Politológus a kormányalakításról: Grindeanu többé nem játszhatja a néptribun szerepét

A PSD visszatért a hatalomba, de a győzelme korántsem teljes: a miniszterelnöki és a pénzügyminiszteri tisztség hiányában korlátozott a befolyása a kormány döntéseire, a PNL és az USR ellenzéki együttműködése pedig akár az AUR-ral kötött alkalmi szövetségekre is kiterjedhet – véli Sergiu Mişcoiu politológus. A kolozsvári BBTE oktatóját a kormányalakítás hátteréről, a pártok politikai számításairól, az AUR újabb radikalizálódásáról és az RMDSZ ellenzékbe vonulásának okairól kérdeztük.

Szerintem két magyarázata van az áttörésnek. Az egyik a gazdasági és politikai-közigazgatási helyzettel, a másik Niculescu személyével függ össze. Ami az elsőt illeti, ha nagyon rövid időn belül nem sikerült volna teljes jogkörű kormányt alakítani, amely végrehajthatja a költségvetés kiigazítását, gyakorlatilag minden megbénult volna az országban. Még egyes alapvető közszolgáltatások – például a mentőszolgálat – működése is veszélybe került volna, ha továbbra is ügyvivőként működik a több mint öt hónappal ezelőtt megbuktatott kormány. Az áttöréshez tehát a helyzet sürgőssége is hozzájárult.

Másrészt ott van Luca Niculescu személye. A korábbi jelöltekkel ellentétben ő valóban független, a diplomácia és a nemzetközi újságírás területén bizonyított szakember. Közigazgatási képességeit is igazolta azzal, hogy Románia OECD-csatlakozási tárgyalásait irányította, és az országot a csatlakozás küszöbére juttatta. Ráadásul egy olyan feladatot vett át, amely akkoriban szinte reménytelennek, de legalábbis nagyon nehéznek tűnt.

Niculescu az évek során jó tárgyalóként, kiegyensúlyozott és rendkívül szorgalmas szakemberként vált ismerté. Ez a jelölés tehát egyértelműen különbözött a korábbiaktól, és a Szociáldemokrata Párt (PSD) támogatását is elnyerte, ami egyes korábbi jelöltek esetében nem történt meg. Ugyanakkor a Nemzeti Liberális Párt (PNL) számára is nehéz lett volna elutasítani Niculescut, tekintettel a politikai irányultságára és a pályafutására.

Bizonyos szempontból valóban van oka az ünneplésre a PSD-nek, hiszen ismét hatalomra került. A kormányzati visszatérést különösen a polgármesterek sürgették, akik nyomást gyakoroltak a pártvezetésre. Azt akarták elérni, hogy ismét hozzáférjenek a kormányzás biztosította forrásokhoz. Ebből a szempontból a PSD elégedett lehet. Ráadásul az egyetlen párt a kormányban, így nem kell más pártokkal osztozniuk a forrásokon. Csakhogy a PSD nem ellenőrzi a pénzügyminisztériumot, és a miniszterelnöki tisztség sem az övé. Márpedig a kormányt a miniszterelnök vezeti, és ha nincs egyetértés a kabinetben, ő dönt. A PSD győzelme tehát ebben az értelemben korlátozott.

A kormányzati szerepvállalásnak ugyanakkor hátrányai is vannak. Az ellenzék politikai támadásai most egyetlen kormánypártra, a PSD-re fognak zúdulni. Arra számíthatunk például, hogy a PNL és az USR viszonylag kíméletesen bánik a miniszterelnökkel, és talán azokkal a miniszterekkel is, akiknek a politikai irányultsága közelebb áll hozzájuk. Gondoljunk például Alexandru Nazare pénzügyminiszterre. A szociáldemokrata minisztereket azonban semmiképpen sem fogják kímélni, ez pedig kényelmetlen helyzetbe hozza a pártot.

Végül van még egy probléma: Sorin Grindeanu elveszíti azt a néptribuni szerepet, amelyet májustól október közepéig betöltött. Többé nem ostorozhatja a kormányt az ellenzéki padsorokból. Mostantól következetesen védenie kell annak a kabinetnek a tevékenységét, amelynek egyébként személyesen nem tagja. Ez őt is kényelmetlenebb helyzetbe hozza, mint amilyenben eddig volt.

Szerintem Ilie Bolojan és a pártvezetés hozzá közel álló tagjai alaposan átgondolták a döntést. Arra jutottak, hogy a PNL-nek meg kell tennie azt, amire a PSD korábban nem volt hajlandó: meg kell szavaznia egy politikai ellenfele által uralt kormányt. Emlékezzünk arra, hogy a PSD ezt nem tette meg a Siegfried Mureșan által javasolt kormány esetében. A PNL ezzel egyrészt politikai bölcsességet mutatott, az ország érdekeit a pártérdekek elé helyezve. Másrészt a döntése bizonyos józanságot is tükröz.

