Bahmutot szorongatják az orosz erők, de beleragadhatnak a tavaszi sártengerbe

Bár az oroszok január végétől növelték a nyomást az ukrán védőkön, akik előtt nehéz hetek állnak, de alig értek el valamit – ráadásul belső ellentétek is feszítik a megszálló erőket. A Wagner-csoport vezetője, Jevgenyij Prigozsin ugyanis még a reguláris erők legmagasabb szintű parancsnokait is hangosan kritizálta, miközben arra játszott, hogy a börtönök foglyaiból is toborzott csapatai látványosan fogják bevenni Bahmut városát. „A toborzott közel negyvenezer orosz fegyencből körülbelül 30-32 ezer meghalt vagy megsebesült. Ez iszonyatosan sok” – mondja Rácz András, a Német Külpolitikai Társaság (DGAP) munkatársa, hozzátéve, hogy egyelőre „ennyi emberélet árán” sem tudták elérni, hogy bevegyék a kelet-ukrajnai várost.

A szakértő szerint azonban az ukránok is azzal számolhatnak, hogy nem fogják tudni tartani pozícióikat Bahmutnál, amit egyre inkább körbefognak az orosz erők. Ez lehet az oka annak is, hogy a napokban leváltották a Donyec-medencében szolgáló összevont ukrán erők parancsnokát, Eduard Moszkalovot. Azonban lehet, hogy Bahmut lesz az orosz előrenyomulás maximuma, ugyanis az enyhe tél után hamarabb érkezhet a földeket sártengerré formáló tavaszi olvadás, a raszputyica – így az orosz seregek könnyen a sárban ragadhatnak. A nyugati támogatás is az ukránok oldalán áll, és az elmúlt időszakban belarusz partizánok is segítették őket. Rácz szerint komoly sikert érhettek el az orosz katonai repülőgép megrongálásával Belaruszban az ellenállók.

Rácz tárgyalási, nyomásgyakorlási eszközként értékeli, hogy Putyin múlt héten bejelentette, felfüggeszti az Új START stratégiai fegyverzetcsökkentő egyezmény betartását, hiszen az egyezményből Moszkva nem lépett ki, ráadásul az Ukrajna ellen tavaly megindított teljes körű invázió óta nem is tartja be az egyik legfontosabb kitételét: „Eszerint bizonyos, az egyezmény hatálya alá eső katonai létesítményeknél helyszíni ellenőrzéseket lehetett tartani – ezt Oroszország nem tette lehetővé. De facto tehát ez nem okoz túl nagy változást.”

A nyomásgyakorlást pedig az is erősítheti, hogy orosz források szerint tűzharc alakult ki csütörtökön az oroszországi Brjanszki régióban. Míg Vlagyimir Putyin „terrorcselekményről”, addig az ukrán elnöki tanácsadó „szándékos provokációról” beszélt, és Rácz szerint is valószínűbb, hogy a csütörtöki események egy hamis zászlós művelet részei lehettek. Erről pontosabbat azonban csak napok múltán lehet mondani. Az Oroszország-szakértő a Telexnek arról is beszélt, mi lehet az oka annak, hogy a fronton túl egyébként markánsan csökkent az orosz támadások száma – és hogy van-e esély arra, hogy Irán mellett Kína is fegyvert adjon az oroszok kezébe.

Öngerjesztő dinamika érvényesült Bahmutnál

Január végén indítottak újabb offenzívát a Donbasz megszerzéséért az orosz erők: egyrészt Luhanszk megye északi részén, Harkiv megye határában, másrészt pedig a Donyeck megyei frontvonalon: Bahmutnál, Avgyijivkánál és Vuhledarnál. Rácz András szerint az intenzív harctevékenység ellenére alig értek el valamit az oroszok fronton, és bár nincs vége az offenzívának, Bahmut bevétele látszik az elérhető maximumnak Moszkva számára. A frontvonalakat itt lehet megnézni az Institute for the Study of War amerikai agytröszt térképein:

„A Donbasz tele van néhány tízezres kisvárosokkal. Bahmut egy ezek közül, nem is a legfontosabb, de az oroszok nyolcadik hónapja ostromolják. Nem veszett még el az ukránok számára, de a kijevi vezetés már elkezdte felkészíteni a közvéleményt arra, hogy fel kell majd adni a várost.

