A legerősebb szimbólummal próbálják megüzenni az oroszok: nincs önálló Ukrajna

Amikor az invázió második napján egy Krímből Ukrajna felé tartó orosz katonai konvojban, egy tankon feltűnt a szovjet zászló, még lehetett azt gondolni, hogy biztos valami egyéni akcióról van szó, mondjuk, egy Szovjetunió iránt nosztalgiát érző családban felnőtt katona túllelkesült a háborúban, és hozott magával egy lobogót.

Aztán ahogy gyűltek a hasonló jelenetek, lassan világossá vált, hogy szó sincs egyéni lelkesedésről, ez egy szervezett, szándékos dolognak tűnik az oroszok részéről.

Elég végignézni egy Rob Lee nevű hadászati szakértő tíz részből álló Twitter-folyamát, amin összegyűjtötte a szovjet zászlók megjelenését Mariupoltól Harkivig.

Az egyik jelenetet Lee szerint az orosz védelmi minisztérium is megosztotta a saját Telegram-csatornáján. A zászlók mellett ugyanilyen, sarló-kalapácsos vörös katonai felvarrók is láthatók orosz Szpecnaz-egységeken.

A vörös alapon sárga sarló-kalapács és felette egy ötágú csillag 1922-től 1991-ig volt a Szovjetunió hivatalos lobogója, ennek valamilyen módosított verzióját használták a tagállamok, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság például alulra egy vízszintes kék csíkot kapott.

A zászló 2022-es használatának megfejtése nem túl bonyolult: azt üzeni, hogy Ukrajna az oroszoké, önállóan nem létezik, az orosz birodalmi törekvések, a Szovjetunió iránti nosztalgia jele. Moszkva kétségkívül erősen rajta van ezen a szálon a szimbólumokat illetően, nem véletlenül hívják a szakadár területeket is népköztársaságnak – ez az államforma-megnevezés népszerű volt az egykori Orosz Birodalom területén, illetve a szovjet időkben Kelet-Európában.

A zászlós történet második felvonása április közepe-vége felé következett, az invázió akkor ért el egy olyan pontra, hogy az oroszok városokat, városházákat, erőműveket tudtak elfoglalni, és elkezdték több helyütt az épületekre, vagy terekre kitűzni a szovjet zászlókat.

Volt, ahol a hivatalos győzelmi zászlót (is) tették ki, ez egy olyan vörös zászló, amin fehérrel van rajta egy szokásosnál nagyobb sarló-kalapács és egy felirat, hogy melyik hadsereg melyik hadosztályának melyik ezredéről van szó (a fordítása körülbelül: 150. puska, 2. osztályú Kutuzov-rend, Idrica hadosztály, 79. lövészhadtest, 3. lövészhadsereg, 1. belarusz front). Ez volt az a zászló, amit 1945-ben tűzött ki három szovjet katona a Reichstagra, és ez az a zászló, amelyet azóta a május 9-i nagy orosz parádékon is felvonultatnak.

Ekkor még május 9-e előtt voltunk, és az oroszok vélhetően azt gondolták, hogy addigra látványos eredményeket tudnak majd felmutatni. A Newsweek cikke szerint az orosz Egyes Csatorna például a herszoni zászlóállítást tudósította végig azzal a szöveggel, hogy „Május 9-e gyorsan közeleg, és a vörös zászló, ami alatt a fasizmus összeroppant a 20. században, újra lobog a herszoni Dicsőség Parkja felett. Ez a szovjet emberek hőstettének szimbóluma, amire a helyiek különleges érzésekkel emlékeznek.”

Sőt, egy másik erős szovjet szimbólumként ekkortájt már Lenin-szobrot is állítottak az orosz katonák, például Henicseszk városának főterére, a lobogókkal együtt.

Anne Applebaum történész erre reagálva nyilatkozta azt, hogy „mivel a modern Oroszország semmi mást nem jelent, mint korrupciót, nihilizmust és Putyin személyes hatalmát, visszahozták a szovjet zászlókat és a Lenin-szobrokat, hogy az orosz győzelmet szimbolizálják”.

Mellékszál, de a szovjet nosztalgia azért Ukrajnában is megvan, híres lett például az az idős asszony, aki a vörös zászlóval várta a „felszabadító” orosz katonákat – legalábbis ő azt hitte, azok érkeznek, de ukránok voltak, akik elvették tőle a zászlót, és adtak neki ételt. Az asszony, amikor rájött, mi történik, visszaadta az ételt. Az orosz propaganda pedig piedesztálra emelte őt, „Bábuska Z” még óriás falfestményt is kapott.

Bár a vörös zászlózásra most csodálkozik rá a világ, ez nem ennek a háborúnak az újítása.

Egy újságírói tényellenőrzés során derült ki, hogy a médiában keringő egyik felvétel (itt elérhető, itt épp mariupolinak mondják) egy zászlókitűzésről valódi ugyan, azaz nem megrendezett, de 2015-ös, és akkori donyecki csaták egyikében, talán Debalcevében történt, amikor az oroszpárti erők átvették az irányítást.

A zászlók lobogtatása, a Lenin-szobrok felállítása, az ukrán jelképek eltávolítása persze szimbolikus, örülnének az ukránok, ha ez lenne a legnagyobb bajuk a Szovjetunió erőltetett visszahozását illetően – emellett az oroszok természetesen valódi lépéseket is igyekeznek tenni az általuk katonailag felügyelt területeken, például átvenni a politikai-közigazgatási irányítást, bábönkormányzatokat felállítani, orosz papírokat kiadni, bevezetni a rubelt bizonyos területeken. Nem beszélve a háborúk legtragikusabb hatalomgyakorlási eszközéről: a nemi erőszakról és a civilek gyilkolásáról.

Eltüntetni a vér színét az orosz zászlóról

Ahogy a háborúra és a Szovjetunióra, úgy a békére vágyó oroszoknak is van zászlajuk: február végén a közösségi médiában kezdett el feltűnni a fehér-azúr-fehér zászló, ami egyfelől nagyon közel áll az orosz zászló piros csíkjától (a vértől) megfosztott verziójához, másrészt a középső sávja deklaráltan világosabb, mint a mostani orosz zászlóé, amelynek addig azúr sávját 1993-ban sötétítették be.

A zászló nagyot megy a közösségi médiában, saját oldala is van már, sok nyelven, például magyarul is van leírás a történetéről, jelentéséről. A Facebook-oldalán pedig gyűlnek a képek a fehér-kék-fehér zászlós tüntetésekről és demonstrációkról.

A Meduza március közepén beszélt egy Berlinben élő orosz dizájnerrel, Kai Katoninával. Ő az egyik, akihez kötik a különböző híradások a zászló megalkotását. Azt nyilatkozta, az első háborúellenes tüntetéseken az újságírók meglepődtek azon, hogy oroszként részt vesz rajta, mintha egy általános nézet lenne, hogy aki ellentüntet, az csak ukrán lehet, aki pedig orosz, az csak helyeselheti a háborút. „Világos volt, hogy kell valami szimbólum arra, hogy oroszok vagyunk és háborúellenesek”, mondta.

Ő február 28-án posztolta a Facebookra az ötletét a zászlóról. Tőle függetlenül, egy nappal korábban egy Oroszországban élő művészeti menedzser és PR-os is ugyanezt javasolta a Twitteren. Az ő érvei is hasonlók voltak: a háborúellenes oroszoknak nincsen külön zászlójuk, szimbólumuk.

A Meduzának azt mondták, nem érdekes, ki találta ki először a zászlót, az „az emberek közös alkotása”. Azt is mondták, nem ők csinálják a zászló saját honlapját.