Ha nem tudunk megmenteni valakit, az a legrosszabb dolog, amit csak el lehet képzelni

2023. február 27. – 00:57

Ha nem tudunk megmenteni valakit, az a legrosszabb dolog, amit csak el lehet képzelni
Viktor, egy sebész a frontvonalhoz közeli Vuhledarban kialakított műtőben 2023. február 19-én – Fotó: Marko Djurica / Reuters

Másolás

Vágólapra másolva

Egy éve tart az orosz–ukrán háború, és a harcok cseppet sem csillapodnak a Donyeck megyei frontvonalon. Sőt, az oroszok év elején fokozták a támadásaikat, így mindkét oldalon egyre több a sebesült katona. A Donyeck megyei Vuhledar közelében, egy rögtönzött „klinikán” az ukrán hadsereg katonaorvosai rettenetes körülmények között küzdenek az életekért.

Viktor a háború előtt nőgyógyászként dolgozott, most viszont sebészként nap mint nap életek megmentéséért küzd egy kis, koszos orvosi ponton a kelet-ukrajnai frontvonal közelében. Az itt dolgozó hét orvos és hat ápoló, valamint az ide szállított sebesült katonák egyaránt az ukrán szárazföldi erők jelenleg a Donyeck megyei Vuhledarnál harcoló 72. gépesített dandárjának a tagjai. A Reuters képsorozata az ő mindennapjaikba nyújt bepillantást.

Fotó: Marko Djurica / Reuters
Fotó: Marko Djurica / Reuters

Orvosok hordágyon visznek egy sebesült ukrán katonát. Leginkább az adrenalin segíti a munkájukat, lehetővé teszi, hogy megbirkózzanak a sebesült katonák szinte folyamatos áradatával. A behozott sebesültek között néha orosz katonák is vannak, akiket később ukrán foglyokra cserélnek ki.

Fotó: Marko Djurica / Reuters
Fotó: Marko Djurica / Reuters

Az úgynevezett trauma-stabilizációs pontok (TSP) olyan mobil traumaklinikák, amelyek nagyon közel helyezkednek el a harcok helyszínéhez, és a sebesültek gyors osztályozására és kezelésére szolgálnak. A TSP-ket a háborún túl egyre több szervezet használja vészhelyzetekre való reagálásra is, mert jelentősen csökkentik a hagyományos kórházak terheit.

Fotó: Marko Djurica / Reuters
Fotó: Marko Djurica / Reuters

„A sebesülteket ide hozzuk, ellátjuk és stabilizáljuk őket, helyreállítjuk az életfunkcióikat, majd tovább küldjük őket az evakuálás következő szakaszába, a kórházakba” – mondta Viktor, aki nem kívánta elárulni a teljes nevét. Az mondta, a legszörnyűbb érzés, amikor hiába küzdenek valakinek az életéért, nem tudják megmenteni. „Ez a legrosszabb dolog, amit csak el lehet képzelni.”

Fotó: Marko Djurica / Reuters
Fotó: Marko Djurica / Reuters

Egy évvel az orosz invázió kezdete után a háború főként tüzérségi és gyalogsági támadások váltakozásából áll keleten, és egyik fél sem tud jelentős előnyre szert tenni. A frontvonalak 2022 novembere óta gyakorlatilag befagytak, az oroszok azóta hatalmas veszteségek árán csak néhány kisebb települést és falut tudtak elfoglalni a több száz kilométer hosszúságú frontvonal mentén.

Fotó: Marko Djurica / Reuters
Fotó: Marko Djurica / Reuters

Vér és sár a padlón egy sebesült ukrán katona csizmája és sisakja mellett, akit a műtőben kezeltek 2023. február 19-én.

Fotó: Marko Djurica / Reuters
Fotó: Marko Djurica / Reuters

A Donyecktől ötven kilométerre délnyugatra fekvő Vuhledarban a háború előtt több mint 14 ezren éltek. A várost tipikus szovjet településként a semmiből húzták fel az 1960-as években, hogy lakhatást biztosítsanak a közeli szénbányákban dolgozóknak és családjaiknak. A város maga egy hatalmas panel lakótelep, amit az ukránok 2014 óta folyamatosan erődítettek.

Fotó: Marko Djurica / Reuters
Fotó: Marko Djurica / Reuters

Az oroszok az invázió első napjától kezdve lövik Vuhledart – hol intenzívebben, hol kevésbé –, de egy év elteltével sem sikerült elfoglalniuk a várost. Azonban 2023 elején újabb offenzívát indítottak a környéken, és fokozták a támadásokat. Február elején Vuhledar alpolgármestere, Makszim Verbovszkij kijelentette, hogy a város „megsemmisült, az épületek száz százaléka megrongálódott”, és mára kevesebb mint ötszáz civil maradt csak a településen.

Fotó: Marko Djurica / Reuters
Fotó: Marko Djurica / Reuters

A Vuhledarnál lévő orvosi központba behozott sebesültek száma az elmúlt két hétben meredeken emelkedett,

volt olyan nap, hogy 25 sebesültet láttak el

– mondta Viktor. A túlnyomó többségük repeszektől sebesült meg, azonban egyre gyakoribbak a lőtt sebek, ami annak a jele, hogy a harcok közelednek.

Az ukrán erők helyi parancsnoka a Guardiannek azt mondta, Vuhledar azért fontos, mert magaslaton fekszik, és ha az oroszok elfoglalják, akkor az északra fekvő falvakat is célba vehetik a tüzérségükkel. Ha az ukránok elveszítik Vuhledart, akkor a jelenlegi frontvonal mögött 24 kilométerre fekvő Kurakhove városába kellene visszavonulniuk.

Fotó: Marko Djurica / Reuters
Fotó: Marko Djurica / Reuters

Sebesült ukrán katona száll be egy mentőautóba, ami kórházba szállítja őt. A sebesült katonák evakuálása a frontvonalról általában 20-40 percet vesz igénybe, de néha akár két órát is várakozniuk kell, ha a harcok nem csillapodnak.

Fotó: Marko Djurica / Reuters
Fotó: Marko Djurica / Reuters

Véres hordágy a vuhledari orvosi pontnál. „Ez a mi munkánk. Tudjuk, hogy mire vállalkoztunk” – mondta Viktor a Reuters tudósítójának. Pontos adatokat egyik oldalon sem tudni a sebesült vagy meghalt katonák számáról, csak különböző becslések vannak. A brit védelmi minisztérium február eleji becslése szerint a háborúban elesett vagy megsebesült orosz katonák száma megközelíti a 200 ezret, és az amerikai nyilatkozatok szerint az ukrán oldalon is már bőven 100 ezer fő fölötti a veszteségek száma.

A Transtelex egy egyedülálló kísérlet

Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!

Támogató leszek!
Kedvenceink