Orosz szempontból pedig Bahmut bevétele ugyan stratégiailag jelentéktelen lenne, de politikailag elég fontos ahhoz, hogy Putyin nagy sikerként adhassa majd el otthon”

– mondja a szakértő. „Az oroszok azért nem értek el más jelentős eredményt, mert mostanra a hadseregük rettenetesen le van gyengülve és ki van vérezve. Iszonyatos veszteségeik vannak emberben és haditechnikában is. A donbaszi fronton, Avgyijivkánál is, Vuhledarnál is azt látjuk, hogy néha bármiféle páncélos fedezet nélkül küldik előre a gyalogságot – aminek borítékolható a végeredménye.”

Rácz hozzátette, hogy a veszteségek miatt egyre alacsonyabb minőségű orosz erők kerülnek ki a frontra, ami miatt amatőr harcászati hibákat követnek el az előrenyomulás közben. „Legendássá vált az a felvétel, amin egy orosz T-80-as harckocsi aknára fut, a mögötte haladó pedig nem megáll, hanem megpróbál elmenni mellette, és szintén aknára fut.”

Rácz a bahmuti ütközetet az első világháború verduni csatájához hasonlította: „Verdun a sok francia határerőd egyike volt, semmi különleges nem volt benne, de ott kulminálódtak akkora erők, hogy aztán az erődért folytatott csata a verduni vérszivattyúként vált ismertté. Ahogy mind az orosz, mind az ukrán fél egyre több erőt vezényelt a térségbe, ez növelte a Bahmutért folytatott ütközet relatív fontosságát, hiszen minél több ellenséges erő van valahol, annál fontosabbá válik az az irány. Itt ez az öngerjesztő dinamika érvényesült.”

A szakértő hozzátette, hogy az ukránok Bahmut védelmével rengeteg orosz erőt foglalnak le, hasonlóan a tavaly tavaszi mariupoli helyzethez: „A kikötővárost azért védték sokáig már a bekerítésnél is, mert azzal, hogy nagy orosz erőket, tízezernél több katonát lekötöttek Mariupolnál, időt tudtak nyerni más frontszakaszok számára. Mariupol viszont tényleg stratégiai jelentőségű volt, ellentétben Bahmuttal. De itt is óriási orosz erőket kötnek le, és ezalatt a többi frontszakaszon csökken a nyomás. Illetve ahogy megy előre az idő, úgy válik egyre közelebbivé az, hogy beérkeznek a nyugati fegyverszállítmányok.”

Az idő eddig az ukránoknak dolgozott

A fegyverek szállítása egyébként folyamatos Ukrajnába, mondja Rácz: „Egyre több és egyre komplexebb fegyverrendszer megy, ezek közül a harckocsiszállítások a legfontosabbak. Itt folyamatosan változnak a számok, hogy pontosan hány harckocsit, azoknak milyen alváltozatait lehet küldeni, és milyen ütemezéssel – rengeteg logisztikai és technikai kérdés van emögött. De ilyen értelemben a nyugati támogatás töretlennek látszik.” Hozzátette, hogy bár Ukrajna egyre többet beszél arról, hogy vadászrepülőgépeket is szeretne kapni, ezek átadása logisztikailag sokkal komplexebb lenne, miközben a tankok küldése sem egyszerű feladat.

„Nem nagyon számítok arra, hogy Ukrajna rövid távon belül nyugati vadászgépeket kaphatna. Repülőterek sincsenek, ahonnan ezeket a nyugati gépeket üzemeltetni lehetne.”

Az eszközökön túl hírszerzésben is támogatják a nyugat-európai országok Ukrajnát, sőt, több ezer katonának nyújtanak kiképzést is – ők várhatóan március végétől térnek vissza hazájukba. Rácz András szerint a katonák visszaérkezése és a nyugati fegyverrendszerek leszállítása után elképzelhető, hogy tavasszal Kijev újabb ellentámadást indít a megszállt területek visszaszerzéséért, de több tényezőtől is függ, hogy ez mikor indulhat meg. „Nem tudjuk még, hogy beérkeznek-e addigra a harckocsik és a modern gyalogsági harcjárművek nagyobb számban; hogyan állnak akkor éppen az orosz csapatok; vagy hogy milyen lesz az időjárás.”

