Politikai elemző: A PSD-vel kell alkudoznia Siegfried Mureșannak a kormányalakításhoz

Szerintem a bizonytalanságot elsősorban az okozta, hogy a megszokott gyakorlattal, illetve Nicușor Dan korábbi eljárásával ellentétben a kijelölt miniszterelnök nem állt ott az államfő mellett. Általában az elnök bejelenti a döntését, a kijelölt miniszterelnök pedig elfogadja a megbízást, és elmondja, hogy mindenkivel kész tárgyalni és „valamennyi román miniszterelnöke lesz”. Elhangzanak az ilyenkor szokásos emelkedett mondatok. Most ez elmaradt. Az első kérdés ezért az lehetett: miért nincs ott Mureșan?

Már önmagában ez is szokatlan volt, még a „gondolkodási idő” említése nélkül is. Nekem az volt az érzésem az államfő megfogalmazásából, hogy Nicușor Dan napközben nem értesítette Mureșant, és a PNL-vel, az USR-vel vagy az RMDSZ-szel folytatott konzultációkon sem jelezte, hogy az általuk javasolt politikust fogja kormányalakítással megbízni. Úgy tűnik, senki nem tudott róla, maga Mureșan sem.

Szerintem egyébként reálisan senki nem számított arra, hogy ő lesz a kijelölt miniszterelnök. Június vége óta, amikor először felmerült a neve, az államfő semmilyen jelét nem adta annak, hogy ezt a megoldást támogatná. Ezért mindenkit meglepett a döntés, beleértve Mureșant is. Később megtudtuk, hogy Nicușor Dan körülbelül fél órával a sajtónyilatkozata előtt hívta fel Mureșant, hogy közölje vele: őt jelöli. Ebben a beszélgetésben hangozhatott el az, amit az államfő később gondolkodási időként értelmezett, miközben Mureșan valójában arra kérhetett némi időt, hogy egyeztessen a pártelnökökkel.

Mureșan amúgy is nagyon nehéz parlamenti küldetése a csütörtöki közjáték miatt nem lett sem könnyebb, sem nehezebb. Egy több mint négy hónapja húzódó kormányválság után természetes, hogy minden mondatot, gesztust és szót felnagyítunk. De lehet, hogy ennek a konkrét epizódnak mi is nagyobb jelentőséget tulajdonítunk, mint amekkora valójában van.

Először is, nem hiszem, hogy létezhetett volna olyan nevesített miniszterelnök-jelölt, aki mind a négy, a válság feloldásában érdekelt pártnak megfelel. Még egy Nazare- vagy Niculescu-típusú jelölt esetében is rögtön felmerült volna a kérdés: rendben, elfogadható a miniszterelnök személye, de ki uralja majd a kormányt? Ezt láttuk Eugen Tomac esetében is. Vagyis nemcsak a miniszterelnök személye számít, hanem a kabinet politikai összetétele is.

Mureșan sem ideális megoldás, és a parlamenti matematika valóban nem segít a helyzeten. A kijelölt miniszterelnök-jelölt a 233 szavazatot szerintem nem tudja összegyűjteni valamilyen PSD-vel kötött megállapodás nélkül. Ráadásul a saját pártjában is vannak olyanok, akik nem támogatják, tehát ott is rendezni kell a helyzetet. Nagyobb esélyt látok arra, hogy a PSD-vel tárgyaljon, mint arra, hogy a PNL-n belüli ellenzékétől szerezze meg a hiányzó voksokat.

Miközben a PNL vezetőségének hivatalos döntése van arról, hogy nem tér vissza a PSD-vel közös kormányzásba, a szociáldemokraták álláspontja ennél árnyaltabb. Nyilvánvaló, hogy a PSD nem kedveli Mureșant: Bolojan táborának egyik markáns képviselője, márpedig ezzel a táborral konfliktusba kerültek, és az ő kormányát buktatták meg. Ettől még Mureșan kénytelen lesz valamilyen ajánlattal a PSD-hez fordulni.

A kérdés inkább az, milyen formában lehetne megállapodni úgy, hogy egyik félnek se kelljen teljesen feladnia az elmúlt hónapokban meghúzott „vörös vonalakat”. Lehet szó például valamilyen rotációs, időben korlátozott megállapodásról, vagy arról, hogy a PSD nem lép be a kormányba, de megszavazza a Mureșan-kabinet beiktatását, cserébe valamilyen későbbi politikai garanciáért. Nem biztos tehát, hogy ismét ugyanabban a kormányban kellene ülniük, de valamilyen alku nélkül szerintem a Mureșan-kormány nem jut el a szükséges többségig.

