Románia egykori EU-s főtárgyalója szerint a csatlakozás lehetőségeinek 20–30 százalékát használta ki az ország

Románia az Európai Unióhoz való csatlakozás kínálta lehetőségeknek mindössze mintegy 20–30 százalékát használta ki, nyilatkozta az ország egykori főtárgyalója, Vasile Pușcaș. A diplomatát abból az alkalomból kérdezte a News.ro, hogy január elsején lesz 20 éve annak, hogy Románia az Európai Unió tagja lett. Pușcaș véleménye szerint az ország csak szerény előrelépést tett az európai integráció terén.

A politikus szerint, aki 2000 és 2004 között vezette a csatlakozási tárgyalásokat, az Európai Unióhoz való csatlakozás többet kellett volna jelentenie annál, mint hogy Románia részt vesz az európai intézmények munkájában. A cél az volt, hogy az országban is alkalmazzák az európai fejlesztési politikákat, ezáltal javítva a lakosság életszínvonalát.

„Azt reméltem, hogy döntéshozóink megértik, hogy az Unió fő célja az európai integráció, ami az európai fejlesztési politikák romániai alkalmazását jelenti, hogy a román társadalom gyorsan haladjon előre afelé, amit európai civilizációnak neveztünk és amire törekedtünk” – magyarázta.

Véleménye szerint azonban a 2007 utáni kormányoknak nem volt világos, elfogadott stratégiájuk arra, miként használják ki az EU-tagság előnyeit, amiben bemutathatták volna európai integrációs célkitűzéseiket. Szerinte két évtizeddel a csatlakozás után sem egyértelmű, mi volt Románia célja azzal, hogy csatlakozott az európai integráció folyamatához. Szerinte a romániai politikai intézményrendszer sem alkalmazkodott teljes mértékben az EU-tagság követelményeihez.

„A döntéshozók asztalnál készült fotók nem elegendőek ahhoz, hogy alátámasszák: Románia beilleszkedett az Európai Unió kölcsönös függőségi folyamataiba” – jelentette ki Pușcaș. Szerinte ennek kapcsán a román állam legélesebb kritikáját az állampolgárok adták, akik mivel nem kapták meg az elvárt előnyöket, inkább tömegesen elhagyták az országot.

A diplomata emlékeztetett, hogy előzetesen senki nem számított ilyen jelentős elvándorlásra, és szerinte ez nem magyarázható kizárólag gazdasági okokkal. Szerinte jelentős szerepet játszhatott az is, ahogyan a politikai osztály kezelte az európai integrációt: nem tudott világos fejlődési perspektívát kínálni az állampolgároknak a saját hazájukban. Úgy véli, sok román azért választotta az EU más tagállamaiban való letelepedést, mert a saját elvárásaihoz közelebb álló körülményeket talált ott az intézmények működése és a szabályok betartása terén.

Vasile Pușcaș úgy látja, hogy 2004 végén Románia Lengyelországhoz hasonló fejlettségi szinten állt. A román gazdaság ezt ugyan követően növekedett, az ország azonban nem használta ki mindazokat a versenyelőnyöket, amelyeket egy megfelelő fejlesztési stratégia révén megszerezhetett volna. „Románia csatlakozott az Európai Unióhoz, de csak szerény lépéseket tett az európai integráció útján. A potenciáira való tekintettel úgy becsülöm, hogy Románia az Európai Unióhoz való csatlakozás által teremtett lehetőségek és esélyek körülbelül 20–30 százalékát tudta kihasználni” – jelentette ki.

A politikus szerint a csatlakozási tárgyalások végén remény volt arra, hogy Románia körülbelül öt évvel az EU-csatlakozás után áttérhet az euróra, feltéve, hogy teljesíti a szükséges gazdasági kritériumokat. Szerinte ezt a célkitűzést 2005 első felében elvetették, néhány érdekcsoport, köztük politikai csoportok döntése nyomán.

Az euróövezethez való csatlakozással kapcsolatban most úgy véli, hogy Romániának először egy fenntartható fejlődési stratégiát kellene elfogadnia, amelyet a mindenkori hatalmon lévő pártoktól függetlenül követhetnek. „Figyelembe véve Románia jelenlegi gazdasági-pénzügyi, de társadalmi-politikai szétesettségét, úgy vélem, hogy a ház rendbetételére egy évtizedre lenne szükség ahhoz, hogy egészségesen érkezzünk meg az euróövezet előszobájába” – mondja Pușcaș.

Pușcaș igen kritikusan fogalmazott az európai források felhasználásával kapcsolatban is. Szerinte a csatlakozást követő első két uniós költségvetési időszakban a román állam elsősorban a pénzek megszerzésére összpontosított, anélkül, hogy koherens stratégiát dolgozott volna ki azok gazdasági és társadalmi fejlesztést szolgáló felhasználására. „A két évtized szinte teljes időszakáról az a kép él bennem, hogy Románia kormányai kinyújtott kézzel könyörögnek, hogy valamit kapjanak az európai költségvetésből” – fogalmazott. Szerinte a helyreállítási alap (PNRR) hozott változást, amikor közjavak – például közlekedési vagy szociális infrastruktúra – fejlesztésére beruházási programokat vezetett be.