Fontos faktor az utóbbi a háborúban, ugyanis az idő eddig az ukrán védők oldalán állt: „Időjárási szempontból ez a tél minden korábbi mintázatban kilóg: legfeljebb két hétig tartott a kemény, klasszikus, rettenetes kelet-európai hideg – miközben két hónapon át ki szokott tartani. Most, február végén, amikor még csikorgó fagynak kellene lennie Kelet-Ukrajnában, napközben már +4, +7 fokra felmegy a hőmérséklet, és éjszaka is alig néhány fokos fagyok vannak. Abszolút klimatikus anomália, ami történik.”

Rácz szerint az időjárás nemcsak a fronton, hanem a hátországban is segített Ukrajnának. „Az enyhe tél nagyon komolyan csökkentette az ukrán lakosság terheit és szenvedését. Így is iszonyatosan nehéz volt, de nem következtek be azok az apokaliptikus forgatókönyvek, amiktől október-novemberben lehetett tartani, és tömeges menekülthullám sem volt a szétlőtt infrastruktúra miatt. Hiszen ha tényleg csak egy átlagos tél lett volna, és kint nem -2 fok lett volna, hanem -22, miközben emberek milliói maradtak fűtés nélkül, abból humanitárius katasztrófa lehetett volna. De szerencsére ez az idő mindezidáig elmaradt.”

Ráadásul az enyhe tél miatt lehetséges, hogy a mindent sárrá változtató tavaszi olvadás egy hónappal korábban fog kezdődni. „Március közepe-vége felé szokott ez kialakulni – viszont úgy, hogy már pluszban van a hőmérséklet napközben, ez a sártenger már most alakulóban van.” Rácz szerint ez az orosz előrenyomulás egyébként sem gyors ütemét még tovább fogja lassítani: „Az oroszoknak egyre kevesebb van gépesített erőből: a páncélosokban és a gyalogsági harcjárművekben vannak a legsúlyosabb veszteségeik. Most a sár miatt még ez a kevés is nehezebben fog tudni előrehaladni. Ráadásul mostanában egyre gyakrabban alkalmazzák harcászati eljárásként a rohamcsapatokat, amelyek viszont olyannyira nem a gépesített erők használatára épülnek, hogy az előrenyomulás sebességét lényegében a gyalogosok sebessége szabja meg.”

Több mint harmincezer áldozat, egy tízezres városért

A gyalogosok bahmuti vérszivattyúját az elmúlt hónapokban a Vlagyimir Putyin szakácsaként elhíresült börtönviselt hadúr, a már említett Prigozsin pörgette fel. Azonban a Wagner zsoldoscsoportjába toborzott fegyencek 80 százaléka is meghalhatott a fronton. „Ennyi emberélet árán gyakorlatilag azt érték el, hogy egy tízezres kisvárost, Szoledárt sikerült bevenni” – mondta Rácz.

Prigozsin az ősz folyamán nagyon hangosan kritizálta az orosz vezérkart és az orosz védelmi minisztériumot, de még az utóbbi hetekben is volt olyan nyilatkozata, ami szerint a Wagner nem kap elég lőszert az orosz hadseregtől. Az irreguláris gárda és a reguláris hadsereg között már nagyon régóta lappangott a feszültség Rácz szerint:

„Az orosz reguláris haderő mindig is ferde szemmel nézett a Wagnerre: részben mert fegyelmezetlenek voltak, részben mert sok esetben jobb felszerelésük volt, sok esetben több pénzük is. Ez egy régi ellentét, ami a mostani ukrajnai eszkalációban tavaly szeptember-októbertől vált nagyon élessé.”

A hangos kritika mögött viszont megmutatkozik az, hogy Rácz szerint a Wagner-csoport nagyon erősen függött mindig is az orosz hadseregtől: „Lőszerellátásban, fegyverben, felszerelésben, üzemanyagban, hírszerzési támogatásban, orvosi ellátásban, szállításban, mindenben.” Prigozsin pedig számíthatott arra, hogy a hadsereg mindenben támogatja őt – legalábbis amíg Szergej Szurovikin volt az ukrajnai erők főparancsnoka. „Szurovikinnek nagyon közeli kapcsolata volt Prigozsinnal, olyannyira, hogy Prigozsinnak közös üzleti érdekeltsége volt Szurovikin feleségével.”

