A romániai újságírók biztosan nem a pénzért csinálják, és szinte állandóan kimerültek

„Azt hiszem, a jövőben összeroppanok a stressztől, mert nem tudom eltartani magam, és itt nem nyaralásokra vagy hasonlókra gondolok, hanem szigorúan a számláim, a lakbérem kifizetésére meg arra, hogy egyek. A túlórákért és a hétvégi munkáért nem kapok pénzt, viszont második munkát sem tudok vállalni miatta. Úgy érzem, a következő években kénytelen leszek feladni ezt a munkát. Nagyon stresszes és kimerítő, de szemet hunynék felette, ha legalább nem kellene folyamatosan aggódnom a holnap miatt” – válaszolta egy újságíró a Friends for Friends Alapítvány felmérésében, amelyben a romániai újságírók szakmai helyzetét próbálták feltérképezni.

A Friends for Friends Alapítvány által indított Superscrieri-díj a romániai független és oknyomozó újságírás egyik legrangosabb elismerése. Ők készítettek egy felmérést a romániai újságírók mentális egészségéről, a rájuk nehezedő nyomásról. Ezt foglaljuk össze.

Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem egy reprezentatív kutatás a romániai újságírókra nézve, de ahogy a jelentésben is megjegyzik, az újságírók mentális jólétére vonatkozó egyéb felmérések hiányában ezek az eredmények kiindulópontként szolgálhatnak a szakmában tapasztalható valós helyzet feltárásához.

Az is nehezíti egy reprezentatív felmérés elkészítését, hogy jelenleg korlátozott adatok vannak a Romániában aktívan újságíróként dolgozók pontos számáról, illetve megoszlásáról kor, nem, lakóhely vagy ágazat tekintetében. Az Eurostat adatai szerint 2023-ban körülbelül 12,5 ezer ember dolgozott szerzőként, nyelvészként vagy újságíróként, de kifejezetten az újságírókra vonatkozó részletes adatok hiányoznak. A felmérés kérdőívét teljes egészében 166 újságíró töltötte ki, ami a készítők szerint már megfelelő alapot jelent egy általános leíró elemzés elkészítéséhez. Megjegyzik, mind az országos, mind a helyi sajtó képviselői részt vettek a kutatásban, illetve nemcsak alkalmazottak, hanem vezető beosztásban lévők és szabadúszók is (utóbbi kifejezetten gyakori az újságírói pályán).

A felmérés négy nagy témát vizsgált,

1. az újságírók munkakörülményeit,
2. a motivációikat és társadalmi kihívásaikat,
3. a mentális egészségüket
4. illetve a viszonyulásukat a mentális egészség kérdéséhez.

Mi is ezek mentén foglaltuk össze a jelentést.

Munkakörülmények

Először arra kérdeztek rá, hogy a munkakörülményekkel, az újságírói tevékenységgel, valamint az újságírók társadalomban betöltött szerepükkel kapcsolatos tényezők mennyire stresszesek számukra. A leggyakrabban jelentett stresszfaktorok elsősorban a munkakörülményekhez kapcsolódnak, közülük is a cikkek leadásának nyomását (63%), a terhelt és/vagy kiszámíthatatlan munkarendet (62%), az anyagi javadalmazást (62%), valamint a munka és a magánélet közötti határok elmosódósát (58%) említették. Az újságíró tevékenységgel kapcsolatban annak látható következményeit (54% – társadalmi és politikai reakciók, a közönség megítélése) meg az információk megszerzését (53%) említették a leggyakrabban stresszesként, míg az újságírók társadalmi szerepével kapcsolatban az erkölcsi és etikai döntéseket (57%), valamint az állami intézményekkel való kapcsolatot (53%) értékelték leginkább stresszforrásként.

Nem meglepő módon, az újságíró tevékenységgel és a társadalmi szerepükkel kapcsolatos tényezőket a független sajtó képviselői valamivel nagyobb stresszforrásként élik meg, mint a mainstream média, de a munkakörülményekből következő stressztényezők őket is ugyanúgy érintik. „Ezek az eredmények a független sajtó nehezebb körülményeire és általánosságban bizonytalanabb helyzetére utalnak” – írták a jelentésben.

