Kántor Boglárka a gyergyói nők közösségét építené, miközben a hagyományos nőiességet félti a nyugati szelektől

Az utóbbi egy hónapban Erdélyben sorra alakultak az RMDSZ Nőszervezetének helyi fiókjai: immár Csomafalván, Gyergyóditróban, Gyergyószárhegyen, Gyergyóremetén, Gyergyóalfaluban és Gyergyószentmiklóson is van szervezete a romániai magyar nők érdekeit felvállaló politikai intézménynek. A Gyergyó Területi Nőszervezet elnökének pedig Kántor Boglárkát, az RMDSZ Vaslui megyei képviselőjét választották meg, aki elmondása szerint majd hálózati működést biztosítva koordinálja a szervezetek munkáját.

Kántor Boglárkával egy csíkszeredai eseményen, a Nők, akik alakítják a vidéki közösségeket – vezetés, részvétel és közszolgáltatások című rendezvényen sikerült beszélgetni, amely eseményt egyébként Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának alelnöke szervezte a nemi egyenlőség hetének apropóján. Az eseményleírás szerint a rendezvény középpontjában a nők vidéki közösségekben betöltött szerepe, a közéleti és szakmai részvétel, valamint a közszolgáltatásokhoz kapcsolódó tapasztalatok álltak volna.

Egyébként a beszélgetés a nők közéleti szerepvállalására fókuszált inkább, semmint szólt valóban azokról a nőkről, akik a vidéki közösségeket alakítják és az ők életkörülményeikről. Az Eurostat adatai szerint Románia vidéki térségeiben:

• A 15–24 éves vidéki nők és férfiak foglalkoztatottsága közötti különbség 11,6 százalékpont volt, a férfiak javára, ez a harmadik legnagyobb különbség az EU-ban, Szlovákia és Görögország után,
• A 18–24 éves vidéki nők oktatásban vagy képzésben való részvétele körülbelül 37 százalékponttal maradt el a városokban élő, azonos korú nőkétől, ez a második legnagyobb vidéki–városi különbség az EU-ban,
• A vidéki lakosság mindössze 18,3%-a élt olyan helyen, ahonnan autóval 15 percen belül elérhető egy kórház, ez a második legalacsonyabb arány az EU-ban,
• A polgármesterek és más helyi, önkormányzati vezetők mindössze 6,5%-a volt nő Romániában. Ez a legalacsonyabb arány az egész Európai Unióban.

Tehát a vidéken élő nők kisebb arányban vesznek részt az oktatásban, ami a későbbi, munkaerőpiaci lehetőségeiket is leszűkíti, így a láthatatlan munka jelentős része marad rájuk ami tovább korlátozza a fizetett munkavállalásra, a továbbtanulásra és az önálló egzisztencia megteremtésére fordítható idejüket. Ezáltal gazdasági kiszolgáltatottságuk is fennmarad, miközben a gondoskodási feladatok aránytalanul nagy terheket rónak rájuk, és tovább mélyítik a nemek közötti egyenlőtlenségeket.

Kántor Boglárkát, mint parlamenti képviselőt szólaltatták meg, hogy meséljen az országos, oktatásra vonatkozó kérdésekről, amin eleve meglepődtem, mert Kántort nem rég a Gyergyó Területi Nőszervezet elnökének választottak meg, ezáltal pedig a nemrég megalakult gyergyói helyi szervezetek közötti összeköttetést, kollaborációt és érdekérvényesítési feladatokat látja majd el ezután. Ilyen módon pedig legfrissebb kinevezése okán feltehetőleg lett volna mit mondania a nőkről, akik alakítják a vidéki közösségeket, de erről nem kérdezték, ahogy arról sem, hogy ő, mint nő, hogyan tervezi alakítani ezeken a vidéki közösségeken a nők társadalmi helyzetének előremozdítását. Így megkérdeztük mi és azokra a mondataira is rákérdeztünk, amiket a beszélgetés közben fogalmazott meg, ilyen volt például az, hogy „A férfi az legyen férfi és a nő az legyen nő” vagy „Sosem voltam az az alázzuk-le-a-férfiakat-feminista”.

