Tánczos Barna az RMDSZ kormányzási kudarcairól: Minisztereink jól teljesítettek

Nem akarunk együtt kormányozni azzal a párttal, amelyik belülről bomlasztotta a korábbi koalíciót, majd az AUR-ral közösen meg is buktatta a Bolojan-kormányt – indokolta a Transtelexnek Tánczos Barna az RMDSZ ellenzékbe vonulását. Amikor az RMDSZ kormányzati mérlegéről kérdeztük, a volt miniszterelnök-helyettes egyetlen kudarcot sem nevezett meg, és megkerülte Demeter András miniszteri teljesítményének értékelését. Interjú.

A PSD kilépése a négypárti koalícióból nem hirtelen döntés volt, hanem egy hosszabb folyamat végkifejlete. Már 2025-ben, az első nagyon kedvezőtlen közvélemény-kutatási eredmények láttán ellenzéki pártként kezdtek viselkedni, és fokozatosan kihátráltak a kormány mögül. Idén pedig politikai számításból megbuktatták a Bolojan-kabinetet.

A lakosságot sújtó intézkedésekre éppen a PNL és a PSD 2023–2024-es felelőtlen pénzszórása miatt volt szükség. Mindkét párt pontosan tudta már 2025 elején, hogy a hiánycsökkentést a különnyugdíjak megvonásával, a pazarlás felszámolásával és az intézmények összevonásával kellett volna kezdeni. Erre azonban az elnökválasztási kampány miatt nem került sor, mert a megszorítások a Románok Egyesüléséért Szövetséget (AUR) és államfőjelöltjét, George Simiont hozták volna még kedvezőbb helyzetbe. A Bolojan-kormány megalakulása után pedig a PSD azonnal kihátrált az intézkedések mögül, és ellenzékbe vonult a kormányon belül.

Szerintem tehát lettek volna alternatívái az adóemeléseknek. Legalább meg kellett volna próbálni, hogy az említett kiadáscsökkentő intézkedések elegendőek-e, és csak utána emelni az adókat. Románia azonban 2030-ig szóló hiánycsökkentési pályát vállalt, az Európai Uniónak pedig elfogyott a türelme: tavaly nyáron azonnali adóemelésre kényszerítette a Bolojan-kormányt. A májusi elnökválasztás után megalakult kabinet már nem kapott további haladékot. Marcel Ciolacu lemondása és a Bolojan-kormány beiktatása között ügyvivő pénzügyminiszterként hetekig személyesen tárgyaltam erről Brüsszel képviselőivel. Már akkor óriási nyomás nehezedett Romániára. Abban bíztam, hogy az új kormány újabb határidőt kap, de Brüsszel határozottan ragaszkodott az adóemeléshez.

A PSD máris azt a narratívát építi, hogy a Bolojan-kormány nagyon nehéz gazdasági örökséget hagyott hátra. Milyen állapotban van most a román gazdaság?

Egyértelműen sokkal jobb állapotban, mint amilyenben a Ciolacu-kormány hagyta. Kedvezőbbek a makrogazdasági mutatók és a gazdasági kilátások is. Ezt azonban jelentős társadalmi feszültségek árán sikerült elérni, hiszen fájdalmas, a lakosságot sújtó intézkedéseket kellett meghoznunk. Idén külső tényezők is befolyásolták a gazdaság helyzetét: az iráni háború és a Hormuzi-szoros lezárása miatti energiaár-emelkedés sajnos erősen rányomja a bélyegét a 2026-os évre.

A nyugdíjak indexálása 2027-ben kötelező feladat, mert a vásárlóerő folyamatos csökkenése tönkretenné a nyugdíjasok életét. Ezzel az Európai Unióban is tisztában vannak, és a brüsszeli szakértők is egyetértenek. A megvalósítás módjáról azonban még viták folynak, zajlanak a tárgyalások Brüsszellel. Meglátjuk, mi lesz az eredményük.

A közalkalmazotti bérek emelésére is mintegy 10 milliárd lejes keret állhat rendelkezésre 2027-ben, ami a makrogazdasági mutatók alapján még belefér a költségvetésbe. Ez nem feltétlenül jelentene mindenkinek azonos mértékű béremelést, de a Világbankkal közösen kidolgozott új tervezet alapján egy méltányosabb bérrendszert lehetne bevezetni. A törvényt már idén el kellett volna fogadnia a parlamentnek, de többek között a szociáldemokraták ellenállása miatt ez nem történt meg. A késlekedés 770 millió eurójába került Romániának, mert a jogszabály elfogadása a helyreállítási terv egyik vállalása volt. A Niculescu-kormánynak mindenképpen el kellene fogadtatnia a törvényt.

Valóban óriási volt az elégedetlenség. Sehol a világon nem örülnek az adóemelésnek, még azok sem, akik bevezetik. A választott tisztségviselők is szívesebben építenek autópályákat, iskolákat, sportbázisokat vagy bölcsődéket, finanszíroznak országos és helyi programokat, mintsem adót emeljenek. Csakhogy a kettő nem működik egymás nélkül: adóbevételek nélkül nem lehet fenntartani az államháztartást.