Szükség van ugyanis a politikai erőviszonyok tisztázására. A liberálisok most ellenzékbe vonulnak, nem engedik át ezt a szerepet kizárólag az AUR-nak, és ezzel a következő választásokra készülve újrapozicionálják magukat. A PNL a 2024-es választásokon mindössze 14 százalékot ért el. Ennek ellenére azóta kormányon volt, még a miniszterelnököt is ez a párt adta. Nem tarthat azonban igényt arra, hogy továbbra is kormányozzon, ráadásul szinte egyedül. Ezért úgy gondolom, hogy a PNL választói megértik ezt a taktikai visszavonulást, és nem hiszem, hogy kedvezőtlen hatással lesz a párt megítélésére.

Szerintem éppen ellenkezőleg, az ellenzékben ismét közeledni fognak egymáshoz. Ez a közeledés bizonyos értelemben szinte magától értetődik, hiszen mindkét párt az ellenzéki padsorokban ül. Két lehetőségük van. Vagy egymással kezdenek versengeni, és akkor könnyen mindketten a 2024-esnél is gyengébb választási eredményt érhetnek el. Ez különösen az USR számára kockázatos. A felmérések szerint ugyanis az USR szavazóinak jelentős része inkább Bolojan politikai irányvonalával rokonszenvez, mint Dominic Fritzékével. Fennáll tehát a veszély, hogy a két párt ugyanazokért a szavazókért versengve kölcsönösen gyengíti egymást, és aláássa egymás tekintélyét.

Ezért inkább arra számítok, hogy az ellenzékben közelebb kerülnek egymáshoz, és szoros együttműködés alakul ki közöttük. Ennek révén akár több kormányzati kezdeményezést is megakadályozhatnak, természetesen alkalmi szövetségeket kötve az egyetlen olyan párttal, amely képes megváltoztatni a parlamenti szavazások erőviszonyait: az AUR-ral. Komoly vita várható azonban arról, hogy hajlandók lesznek-e együttműködni George Simionékkal különböző kezdeményezésekben, akár a hat-hét hónap múlva benyújtható bizalmatlansági indítványok esetében is. Ne feledjük, hogy együtt ugyan a parlamenti képviselők és szenátorok legalább 25 százalékát adják, de önmagukban nem képesek többséget kialakítani a parlamentben.

Szerintem az AUR valóban szeretett volna a PSD-vel együtt kormányra kerülni. Ennek érdekében olyan politikusokat helyeztek előtérbe, akik maguk is részt akartak venni a kormányzásban. Közülük Petrişor Peiu játszotta a legfontosabb szerepet a PSD és az AUR közötti kapcsolatépítésben. Ne felejtsük el, hogy az AUR szenátusi frakcióvezetője egy időben Adrian Năstase közeli munkatársának számított. Ez a próbálkozás egy ideig működött, aztán kifulladt. Elsősorban Nicușor Dan államfő hajthatatlansága miatt, aki az AUR-t mindenféle kormányalakítási tárgyalásból kizárta. A PSD pedig végül a mostani megoldást választotta, miután világossá vált számára, hogy a PNL mégis megszavazza a Niculescu-kabinetet.

Ez a folyamat önmagában is az AUR újbóli radikalizálódásához vezetett. Călin Georgescu őrizetbe vétele szintén hozzájárult ehhez a fordulathoz. Ez az esemény emlékeztette George Simiont és az AUR vezetését arra, hogy a pártnak addig van jelentős politikai súlya, amíg rendszerellenes erőként határozza meg magát, és nem válik annak a politikai rendszernek a részévé, amelyet egyébként folyamatosan bírál. Így következett be ez az újabb radikalizálódás.

De van ennek egy párton belüli oka is. Az AUR-ban ugyanis kisebb lázadások is voltak Simionnal szemben. Claudiu Târziu korábbi társelnök ugyan már korábban távozott, és létrehozta a maga konzervatív szövetségét, de Marius Lulea, aki a párt egyik alapítója volt, szintén bírálni kezdte Simiont és a döntéseit. Ő a Mureșan-kormány megszavazását szorgalmazta, vagyis inkább a politikai paletta másik oldalával kialakítandó szövetséget támogatta. Lulea az AUR egyik fontos szereplője volt, akit végül eltávolítottak. Mindez megerősítette Simionban azt a felismerést, hogy meg kell szilárdítania párton belüli vezető szerepét. És hogyan teszi ezt? Radikalizálja a politikai üzeneteit, hogy egyben tartsa a pártot.