„Amíg Szurovikin volt a főparancsnok, addig a Wagner-csoport kapott pénzt, paripát, fegyvert, és így lehetővé vált számukra az is, hogy exponálják magukat a bahmuti fronton” – mondja Rácz András. „Prigozsin azzal ment neki az ősznek, hogy a tehetetlen orosz haderő helyett majd a Wagner-csoport jól megmutatja, hogyan kell harcolni. Megemelte a bahmuti front láthatóságát, ezzel ugyanis saját magát akarta pozícióba hozni, hogy majd amikor elfoglalja Bahmutot, akkor lehessen látni, mennyire jók az ő harcosai.”

Rácz szerint Prigozsinnak komoly ambíciói is voltak azzal, hogy megmutassa, sikert érhet el Bahmutnál: „Ugye vele kapcsolatban mindenki a Wagner-csoportról beszél, de ne felejtsük el, hogy Prigozsinhoz tartozik a trollfarmok egy jelentős része is, tehát hatékonyan tudja befolyásolni az orosz internetes közbeszédet. Sőt, Szentpéterváron volt egy teljesen nyílt konfliktusa a helyi kormányzóval, Alekszander Beglovval, de valójában azt se tudta megnyerni, mert a putyini elit bevédte Beglovot. Látszott már ennél a konfliktusnál is, hogy hol van Prigozsin valódi erejének a határa – és most ez még jobban látszik, mert Bahmutra nem volt B terve.”

Prigozsin gyengülésében pedig döntő szerepe volt annak is, hogy Putyin átalakította az ukrajnai alakulatok felsővezetését, és Valerij Geraszimov vezérkari főnököt nevezték ki az elsőszámú vezetővé. „Szurovikint alárendelték Geraszimovnak, és innentől Prigozsin legfontosabb támogatója meggyengült. Ez kínos, ugyanis visszaütött az a függő viszony a Wagner-csoport és az orosz hadsereg között, ami Szurovikin alatt nagyon jól működött. Stratégiai hiba volt a Wagner-csoport részéről, Prigozsin részéről, hogy ennyire hevesen, ennyire hosszan kritizálták az orosz védelmi minisztériumot, miközben az egész Wagner az orosz hadsereg jóindulatától függ.”

Rácz szerint ráadásul Prigozsinnak bőven van veszítenivalója, amivel a zsoldosvezér is tisztában van: „Putyin múlt heti évértékelője előtt Prigozsin kitett egy olyan posztot, hogy hibázott, és bocsánatot kell kérnie bizonyos emberektől – gyakorlatilag végrehajtva ezzel magán a szovjet kommunizmusból jól ismert nyilvános önkritikát. Most már egyébként jelentős részben a frontvonalból is kivonták a Wagner megmaradt erőit: Bahmutnál már nem ők harcolnak, hanem orosz regulárisok. Ami azt is jelenti, hogy Bahmut bevétele nem Prigozsin dicsősége lesz, a Szoledarnál elvérzett 30 ezer fegyencre pedig senki nem fog emlékezni.”

Több mindenről is szólhat a donbaszi ukrán főparancsnok leváltása

Bahmut elestére viszont Rácz szerint az ukránok is készülnek, ennek lehet a jele az is, hogy a napokban leváltották a Donbaszban harcoló összevont ukrán erők főparancsnokát. „Több ukrán személycsere is volt az utóbbi hetekben, részben a korrupciós botrány, részben más ügyek miatt. Illeszkedhet ez a felmentés is ebbe az általános személycserehullámba, de lehetséges, hogy ez arról szól, hogy Bahmut el fog esni, és ezért kell egy felelős. Azzal szerintem már Bahmut elvesztését árazzák be, hogy nem neveztek ki azonnal valakit Moszkalov helyére – hiszen elképzelhető, hogy az új vezetőre nem akarják, hogy beosztása kezdetén ráégjen Bahmut elvesztése. Attól függ ennek a jelentősége, hogy meddig marad üres a tisztség, hiszen egy katonai hierarchiában, nyilván a helyettesek helyettesíteni tudják a felmentett vezetőt, de azért az a célszerű, ha a vezető beosztások nem sokáig maradnak üresen.”

Azonban a szakértő szerint fontos lesz azt is látni, mi történik majd Moszkalovval: „Kap-e más felelős parancsnoki beosztást, vagy diplomáciai pozíciót kap, vagy valahova elküldik pihenni és utána kap felelős beosztást – tehát hogy ez egy büntetés volt, vagy csak egy személycsere. Fontos, hogy nem minden személycsere jelent büntetést: Moszkalov elég régóta tölti be ezt a pozíciót, és elég jól védi a Donbaszt. Olyan értelmezés is elképzelhető, hogy Moszkalovot ezzel meg akarják védeni attól, hogy ne ő veszítse el Bahmutot.”