Emellett külön rákérdeztek, hogy az újságírói tevékenységük során tapasztalt visszaélésekre, bántalmazásokra. A munkáltatóval kapcsolatban leggyakrabban túlterhelést (56%) és a fizetetlen túlórákat (55%) említették, a munkahelyi érzelmi abúzusok közül a verbális erőszak (51%), illetve a nevetségessé tétel (48%) a leggyakoribb. A szakmai visszaélések közül a dezinformációkat (30%) és a szellemi tulajdon ellopását (24%) említették legtöbben. Nemi vagy etnikai alapú diszkriminációról a válaszadók 21 százaléka számolt be, míg a szexuális zaklatásról 15 százalékuk.

Ehhez jön hozzá, hogy az újságírói munkából kifolyólag nap mint nap erős érzelmi hatásoknak, másodlagos traumának vannak kitéve, ami szintén befolyásolhatja a mentális egészségüket. Mindennaposak az olyan helyzetek, amelyek érzelmileg megterhelőek lehetnek számukra. Arra a kérdésre, hogy mennyire van jelen az életükben a tragédiáknak, baleseteknek, erőszaknak, igazságtalanságnak vagy emberi szenvedésnek való kitettség, az újságírók 55 százaléka mondta azt, hogy nagy vagy nagyon nagy mértékben.

Az összegzés szerint a leggyakrabban jelzett stresszfaktorok és visszaélések elsősorban a munkakörülményekhez kapcsolódnak, jelentős mértékben a munkáltatóhoz. Az egyik nyilatkozó így fogalmazta meg ezt a tapasztalatát: „Megdöbbentő volt megtapasztalni a kettős mércét, hogy ezek közül az újságírók közül néhányan bántalmazások (visszaélések) elkövetőit leplezik le, miközben a beosztottjaikkal maguk is visszaélnek” – fogalmazott.

Emellett a munka és magánélet közötti határok elmosódása is jellemző. A felmérésben résztvevők több mint fele számolt be arról, hogy a törvényileg szabályozott 45 óránál többet dolgozik. Ez az arány tízszer magasabb, mint a más területeken alkalmazásban lévők esetében Romániában. A két terület közötti egyensúly felborulását jelzi, hogy újságírók magánéletét lényegesen jobban befolyásolja a szakmai életük (60%), mint fordítva (16%). Az egyensúly-eltolódás inkább érinti a nőket, akik gyakrabban számoltak be arról, hogy emiatt nem tudják elvégezni az otthoni teendőiket (68%), mint a férfiak (53%), illetve a pályakezdő fiatalokat, szemben a tapasztalt újságírókkal. „Aggasztó ez a tendencia, mert eltántoríthatja az új generációkat attól, hogy ezt a szakmát válasszák” – teszik hozzá a jelentés készítői.

A munkakörülmények ugyanakkor rányomják a bélyegüket az újságírók élettel és jövedelemmel kapcsolatos elégedettségére, sokkal az országos átlag alatt vannak ebben a tekintetben. „Mindez azt mutatja, hogy az újságírói hivatás választása és megtartása sokkal inkább a hivatástudathoz, mintsem a pénzügyi vagy anyagi szempontokhoz kapcsolódik” – tették hozzá a tanulmány készítő.

Motivációk és kihívások

Arra a kérdésre, hogy mi ösztönzi őket a pályán maradásra, és mit jelent számukra az újságírói hivatás, a válaszadók főként a hivatástudatot és a társadalomban betöltött szerepet említették legfőbb motivációként. A válaszadók 83 százaléka volt büszke a hivatására, 81 százalékát pedig az elért társadalmi változások ösztönzik. A szakma jelentette biztos megélhetést ezzel szemben csak a válaszadók 28 százaléka mondta.

„Az anyagi szempontok háttérbe szorítása súlyosan érintheti a hivatást választók magánéletét, ami közép- és hosszú távon oda vezethet, hogy az újságírók kénytelenek választani a szakmájuk és a stabil családi élet között” – írták a tanulmány készítői. És erre volt tökéletes példa a bevezetőben hozott idézet is.