Az AUR és a többi szuverenista párt felől most jóval kisebb esélyt látok a szavazatok megszerzésére, mint Veștea esetében. Veștea tudatosan kereste a támogatásukat, Mureșan viszont nem az a típusú politikus, aki ebbe az irányba indulna el.

A PSD-nél mindig bonyolult a helyzet, mert a párt álláspontját nem lehet egyetlen nyilatkozatból vagy Facebook-posztból kikövetkeztetni. Ez egy hagyományosan nagyon rugalmas párt, ami a helyzettől függően lehet előny vagy hátrány. Ismert, hogy a Bolojan-kormánnyal szembeni elégedetlenség mögött is a helyi szervezetektől érkező erős nyomás állt. A PSD politikusai nyilvánosan megszorításokról és a lakosság elszegényítéséről beszéltek, de közben olyan pénzcsatornák is bedugultak, amelyeken keresztül korábban a központi költségvetésből források jutottak szociáldemokrata önkormányzati vezetőknek, nem mindig átlátható vagy indokolható szempontok szerint. Magyarán a klientúrarendszer is sérült. Ez az elégedetlenség végül Grindeanura is nyomást helyezett.

Grindeanu nem különösebben erős, autonóm PSD-elnök. Figyelembe kell vennie a párton belüli különböző érdekcsoportokat, különösen a területi szervezetekét. Ugyanakkor ő maga szerintem rugalmas politikus, aki hajlandó tárgyalni és kompromisszumot kötni. Nem különösebben rejtélyes figura, nehezen leplezi, amikor nyomás nehezedik rá. Ezért nem lep meg, hogy miközben valóban csalódott lehetett Mureșan kijelölése miatt, résnyire nyitva hagyta az ajtót a tárgyalások előtt. Akkor is, ha Mureșanról egyáltalán nem beszélt elismerően.

Ráadásul hosszú a hétvége. Grindeanura addig komoly nyomás nehezedhet a párton belül, többek között a Manda-Olguța-féle szárny részéről. Ez a kör valószínűleg inkább azt szerette volna, ha maga Grindeanu lesz a miniszterelnök, mert könnyebben befolyásolhatónak tarthatják.

Másfelől viszont a PSD-ben erős a késztetés arra is, hogy visszakerüljenek a kormányzati döntéshozatal közelébe. Mureșan pedig nem tud többséget építeni nélkülük, tehát a PSD-nek van tárgyalási pozíciója.Ezért szerintem nem érdemes túl nagy jelentőséget tulajdonítani Grindeanu első, csalódott reakciójának. A belső alkuk már biztosan elindultak. A PSD sok mindent mond, de közben ott akar ülni az asztalnál. Az igazi kérdés az, milyen feltételekkel.

Szerintem ez a nyomás amúgy is létezett. Nicușor Dan gondolkodásmódját nehéz átlátni, és időnként olyan kijelentéseket tesz, amelyek azt sugallják, hogy van egy csak általa ismert, kifinomultabb stratégiája. Nem zárnám ki tehát, hogy az ő fejében valóban volt valamilyen ilyen számítás. Ugyanakkor nem gondolom, hogy minden olyan lépés mögött, amely kívülről nehezen érthető vagy kritikát vált ki, feltétlenül valamilyen rendkívül kifinomult stratégia húzódik meg.

Ráadásul Bolojanra és Grindeanura már eleve nagy nyomás nehezedett. Az előre hozott választásokról egyre többet beszélünk, és ha Mureșan jelölése elbukik, eljárásjogilag is megnyílhat az út ebbe az irányba. Nem kellett tehát feltétlenül külön politikai játék ahhoz, hogy a pártok érezzék: megoldást kell találniuk.

Az előre hozott választások ráadásul már nem is annyira ijesztőek. Annyiszor előkerült ez a forgatókönyv, hogy a pártok egyre inkább reális lehetőségként számolnak vele. Talán a PSD tart tőle a leginkább, de már ott is megjelentek olyan hangok, hogy adott esetben ez lehet a kiút. A PNL és az USR részéről is egyre inkább így tekintenek rá.