Hasonló rotálás miatt nevezhették ki a mariupoli ostromot irányító orosz altábornagyot, Andrej Mordvicsevet az orosz Központi Katonai Körzet új parancsnokává. Rácz szerint a lépést nem kell túlértékelni, hiszen bár a körzet nagy, de nem szomszédos Ukrajnával.

Nincsenek az orosz repülők biztonságban Belaruszban

Az oroszországi Brjanszk régió viszont igen, ahova orosz források állítása szerint „ukrán felderítők” hatolhattak be csütörtökön. Az orosz állami hírügynökségek jelentései szerint egy meglepetésszerűnek tűnő támadás részeként hatoltak be körülbelül 50-en Oroszország két falujába, ahol harcolni kezdtek a helyiek ellen: két férfi meghalt, egy kiskorú pedig megsebesült az állítólagos harcokban, írja a BBC.

Egy interneten terjedő videón állítólag egy olyan csoport tagjai láthatók, akik Ukrajnában aktív, Putyin-ellenes oroszokból állnak. A felvétel hitelességét azonban nem erősítették meg.

A történteket Vlagyimir Putyin „terrorcselekménynek” nevezte, és lemondta a tervezett sztavropoli útját. Ukrajna hivatalosan nem kommentálta ezeket a híreket, Mihajlo Podoljak ukrán elnöki tanácsadó viszont „szándékos provokációnak” nevezte az állítólagos ukrán támadásokról szóló híradásokat. Podoljak szerint az eset egy orosz „hamis zászlós” tűzharc lehetett, amivel Moszkva az ukrán fegyveres erők hiteltelenítésére törekedett és amivel Oroszország meg akarja ijeszteni a népét, hogy igazolja egy másik ország megtámadását.

Rácz András szerint is valószínűbb lenne, hogy egy hamis zászlós művelet részei lehettek a csütörtöki események: „Ukrán szempontból katonai oldalról teljesen értelmetlen, és politikailag roppant kockázatos ilyesmivel próbálkozni. Nem mellesleg: több mint egy éve tart a háború, és eddig egyszer sem csináltak ilyesmit. Ugyanakkor a Kremlnek ez tökéletes ürügy lehet a társadalom további antagonizálására.” A szakértő hozzátette, hogy a végleges következtetésekkel nyilván érdemes várni pár napot, hátha addig több információ is napvilágot lát, és többet lehet tudni.

Az viszont látszik már, hogy komoly jelentősége lehet annak a támadásnak, amit Belaruszban, a Minszk közelében fekvő macsuliscsi katonai repülőtér ellen követtek el: egy Berijev A-50-es légtérfigyelő katonai repülőgépet rongáltak meg feltehetően belarusz partizánok, jelentette február végén a Reuters. Rácz szerint ezen típusú repülőgépek kulcsszerepet játszanak az ukrajnai háborúban: „Az invázió kezdetétől ezek vagy a macsuliscsi légibázisról vagy Baranovicsiból [Minszktől 145 km-re délnyugatra] szállnak föl minden nap, és a belarusz légtérben keringve figyelik az ukrán légvédelem működését.

Amikor tavaly tavasszal Belaruszból zajlott az offenzíva Kijev ellen, ezek az A-50-esek koordinálták az orosz légierő tevékenységét Észak-Ukrajna fölött. Ilyen értelemben nagyon fontos hozzájárulás az, hogy Belarusz a légterét átengedi Oroszország fegyveres erőinek. De most kiderült, hogy ezek a repülőgépek nincsenek biztonságban Belaruszban.”

Nem tudni arról, hogy mennyire sérült meg a támadásban érintett A-50-es. „Papíron körülbelül tíz darab létezik belőle – vagy most már csak kilenc –, de nem tudni pontosan, hogy ebből mennyi működőképes. A lényeg, hogy nagyon kevés ilyen gépük van, és nagyon fáj akár csak egynek az elvesztése is. Arra számítok, hogy amíg nem sikerül teljesen egyértelműen kideríteni, hogy mi történt, addig az orosz légierő érzékenyebb eszközeit lehet, hogy ki fogják vonni Belaruszból. Általában az történik, hogy ha egy repülőteret támadás ért, akkor az oroszok az ott állomásozó erőket hátrébb vonják, biztonságosabb repülőterekre. Szerintem ez a mostani eset se lesz kivétel.”