Azt választottuk mottónak, hogy Nők hálózatban a közösségért. Azért tartottam ezt fontosnak, mert nem lehet mindenkiből politikust csinálni, de lennie kell egy nagyon erős hálózatnak a nők között. Hogyha összekapaszkodunk, akkor sokkal többre vagyunk képesek. Mivel a közösségeket általában nők mozgatják, a szociálisan érzékeny kérdésekkel általában nők foglalkoznak, hogyha őket hálózatba tudjuk kapcsolni, akkor biztos, hogy ez egy erő tud lenni a térségben.

Ez egy olyan fajta szemlélet most, ami lehet, hogy újszerű és lebont bizonyos falakat, mert eddig, hogyha nőket néztünk, akkor csak azt láthattuk, hogy jé, hát ha közélettel foglalkozik, akkor elért valamit. Holott az a Marika néni is, aki éppen sütit süt egy eseményre, pont olyan fontos, mint az, aki első sorban megy Bukarestbe és harcol a nők jogaiért, vagy bizonyos szociális kérdésekért. Ezt kell nekünk jól összekapcsolni.

Az, ami az elmúlt 3 hétben történt Gyergyószéken, – hogy megalakult 10 nőszervezet, és most már minden településen van nőszervezet, ezt összekapcsolja a területi, ami bekapcsolódik egy megyeibe, onnan egy országosba – szerintem egy hatalmas nagy lehetőség. Nagyon örülök, hogy ehhez a nők nyitottan álltak hozzá, a mai napig kapunk üzeneteket, hogy lehet-e csatlakozni.

Megéreztük annak az ízét, hogy mit jelent csillogó szemmel a közösségért együtt dolgozni. És vannak dolgok, amiből nem szabad politikát csinálni. Bár nagyon jó, hogyha vannak olyan nők, akik elől vannak, és biztatjuk őket, hogy igen, menjél és csináld, és ott vagy értünk, és ott vagyunk mögötted, de nem csak erről szól az élet. Az élet elsősorban a közösségért végzett munkáról szól.

És ez az, amit megértett most a gyergyói térség, és elkezdett összefogni, és bízott bennem, hogy ebből adódóan nagyon sok olyan dologban profitálhat a közösség, ami nyilván nem csak nőknek jó, hanem jó lesz a családoknak, jó lesz a férfiaknak, jó lesz az egész közösségnek.

Persze. Elindítottunk egy mentorprogramot, még mindig lehet jelentkezni ha valaki azt érzi, hogy bátorításra van szüksége vagy van egy célja, de nem tudja, hogy elég jól csinálja-e. Kaphat maga mellé egy olyan nőt, egy olyan mentort, aki segíti őt egy éven keresztül ebben a folyamatban. Ez most indult el csütörtökön és egy évig fog tartani, havi 1-2 mentorálási alkalomról van szó. Ez igazából egy utókövetés.

A nőknek az egyik legnagyobb betegsége, ha lehet ezt így nevezni, az az önbizalomhiány. Folyamatosan megkérdőjelezik önmagukat, hogy vajon elég jó vagyok-e, elég jól csinálom-e, elég-e ez, amit elvégzek. Hogyha egy ilyen valaki kap maga mellé egy olyan nőt, aki irányt tud mutatni, akkor hiszem, hogy az egy nagy segítség tud lenni. Ezen kívül létrehozunk egy nőszervezeti közösségi alapot, amihez a területen minden nőszervezet pályázhat, azon kívül, hogy az országos nőszervezetnek is vannak ilyen pályázatai, nekünk lesz külön területi is. Hogyha valaki valamit szeretne megvalósítani, nem abból lesz a gond, hogy miből.

