A lázadás egyik fő arca, a Thatchert megidéző miniszter és kultúrharcosok pályáznak Boris Johnson székére

Már nem sokáig hívják Boris Johnsonnak Nagy-Britannia miniszterelnökét: a 2019-es választásokon elsöprő győzelemre vezette a konzervatívokat, ám népszerűségét azóta a brexit kedvezőtlen gazdasági hatásai és a drasztikusan emelkedő megélhetési költségek mellett személyes és a Konzervatív Pártot érintő sorozatos botrányok is megtépázták. Bár a június eleji, párton belüli bizalmatlansági szavazást túlélte, az időközi választásokon elért sorozatos vereségeket és a kabinetjét megrázó történelmi lemondási hullámot már nem bírta ki, múlt csütörtökön bejelentette lemondását. Johnson botrányairól itt közöltünk egy gyűjtést, míg távozásának körülményeit itt foglaltuk össze részletesen.

Johnson azonban jelezte, szeretne az ország élén maradni addig, ameddig pártja nem választ új elnököt. Bár elhatározását többen is kritizálták (az ellenzéki Munkáspárt egy parlamenti bizalmatlansági indítvány benyújtásával fenyegetett, amennyiben a konzervatívok nem bírják rá az azonnali távozásra), és azt vetették fel, hogy a vezetőválasztás időszakában ügyvezető kormányfő vehetné át a posztját, egyelőre úgy néz ki, elődjéhez, Theresa Mayhez hasonlóan ő is csak utódja beköltözésének napján hagyja majd el a miniszterelnöki hivatalt, a Downing Street 10-et.

Egy jelölt útja a csúcsig

A szeptember elejéig elhúzódó vezetőválasztás menetrendjét hétfőn véglegesítette az alsóházi konzervatív frakció legbefolyásosabb szakpolitikai irányadó és végrehajtó testülete, az 1922 Bizottság.

Először az alsóházi frakció tagjai szavaznak a jelöltekről. Az előző pártelnökválasztáshoz képest viszont újítás, hogy az akkori nyolc helyett a szerdán délután esedékes első fordulóhoz legalább 20, a csütörtöki másodikhoz pedig legalább 30 tory képviselő támogatását kell biztosítaniuk a jelölteknek, ha szerepelni akarnak a szavazólapon.

Ha a második forduló végén még mindig kettőnél többen maradnak talpon, akkor újabb szavazási körök jönnek, amelyek végén a legkevesebb képviselő támogatását megszerző jelölt mindig kiesik. Ez egészen addig folytatódik, amíg két jelöltre szűkül a versengés. Ha egyikük sem lép vissza a másik javára, akkor innentől kinyílik a vezetőválasztási folyamat, és

a Konzervatív Párt 160 ezer regisztrált tagja döntheti el postai szavazással, ki legyen a párt új vezetője, aki az Egyesült Királyság következő miniszterelnöke is lesz.

Akárki is váltja végül Johnsont, két szempontot már a jelentkezési procedúra közben érdemes figyelembe venni. Egyrészt szakértők szerint nem valószínű, hogy a következő miniszterelnök gyorsan vissza tudná vezetni Nagy-Britanniát az Európai Unióba (nem mintha ezt most akármelyik komoly politikai erő tervezné), bár az éppen az Európai Unióval régi-új ütközőpontot jelentő északír protokoll kérdésében például vannak olyanok, akik puhább álláspontot képviselnek. Hasonlóan járhatnak a skótok függetlenségi törekvései is, hiszen négy jelölt már azonnal kizárta egy újabb függetlenségi népszavazás kiírását.

Másrészt első látásra is feltűnő a jelöltek diverzitása: a posztra bejelentkezők közül négyen dél-ázsiai bevándorlók gyermekei, van köztük egy Szaddám Huszein rezsime elől menekülő iraki kurd, illetve egy nigériai származású politikusnő is. Nézzük a jelölteket, közülük is először a legesélyesebb indulókat!

Rishi Sunak

A fogadóirodák jelenleg Rishi Sunak volt pénzügyminisztert tekintik a legesélyesebbnek, akinek előző heti távozása – Sajid Javid egészségügyi miniszterrel szinte egyszerre – indította be azt a lemondási hullámot, ami végső soron Johnson bukásához vezetett.

Sunak indiai szülők gyermekeként a legrangosabb egyetemeken tanult. Először Oxfordon hallgatott politikát, filozófiát és közgazdaságtant (a PPE-nek keresztelt szak azóta hírhedtté vált mint a brit politika elitképzője), majd az amerikai Stanford Egyetemen szerzett business diplomát.

Banki munkák után 2014-ben került először a parlamentbe konzervatív színekben, innentől kezdve pedig meredeken ívelt felfelé a politikai karrierje. A később más poszton visszatérő Sajid Javid első lemondása után Johnson a brexitpárti Sunakot nevezte ki pénzügyminiszternek 2020 februárjában, aki a koronavírus-járvány alatt gyorsan népszerű lett a közkedvelt gazdaságélénkítő programjainak (például az Eat Out to Help Out) köszönhetően.

