Az egyik gödörben egy egész család feküdt, szülők és két gyerek. A lábuk alapján próbálják őket azonosítani

„Az első holttest kiásása nyomasztó. Aztán már nem annyira, de akkor meg az a nyomasztó, hogy megszoktad”

– Andrej széttárja a karját: egy friss háborús temető feltárásából lelkileg nem lehet jól kijönni. Az tartja benne a lelkierőt, hogy ezt legalább visszafoglalt területen teheti.

Az öt hónapon át orosz megszállás alatt tartott Izjum szélén vagyunk, legalább négyszáz, javarészt már kiásott, kisebb részben még nem feltárt sír között, amelyek főként azonosítatlan holttesteket rejtenek.

A vörösfenyőkkel benőtt terület egy rögtönzött temető és egy tömegsír bizarr keveréke. Van, akit koporsóban, névvel ellátott fejfával temettek ide sietve a megszállás hónapjaiban, másoknak csak egy zacskó jutott és legfeljebb egy számmal jelölt kereszt.

Napok óta zajlik az exhumálás, amelyet azután kezdhettek meg, hogy az ukrán hadsereg Harkivtól keletre több ezer négyzetkilométert visszafoglalt szeptember elején, a meglepetésszerű ellentámadással az orosz támadók eddigi legnagyobb összeomlását okozva.

Háborús kórházból háborús gödörbe

A békeidőben 47 ezres Izjum az északkeleti térség egyig legsúlyosabb háborús károkat szenvedett városa. Nehéztüzérségi és légi támadások érték, mielőtt elesett, majd az orosz állások miatt kapott újabb csapásokat ukrán oldalról. A harcok miatt változó intenzitással volt elzárva a külvilágtól, amely az orosz megszállás alatt legfeljebb Oroszország felé nyílt ki.

A városban maradók – a lakók legfeljebb harmada – gyógyszerhez és élelmiszerhez is korlátozottan juthattak hozzá, azok is, akik kórházban voltak. „Sok halott a kórházból van, némelyikük karján még ott volt a vénakanül” – mondta a feltáráson dolgozó egyik katasztrófavédelmis. Aztán vannak a háború közvetlen áldozatai: az aknatűzben megsemmisült házak romjai alatt rekedtek vagy akik repeszektől haltak meg.

„Az egyik gödörben egy egész család feküdt, szülők és két gyerek. A lábuk alapján próbálják őket azonosítani”

– mondta az egyik munkás. Egy másik egy olyan, általa kihantolt sírt idézett fel, amelyikben egy nő holtteste mellett egy gyerek testrészei voltak. „Talán aknára léphettek, úgy haltak meg, talán a vizsgálatokból majd kiderül”.

És végül vannak azok, akiken lőtt sebek nyomai vannak. Eltévedt golyó végzett velük vagy kivégezték őket. A beszámolók szerint a több mint négyszáz exhumált holttest között több is volt, amely megkötözött kézzel került elő – ilyen az ottlétünkkor kiásott két tucat holttest között nem volt.

A háborús bűnök feltárásával foglalkozó ukrán ügyészségi képviselő nem közölt adatokat, ezt csak az azonosítások befejezésére ígérik. De már most bizonyos, hogy az áldozatok között vannak olyanok, akik háborús bűncselekmény áldozatai – bár valójában azok is lehetnek ennek a törvénytelen, az Ukrajnát megtámadó Oroszországban továbbra sem háborúnak nevezett háborúnak az áldozatai, akikkel nem közvetlenül fegyverek végeztek: elvégre az, hogy nem kaphattak megfelelő kórházi kezelést, szintén a háborúnak tudható be.

Az áldozatok azonosításához a helyszínen egy mobil laboratóriumot is felállítottak, amelyen DNS-mintákat vesznek – nem a halottaktól, mert azt Harkivban végzik, ahová a holttesteket szállítják – hanem a feltételezett rokonoktól. Több esetben ez csak formalitás, mert valójában tudható, hogy ki van a sírban, hiszen vannak névvel megjelölt sírok is, ahová a rokonok tudtával került a holttest. Ilyenkor is ki kell azonban hantolni, hogy az ukrán hatóságok hivatalosan is megállapíthassák a személyazonosságot, a halál okát, és hogy végül valódi temetőben temessék el, méltó módon.

Sekély sírhant a megszállók mellett

Az erdőben ásott, nem túl mély gödrök egyébként sem alkalmasak arra, ráadásul ezeken az elföldeléseken akkor sem lehettek jelen a rokonok, ha egyébként ismertek voltak. Oda csak az orosz megszállók engedélyével kijelölt sírásók mehettek.
Ez a rögtönzött temető a város nyugati bevezető útjánál – a békeidőben használt temető szomszédságában – ugyanis nem egyszerűen egy erdős rész volt, hanem olyan terület, amelynek közvetlen közelében ásták be magukat az orosz erők.

Az erdő főúthoz közeli része tele van földhalmokkal és hatalmas gödrökkel, amelyekben az orosz haditechnikát rejtették el. A gödrök egy részében maguk a katonák húzták meg magukat – alig pár méterre a több száz sekély sírhanttól.

„Amilyen sokan voltak itt, olyan gyorsan mentek el” – mesélte a terület egyik őrzője. Valóban, az orosz erők egy napon belül vonultak el Izjumból, miután látták, hogy a területet nem fogják tudni tartani, mert az utánpótláshoz szükséges vasúti útvonalat elvesztették, amikor az ukrán erők váratlanul elfoglalták Kopjanszk városát. Haditechnikát is hagytak hátra.

„Olyan gyorsan mentek el, hogy volt olyan katona, aki lemaradt az elvonulásról. A városban motorozott összevissza, egyenruhában, a hátán Kalasnyikovval. Persze aztán fogságba esett” – nevetett fel az izjumi férfi, aztán eszébe jutott, hogy mit is jelent az országnak a háború, így zavartan hozzátette: „Ez nagyon vicces lenne, ha nem lenne olyan szomorú”.