Szerintem az RMDSZ felismerte, hogy két szempontból is kritikus helyzetbe került. Egyrészt ott van a magyarországi választásokkal kapcsolatos magatartása, amelyet az erdélyi magyarság egy része felrótt neki. Ez bizonyos feszültséget idézett elő az RMDSZ és saját választótábora között. Másrészt az RMDSZ ezzel a döntésével szeretett volna változtatni azon a róla kialakult képen, hogy mindenáron ragaszkodik a kormányzati szerepvállaláshoz, mintha csak így tudná megőrizni a helyét a romániai politikában. Az ellenzékbe vonulásával is igyekezett helyreállítani a választótábora egy részével megromlott kapcsolatát.

Az RMDSZ ugyanakkor azt is felismerte, hogy viszonylag rövid életű kormányok váltják egymást. Úgy ítélte meg, hogy ha ezek közül az egyikből kimarad, az még nem jelent katasztrófát. Ettől még az RMDSZ nem veszíti el teljesen a hozzáférést azokhoz a pénzügyi forrásokhoz, amelyektől a polgármesterei és más választott tisztségviselői függnek. Ezért hozták meg ezt a döntést, amely lehetővé teszi, hogy ismét közelebb kerüljenek saját választói bázisukhoz, annak kulturális és identitásbeli értékeihez.

Lehet, hogy a PSD ellenőrzi a minisztériumok többségét, de ne felejtsük el, hogy a kormány testületként működik. A miniszterek közösen, lehetőség szerint egyetértésre jutva hozzák meg a döntéseket. Ha pedig nincs egyetértés, a miniszterelnöké az utolsó szó. Ez azt jelenti, hogy a PSD-nek valójában nincs akkora hatalma, mint amekkorával látszólag rendelkezik. Természetesen befolyásolhatja számos törvénytervezet kidolgozását, a minisztériumi kezdeményezéseket és például a jogszabályok alkalmazásának részletszabályait. Sok energiát fordít majd arra is, hogy újra forrásokhoz juttassa a párt kiterjedt klientúráját. A nagy reformok esetében azonban a miniszterelnök megakadályozhatja a PSD törekvéseinek megvalósítását, ha nem ért velük egyet. Ráadásul maga is előterjeszthet olyan javaslatokat, amelyeket egyes miniszterek elleneznek, és ezek a javaslatok az ellenvetéseik ellenére is átmehetnek a kormányon. Az már természetesen a parlamentben dől el, hogy miként sikerül kialkudni az adott tervezet elfogadásához szükséges támogatást.

Luca Niculescu pártfüggetlensége ebben a helyzetben egyszerre jelent előnyt és hátrányt. A kormányfő egyrészt adott esetben közvetlenül tárgyalhat a PNL-vel, az USR-rel és az RMDSZ-szel bizonyos tervezetek elfogadásáról, még akkor is, ha a PSD nem ért egyet velük. Másrészt viszont korlátozza a mozgásterét, hogy nincs saját pártja. Így a PSD-nek mindenképpen lesz egyfajta túlsúlya a parlamenti törvényhozásban.

A PNL csak a jövő évi költségvetés elfogadásáig garantálta a kormány támogatását, tehát két-három hónapra. Az RMDSZ hat hónapra szóló „meg nem támadási” megállapodást kötött, de a PSD is bejelentette, hogy fél év után értékeli a kormány tevékenységét. Ilyen körülmények között milyen élettartamot jósol a Niculescu-kormánynak?

A hat hónap észszerű időtávnak tűnik, és a legtöbb párt is legalább ennyi idővel számol. Tudom, hogy a PNL esetleg nem támogatja majd a kormány törvénytervezeteit, de nem vagyok biztos benne, hogy ennek döntő jelentősége lesz az új politikai felállásban, különösen a költségvetés elfogadása után. Valószínűleg ugyanis olyan időszak következik, amikor szinte záporozni fognak a sürgősségi kormányrendeletek, ez pedig végső soron korlátozza a pártok parlamenti befolyását. A hat hónap elteltével, tehát a jövő tavasz elejétől, már bizalmatlansági indítványokkal is számolhatunk, amelyeket az ellenzék készíthet elő.

Közben az is megtörténhet, hogy a technokrata miniszterek és a miniszterelnök kisebb-nagyobb konfliktusokba kerülnek a PSD-s miniszterekkel. A konfliktusok elmérgesedését azonban mérsékelheti Luca Niculescu és Marian Neacşu jó kapcsolata. Előbb-utóbb azonban ezek a konfliktusok elkerülhetetlenül megjelennek. Ez pedig megteremtheti annak lehetőségét, hogy valamikor a jövő év első felében sikerrel járjon egy ellenzéki bizalmatlansági indítvány. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a Niculescu-kormány ténylegesen távozik is a hivatalából. Ahogyan Bolojan esetében is láttuk, egy kormány csak akkor távozik végleg, ha egy másik lép a helyébe. Márpedig az új kormány megalakítására akár újabb hat hónapot is várni kellhet. Ezért, ha észszerűen mérlegeljük a helyzetet, úgy gondolom, hogy ez a kormány legalább egy évig hivatalban marad.