Lesznek még konferenciák, közéleti vezetőképzők, meg egyéb képzések is nőknek azért, hogy fel tudjuk erősíteni azokat, akik úgy érzik, hogy szeretnének valami többet tenni a közösségért. Ki kell egy kicsit mozdulni a komfortzónából ahhoz, hogy el tudjunk érni valami többet.

Ez az identitás összemosódás, nagyon nagy veszélye ennek a közéleti szerepvállalásnak is. Nem kell férfivá válni ahhoz, hogyha valamilyen pozíciót betöltsön egy nő.

Egy nő mindig meg kell tudja magában őrizni azt a csupa szívét, lelkét, amivel rendelkezik, ahogy a Jóisten teremtette. És az is nagyon fontos, hogy egy férfi ne nőiesedjen el. Ezeket az identitásokat ma jobban meg kell erősíteni, mint valaha. Olyan szelek fújnak nyugatról, amik segítenék ezeknek az összemosódását. De szükség van olyan identitáserősítő programokra, amitől egy férfi nem lesz puhány, és egy nő sem válik egy szakállas, kőkemény férfivá.

Én nagyon szeretem ezeket az élménypedagógiai módszereket, amivel már a gyerekekben el lehet ültetni, hogy hogyan értékeljük a saját identitásunkat, hogy ne akarjunk mások lenni, hanem azt tudjuk megélni, amibe éppen beleszülettünk. Ha férfinak születtünk, akkor legyünk férfiak, ha nőnek, akkor éljük meg ennek a minden csodáját és örömét az anyaságtól egészen a szerepvállalásig, merthogy az egyik nem zárja ki a másikat. Sőt, szerintem erősíti.

Nyilván a feminizmusnak megvan a maga egészségessége, de soha nem jó, hogyha végletekbe csapódunk. Amikor valaki csak azt látja, hogy csak nők, csak mi és csak, csak, csak…, az soha nem válik egészségessé. Meg kell találni azt az arany középutat, ahol a férfiak is és a nők is egyenlő partnerként tudnak az asztal mellé ülni.

Én abból a szempontból mondom magamról azt, hogy nem vagyok feminista, hogy nem minden áron. Merthogy ezt nagyon sokan, főleg férfikörben, félreértik és azt hiszik, hogy csak nőkre van szükség. Nem. Ez azt jelenti, hogy egyenlő partnerként kell úgy férfi, mint nő. Oda tudjanak ülni mindketten az asztal mellé. Ez ennyi és semmi több.

De féltve óvnám magunkat attól, hogy egyik-másik végletbe csapódjunk. Én soha nem mondom azt egy nőnek, hogy menj és vállalj mindenáron közéleti szerepet. Nem. Legyél abban jó, amit éppen szeretnél csinálni, ha te abban vagy jó, hogy kiteljesedsz az anyai feladatokban, és nagy családot szeretnél, akkor vállalj gyereket és teljesedj ki ebben. Ha karriert szeretnél, vagy ha a közéletben szeretnél szerepet vállalni, akkor abban. A nőszervezetnek ebben kell támogatást nyújtania és területi elnökként is azon fogok dolgozni, hogy abban erősítsem meg a nőket, amiben éppen jók. Nem fogom senkinek lenyomni a torkán azt, hogy tanácsos legyen, vagy megyei, vagy parlamenti szerepet vállaljon, hogyha ő úgy érzi, hogy nem akarja, mert nem kell mindenkinek mindenáron erre a pályára lépni, aki úgy érzi, azt viszont teljes mellszélességgel támogatni kell.

