- A gazdasági válság, a földrengés félrekezelése és az ellenzéki összefogás ellenére nyert Recep Tayyip Erdoğan a török elnökválasztáson, amivel gyakorlatilag szabad kezet kapott a következő öt évre.
- Az utóbbi években egyre távolodott a Nyugattól és egyre közeledett Vlagyimir Putyinhoz: kérdés, hogy a következő években merre irányítja Törökországot.
- A török állam brutálisan túlköltekezett, ami miatt vagy pénzt kell szerezni, vagy megszorítások jönnek. Valamit kell kezdeni az országban lévő több mint hárommillió menekülttel is.
- A legnagyobb kérdés viszont az, hogy Erdoğan lebontja-e a török demokrácia maradékát, és leszámol-e az ellenzékének eddig még viszonylag békében hagyott részével is.
A szavazatok 52 százalékával 48 ellenében újabb öt évre Törökország elnökének választották Recep Tayyip Erdoğant vasárnap. A különböző felállásokban 2003 óta hatalmon lévő Erdoğan az elmúlt évek gazdasági válsága és a februári földrengés ellenére szerzett elnöki mandátumot, a mögötte álló pártszövetség pedig parlamenti többséget.
Ez egy széles körű felhatalmazás az elmúlt években a török társadalmat nagyon erősen polarizáló és az országot egyre inkább autoriter, diktatórikus eszközökkel vezető Erdoğannak. Kérdés, pontosan mit is akar és mit tud megvalósítani abban az időszakban, ami valószínűleg utolsó elnöki mandátuma lesz.
1. Mi is történt a választásokon?
A török választások május 14-i első fordulójában nagyon magas, több mint 87 százalékos részvétel mellett Erdoğan majdnem a szavazatok felét szerezte meg, míg ellenzéki kihívójára, Kemal Kılıçdaroğlura öt százalékkal voksoltak kevesebben. A második fordulóban a részvétel valamivel alacsonyabb, 84 százalékos volt, aminél elég hasonló arányban, most már harmadik jelölt nélkül 52,18-47,82 százalékra győzött Erdoğan. A választás esti helyszíni riportunkat Ankarából itt olvashatják.
A számok azt mutatják, hogy a második fordulóban Erdoğan körülbelül 700 ezer, Kılıçdaroğlu pedig egymillió új szavazót szerzett, a harmadik jelölt szavazóinak egy része így valószínűleg nem voksolt senkire. Az első forduló után a baloldali ellenzéki Kılıçdaroğlu nacionalista retorikát kezdett nyomni, ami miatt kérdés volt, hogy mennyi török szavazót tud szerezni és mennyi kurd szavazót veszít el, az eredmények viszont azt mutatják, hogy nem nagyon változtak a preferenciák.
2. Mit tehet meg Erdoğan?
A 2017-es alkotmánymódosítás eredményeképpen Törökországban az Egyesült Államokhoz hasonlóan elnöki rendszer van, azaz az elnök egy személyben államfő és kormányfő. Elnökként Erdoğannak tehát elég széles jogköre van, leválthatja a kormány tagjait és az alelnököket is.
A most érvényes szabályok szerint azonban ugyanazt az embert csak kétszer lehet elnökké választani, Erdoğannak tehát a következő lenne az utolsó ciklusa. Ez alól csak az jelent kivételt, ha az elnököt a parlament távolítja el a hatalomból, ekkor ugyanis a megszakított ciklus nem számít bele a kettőbe. Erdoğan viszont évek óta egészségügyi problémákkal küzd, és maga is utalt már rá, hogy ez lehet az utolsó ciklusa, valószínűleg tehát az utolsó öt éve következik.
3. Mit fog kezdeni Törökországgal ebben az öt évben?
Erdoğan kormányzása első éveiben nyugatos irányba, az Európai Unió felé vezette Törökországot. Az elmúlt évtizedben és különösen a 2016-os puccskísérlet után pedig a rendszer fokozatosan indult el egy autokrácia irányába, ahol durva leszámolások kezdődtek a kurdok, a hadsereg vezetése és a korábban Erdoğan szövetségeseinek számító gülenisták ellen.
Erdoğan ezzel együtt fokozatosan közeledett Putyinhoz, mára Orbánhoz hasonlóan Kelet és Nyugat között valahová középre pozícionálja magát. Iszlamista politikusként ezen kívül a muszlim világ egyik szimbolikus vezetőjévé vált és ebben a szerepében is szeret konfrontálódni a Nyugattal.