Abban sem vagyok biztos, hogy az AUR előre hozott választásokat akar, még ha ezt követelik is. Nekik a jelenlegi helyzet kifejezetten kényelmes. Nem viselik a kormányzás terhét, ha valami rosszul működik, nem rajtuk kérik számon, közben a parlamenten keresztül mégis komoly politikai befolyásuk van. A támogatottságuk is magas szinten stabilizálódott. Ezért, ha Nicușor Dan valóban az előre hozott választásokkal akarta megijeszteni Bolojant és Grindeanut, nem biztos, hogy ez olyan erős nyomásgyakorló eszköz, mint elsőre gondolnánk.

Nem hiszem, hogy radikálisan megváltoztatnák az erőviszonyokat. A következő parlamentben valószínűleg nagyjából ugyanazok a pártok lennének jelen, azzal a különbséggel, hogy a kisebb szuverenista pártok, a POT és az SOS Románia kihullanának, az AUR pedig 18 százalékról 35-40 százalékra növelné a mandátumai arányát. A mintegy 60 százalékos Európa-barát többség várhatóan megmaradna, de ugyanúgy két táborra oszlana: a PNL-USR-RMDSZ hármasra, illetve a PSD-re. Vagyis nem biztos, hogy könnyebb lenne stabil többséget alakítani.

Ráadásul Romániában az előre hozott választás önmagában sem zárja le automatikusan a válságot. Bulgáriában, Belgiumban vagy Spanyolországban egyszerűbben el lehet jutni egy újabb választáshoz, ha nem sikerül kormányt alakítani. Nálunk viszont egy új parlament megalakulása után is végig kell menni az alkotmányos eljáráson, a miniszterelnök-jelöléseken és a szükséges határidőkön. Vagyis az előre hozott választások után könnyen előállhat újra a jelenlegi patthelyzet, csak hónapokkal később.

Persze érthető az a gondolat, hogy talán érdemes lenne „újra megkeverni a lottógolyókat”, hátha más számok jönnek ki a parlamentben. De ettől még nincs garancia arra, hogy működőképesebb parlament születik. Ezért az előre hozott választás szerintem inkább egy lehetséges újrakezdés, mint biztos megoldás. Bolojan számára például akár kedvező időpont is lehetne egy választás, mert az utóbbi időben újra politikai lendületet szerzett, miután miniszterelnökként korábban jelentős népszerűségvesztést szenvedett el.

Grindeanu soha nem keltette azt a benyomást, hogy valóban miniszterelnök akar lenni. Amikor június végén a PSD őt javasolta, inkább úgy tűnt, hogy egyszerűen elfogadta a párt jelölését. Nem kezdett el látványosan dolgozni azon, hogy összegyűjtse a szükséges 233 szavazatot, majd elmenjen a Cotroceni-palotába azzal, hogy „itt a többség, kormányt akarok alakítani”. Ha az államfő mégis Grindeanut jelölné, nyilván el kellene vállalnia a szerepet, de nem érzem rajta, hogy különösebben vágyik rá. Inkább azok a PSD-n belüli csoportok tolják ebbe az irányba, amelyekről korábban beszéltünk. A PSD-ben egyébként is van mintázat: ha pártelnök miniszterelnök lesz, elkezd kopni a népszerűsége, majd elveszít egy fontos választást, aztán végül „felfalja” a párt, és jön a következő.

Ha az államfő nem Grindeanut kéri fel kormányalakításra, akkor visszatérünk az örök névsorhoz: Nazare, Niculescu, Tomac és mások. De szerintem nem is elsősorban a miniszterelnök személye a döntő, hanem a kormány politikai összetétele. Mureșan nevesítése előtt én inkább arra számítottam, hogy valamelyik pártokon kívüli vagy kevésbé pártos jelölt kerülhet az élre, miközben a kormányt magát a PSD uralná. Mintha az államfő azt üzenné a PSD-nek: rendben, megbuktattátok a Bolojan-kormányt, akkor most vállaljátok a felelősséget.

Ha Mureșan elbukik, szerintem ismét előkerülhet egy ilyen konstrukció: pártokon kívüli miniszterelnök, mögötte viszont politikai pártok által delegált miniszterek. Egy tisztán technokrata kabinetet nem tartok reálisnak. Lesznek pártemberek a kormányban, és végül megint ugyanoda jutunk: ki melyik tárcát kapja, és milyen politikai egyensúly alakul ki a kabinetben.

Szerintem a pártok tisztában vannak ezeknek az értékeléseknek a jelentőségével. Már csak azért is, mert bármelyikük kerülhet olyan helyzetbe, hogy egy esetleges leminősítés következményeit neki kell kezelnie. Ez végső soron abban is megjelenik, milyen kamatra tud Románia hitelt felvenni, márpedig tudjuk, hogy az ország erősen támaszkodik a hitelekre.

