Súlyos konfliktust szülhet, ha a brazil elnök tényleg nekimegy a zavargásokat pénzelő agrárbáróknak

Azt senki sem mondhatja, hogy nem lehetett számítani a Brazília három legfontosabb középülete elleni hétvégi rohamra, amely után százakat tartóztattak le, és a politikai felelősök keresése is megkezdődött. Vasárnap a brazil törvényhozás, az elnöki hivatal és a legfelsőbb bíróság épületét is megostromolták a volt elnök, Jair Bolsonaro hívei, akik azt követelték, hogy katonai intervencióval távolítsák el pozíciójából az ország január 1-jén beiktatott elnökét, Luiz Inácio Lula da Silvát.

Égő gumik figyelmeztettek arra, hogy sok az elszánt ember

Az októberi elnökválasztáson az újabb ciklusára visszatérő, baloldali Lulával szemben vereséget szenvedett Bolsonaro már a saját győzelmével végződött 2018-as választáson is csalással vádolta a baloldalt és a választást lebonyolító intézményeket. Aztán elnöki ciklusa alatt is folyamatosan hergelte híveit azzal, hogy a baloldali-globalista-meleglobbista összeesküvők belenyúlnak a választásokon 1996 óta használt elektronikus szavazógépek által továbbított adatokba, és így hamisítják meg a szavazás eredményét.

Bolsonaro 2021. szeptember 7-én, Brazília függetlenségi napján is a nagyvárosokba szervezett tömegdemonstrációkkal akarta politikai nyomás alá helyezni a kongresszust és a választások lebonyolításáért felelős legfelsőbb bíróságot, de az akkori félelmek és alig burkolt fenyegetőzések ellenére ezek a megmozdulások megmaradtak a demokratikus keretek között.

A választási csalás narratívája azonban végig meghatározta a 2022-es elnökválasztási kampányt, Bolsonaro maga folyamatosan lebegtette azt, elismerné-e az esetleges vereségét. És annak ellenére, hogy a brazil választási rendszer megbízhatóságával kapcsolatban megalapozott aggályok soha nem merültek fel, mégis evidenciaként égett be az összeesküvés-elméletekkel szőnyegbombázott bolsonaristák elméjébe az, hogy ha Bolsonaro vereséget szenved, akkor az csakis valamiféle körmönfont csalásnak lesz köszönhető. A brazil politikai klímára jellemző, hogy amikor épp nem függesztik fel álhírterjesztés miatt, az exelnök meglehetősen népszerű politikai youtubernek számít, csatornája az egyik legnagyobb konteóaggregátor az internet brazil régiójában.

Az előzmények ismeretében nem csoda, hogy a politikailag mélyen megosztott Brazíliában az október végi választás után sem nyugodtak meg teljesen a kedélyek.

A viszonylag szűk vereség ellenére maga Bolsonaro először nem szállt szembe a választás eredményével, inkább durcásan belső emigrációba vonult – közfeladatait ciklusának hátralevő két hónapjában lényegében el sem látta –, vereségét alelnökén keresztül ismerte el, közben azonban pártján keresztül jogi úton próbálta megsemmisíteni az eredményt, sikertelenül.

Bolsonaro aztán nem jelent meg utódja, az országot 2003 és 2011 között két cikluson át korábban már vezető Lula beiktatásán sem – pedig a hatalom átadása a diktatúra 1985-ös bukása óta fontos demokratikus gesztusnak számít Brazíliában. Bolsonaro inkább az Egyesült Államokba, közelebbről a floridai Orlandóba repült, ahol minden idők egyik legnagyobb MMA-bunyósa, a brazil José Aldo villájában húzta meg magát. A New York Times információi szerint az exelnök az Egyesült Államokban akarja kivárni, amíg a kormányzása kétes ügyeinek feltárására indított vizsgálatok lecsengenek (mondjuk a Brazíliavárosban történt zavargások után már valószínűtlennek tűnik ez a forgatókönyv).

Annak ellenére, hogy Bolsonaro maga nem bujtogatta ellenállásra híveit, a sokéves propagandamunkának köszönhetően az exelnök támogatóinak egy harcos kisebbsége egészen egyszerűen nem tudta elfogadni, hogy a hatalom egy szerintük korrupt kommunista kezébe kerülhet. (Lula korábban 19 hónapot ült börtönben egy vesztegetési ügy miatt, azonban az ítéletet egy sor eljárási és elfogultsági kifogás miatt a bíróság megsemmisítette.)

