan Burkina Fasóban is megjelenhet, amerikai hírszerzői információk szerint pedig Csádban is lázadó csoportokkal működik együtt, hogy megbuktassák az ország vezetését. A csoport vezére, Jevgenyij Prigozsin is kiemelte az elmúlt hetekben, hogy a Wagner újra Afrikára fókuszálna – ennek lehetett a jele az is, hogy a zsoldosvezér részt vehetett a Szentpéterváron rendezett Afrika-konferencián.

A nigeri katonai junta kérését is meghallgatta a Wagner, a zsoldoscsoport azonban egyelőre csak fontolgatja a beavatkozást. „Szükségük van [a Wagnerre], mert ők garantálják azt, hogy hatalomban maradjanak” – mondta erről az AP-nek nyilatkozó elemző, Wassim Nasr. Az amerikaiak viszont óva intik az oroszokat attól, hogy beavatkozzanak a konfliktusba; erre utalhatott Blinken nyilatkozata is arról, hogy szerinte ugyan a Wagnernek nincs köze a puccs kirobbanásához, de profitálni akarnak belőle.

Kérdéses, lesz-e külső beavatkozás

Mindeközben a nigeri hadsereg a fővárosba összpontosította erőit, és a határok mellett lezárta az ország légterét is. Attól tarthatnak, hogy az ECOWAS (Nyugat-Afrikai Országok Gazdasági Közössége) nevű szervezet által adott ultimátum hétfői lejárta után ellenséges katonai akció kezdődhet az ország határain kívülről. Az 1975-ben alapított, 15 ország által alkotott ECOWAS egy, az Európai Unió mintájára felépülő gazdasági együttműködés, ami azonban az elmúlt évtizedekben több alkalommal is beavatkozott katonailag a tagországai életébe – ha ez nagyobb fenyegetést jelentett a közösség egészére.

Elsőként Libériába vonultak be az ECOWAS békefenntartó csapatai 1990-ben, miután az előző évben indult polgárháború veszélyeztette az egész nyugat-afrikai régió biztonságát. Az ezt követő években beavatkoztak már Sierra Leonéban, Bissau-Guineában, Elefántcsontparton, Gambiában és Maliban is. Bár egyes esetekben a békefenntartó missziók sikerrel jártak, a fegyverszüneti megállapodások nem minden esetben tartottak sokáig, mondta a Foreign Policynek Rama Yade, az Atlantic Council Afrika-központjának vezető igazgatója.

Elemzők szerint az ECOWAS új elnöke, Bola Tinubu nigériai elnök kész lenne beavatkozni most Nigerben is, rajta kívül pedig Szenegál is hajlandó lenne csapatokkal bevonulni a katonai puccs megdöntésére. Az ECOWAS-nak viszont szintén tagja Mali és Burkina Faso, akik viszont kijelentették, hogy bármilyen nigeri beavatkozást „hadüzenetnek” minősítenének a saját országaikkal szemben is. Így ha Nigéria és Szenegál beavatkozna Nigerben, az akár az egész régiót háborúba sodorhatja, és rengeteg polgári áldozatot hozhat magával – ezért gondolja azt a Center for Strategic and International Studies elemzője, Cameron Hudson, hogy a nigériai–szenegáli beavatkozás csak egy blöff.

Az Oxford Analytica elemzője, Nathaniel Kinsey Powell szerint viszont ha az ECOWAS és Nigéria nem váltja be a fenyegetését, azzal nagy sebet ejthet a hitelességén. Igaz, ha bevonulnak, akkor sem lenne könnyű dolguk: „Ha bejönne a számukra elképzelhető legjobb forgatókönyv – amennyiben beavatkoznak, és amennyiben belépnek az országba –, akkor is egy szinte megoldhatatlan politikai problémával fognak szembesülni: egy olyan elnököt próbálnak támogatni, akinek nem lesz belföldi legitimitása, és kénytelen lesz tisztogatni a saját biztonsági erőin belül.”

Még az orosz diplomácia is a puccs ellen szólalt fel

Mindenesetre a hírek szerint a nigériai hadsereg csapatai már a nigeri határ közelében tartózkodnak. Eközben a nyugati országok folyamatosan menekítik ki állampolgáraikat Nigerből: Franciaország az elmúlt napokban például több mint 550 embert vitt haza az országból. Evakuáltak olasz segítséggel egy magyar állampolgárt is, igaz, a férfi hazatérése után úgy nyilatkozott, hogy nem nevezné kimenekítésnek azt, ahogy elhagyta az országot. Ő sem a fővárosban, sem az attól 740 kilométerre fekvő Agadezben nem érzékelt erőszakot, sőt, elképzelhetőnek tartja, hogy a nagyjából 20-25 milliós lakosság egy része nem is értesült az országban zajló fejleményekről a magas írástudatlanság miatt.

A nemzetközi közösség a nyugat-afrikai szervezeten felül is folyamatosan hangsúlyozza, hogy kiáll a megpuccsolt elnök mellett: az Egyesült Államok, Franciaország és az Egyesült Királyság is felszólította a juntát, hogy adják vissza a hatalmat Nigerben a civileknek. Sőt, Szergej Lavrov orosz külügyminiszter is úgy nyilatkozott, hogy a puccs „alkotmányellenes lépés” volt.

Magyarország szintén kiállt a megpuccsolt elnök és a nigeri kormány mellett – ami azért különösen érdekes, mivel a nigeri védelmi miniszter, Alkassoum Indattou egy hónappal a puccs előtt, június végén még Budapestre is ellátogatott. A találkozón Indattou egy kétoldalú védelmi megállapodásról szóló szándéknyilatkozatot is aláírt Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszterrel, aki arról beszélt, a jövő évi soros uniós elnökség keretében „kiemelt figyelmet” fordítanak majd a Száhel-övezet biztonságára. A kormány elsősorban migrációs okokkal indokolja a nyilatkozatokat, „ha az afrikai Száhel-övezetben átszakad a migrációs gát, az végzetes lehet Európára”, mondta csütörtökön egy miniszteri biztos.

Szavakban tehát a világ nagy része és még az orosz diplomácia is a megpuccsolt polgári kormány oldalán áll. A BBC-nek nyilatkozó oroszpárti vállalkozó viszont reménykedik abban, hogy a puccs után Oroszország meg fogja segíteni őket mind a biztonság, mind az élelmiszer-ellátás terén. „Az oroszok hozhatnának technológiát a mezőgazdaságunk fejlesztésére” – mondta a fehér-kék-piros trikolórban nyilatkozó üzletember. Egy zinderi földműves szerint viszont a puccs senkinek nem hoz semmi újat vagy hasznosat:

„Nem támogatom, hogy oroszok jöjjenek ebbe az országba, mert azok is európaiak, és nem fognak nekünk segíteni. Szeretem a hazámat, és azt szeretném, hogy békében éljünk”

– mondta Moutaka a BBC-nek.