700 romániai anya mesélt a Snoopnak, minden harmadik traumaként élte meg a szülést

A szülészeti vagy szülőszobai erőszak a nők elleni erőszak egyik, sőt egyesek szerint az utolsó kulturálisan elfogadott formája, amely strukturális, intézményi szinten nyilvánul meg, mivel azonban rejtett, zárt ajtók mögött zajló jelenség, ritkábban tematizálódik a nyilvánosságban és nehezebben is felismerhető.

Előfordul mind a magán-, mind a közegészségügyi gyakorlatban, a nők elleni strukturális erőszaknak egy – régóta létező, de – a szakmai tudományos diskurzusban csak az utóbbi időben megjelent formája. Szakértői meghatározás szerint ez az emberi méltóság, a betegjogok, a szülő nő önrendelkezési jogának megsértése hatalmi pozícióból, és ide tartozik minden olyan beavatkozás és bánásmód, mely a szülő nő beleegyezése (és gyakran tudta) nélkül, illetve akarata ellenére történik vele vagy újszülöttjével, a szülészeti ellátás bármely szakaszában, ideértve a várandósgondozást, a szülés folyamatát és a gyermekágyas időszakot is.

A szülészeti erőszak egy olyan egészségügyi rendszer működésének következménye, amelyek évszázadokon át figyelmen kívül hagyta a nők szükségleteit és jogait.

Jelenthet nyílt és egyértelmű brutalitást is: a verbális és fizikai erőszaktól kezdve az érzéstelenítés, beleegyezés és magyarázat nélkül végzett beavatkozásokig, de ide tartoznak az olyan rejtettebb formái is az abúzusnak, mint a megalázás, a fájdalomcsillapítás megtagadása, az újszülöttől való elszakítás vagy az alapvető egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés hiánya. Emellett pedig gyakori a diszkriminatív hozzállás a fiatal és/vagy mélyszegénységben élő anyákkal vagy más etnikumhoz tartozó nőkkel szemben és a támogató személy szülőszobai jelenlétének megtagadása is.

A Snoop.ro több alanyt megszólaltató és a rendszerszintű visszaéléseket vizsgáló anyaga állami és magánintézmények szolgáltatásait igénybe vevő anyák tapasztalatait hasonlítja össze, annak tekintetében, hogy milyen arányban találkoztak a szülészeti erőszak egyes formáival.

Súlyos problémát jelent továbbra is, hogy Románia utolsó helyen van Európában a csecsemőhalandósági ráta tekintetében és ötödik helyen az anyák terhességhez köthető halálozásának tekintetében. Ezek a statisztikák az egészségügy rendszerszintű hiányosságaira világítanak rá, amelynek részeként a szülészeti erőszak is megnyilvánulhat.

A Snoop anyaga szerint:

10-ből 4 nő szerint Románia nem egy olyan ország, ahol a szülés biztonságos lenne, sőt, minden harmadik megkérdezett anya megerősítette, hogy a szülés trauma volt számára, minden negyedik pedig nem szeretne még egyszer átesni azon.

A korábbi tapasztalatok, a visszaélések gyakorisága az egészségügyben, az információ- és bizalomhiány okozta félelem és szorongás pedig azt eredményezheti, hogy a nők nem egészségügyi alapon hozzák meg a szüléssel kapcsolatos döntéseiket, hanem a félelmeiktől vezérelve. Az orvos-páciens viszonyra jellemző, hogy az áldozat kiszolgáltatottsága okán nem jelzi az esetleges abúzust, sőt, sokszor nincs is tisztában annak szisztematikusságával és hajlamos egyéni felelősségnek tulajdonítani. A forrás kiemeli, hogy 10 megkérdezett nőből 6 nem tudja, mit jelent a szülészeti erőszak.

Amikor arról kérdezték az anyákat, miért nem jelentették a traumatikus szülés-élményüket az illetékes hatóságoknak, a következő válaszokat kapták, gyakoriságuk szerinti sorrendben:

• Úgysem hiszem, hogy bárki közbelépett volna: 55,6%
• Nem tudtam, hogyan kellene eljárnom: 46,4%
• Nem volt rá időm és energiám: 45,8%
• Nem bízom az egészségügyi és az igazságszolgáltatási rendszerben: 43,2%
• Attól féltem, hogy valaki ártani fog a gyermekemnek: 21,9%

Összességében ezek az adatok arra utalnak, hogy a szülészeti erőszak jelentős része rejtve marad: nem azért, mert nem történnek visszaélések, hanem mert a nők jelentős része nem hiszi, hogy érdemes vagy biztonságos lenne panaszt tenni.

Amikor arról kérdezték a nőket, mit hiányoltak a leginkább, négy leggyakrabban visszatérő választ azonosítottak. Ezek értelmében, a megkérdezett nők:

• 58%-ban hiányolták a partnerük vagy egy támogató személy jelenlétét a szülőszobából,
• 54%-ban az újszülött jelenlétét közvetlenül szülés után,
• 38%-ban segítségnyújtást a szoptatás kapcsán,
• 32%-ban pedig megfelelő orvosi tájékoztatást.

Ezek mellett pedig megfogalmazódott hiányérzet kisebb arányban a kezelések és beavatkozások átfogó magyarázata, a szülésznő jelenléte és fájdalomcsillapítók hozzáférhetősége kapcsán.

