A Brezsnyev-doktrína Moldova Köztársaságban

• Oroszország puccsot készít elő a jelenlegi európai elkötelezettségű moldovai politikai vezetés ellen. Oroszország számára kapóra jönne egy moldovai bábkormány, amely lehetővé tenné, hogy az orosz csapatok Románia és Ukrajna közé ékelődjenek és onnan nyissanak egy újabb frontot Ukrajna ellen, ugyanakkor pedig rátegyék a kezüket a Cobasna helységben lévő fegyver- és lőszerraktárra. A katonai szempontok mellett Moszkvát az is irritálja, hogy Maia Sandu elnöksége alatt Moldova egyértelműen szembefordult Moszkvával és kérte csatlakozását az Európai Unióhoz. Egy hasonló politikai fordulatot Vlagyimir Putyin, orosz elnök 2008-ban katonai eszközökkel torolt meg Grúziában.
• Azzal, hogy Moldova feladta az eddigi hintapolitikáját a Nyugat és Oroszország között, nyomás alá helyezte nemcsak Romániát, amelyik politikai és érzelmi szempontokból is érdekelt Chişinău jelenlegi politikai vonalvezetésének megtartásában, de Brüsszelt is, amelyik tudatában van annak, hogy ha nem akarja elveszíteni a geopolitikai szempontból értékes Moldovát, akkor anyagi áldozatokat kell hoznia, hogy kiváltsa az ország gazdasági függőségét az Orosz Föderációtól.

Az orosz puccskísérlet

Moldova Köztársaság elnöke, Maia Sandu egy hónappal ezelőtt arra figyelmeztetett, hogy Oroszország államcsínyt készül elkövetni Moldovában. A bejelentés előzménye, hogy február 9-én az ukrán hírszerző szolgálat azt közölte, hogy sikerült megszerezniük az orosz hatóságok titkos tervét, amely arra vonatkozik, hogy Chişinăuban megbuktatják a nyugatbarát kormányzatot. A hírt igazolta, hogy február 19-én több ezer ember tüntetett Moldova Köztársaság fővárosában Maia Sandu elnök és a Dorin Recean vezette kormány ellen. (Friss fejlemény, hogy Moldovát destabilizáló orosz tervet tárt fel egy nemzetközi oknyomozó együttműködés.)

A tüntetések az elmúlt hét végén ismét kirobbantak. Ezek hátterében az oroszbarátként ismert milliomos üzletember, Ilan Şor pártja a Mozgalom a népért (Mişcare pentru popor – MPM) áll. Ilan Şort egyébként csalás miatt 2017-ben hét év börtönbüntetésre ítélték, de sikerült Oroszországba szöknie és most onnan irányítja a pártját.

Múlt vasárnap a moldovai rendőrség sajtótájékoztatón közölte, hogy meghiúsított egy orosz tervet az ország destabilizálására. Viorel Chernăţeanu, a rendőrség főfelügyelőségének vezetője szerint orosz ügynökök látogattak el Moszkva chişinăui agitátorainak lakásaiba. A hatóságok úgy tudják: akár tízezer dollárt is fizethettek ezeknek az embereknek azért, hogy minél több tiltakozót mozgósítsanak a tüntetésekre.

A chişinăui rendőrfőnök bejelentette, hogy a tömeges zavargások ügyében 25 személyt, köztük egy orosz állampolgárt vittek a rendőr-felügyelőségre. Közülük hetet őrizetbe vettek. A különleges akcióra március 11-én, szombat este került sor. Chernăţeanu szerint a vasárnapi tüntetést az Orosz Föderációból érkező szakszolgálatok irányították. Az információkhoz egy rendőrségi alkalmazott jutott hozzá, aki beépült a csoportba, és kapcsolatba került az Orosz Föderáció embereivel. A moldovai televízió pedig arról tudósított, hogy a határrendészetnek sikerült lefülelnie a Wagner-csoport egyik tagját, aki szabályos orosz okmányokkal akart belépni az országba, de őt visszatoloncolták Oroszországba, tekintettel arra, hogy a Jevgenyij Prigozsin vezette zsoldos magánhadsereget terrorista szervezetként kezelik Moldovában.

A Politico múlt pénteken közölte Ana Revenco moldovai belügyminiszter nyilatkozatát, aki „rendkívül ingatagnak” minősítette hazája belpolitikai helyzetét és attól tart, hogy Oroszország puccsot szít az EU-párti moldovai kormány megbuktatására.

