A helyiek elől szívják el az ivóvizet a Coca-Cola és a Heineken gyárai Mexikóban

Az elmúlt harminc év legsúlyosabb aszálya pusztít Mexikóban, miután az ország északi részének több víztározója is teljesen kiszáradt a különösen forró és száraz nyári hónapokban – írja a Guardian. Ezek a víztározók 23 millió embert látnak el, többségük most boltban vásárolja az egyre drágább ivóvizet, a mosdást és a vécélehúzást pedig önkormányzati vízszállító kocsikból osztott fejadagokkal oldják meg.

A csapokból ugyanis nem folyik semmi, a boltokban pedig egyre drágább az ivóvíz.

Az 5 millió lakosú Monterrey szegénynegyedeiben különösen súlyos a helyzet, a lakosok többsége egész nap várja az önkormányzati vízszállítót, hogy megtölthessen egy-két vödröt a rettenetes minőségű, sokszor barna és rovartetemekkel szennyezett vízből, amivel legalább a vécét le tudják öblíteni.

A vízhiány azonban egyáltalán nem látszik a Monterreyben működő sörfőzdék és üdítőitalgyárak teljesítményén, ők ugyanis továbbra is szivattyúznak felszín alatti vizet magántulajdonban lévő kútjaikból. A Guardian szerint ezek a gyárak

a városlakók által fogyasztott vízmennyiség közel hatvanszorosát használják fel, évente közel 90 milliárd litert.

A lap azt írja, Monterreyben a Heinekennek és a Coca-Colának is vannak gyárai, és egyikük sem állította le a termelést, még annak ellenére sem, hogy Andrés Manuel López Obrador mexikói elnök július 18-án gyártósoraik leállítására kérte a Mexikóban működő italgyárakat, javasolva, hogy bocsássák vizüket az aszálytól szenvedő állampolgárok rendelkezésére.

Az elnöki kérés után a Heineken bejelentette, hogy vízkészletének 20 százalékát a lakosok rendelkezésére bocsátja, a Coca-Cola pedig felajánlotta, hogy ingyen vizet ad bárkinek abban az üzemben, ahol a Topo-Chico ásványvizet palackozzák. Ezzel azonban a mexikóiak többsége nincs kisegítve, a gyár ugyanis túl messze van a sűrűn lakott területektől.

A gyárak vízhasználata miatt aktivisták az utóbbi hetekben a „No es sequía, es saqueo” szlogent kezdték terjeszteni, ami magyarul annyit tesz:

„Ez nem szárazság, hanem rablás.”

A helyzet ellen többen tiltakoznak, Monterrey lakosai szövetségbe tömörülve követelik, hogy váltsák le a város vízügyekért és csatornázásért felelős igazgatóját, Juan Ignacio Barragánt, mivel összeférhetetlen a tisztséggel. Azért mondják ezt, mert Barragán, aki Mexikó egyik leggazdagabb családjának sarja, a Coca-Cola egyik helyi palackozóüzemének alapítója is.

A Coca-Cola közleményben védekezett, azt írták, Nuevo León szövetségi állam vízkészletének csak 4 százalékát használja a cég, ami igaz ugyan, de ebben a statisztikában nem szerepel a cég saját kútjainak hozama. A nagyobb cégek ígéretet tettek arra is, hogy a szárazság miatt csökkentik palackozott vizeik árát, a tiltakozó helyiek szerint azonban ez kevés, eleve nem kellene pénzt kérni a vízért, hiszen tőlük veszik el azt.

A mexikói kultúrában kiemelt szerepe van a Coca-Colának, nemcsak a cég politikai befolyása miatt, hanem azért is, mert a vállalat iszonyatos gyártókapacitással van jelen az országban, sokszor könnyebb kólához jutni, mint ivóvízhez. A cég és az ország viszonyáról ebben a cikkben írtunk bővebben.