A Snoop felhívja a figyelmet arra, hogy a szakorvosok bevallása alapján nem lehet Romániában szülészeti kutatást végezni, mert „nem a valóság szerepel a kórlapokon”. A túlzott bürokrácia és a torz finanszírozási rendszer arra kényszeríti az orvosokat, hogy a kórlapokon valótlan okokat tüntessenek fel a császármetszés indokaként, vagy ne dokumentálják a szülés során alkalmazott beavatkozásokat. Így a valóság rekonstruálásának egyetlen módja, hogy megkérdezzük a nőket, akik átestek ezeken a beavatkozásokon.

Arra, hogy ez a sajátos és kitettségen alapuló helyzet az anya számára kevesebb kockázattal járhasson, megoldás lehetne – ahogy ezt már Nagy Britanniában, Olaszországban és Lengyelországban is többek között bevezették –, hogy egy támogató személy szintén a szülőszobában tartózkodhasson a szülés során. Ez a személy pedig rendszerint az anya intim partnere, házastársa, vagy egy szülésznő, bába, aki végigkíséri a nőt ezen az úton.

Erre vonatkozóan 2026 áprilisában az USR egyik szenátora, Ruxandra Cibu Deaconu törvénymódosító javaslatot nyújtott be, amely a betegek jogait rögzítő törvényt egészítené ki többek között azzal, hogy a vajúdás és a szülés alatt egy, az anya által választott kísérő lehessen mellette. Ezt a javaslatot június végén fogadta el a szenátus első házként, ezután döntenek majd róla a képviselőházban.

A cikkben megszólaltatott szakértők szerint a jelenlegi romániai orvosképzés az orvos és a beteg közötti alá-fölérendeltségi viszonyt reprodukálja és – különösen a szülés során –, olyan szemléletet erősít, amely nem tartja fontosnak az orvosi beavatkozás megfelelő elmagyarázását és még kevésbé a beteg beleegyezését. A szülészeti erőszak összefügg az anyasági ellátásra vonatkozó beruházások súlyos hiányával, a tájékozott beleegyezésről és a nemi előítéletekről szóló orvosképzés hiányosságaival, valamint a szülésznők elégtelen számával.

A Egészségügyi Világszervezet (WHO) számos anyagot tett közzé arról, milyen szerepet játszhatnak a szülésznők az anyasági ellátásban. Ha a szülésznők képzése megfelel a nemzetközi szakmai követelményeknek, és a szülésznői ellátás a családtervezési szolgáltatásokat is magában foglalja, akkor a becslések szerint az anyai halálozások, a halvaszületések és az újszülöttkori halálozások több mint 80 százaléka megelőzhető lenne, a szülészeti erőszakról nem is beszélve.

A szülésznő vagy bába folyamatos jelenléte növeli a szülő nő biztonságérzetét és csökkenti a kiszolgáltatottságát. Míg a szülészorvos jellemzően a szülés kritikus szakaszaiban van jelen, a szülésznő végigkíséri a vajúdás folyamatát, figyelemmel kíséri a nő állapotát, támogatást nyújt, és segít abban, hogy a nő kérdéseket tehessen fel, illetve megértse, mi történik vele.

Emellett fontos szerepet játszhat a tájékozott beleegyezés érvényesítésében. Segíthet elmagyarázni az orvosi beavatkozások szükségességét, biztosíthatja, hogy a nőnek legyen lehetősége dönteni vagy kérdezni, és közvetítőként is működhet a szülő nő és az orvos között. Ez különösen fontos azokban a helyzetekben, amikor a szülészeti erőszak éppen abból fakad, hogy a beavatkozások a nő beleegyezése vagy megfelelő tájékoztatása nélkül történnek.

Romániában a szülésznők még mindig azért küzdenek, hogy egyáltalán gyakorolhassák a hivatásukat. A Bábaszövetség (Asociația Moașelor din România) szerint az egész Európai Unióban Romániában dolgozik a legkevesebb aktív szülésznő: mindössze mintegy 700. Pedig legalább 7000-re lenne szükség.

A Snoop cikkében több száz nőt kérdeztek a szülés-élményükről és túlnyomó része a válaszoknak a rendszer hiányosságaira hívja fel a figyelmet. Sokan számolnak be lekezelő magatartásról és durva szóhasználatról a kórházi személyzet részéről, az ellátás hiányosságairól, átláthatatlanságáról, az akaratuk és kéréseik figyelmen kívül hagyásáról.

Az elemzés több forrásból származó információkat egyesít. Egyrészt a 2024-ben közzétett nyilvános felhívásra közel 700 nő osztotta meg tapasztalatait az elmúlt tíz évben állami vagy magánkórházban átélt szüléséről. Másrészt a szerzők felhasználták a Független Szülésznők Egyesülete és több bukaresti egyetem kutatóinak 2024-es felmérését, amely több mint 5600 olyan nő válaszain alapul, akik 2019 és 2024 között szültek. Az eredményeket nyilvános dokumentumokkal, valamint romániai és külföldi szakértőkkel készített interjúkkal egészítették ki. A kutatás célja nem reprezentatív országos statisztika készítése volt, hanem a hivatalos adatok hiányában a szülészeti ellátásban tapasztalható visszaélések és rendszerszintű problémák feltárása, valamint a közéleti párbeszéd ösztönzése.