Szerencsés helyzetben vagyunk, mert olyan férfiakkal vagyunk körülvéve, akik támogatják ezeket a kezdeményezéseket. Eddig még nem hallottam az RMDSZ-en belül egy férfi részéről sem olyat, hogy te inkább maradj otthon, mert nő vagy. Látják a szakmaiságot, látják az együttműködési szándékot bennünk is, és ebből adódóan partnerként kezelnek, ami számomra öröm. Én azt gondolom, hogy rendben vagyunk, viszont szükség van továbbra is ennek az erősítésére, merthogy teljesen másképp tudunk kapcsolódni. Amikor belép egy férfi a terembe, és mi ott ülünk az asztalnál nőként, a férfiak rögtön egymással kezetfognak, van egy kapcsolódási pontjuk, de még mindig nem tudják jól kezelni azokat a helyzeteket, hogy akkor a nővel is kezet fogunk. Általában megveregetik a vállunkat, és mennek tovább, de szerintem rendben vagyunk a RMDSZ-en belül ebben a kérdésben.

A nők érdekeinek képviselete és a hagyományos nemi szerepek között

Kántor Boglárka szemléletében rejlő ellentmondás különösen annak fényében fontos, hogy a vidéki nők lehetőségeit nem pusztán az önbizalomhiány vagy a komfortzónából való kilépés nehézségei korlátozzák. Az oktatáshoz, a munkához és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint a gondoskodási feladatok aránytalan eloszlása mind olyan strukturális akadályokat jelentenek, amelyekre a közösségépítés önmagában nem ad választ. A kérdés tehát, hogy a nőszervezet mennyire tudja majd valóban tágítani a nők lehetőségeit, ha közben az elnöke a női szerepvállalást egy előre meghatározott nőiességképhez is köti ezzel egyidejűleg pedig elhatárolódik azoktól, akik ebbe esetleg nem illenek bele. A nők megerősítése ugyanis nehezen lehet teljes, ha csak azoknak az önmegvalósítását ismeri el, akik megfelelnek annak, amit a szervezet vezetője női szerepnek tart.

Kántor Boglárka elképzeléseiben egyszerre jelenik meg a nők közéleti és közösségi szerepvállalásának ösztönzése, valamint a hagyományos nemi szerepekhez való ragaszkodás. Miközben mentorprogrammal, képzésekkel és közösségi alappal teremtene lehetőséget arra, hogy a gyergyói nők bátrabban érvényesítsék az érdekeiket, azt is hangsúlyozza, hogy egy nőnek meg kell őriznie a nőiességét, a férfinak pedig nem szabad „elnőiesednie” és nem lehet puhány. A feminizmustól is az általa szélsőségesnek tartott irányzatok miatt határolódik el, noha a nők egyenlő társadalmi és közéleti részvételének támogatása éppen azok közé a célok közé tartozik, amelyekért a feminista mozgalmak is küzdenek.

A helyi nőszervezetek megalakulása fontos. Egy alulról építkező közösség lát rá a legpontosabban az adott közösséget érintő problémákra és tudja azokat a leghatékonyabban kezelni, egy intézményesített, hálózatos működés pedig lehetőséget teremt a területi együttműködésre. Emellett lehetővé teszi, hogy a nők érdekképviselete ne kizárólag a politikai döntéshozatal szintjén történjen, lehessen közéleti, de nem feltétlenül politikai szerepet vállalni. A nők a saját településükön fogalmazhatják meg, milyen problémákkal szembesülnek, és közösen kereshetnek megoldásokat.

A nemzetközi irányelvek, mint az ENSZ felmérése hangsúlyozzák, a helyi női szervezetek és hálózatok bevonása segíthet abban, hogy a közpolitikák valóban a különböző közösségek szükségleteire válaszoljanak. Ugyanakkor azt is kiemeli, hogy a nők közéleti részvételének támogatása nem választható el attól sem, hogy milyen társadalmi elvárások határozzák meg a női szerepeket. Emellett pedig az úgynevezett genderideológiai retorika – amit a „nyugati” vagy liberális programként állítanak be sokszor, mondván, hogy veszélyezteti a hagyományos értékeket – a szakirodalom szerint pont hogy a nemi egyenlőségi törekvéseket ássa alá.