Ebből következően Rácz annak sem látja reális esélyét, hogy Belaruszból induljon egy újabb offenzíva Ukrajna ellen. Egyrészt most csak 8-10 ezer orosz katona tartózkodik Belaruszban, legtöbbjük alapképzésen – másrészt pedig a belarusz hadsereget beküldeni a háborúba öngyilkosság lenne a szakértő szerint. „Belarusz mindenben és mindennel támogatja az orosz háborút, kivéve a saját csapatok harcba küldését. Alekszandr Lukasenko ezt minden erővel igyekszik elkerülni, és el is fogja tudni kerülni.

Hiába csinálna Oroszország egy hamis zászlós műveletet, a belarusz hadsereget beküldeni az ukrajnai háborúba gyakorlatilag öngyilkosság.

A belarusz haderő teljesen alkalmatlan egy modern háborúra, ráadásul a belarusz–ukrán határszakasz természetföldrajzilag is nagyon nehezen járható: részben a pripjatyi mocsarak, részben az óriási erdőség, részben pedig a csernobili balesetben még mindig szennyezett területek miatt. Nagyon kevés út vezet át ezen a határszakaszon, az ukránok pedig ezeket az utakat egy éve erődítik, aknázzák alá, mérik be a tüzérség számára. Ha Belaruszból indítanának egy átfogó támadást a belarusz hadsereggel Ukrajna ellen, az a haderejük harcképes alakulatainak gyors pusztulását hozná maga után.”

A partizánharc a belarusz identitás része

A katonai repülőgép elleni partizánakció viszont nem előzmény nélküli: már tavaly februárban és márciusban szabotázsakciókat folytattak az orosz csapatok ellen, többek között megrongálták a vasúti infrastruktúrát, és kisiklattak vonatokat is. „Az eszkaláció kezdetén volt egy pillanat, amikor a belarusz ellenállók úgy megrongálták a belarusz vasút rendszerét, hogy másfél napig minden vonat egy helyben állt. Kulcsfontosságú pillanatban, amikor biztosítani kellett az Ukrajnában harcoló orosz erők ellátását, leállt Belaruszban a vasúti szállítás.” Két ellenálló ellen a napokban hozott ítéletet a belarusz állam: Dmitrij Klimaut és Uladzimir Aramcaut az egy évvel ezelőtti akcióik miatt egyaránt huszonkét év börtönre ítélték.

„A partizán Belaruszban egy nagyon erős hívószó, ez a nemzeti identitásuk része. Míg az orosz történeti identitásban a második világháború a győzelemmel kapcsolódik össze, a belarusz nemzeti identitásban a szenvedéssel: az ország lakosságának 25 százalékát irtották ki a háború során, ami egészen extrém szám, Minszk pedig annyira elpusztult, hogy alig néhány épület maradt belőle állva, és a háború után nagyon komolyan felmerült, hogy ne a régi helyén építsék újjá.

Hadtörténészként viszonylag sok háborús filmet láttam, de a legmegrázóbb Elem Klimov Jöjj és láss című filmje volt, ami arról szólt, hogy min megy keresztül a polgári lakosság ott, ahol a partizánmozgalom és a megszállók harcolnak egymással. Ez a film maga a fekete, éjsötét őrület – és ilyen a partizánháború is. Ezen Belarusz keresztülment, ez a pokol a belarusz társadalom meghatározó élménye a világháborúval kapcsolatban.”

A rendszerváltás után a Lukasenko-rezsim ellenzéke is használta a partizánokat hívószóként vagy metaforaként – de nem fegyveres, hanem politikai ellenállásra. Az Ukrajna elleni invázió óta pedig aktívan segítették Ukrajnát, az akciók mellett elsősorban információk továbbításával, hiszen pontosan látják, hogyan mozognak Belaruszban az orosz csapatok. „Ez az akció a macsuliscsi reptér ellen komoly, nagy siker – de nem a semmiből jön. Az látszik, hogy itt a belarusz partizánoknak van képességük arra is, hogy egy ilyen műveletet összehozzanak.”