Az RMDSZ az adóemelésekről szóló döntések meghozatalakor folyamatosan azt szorgalmazta, hogy ezeket az intézkedéseket azonnal ellensúlyozni kell az állami kiadások csökkentésével, a közintézmények összevonásával és a különnyugdíjak megnyirbálásával. Ehhez azonban már nem volt meg a politikai akarat a koalíciós partnerek, elsősorban a PSD részéről. Azt is látjuk, mennyire nehéz ma fenntartani a települések költségvetési egyensúlyát. A helyi adók emelését maguk az önkormányzatok is kérték, mert bevételek nélkül nem tudják finanszírozni a vállalt programokat és beruházásokat.

A legfontosabb eredménynek a beruházásokat tartom, amelyek az RMDSZ-es kollégák nélkül biztosan nem valósultak volna meg. Cseke Attila fejlesztési miniszter nélkül az uniós források egy részét nem sikerült volna lehívni. Eredménynek tartom a közösségi jogok megőrzését és védelmét is. Az utóbbi hetekben, hónapokban egyre gyakrabban hallani a parlamentben olyan felvetéseket, hogy bizonyos jogokhoz hozzá kellene nyúlni. Az alternatív küszöb felszámolását is emlegették, és napirenden van az önkormányzatok összevonása. Ezek mind olyan kérdések, amelyekben szerintem az RMDSZ sikeresen képviselte a közösség érdekeit.

A kudarcokat illetően úgy gondolom, hogy valamennyi RMDSZ-es kollégánk jobban teljesített, mint ahogyan bármelyik PNL-s vagy PSD-s miniszter teljesített volna a helyükben. Szerintem tehát az RMDSZ számára is pozitív időszak volt ez, még ha súlyos válsághelyzetben is kellett kormányoznunk.

Az elmúlt hat évből négy évet és három hónapot töltöttem miniszterként vagy miniszterelnök-helyettesként. Minden megbízatásom végén számvetést készítettem, elsősorban saját magam számára, de nyilvánosan is részletesen beszámoltam az eredményekről. A mandátumomhoz kötődik az országos betétdíjas visszaváltási rendszer és a SUMAL 2 faanyag-nyomonkövető rendszer bevezetése, a medvetörvény elfogadása, valamint egy 200 millió eurós mezőgazdasági támogatási programcsomag elindítása. Vagy akár a 2027-es téli Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál megszervezését is Brassó környékén, két székelyföldi helyszínnel.

A közel fél évig tartó ügyvivő mezőgazdasági miniszteri megbízatásom meglehetősen frusztráló volt, de úgy érzem, kihoztam belőle a maximumot. Sikerült parlamenti többséget szereznünk mezőgazdasági támogatási programok elindításához, amelyeket az ügyvivő kormány önállóan nem kezdeményezhetett. Olyan uniós programokat is sikerült Romániába hoznunk, amelyeket már elfogadtak, de a megvalósításuk az új kormány feladata lesz.

Mindezt sikernek tartom, de rettenetesen nehéz megkötött kézzel-lábbal úszni egy ilyen tengerben. Frusztrált, hogy láttam, mit kellene tenni, mire lenne szükség, de ügyvivő kormányként nem hozhattuk meg a megfelelő döntéseket.

Az oktatás terén kétségkívül előrelépés, hogy tavaly újraalakulhatott, és jelenleg újra önálló intézményként működik a marosvásárhelyi római katolikus líceum. Az RMDSZ kormányzati munkája, többek között a személyes közbenjárásom kellett ahhoz, hogy sikerüljön lezárni egy évek óta tartó méltatlan állapotot. Amúgy folyamatosan születnek törvénytervezetek, amelyekkel kisebb előrelépéseket lehetne elérni. Csakhogy most töredezettek a parlamenti erőviszonyok, egy-egy ügyben alkalmi többségek alakulnak ki, gyakran éppen a kisebbségi vagy a magyar közösséget érintő kérdésekben. Szerintem a megszerzett jogok megőrzése is eredmény egy olyan országban, ahol az AUR támogatottsága példátlanul magas, a román nacionalisták pedig 35 százalékos súlyt képviselnek a parlamentben.

Demeter András jó kollégám volt, sokat dolgoztunk együtt, gyakran beszélgettünk a kultúra menedzseléséről. Sok újat tanultam tőle, hiszen nem ismerhetek minden szakterületet.

A PSD belülről bomlasztotta a korábbi koalíciót, majd az AUR-ral közösen meg is buktatta a Bolojan-kormányt. Továbbra is jó döntésnek tartom, hogy az RMDSZ ebben a politikai helyzetben nem vállalt kormányzati szerepet. A szociáldemokraták kormányváltást akartak, és el is érték. Most az övék a kormányzás felelőssége.