Ugyanakkor nem gondolom, hogy automatikusan katasztrófa következne a politikai instabilitás elhúzódásából. Ez nyilván kockázat, és már így is túl sokáig tart a válság, de a hitelminősítők nem egyetlen szempont alapján döntenek. Az is számít, hogy egyes fontos makrogazdasági mutatók valamelyest javultak. Más hitelminősítők az elmúlt hetekben a politikai bizonytalanságok ellenére sem minősítették le Romániát. Ezért én nem lennék annyira borúlátó.

A Görögországgal való párhuzam is régóta visszatérő félelem. De Románia mindeddig nem jutott el a görög válsághoz hasonló helyzetig. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs teendő. A 2027-es költségvetést gyorsan el kell fogadni, a költségvetés-kiigazítás hiánya már most is problémákat okoz bizonyos területeken. De innen még hosszú út vezet egy valódi gazdasági katasztrófáig.

Ráadásul a teljes politikai bizonytalanság ellenére az állam működése sem állt le. A PNRR augusztus 31-i határideje körül is születtek parlamenti döntések, teljesültek mérföldkövek, és helyi, illetve megyei szinten is fejeztek be beruházásokat. Románia nem lett valamiféle „senki földje”, ahol minden megbénult. Ezért szerintem az S&P októberben nemcsak azt fogja nézni, hogy volt-e politikai válság, hanem azt is, milyen kormány áll fel addigra, kik a miniszterek, mi szerepel a kormányprogramban, és mennyire hiteles az új kabinet gazdaságpolitikai, illetve euroatlanti elkötelezettsége. Az számít majd igazán, hogy látszik-e egy stabil, kiszámítható irány.

Az egyszerű válasz az lenne, hogy senki, de szerintem azért vannak politikai nyertesei ennek a válságnak. Az AUR és tágabban a szuverenista tábor mindenképpen profitál belőle, még ha nem is feltétlenül úgy, hogy folyamatosan új választókat szerez. Inkább stabilizálja a már meglévő táborát: azokat, akik eddig is fogékonyak voltak erre a diskurzusra, a válság még inkább megerősíti abban, hogy csak az AUR jelent valódi alternatívát.

Ez önmagában komoly politikai nyereség. Ugyanakkor nem vagyok biztos abban, hogy az a nagyjából 40 százalékos tábor, amelyről a felmérések alapján beszélünk, teljes egészében az AUR-é. Ugyanazokra a választókra több szereplő is igényt tart: Simion, Georgescu, Șoșoacă és mások. Hasonló témákról beszélnek – identitásról, románságról, szuverenitásról –, de egymással komoly politikai versenyben állnak. Ezért választási helyzetben ez a tábor könnyen széttöredezhet. Vagyis társadalmi értelemben ez egy viszonylag koherens választói közeg, politikailag viszont erősen fragmentálható.

A válság másik nyertese szerintem személyesen Ilie Bolojan, és ebből valamennyit a PNL is profitálhat. Az ügyvivő miniszterelnök nagyon nagy bizalmi tőkével vette át a miniszterelnöki tisztséget, aztán a megszorító intézkedések miatt gyorsan veszített a népszerűségéből. A bizalmatlansági indítvány azonban politikailag újrapozicionálta. Sikerült azt a képet kialakítania magáról, hogy ő az, aki megpróbált rendet tenni, de nekiment a PSD klientúrájának és érdekeinek, ezért végül megbuktatták. Nicușor Dan mostani eljárása is segíthetett Bolojannak. Az, ahogyan az államfő Mureșan kijelölését kezelte, újra erősítheti azt a képet, hogy Bolojan ellen több irányból is fellépnek, miközben ő a „komoly ember, aki dolgozni akar, csak nem hagyják”.

Ehhez társul, hogy a PNL-n belül is sikerült megőriznie a pozícióját, és az USR-vel viszonylag stabil politikai együttműködést épített ki. Ez azért érdekes, mert korábban sokan inkább Nicușor Dan természetes politikai szövetségesének tekintették az USR-t, ehhez képest a párt az utóbbi időben meglehetősen lojális maradt Bolojanhoz. Ezért, ha a válság tovább húzódik, vagy akár előre hozott választásokig jutunk, Bolojan személyesen, illetve a köré szerveződő PNL–USR együttműködés kedvezőbb politikai helyzetből indulhat, mint néhány hónappal ezelőtt.