Rácz szerint Oroszországban nincs, vagy legalábbis nem tudni ennyire látványos ellenállási mozgalomról. „Elképzelhető, hogy egyes furcsa tüzek, robbanások nagyon távoli orosz városokban és orosz energetikai létesítményekben helyi szabotőrök munkájára vezethetők vissza. Az is lehet, hogy ukrán különleges akció – igazából nem tudjuk. De Oroszországban ilyen típusú stratégiai kárt, mint amit Belaruszban ennek a repülőgépnek a megrongálása okozott, nem láttunk. Ez részben azért is van, mert az ilyen típusú ellenállás szempontjából Belarusz földrajzilag is kedvezőbb helyzetben van. Nyilván őrzik a határt, de könnyebb átlépni Lettországba, Litvániába, Lengyelországba vagy akár Ukrajnába is, mint mondjuk Jekatyerinburgból vagy Ufából.”

Amerika elmondja majd, kap-e kínai fegyvert Moszkva

Miközben a fronton nem állt le az orosz offenzíva, a Live UA Map folyamatosan frissülő térképén is látni lehet, hogy Ukrajna többi részén nagyon markánsan csökkent az orosz támadások száma. „Ez abból következik, amit hónapok óta mond a nyugati szakértői közeg és az ukránok is, hogy az oroszok kezdenek kifogyni a precíziós eszközökből. Egyre kevesebb olyan eszközük van, amivel az ukrán hátországban lévő célpontokat hatékonyan és sokszor tudnák támadni.”

Ennek köszönhető az is, hogy bár az energetikai infrastruktúra állapota nem konstans, de az ország legnagyobb részén most már nagyjából folyamatosan van áram. „Ez egy óriási eredmény, de nem tudjuk, hogy holnap nem jönnek-e újabb olyan támadások, amik miatt megint elkezdődnek az áramszünetek. Csökken az orosz támadások száma, de nem vagyunk még a végén.”

Azonban úgy tűnik, Iránból mostanában nem jön újabb drónszállítmány: „Az iráni drónok alkalmazása fluktuált: néha száznál többet vetettek be egyszerre, néha meg hetekig nem vetettek be egyet sem. Mindig attól függ, hogy Iránból éppen hányat kaptak. Ezért is akar egyébként Oroszország a saját területén az iráni típusú drónokhoz gyártókapacitást létrehozni, hogy ne a szállításoktól függjenek, de még évekbe telhet, mire egy ilyen gyár elkezdhet működni.”

Az Egyesült Államok attól tart, hogy Irán mellett Kína is partnere lehet Oroszországnak a fegyverszállítások terén. Antony Blinken amerikai külügyminiszter „aggasztónak” nevezte ennek a lehetőségét, Peking viszont úgy reagált, hogy bár nem küldenek fegyvereket Oroszországnak, de ehhez Washingtonnak nincs semmi köze.

Rácz András szerint az USA az esetleges kínai fegyverszállításokkal kapcsolatban ugyanazt a stratégiát követi, mint 2021 végén, 2022 legelején az orosz támadás előtt.

„Nyilvánosságra hozza azt, amit tud – nyilván nem mindent, de azért elég sokat –, és ezzel próbálja elrettenteni Pekinget attól, hogy ténylegesen meghozza a fegyverszállításról szóló döntést. Ebből következik, hogy ha Peking úgy döntene, hogy tényleg megindítja a szállításokat, akkor arról minden bizonnyal nyilvános forrásokból tudni fogunk, az Egyesült Államok ezt el fogja mondani.”

Bár Oroszország feltehetően nagyon szeretné, ha Peking kisegítené, Kína az ehhez szükséges politikai döntést még nem hozta meg. „Technikai értelemben lenne realitása a fegyverszállításoknak: Kína sok exszovjet fegyvert, vagy ezek közvetlen másolatait tart a rendszerben. 122 milliméteres és 152 milliméteres tarackágyúkról, 120 milliméteres aknavetőkről és hasonlókról beszélünk. Ezek mostanra elavult eszközök, a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg ennél jobbakat használ – de ezek is még ott vannak, a hozzájuk felhalmozott lőszerrel együtt.”

Mivel ezeknél az eszközöknél nem lenne szükség átképzésre, technikailag nagyon gyorsan át lehet adni őket az oroszoknak. Rácz szerint az is elképzelhető, hogy megkerülő utakon, akár Észak-Koreán keresztül szállítanának fegyvert Moszkvának, de egyelőre kínai eredetű fegyver vagy lőszer az ukrajnai fronton nem bukkant föl.