„Azt látjuk, hogy moszkvai, érdekcsoportok és szökevény oligarchák minden erejüket és erőforrásukat latba vetik, hogy növeljék a Moldovai Köztársaságban a destabilizáció szintjét [és] megváltoztassák a demokratikus irányvonalat Chișinăuban”

– mondta Revenco az Ylva Johansson belügyi biztossal közös brüsszeli sajtótájékoztatóján. Arra a kérdésre, hogy Moldova lehet-e a következő Ukrajna, Revenco azt mondta, hogy Oroszország célkeresztjében az európai demokrácia és a béke áll, utalva arra, hogy elképzelhetőnek tartja a hazája – mint demokratikus és békés európai ország – elleni orosz agressziót, ezért Moldova Köztársaság támogatására kérte fel az Európai Uniót.

„Vlagyimir Putyin orosz elnök, aki tavaly februárban elrendelte az Ukrajna elleni inváziót, nem fog megállni” – figyelmeztetett Johansson biztos a pénteki sajtótájékoztatóján. „Nem szabad naivnak lennünk: Putyin az Európai Uniót és Moldovát is szeretné tönkretenni, destabilizálni, megosztani” – mondta, hozzátéve, hogy „ezért olyan fontos az együttműködésünk a biztonság területén. Nem hagyjuk, hogy Putyin győzzön”.

Ugyancsak vasárnapi hír, hogy az Egyesült Államok arra figyelmeztetett, miszerint az orosz hírszerzéssel kapcsolatban álló személyek szervezik és tervezik, hogy a moldovai kormányellenes tüntetések révén egy „mesterséges felkelést” robbantsanak ki, amelynek végső célja valószínűleg az, hogy Moszkva iránt barátibb kormányt állítsanak fel Chișinăuban. A nyilatkozatot március 10-én tette John Kirby, a Nemzetbiztonsági Tanács stratégiai kommunikációs koordinátora, és két nappal az MPM által Chişinăuban tervezett újabb tüntetése előtt hangzott el.

Kirby írásos nyilatkozata, amelyet az Egyesült Államok chișinăui nagykövetsége adott ki, azt is tartalmazza, hogy az Egyesült Államok arra számít, hogy egy másik orosz csoport kiképzést biztosít a chișinăui mesterséges tüntetésekhez. Nem elképzelhetetlen, hogy e félmondatával a Wagner-csoportra utalhatott az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács stratégiai kommunikációs koordinátora.

A nyilatkozat azonban azt is tartalmazza, hogy Maia Sandu elnökhöz hasonlóan Washington nem lát közvetlen katonai fenyegetést az Egyesült Államok által erős partnereként jellemzett Moldovára.

Miért kell Oroszországnak Moldova?

A rövid válasz az, hogy az Ukrajnában mindinkább megfeneklő orosz invázió közepette a Kreml számára Chişinău katonai és politikai szempontból is felértékelődött.

Katonai megfontolásból Putyin számára a legérdekesebb Moldovának a Dnyeszteren túli, többségében oroszok lakta területe, amelyik 1990-ben kikiáltotta a senki által el nem ismert Dnyeszter Moldova Köztársaságot. Ennek területén állomásozott a volt orosz 14-ik hadsereg és itt található Cobasna, ahol az oroszok becslések szerint húszezer tonna fegyvert és lőszert tárolnak. Katonai szakértők szerint húsz év után a lőszerek használhatósága kétségessé válik, Cobasnán pedig már 1990 óta tárolják az azóta érintetlen muníciót. Ettől függetlenül azonban a jelentős arzenál birtokában Oroszország nyugatról indíthatna támadást Ukrajna ellen, megosztva ezzel a védekezők erejét, akiknek keleten Bahmutot, dél-nyugaton pedig Ogyesszát kellene védeniük (az ukrán város alig 50 km-re van a moldovai határtól. Megjegyzendő, hogy a napokban orosz harci gépek a tenger felől bombázták Ogyesszát, ha a szárazföldön is támadást indíthatnának, a várost sokkal nehezebben lehetne védeni.

Bár John Kirby hivatkozott nyilatkozatában azt mondta, hogy nem tart Oroszország katonai inváziójától Moldovában, a CNN arra hívta fel a figyelmet, hogy Oroszországnak a Moldovával kapcsolatos lépései feltűnő hasonlóságot mutatnak a Krím 2014-es annektálása és Ukrajna tavalyi teljes körű inváziója előtt tett lépéseivel.