A bolsonaristák az első időszakban autópályákat torlaszoltak el, laktanyák előtt követelték, hogy a hadsereg akadályozza meg a „választási csalást” és vegye át a hatalmat. Azonban a 21 évig tartó katonai diktatúrából megszülető brazil demokrácia stabilitását dicséri, hogy a vezérkar mereven elzárkózott a puccskísérlettől, mint ahogy korábban nem volt hajlandó asszisztálni a katonai diktatúráról nosztalgikus vágyakozással beszélő Bolsonaro terveihez sem – pedig a katonai elit meghatározó posztokat kapott az exelnök 2019-ben felállt kabinetjében.

A tiltakozóktól nem állt távol az erőszak sem: égő gumikból emeltek barikádot az oszlatásukra érkező rendőrök ellen, Molotov-koktélokkal és kövekkel támadtak meg hatósági személyeket. Decemberben Brazíliavárosban a rendőrkapitányság épületét is megpróbálták elfoglalni, és a hatóságok Lula beiktatási ceremóniája előtt néhány nappal egy bombamerényletet is meghiúsítottak, amely a tervezői reményei szerint egy katonai puccsot robbantott volna ki.

Nem tett jót, hogy Musk kirúgta a Twitter brazil moderátorait

A Washington Postnak nyilatkozó szélsőségkutatók szerint az elmúlt két hétben egyre radikálisabb tervek kezdtek el terjedni a bolsonarista csatornákon; a kommunikációt megkönnyítette az a tény, hogy a lap értesülései szerint miután Elon Musk októberben felvásárolta a Twittert,

a milliárdos a cég teljes brazíliai részlegét – néhány értékesítőtől eltekintve – kirúgta, és ma már valószínűleg senki nem foglalkozik a platform brazil szekciójánál az erőszakra való felbujtás és az álhírek moderálásával.

Az amerikai törvényhozás épülete, a Capitolium elleni 2021. január 6-i támadáshoz – amelyet az elnökválasztást elbukó Donald Trump feltüzelt hívei hajtottak végre – hasonló zavargás már hónapok óta fenyegetett, így nem volt meglepő, hogy a Lula beiktatása utáni vasárnapra a Brazíliavárosban található laktanyához meghirdetett tüntetés résztvevői kora délután a legendás brazil építész, Oscar Niemeyer által tervezett kormányzati negyedhez – a három hatalmi ág székhelyének helyt adó Planaltóhoz – vonultak. Ezt előzte meg az is, hogy Bolsonaro több száz híve táborozott a fővárosban hetek óta, ezeket a táborokat pedig éppen pénteken kezdték el felszámolni szerte az országban. A történtekről vasárnap este részletesen beszámoltunk, most csak röviden foglalnánk össze, jelenleg hogyan lehet rekonstruálni a zavargásokat.

A zavargók – akiknek összlétszámát 4000-re becsülik – először a törvényhozás két házának helyt adó kongresszus épületébe hatoltak be, elsősorban a felső szintre vezető rámpán keresztül. Az épületet védő rendőrök csekély ellenállást tanúsítottak, és nem tudták megállítani a másik két hatalmi ág székhelyére, az elnöki palotába és a legfelsőbb bíróság székhelyére betóduló zavargókat sem. Azonban Brazíliában a január közigazgatási szempontból ugyanolyan, mint Magyarországon a július, és az épületekben nem tartózkodtak közjogi méltóságok.

Az épületfoglalóknak ezért amerikai elődeikhez hasonlóan rá kellett döbbenniük, hogy a legfőbb állami intézmények fizikai elfoglalása nem jelenti az állami intézmények feletti politikai uralom átvételét,

így a forradalmi hevület téblábolásba, fosztogatásba és rongálásba fulladt.

Az irodákban fontos – vagy fontosnak tűnő – iratokat hajigáltak szét, a kongresszus ablakain székeket dobáltak ki, az elnöki sajtószobából sokmilliós gépeket tulajdonítottak el. Ellopták az ország 1988-as alkotmányának eredeti példányát, valamint fegyvereket is szereztek az elnöki biztonsági hivatalból.