Kérdés, hogy valószínűleg utolsó ciklusát mire akarja fordítani. Az egyik lehetőség, hogy rendszere bebetonozásához folytatja az ország iszlamizációját és a nacionalista–konzervatív szavazókat hergelve tovább távolodik a szerinte liberális és arrogáns Nyugattól. A Guardian egy elemzése szerint viszont az is elképzelhető, hogy a célja most már nem a szavazótábora szélesítése lesz, hanem nyitottabbá válik ismét egy szorosabb együttműködésre országa korábbi nyugati szövetségeseivel.
4. A NATO-ban van, de kifelé kacsintgat
Törökország majdnem az alapítástól fogva, 1952 óta a NATO tagja, a hidegháborúban az Egyesült Államok szövetségese volt, és ez a viszony a 2010-es évekig aktív maradt. A 2016-os török puccskísérlet után azonban az Egyesült Államok Erdoğan retorikájában inkább ellenséggé változott, ahogy a szíriai polgárháborúban is két egymással szemben álló oldalt támogatott Törökország és az USA.
Erdoğan elsősorban a muszlim világban tapasztalható, a Nyugattal kapcsolatos frusztrációra játszik rá, így például a Hagia Szophia mecsetté való (vissza)alakítását is a globális „gyámság” alóli felszabadulásként állította be.
A Nyugattal szembeni leglátványosabb ellentét ma Svédország NATO-csatlakozásának több mint egy éve tartó blokkolása.
Erdoğan szerint a svédországi kurd diaszpóra pénzzel támogatja az általa terrorszervezetnek tartott Kurdisztáni Munkapártot, a svéd csatlakozásért cserébe pedig 140, szerinte terrorista kurd kiadatását kéri a svéd kormánytól. A probléma csak az, hogy a svéd kormány ha akarná se tudná kiadni a kurdokat, erről ugyanis csak bíróságok dönthetnek, akiknek a kormány nem ad utasításokat.
A valóságban Törökország valószínűleg azért blokkolja a svédek NATO-csatlakozását, mert az Egyesült Államok évek óta nem hajlandó leszállítani a törököknek az általuk vásárolt F-16-os vadászbombázókat, részben azért, mert a törökök ezzel párhuzamosan orosz fegyvereket is vásárolnak. Joe Biden amerikai elnök egy ideje már feloldaná a visszatartást, erre azonban a republikánusoknak is rá kell bólintaniuk.
Összességében tehát sok tényezőn múlik, hogy Erdoğan a következő öt évben melyik irányba löki Törökországot hintapolitikájában, az azonban valószínű, hogy továbbra is egyensúlyozni akar majd a Nyugat és Kelet között. Ez ugyanis eddig is elég jól ment neki: ő szervezte például le az oroszok és az ukránok között a gabonaexport-megállapodást, és valószínűleg a jövőben is hasonló közvetítő szerepben látja magát. Nem véletlen, hogy a választás estéjén az elsők között gratulált neki Vlagyimir Putyin orosz és a török drónokra is számító Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is.
5. Elköltötték a világ összes pénzét
Törökország gazdasága Erdoğan első 15 évében robbanásszerűen nőtt, ami az infrastruktúra-fejlesztéssel és a béremelésekkel valódi jólétet hozott rengeteg töröknek. Legkésőbb 2018 óta azonban a gazdaság sem teljesít olyan jól, a török líra brutálisan sokat veszített az értékéből és tavaly év végére 80 százalék fölé kúszott az éves alapon számított infláció. (Ez mostanra hivatalosan 40 százalék körülre csökkent, bár vannak számítások, amik szerint igazából még mindig jóval magasabb.)
A hatalmas inflációra Erdoğan kormánya minimálbér-emeléssel, közalkalmazotti béremeléssel és nyugdíjemeléssel válaszolt, ami miatt a választások előtt rettenetesen túlköltekeztek. Hasonlóan kiköltekezett a Török Nemzeti Bank, amely a líra árfolyamának védelmében égetett el dollármilliárdokat 2018 óta.
Egy török elemző az elnökválasztás második fordulója előtt arról is beszélt nekünk, hogy a török állam egyre nagyobb összegű hitelt vett fel Katartól és Kínától, amelyek rövid távon a lyukak betömködésére vagy felesleges presztízsberuházásokra mentek el. A hitelfelvétel egyre költségesebb lesz, hiszen az ország hitelbesorolása a pénzügyi egyensúlytalanság miatt romlik.