Február 21-én Putyin visszavont egy 2012-es külpolitikai rendeletet, amely részben elismerte Moldova függetlenségét – közölte az amerikai tévétársaság a Reutersre hivatkozva. Rá két napra az orosz védelmi minisztérium azzal vádolta Ukrajnát, hogy a közeljövőben fegyveres provokációra készül Moldova oroszbarát szeparatista régiója, a Dnyeszteren túli terület ellen – jelentette az orosz állami hírügynökség, a TASZSZ. Konkrétan arról volt szó, hogy az ukránok állítólag felrobbantanák a cobasnai lőszer- és fegyverraktárat, hogy azt az oroszok már ne használhassák. Egy évvel korábban Moszkva többek között azzal indokolta az ukrajnai „különleges katonai műveleteket”, hogy Kijev Donbász katonai elfoglalására készült, ezért az orosz beavatkozásnak önvédelmi jellege lett volna. A minisztérium a vádak alátámasztására semmilyen bizonyítékkal vagy további részletekkel nem tudott szolgálni. Moldova ugyanakkor cáfolta, hogy információi lennének egy esetleges ukrán agresszióról.

Iulian Groza, Moldova volt külügyminiszter-helyettese, aki jelenleg a chişinăui székhelyű Európai Politikák és Reformok Intézetének igazgatója a CNN-nek azt nyilatkozta, hogy: „a bennünket érő fenyegetések világossá teszik, hogy milyen erős Oroszországnak a háború eszkalációjára való törekvése”.

Politikai értelemben Oroszország számára befolyásának elvesztése Moldovában azt jelenti, hogy az Európai Unió még közelebb kerül a határaihoz. A grúziai precedens arra példa, hogy Putyin a Brezsnyev-doktrínát alkalmazza a volt Szovjetunió tagköztársaságaiban.

Mint ismeretes Leonyid Iljics Brezsnyev volt szovjet pártfőtitkár 1968 júniusában közölte Alexander Dubček csehszlovák és Kádár János magyar pártfőtitkárral arra vonatkozó tézisét, miszerint a szocializmus eredményeit akár katonai erővel is meg kell védeni. Ennek jegyében az év augusztusában elrendelte a Varsói Szerződés öt tagállamának katonai beavatkozását Csehszlovákiában és 1981-ben Lengyelország szovjet megszállását. Természetesen mindkét esetben „behívták” a szovjet csapatokat a szocializmus ügye iránt elkötelezett csehszlovák, illetve lengyel elvtársak. Moszkva számára Moldovában úgy tűnik, csak az a gond, hogy egyelőre nincs aki behívja az orosz „békefenntartókat”.

Moldova: a pávatánc vége

A Szovjetunió összeomlása után egy pillanatig úgy látszott, hogy elérhető közelségbe került Románia és Moldova, a „két román ország” egyesülése. Ott volt a német újraegyesítés lelkesítő példája, Oroszország a padlón volt, ám a kísérlet mégsem sikerült, mégpedig azért, mert a Dnyeszteren túli területen állomásozó orosz 14-ik hadsereg gyorsan közbeavatkozott. Létrejött egy jogilag nem létező entitás, a Dnyeszter Moldova Köztársaság, amely azonban de facto ellenőrzi az 1300 km²-es és mintegy 500 ezer lakosú régiónak legalább egy részét.

Időközben az unionista hevület Moldovában és Romániában is alábbhagyott. A moldovaiak még élénken emlékeztek arra, hogy amikor hazájuk 1941-ben román fennhatóság alá került, a Bukarestből nyakukra ültetett vezetők kiszipolyozták az országot, de semmit nem tettek az ott lakók érdekében. Másfelől Moldova gazdaságilag ki van szolgáltatva Oroszországnak, a kapcsolatok megszakadása szociális tragédiával járna, amelyet Bukarest nem tudna orvosolni. Romániában pedig egyre többen vetették fel, hogy Moldova annektálása több hátránnyal járna, mint előnnyel.

Az amúgy sem szárnyaló román gazdaságra nagy terhet róna Európa egyik legszegényebb országának eltartása, a „Prúton túli testvérekkel” együtt importálnák az orosz hírszerzés ügynökeit, akik vastagon beépültek a moldovai közigazgatásba, médiába és politikába, ráadásul pedig az egységes nemzetállamként meghatározott Románia megkapná a gagauz és a Dnyeszteren túli autonómiákat és szembe kellene néznie a magyarok hasonló igényeivel.