A konzervatív szavazók falták a kapucnis pulcsiban home office-ozó, a Covid-sajtótájékoztatókon határozott teljesítményt nyújtó pénzügyminiszter képeit, így Sunak hamar megkapta rajongóitól a Dishy Rishi (Dögös Rishi) becenevet.

Akkor úgy tűnt, hogy ha Johnson egyszer távozik, akkor egyértelműen Sunak lehet az utódja a párt élén.

Az elmúlt fél évben azonban a drasztikus rezsiáremelések, a brit gazdaság akadozása, a Covid-szabályokat megszegve bulizó kormányzati és konzervatív tisztviselőkről szóló partygate-ben betöltött szerepe és a felesége, Akshata Murthy vagyona körüli botrányok miatt bezuhant a népszerűsége. (Az indiai állampolgárságú Murthy adóügyei heteken keresztül a brit sajtó kereszttüzében voltak.)

Sunak feleségének vagyona csaknem kétszer akkora, mint a királynőé. Adót azonban – mint az 2022 áprilisában kiderült – a botrány kirobbanásáig nem fizetett az Egyesült Királyságban, annak ellenére, hogy már kilenc éve ott él. Így lett aztán néhány hét alatt Dishy Rishiből az új becenév Fishy Rishi (Sumák Rishi). Népszerűségvesztése mellett gondot okozhat neki az is, hogy ellenfeleivel ellentétben adócsökkentés helyett a kiegyensúlyozott költségvetést részesíti előnyben. Mindezek ellenére erős pozícióban vág neki a vezetőválasztásnak, és több befolyásos tory politikus, köztük Dominic Raab igazságügyi miniszter és kormányfőhelyettes támogatását is megszerezte.

Penny Mordaunt

Némi meglepetésre a fogadóirodáknál a második számú favorit Penny Mordaunt kereskedelempolitikáért felelős államtitkár, aki Sunak után a második legtöbb tory képviselő nyílt támogatását tudhatja maga mögött (Sunak 47-et, Mordaunt 30-at). A brit haditengerészet tartalékosaként katonai kiképzéssel rendelkezik, és 2019 elején ő lett Nagy-Britannia első női védelmi minisztere, ahonnan viszont mindössze 85 nap után kirúgta Boris Johnson.

A veterán brexitpárti politikus kampánya elég döcögősen indult. Meglehetősen bizarr bemutatkozó videóját teljesen le kellett cserélni, miután tiltott módon rendőröket ábrázolt, illetve a videóban szereplő paralimpikon hivatalosan kérte, vágják ki belőle. Korábbi, transzjogokat támogató kijelentései miatt pedig ellenfelei szélsőségesnek minősítették.

Ennek ellenére van olyan friss kutatás, ami szerint ő a legnépszerűbb a Konzervatív Párt tagjainak körében; egy másik Sunakot hozta ki az élen.

Liz Truss

Szintén esélyesnek számít Liz Truss külügyminiszter, aki az északír protokoll kérdésében képviselt kemény álláspontjával és eltökélt ukránpártiságával szerzett magának hírnevet. Előbbinél gyakran felróják neki, hogy hirtelen jött EU-ellenessége érdekesnek hat úgy, hogy 2016-ban még maradáspárti volt, míg az ukrajnai háborút megelőző diplomáciai útjain többször vétett komolyabb bakikat.

Az Oxfordon végzett politikus a Liberális Demokraták színeiben kezdte politikai pályafutását, ahol többek között a monarchia eltörlését szorgalmazta. 2010 óta parlamenti képviselő, az előző években több kormányzati pozíciót is betöltött, Theresa May kabinetjében igazságügyi miniszter volt.

Pártelnöki kampányában hangsúlyos szerepet kapott a gazdaságpolitika, ahol thatcheri mintára az adócsökkentést és a befektetésbarát környezet megteremtését tekinti a romló gazdasági kilátások megoldásának – és fotókon is próbál rámenni a Thatcher iránti nosztalgiára.

Truss az Amerikából beszivárgó kultúrharc legújabb frontjában, a transzneműek kérdésében is markáns álláspontot képvisel: szerinte orvosi vizsgálatok hiányában senkinek nem lenne szabad más neműnek vallania magát.

Kemi Badenoch

Váratlanul erős jelölt lett Kemi Badenoch volt esélyegyenlőségi államtitkár, aki fekete nőként szimbolikus arca lett a brit konzervatívok „woke-ok” elleni küzdelmének. Badenoch szerint a baloldalt felölelő identitáspolitikát a különböző nézetek emberekre erőltetése, „a vitakultúra eltörlése és a tisztességes eljáráshoz való jog megszüntetése” jellemzi. A Sunday Times hasábjain azt írta, az identitáspolitika nem a toleranciáról vagy az egyén jogairól szól, így teljesen ellentétes a brit értékekkel.