Közben odakint a rendőrség könnygázzal, gumilövedékkel próbálta megfékezni a Bolsonaro által kisajátított nemzeti színeket viselő zavargókat (akiket a brazil média nagy része következetesen és kissé túlozva „terroristának” nevez). Mintegy három órával az „ostrom” kezdete után, helyi idő szerint késő délután megérkezett a katonaság is, melynek egységei megtisztították az elfoglalt épületeket. A katonaság beavatkozásáért könyörgő zavargók előbb lelkesen üdvözölték az egységeket, de a lelkesedés egészen addig tartott, amíg el nem kezdték őket megbilincselni:

Magyar idő szerint hétfő délutáni adatok szerint a zavargásnak nem volt halálos áldozata, de a videófelvételek alapján meglehetősen kemény összecsapásokban minden bizonnyal többtucatnyian sérültek meg. A sebesültek számát egyelőre csak a helyi kórházakból összeszedett adatok alapján lehet megbecsülni, eszerint

80-nál is több a sérült, közülük legalább 40 ember állapota súlyos.

Az kiderült, hogy a rendőrök és a katonák közel 300 zavargót és vandált tartóztattak le, azonban a résztvevőkről egyelőre nagyon keveset tudni. Ennek ellenére valószínűleg nem lövünk mellé akkor, ha feltételezzük, hogy nagy az átfedés a korábbi útlezárásos zavargások résztvevői és a kormányzati épületeket feldúló vandálok között. A hatóságok hónapok óta gyanítják, hogy a „választási csalás” elleni tiltakozó mozgalom csak részben spontán, résztvevői igen jól szervezettek és jól felszereltek.

Mélyebbre nyúlhatnak a zavargás gyökerei

Nem véletlen, hogy Lula elnök az általa fasisztának nevezett zavargás leverése utáni beszédében is utalt arra, hogy nemcsak a zavargókat, de támogatóikat is megkeresik és megbüntetik. Ha valóban így lesz, akkor az komoly, éveken át tartó konfliktushoz fog vezetni a gigantikus ország egyes régióinak elitjeivel; elsősorban az agráripari mágnásokkal, akik a környezetvédelmi előírásokat és a törzsi területek kiaknázását tiltó szabályokat fellazító Bolsonaro legnagyobb támogatóinak számítanak.

Az exelnök kampányának 50 legbőkezűbb adományozója közül 33-nál lehet kimutatni agráripari érdekeltséget. A korábbi zavargások résztvevői nagy számban érkeztek a nagyipari mezőgazdaságból élő régiókból, az úttorlaszokat pedig egyenesen olyan fuvarosok állították fel, akik valamilyen agrárbáró alkalmazásában állnak.

Szintén komoly (legalábbis a zavargások másnapján komolynak tűnő) politikai következményeket ígér a rendőrség lagymatag ellenállása. A jogállamiság védelmezőjeként a bolsonaristák egyik célpontjává vált Alexandre de Moraes legfelsőbb bíró például kijelentette, hogy az állam tekintélyét megtépázó épületfoglalások „csak a hírszerzési és közbiztonsági szervek hallgatólagos egyetértésével vagy egyenesen közvetlen részvételével” valósulhattak meg.

Ezért Moraes 90 napra felfüggesztette a Brazíliavárost magába foglaló szövetségi kerület kormányzóját, Ibaneis Rochát, aki egyébként videóüzenetben kért bocsánatot Lulától, a középületek megrongálásáért felelős tüntetőket pedig „valódi vandáloknak” és „igazi terroristáknak” nevezte. Ha a zavargás gyökerei valóban elérnek – az őszi választásokon egyébként igen kedvező törvényhozási pozíciókat elért – jobboldali politikai elitig, akkor az Lula árokbetemető ígéretei ellenére garantáltan újabb lökéshullámokat fog útjára indítani.

A lökéshullámok máris elérték az Orlandói Remetét. Bolsonaro ugyan elítélte a középületek elleni támadásokat (persze emlékeztetve arra, hogy a baloldal is elkövetett hasonlókat), de a történtek után amerikai demokrata párti törvényhozók azonnal az exelnök kitoloncolását követelték; a texasi Joaquin Castro például azt posztolta: „Nem engedhetjük meg, hogy szélsőséges terroristák és fasiszták Donald Trump forgatókönyve alapján ássák alá a demokratikus rendszereket.”