Így aztán az unionista politikának a Prút mindkét oldalán leáldozott és Moldovában olyan vezetők kerültek hatalomra (Mircea Snegur, Petru Lucinski, Nicolae Timofti), akik egyszerre akartak jó kapcsolatokat ápolni Oroszországgal és a Nyugattal is. Moldova deklarálta semlegességét és megpróbált egyensúlyozni Kelet és Nyugat között.

Ennek a politikának vetett véget Maia Sandu megválasztása, aki egyértelműen nyugati orientációt vállalt fel, amit nagymértékben erősített Oroszország Ukrajna elleni inváziója. Moldova kérte felvételét az EU-ba és meg is kapta a tagjelölti státust, ugyanakkor bűnvádi eljárás indult az oroszbarátságáról ismert Igor Dodon, volt köztársasági elnök ellen, és betiltottak egy sor tévétársaságot és újságot, amelyek a Kreml propagandáját visszhangozták. Ráadásul februárban lemondatták Natalia Gavriliţă miniszterelnököt, aki Maia Sandunál sokkal megértőbben viszonyult Moszkvához.

Nyilvánvalóvá vált, hogy az orosz kapcsolatok Maia Sandu elnöksége alatt már nem állíthatók helyre és ezzel a moldovai elnök nyomás alá helyezte elsősorban Bukarestet, másodsorban Brüsszelt: ha nem segítetek nekünk, Oroszország ráteszi a kezét Moldovára. Románia ma a szomszédos ország villamosenergia szükségletének a 74 százalékát fedezi, de ez az érték a 90 százalékot is elérte akkor, amikor az orosz rakétatámadások miatt az ukrajnai energetikai rendszer összeomlott. Ennél azonban rövidesen többre lesz szükség. Viktor Parlicov moldovai energiaügyi miniszter a TV8 televízióban szerda este elmondta, hogy a Gazprom december óta csak az Oroszország által támogatott moldovai szeparatista Dnyeszteren túli régiónak szállított gázt, anélkül, hogy a chişinăui központi hatóságok bármit is kaptak volna – írta a napokban az Infofinanciar nevű portál. Az energiaügyi miniszter szerint az Ukrajna és az Európai Uniós tag Románia közé szorult Moldovának az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól kapott 300 millió eurós kölcsönnek köszönhetően sikerült biztosítania az európai gázszállítást. A Dnyeszteren túli terület azonban – mint mondta – soha nem fizetett a Gazpromnak a kapott gázért.

Lépéskényszerben a Nyugat

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) engedélyezte, hogy Moldova újabb 94 millió dolláros (436 millió lej) hitelrészletet hívjon le a tavaly kötött hitelprogram keretében – jelentette be Dorin Recean moldovai miniszterelnök kedden a Valutaalap képviselőivel tartott közös sajtótájékoztatón – írta meg a Privátbankár portál. A most jóváhagyott hitelösszeg annak a 800 millió dolláros (3,71 milliárd lej) hitelkeretnek a része, amelyről Chişinău tavaly állapodott meg a szervezettel annak érdekében, hogy mérsékeljék a szomszédos Ukrajnában zajló háború gazdasági hatásait, valamint az emelkedő élelmiszer-, és energiaárak jelentette terheket.

„Szolidárisak vagyunk Moldovával, mivel az országot továbbra is megviselik Oroszország brutális háborújának lökéshullámai. Ma azt javasoljuk, hogy 145 millió euróval növeljük a Moldovának nyújtott makroszintű pénzügyi támogatást. Ez nagyban segíteni fogja az ország gazdaságát és energiabiztonságát” – jelentette be Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke január 25-én, miután találkozott Maia Sanduval. A technikai részletek lezárását követően a 145 millió eurót hozzáadnák ahhoz a 150 millió eurós makroszintű pénzügyi támogatáshoz, amelyet az EU tavaly hagyott jóvá Moldova számára, és amelynek első, 50 millió eurós részletét már folyósították is – írta a Deutsche Welle román nyelvű kiadása.

Az anyagi segítségen túl Moldova politikai támogatásban is részesül. Joe Biden amerikai elnök az orosz invázió egyéves évfordulója alkalmából tett varsói útja alkalmából találkozott Maia Sanduval. Bár nincs jele annak, hogy Biden elfogadta volna Sandu meghívását Chişinăuba, a Fehér Ház megerősítette Moldova „szuverenitásának és területi integritásának” támogatását – írta a találkozóról a CNN.