Azért most más a helyzet. A Niculescu-kabinet a PSD köré szerveződő kisebbségi kormány. Amikor az RMDSZ a szociáldemokratákkal együtt, parlamenti többségre támaszkodva vállal kormányzati szerepet, az közösen vállalt felelősséget jelent. Most viszont nem lett volna jó, ha az RMDSZ egy bizonytalan, alkalmi parlamenti többség által támogatott kormányban vesz részt. Ezért helyes döntésnek tartom, hogy világosan kimondtuk: ebben a kormányban nem veszünk részt.

Nehéz kérdés. Soha nem választhattam miniszterelnököt, ezért például Marcel Ciolacu kormányában is kénytelen voltam pénzügyminiszterként dolgozni. A kormányprogram mindig fontosabb a kormányfő személyénél, ugyanakkor a mindennapi munkában sok olyan kérdésben is a miniszterelnök dönt, amelyről a program nem rendelkezik. Lehet nagyon jó a személyes kapcsolatunk, mégsem tudunk eredményeket elérni a gazdasági vagy politikai helyzet miatt. Máskor nincs meg a személyes összhang, az együttműködés mégis sokkal eredményesebb lehet.

Grindeanuval és Bolojannal is napi vagy heti kapcsolatban vagyok, sokat dolgoztunk együtt. Az elmúlt fél évben például számos problémát sikerült megoldanom Grindeanuval, aki a képviselőház elnökeként mezőgazdasági ügyekben is fontos tárgyalópartnerem volt. Más kérdésekben viszont Bolojannal értek teljesen egyet, például olyan gazdaságélénkítési programok kapcsán, amelyeket közösen beszéltünk meg. Ezért nem tudnám megmondani, melyikükkel dolgoznék szívesebben. Számomra nem ez a döntő szempont.

Meggyőződésem, hogy a Niculescu-kormány január elsejétől megemeli a nyugdíjakat. Ez például hangulatjavító intézkedés lesz. Ha kizárólag ezen múlt volna a kormányra lépésünk, akkor biztosan ott lennénk, hogy mi emelhessük meg a nyugdíjakat. De nem ez a legfontosabb. A politikában vannak pillanatok, amikor színt kell vallani. Az RMDSZ úgy döntött, hogy nem kormányoz együtt azzal a párttal, amely az AUR-ral összefogva megbuktatta a közösen létrehozott kormányt, amelyben együtt vállaltunk felelősséget. Egy olyan kisebbségi kormányban sem kívánunk részt venni, amelyről nem tudni, hogyan szerez majd parlamenti többséget a döntéseihez és a törvénytervezeteihez.

Nem tudom, mit ígért erről az RMDSZ elnöke, nem ismerem a nyilatkozata részleteit. Azt viszont tudom, hogy amikor a megállapodásról és a kormány támogatásáról beszéltünk, azt kértük, hogy a kormány biztosítsa az egyre nehezebb helyzetben lévő önkormányzatok költségvetési stabilitását. Emellett a kisebbségi ügyekkel kapcsolatos kéréseink is bekerültek a dokumentumba.

Az elmúlt tizennégy évből négy évet és három hónapot töltöttem kormányon, csaknem tízet pedig ellenzékben. Ellenzékben is az volt a feladatunk, hogy a magyarok lakta települések önkormányzatai ne kapjanak aránytalanul kevesebb pénzt a többieknél. Ez lesz a feladatunk a következő hat hónapban is. A költségvetés kiigazításakor minden személyes kapcsolatunkat, parlamenti eszközünket és szakbizottsági pozíciónkat arra használjuk majd, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki az adott helyzetből a közösségünk számára. A jövő évi költségvetés elfogadásakor is ugyanígy járunk el. Ez tipikus ellenzéki munka lesz.

Nem vagyunk kormányon, nincsenek minisztereink, legfeljebb államtitkáraink lehetnek. Az oktatási minisztériumban mindenképp. Ennél a tárcánál korábban is volt államtitkárunk, de ez nem jelentette azt, hogy beleszólhattunk a kormány napirendjébe.

Az oktatási államtitkári tisztség megőrzésére mindenképpen látok esélyt. Kialakult az a gyakorlat, hogy az oktatási minisztériumban a kisebbségi nyelvű oktatásért RMDSZ-es államtitkár felel. A PSD-n múlik, hogy ez az államtitkár a helyén maradhat-e.

Ilie Bolojan nem írta alá a kinevezését, és most már nyilván nem is fogja. Hogy miért, azt magam sem tudom. Erről már az új miniszterelnökkel kell tárgyalnunk.

Ma is úgy gondolom, hogy a legtöbbet kormányból lehet tenni a közösségünkért. Minden politikai szervezet célja, hogy kormányra kerüljön. A demokrácia természetéből azonban az is következik, hogy egy párt hol kormányon van, hol ellenzékben. Ez az RMDSZ-re is érvényes. Mi sem kerülhetünk bármi áron, bármikor kormányra. Politikai szempontból most jobb döntésnek tartom az ellenzékbe vonulást. A következő hat hónapban végezze a kormányzati munkát a PSD, amelynek vezetői a Bolojan-kormány megbuktatásakor indirekt módon azt is megígérték, hogy jobban tudják vezetni az országot.