Badenoch július 6-án több tucat társával együtt lemondott a Johnson-kabinetben betöltött pozíciójáról. A többek között egy alacsony adókkal operáló „mikroállam” kiépítésével kampányoló politikus elnyerte néhány befolyásos konzervatív, köztük Michael Gove volt oktatásügyi miniszter támogatását.

Tom Tugendhat

Az iraki veterán Tom Tugendhat nem vállalt semmilyen pozíciót Boris Johnson kormányában, sőt, legtöbb politikustársával ellentétben nem is védte meg nyilvánosan a miniszterelnököt a partygate-tel összefüggő botrányai miatt.

Külpolitikai irányultsága (ő a londoni alsóház külügyi bizottságának elnöke) és brexitellenes múltja miatt sokak szemében a puhább konzervatívok ideális jelöltje lenne, így akár elszívhatja a levegőt a most következő Jeremy Hunt elől. Kritikusai azzal vádolják, hogy mivel soha semmilyen kormányzat pozíciója nem volt még, közel sincs elég tapasztalata egy ország irányításához.

Jeremy Hunt

A volt egészségügyi és külügyminiszter nem győzi hangsúlyozni, ő áll a legtávolabb a Boris Johnson fémjelezte politikától, hiszen nem vállalt semmilyen vezető szerepet a kabinetjében, 2019-ben pedig pont tőle kapott ki a pártelnöki szavazás utolsó fordulójában.

A sokáig a párt baloldalán elkönyvelt politikus is kénytelen adócsökkentéssel kampányolni. Hunt a „nyugati világ legalacsonyabb” iparűzési adójának bevezetését ígéri Nagy-Britanniában, bár magánszemélyeknél kizárta az adók csökkentését.

Kérdés, hogy a brexitellenes, majd a népszavazás után jó uniós kapcsolatokra törekvő Hunt mennyire számíthat a Konzervatív Párt keményvonalasabb tagjainak szavazataira az elnökválasztás későbbi fordulóiban.

Futottak még

A legesélyesebbeken kívül még öten jelentkeztek be előzetesen, de végül közülük csak ketten maradtak állva a szerdán tartott első frakciószavazási fordulóig, a többiek vagy visszaléptek, vagy nem sikerült a hivatalos induláshoz elég ajánlást gyűjteniük. A két további induló, akiről szerdán szavazhatnak:

• Suella Braverman, a brit kormány jogi főtanácsadója, Anglia és Wales főügyésze. Eltökélt brexitpártiként áldását adta az északír protokoll minden valószínűség szerint nemzetközi jogba ütköző, egyoldalú módosítására. Tőle sem áll távol a kultúrharcos vonal, a mezőny legjobboldalibb jelöltjének tartják, és érdekes módon már azelőtt bejelentette pártelnöki ambícióit, hogy Johnson lemondott volna.
• Nadhim Zahawi pénzügyminiszter, volt oktatásügyi miniszter, a YouGov piackutató cég alapítója, Boris Johnson utolsó óráinak központi figurája. Az iraki kurd származású üzletembert Sunak lemondása után nevezte ki pénzügyminiszterré Johnson, hogy aztán alig egy nappal később Zahawi nyilvánosan követelje a miniszterelnök lemondását. Meglepő módon ő is az adók jelentős csökkentését ígéri, többek között úgy, hogy visszafogná az egészségügy finanszírozását. A legismertebb botránya, hogy tíz évvel ezelőtt közpénzből fűtötte az istállóit.

Végül pedig ők hárman dobták be még a nevüket eredetileg a kalapba, de a szerdai első szavazási körben már nem vesznek részt:

• Grant Shapps közlekedési miniszter, aki szintén az adók csökkentésével, illetve az állami bürokrácia megnyirbálásával kampányol. Kedden ő is beállt Sunak mögé.
• Sajid Javid volt pénzügy-, illetve egészségügyi miniszter. Rishi Sunakkal együtt az ő lemondása indította el Johnson kabinetjének összeomlását. Korábban emlékezetes volt, amikor nyilvánosan összekülönbözött Dominic Cummingsszal, a Leave-kampány vezetőjével és Boris Johnson akkori főtanácsadójával, aki azóta maga is a miniszterelnök ellen fordult. Javidnak annak ellenére sem sikerült elég képviselő támogatását megszereznie, hogy neki is fontos szerepe volt a Johnson elleni lázadásban.
• Rehman Chishti, a múlt heti tömeges lemondások óta helyettes külügyi államtitkár, aki saját magát fekete lónak definiáló utolsó pillanatos jelölt volt, nem is szerzett elég képviselői támogatást. Meglehetősen puritán bemutatkozó videójában igyekezett „outsider”, tiszta jelöltnek bemutatni magát.

(A cikkben linkelteken túl a főbb források: The Guardian, The Telegraph)