Most, a választások után ennek a gazdaságpolitikának meglesz a böjtje, a következő időszakban Erdoğannak valahonnan rengeteg pénzt kell majd elővarázsolnia, különben jöhetnek a megszorítások.
6. A földrengés utáni újjáépítés sem lesz könnyű
Erdoğan annak ellenére elsöprő győzelmet aratott a földrengés által sújtott tartományok többségében, hogy kritikusok szerint nagyon rosszul szervezték meg az állami mentést. Erdoğan azt ígérte, hogy egy éven belül újjáépíti a lerombolt régiókat, ami az infrastruktúra mellett több mint 600 ezer lakást jelent.
A világbank számításai szerint a földrengés 34 milliárd dollár kárt okozott Törökországnak, az újjáépítés pedig ennek a kétszeresébe kerül. Ez az ország 2021-es gazdasági teljesítményének 8 százaléka, kérdés, ezt az összeget honnan fogják előteremteni.
Szintén kérdés, hogy az újjáépítésnél mennyire fognak tudni figyelni a földrengésbiztonságra: bár logikusan hangzik, hogy egy ekkora katasztrófa után csak földrengésbiztos házakat lenne értelme építeni, nagyon nehéz elképzelni, hogy ilyeneket egy év alatt fel lehet ilyen számban húzni. Főleg, hogy Törökországban ezeket a szabályokat korábban sem vették túl komolyan.
7. Valamit kell kezdeni a menekültekkel
Törökországban több mint hárommillió, főleg Szíriából érkezett menekült él, az ő helyzetük a kampányban is fontos téma volt. Az ellenzéki Kılıçdaroğlu hazaküldte volna őket, amivel sok török nacionalista egyetért, és a gazdasági válsággal együtt Erdoğan is nyomás alatt van, hogy valamit kezdjen velük.
A török hadsereg évek óta egy ütközőzóna kiépítését akarja elérni Szíria északi részén, Erdoğan terve pedig az, hogy ebbe a megszállt övezetbe telepíti vissza a szíreket. A választás utáni győzelmi beszédében azt mondta, hogy 600 ezren már visszatértek az országba és további egymillióan követik majd őket, de nagy kérdés, hogy ennek mi a realitása.
8. Mi marad a török demokráciából?
A következő időszak első számú kérdése, hogy Erdoğan a nagy felhatalmazást arra használja-e fel, hogy leszámoljon évtizedes ellenfeleivel. Az elmúlt években jellemzően kurd politikusokat, katonatiszteket és gülenistákat zártak börtönbe, de a nekünk nemrég nyilatkozó Edgar Şar politikai elemző szerint elképzelhető, hogy mostantól a baloldali vagy nacionalista ellenzékiek is rács mögé kerülhetnek.
A Human Rights Watch nevű nemzetközi jogvédő szervezetnek dolgozó és az AP-nek nyilatkozó Emma Sinclair-Webb szerint Erdoğan győzelmi beszéde „ízelítő volt abból, ami még jön”. Az elnök a beszédében a 2016 óta börtönben ülő Selhattin Demirtaş kurd politikust támadta, és azt mondta, hogy nem szabadulhat, miközben a tömeg a halálbüntetést követelő jelszavakat skandált.
A választás előtt, Törökország alapításának 100 éves évfordulójára Erdoğan Törökország száz éve néven programot hirdetett meg a következő száz évre. Ebben egy új alkotmányt javasolt, amelynek elfogadásával a teljes politikai rendszert átalakíthatják. Elképzelhető tehát, hogy ezzel az átalakítással eltörli az elnöki ciklusok számára vonatkozó limitet és tovább szűkíti az ellenzék lehetőségeit és jogait, amivel Törökország választási autokráciából nyílt autokráciává válik.
A Telex tudósítói a május 14-i török választások idején Isztambulból és Ankarából is a helyszínről jelentkeztek. Az elnökválasztás május 28-i, vasárnapi második fordulójáról is a helyszínről tudósítottak a hétvégén munkatársaink. Szavazóköri helyszíni riportunkat itt, a választás estéjéről írt helyszíni riportunkat pedig itt olvashatják el. A török választásokról szóló összes cikkünk itt böngészhető.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!