A jelentés szerint mivel újságírók motivációja nagymértékben függ társadalmi tényezőktől, ezért kulcsfontosságú, miként tekint rájuk ez a társadalom. Az felmérés adatai ehhez képest aggasztóak, mert a válaszadók mindössze 13 százaléka gondolta úgy, hogy az emberek nagyon megbíznak az újságírókban. Sőt, az újságírók jelentős része, közel 90 százalékuk úgy látta, hogy inkább az influenszerekben és a közösségi médiában bíznak a romániaiak. Megjegyzik, ezzel szemben a romániaiak nagyjából azonos arányban bíznak a hagyományos (10-ből 3,3) és a közösségi médiában (10-ből 3,7), és az Eurostat szerint még mindig a tévé jelenti a legfőbb információforrás (72%), és a közösségi média csak a harmadik helyen áll (48%).

„Az a tény, hogy az újságírók szerint a társadalom alig bízik bennük és a médiában, arra is utal, hogy úgy érzik: nem kapják meg a nekik járó megbecsülést a társadalomtól. Ez jelentős eltántorító tényező lehet számukra, különösen annak tükrében, hogy az újságírók mekkora fontosságot tulajdonítanak saját társadalmi szerepüknek”

– értékelték a helyzetet.

Az újságírók kihívásai közül a mesterséges intelligenciát és a közösségi médiát a a válaszadók több mint 88 százaléka említette, leginkább azért aggódnak, mert ezeken keresztül tájékozódnak az emberek, ugyanakkor hasonló arányban gondolják, hogy a közeljövőben kiégés (burnout) fenyegeti őket, ami a készítők szerint „a jövővel kapcsolatos jelentős szorongásra utal”.

A jelentés készítőinek összegzése szerint az újságíróknak láthatóan arra is szüksége lenne, hogy a társadalom aktívan megértse és értékelje munkájuk szerepét, fontosságát, hogy a felelős újságíróknak kulcsszerepe van az információk pontosságának és hitelességének ellenőrzésében.

Mentális egészség

Ugyanakkor arra is megkérték a felmérés résztvevőit, hogy – az Egészségügyi Világszervezet által kidolgozott szempontok szerint – értékeljék mentális jólétüket. És úgy tűnik, bár az életminőség és az anyagiak szempontjából nem érik el az átlagpopuláció szintjét, de jókedvűbbnek (10 százalékponttal magasabb), energikusabbnak (20 százalékponttal magasabb) értékelték a helyzetüket, mint a romániai átlag. Az újságírók 23 százalékponttal magasabb arányban nyilatkoztak úgy, hogy az őket érdeklő dolgokkal foglalkoznak, mint az országos átlag.

Viszont amikor arról kérdezték őket, hogy mennyire érzik magukat kipihentnek ébredéskor, illetve mennyire nyugodtak és kiegyensúlyozottak, valamivel alacsonyabb értékek jöttek ki, mint az országos átlag.

„Az adatok arra utalnak, hogy bár a motiváció és a lelkesedés megvan az újságírókban, de ez nem zárja ki olyan az olyan negatív tényezők tartós jelenlétét, mint a fáradtság, a kimerültség vagy a zaklatottság” – összegeznek, ami a készítők szerint arra utal, hogy az újságírók hajlamosak idealizálni a szakmájuk pozitívnak megélt oldalait, miközben a negatív pszichológiai hatással bíró tényezőket figyelmen kívül hagyják. Megjegyzik, a fiatalabb generációk inkább számoltak be kimerültségről és zaklatottságról, mint a 45 év felettiek. Szerintük ez azzal magyarázható, hogy sokan a munka mellett tanulnak is, illetve esetenként pluszmunkát is vállalnak, hogy a megélhetésükhöz szükséges jövedelmet biztosítsák.

Ez a kettősség az újságírók válaszaiból is visszaköszön. „Az újságírás függőséget okozó hivatás: olyan szakma, amely rengeteg lelki kielégülést hoz, ugyanakkor épp ennyi frusztrációval is jár” – idéztek egy újságírót.

Amikor arra kérték a résztvevőket, hogy értékeljék a saját túlterheltségüket, hajszoltságukat, a munkahelyi stressznek való tartós kitettségüket, akkor a válaszadók közel fele, 45 százaléka számolt be magas szintről, ami nagyon magas arány. A 45 év alattiak esetében ez még súlyosabb, 10 százalékponttal is magasabb volt az arányuk. A helyi lapok szerkesztőségeit is úgy tűnik, hogy még inkább sújtja a túlterheltség, amit a felmérés készítő a kevesebb munkatárssal, a szűkösebb anyagi forrásokkal valamint a korlátozottabb célközönséggel magyaráztak.

Arra is rákérdeztek, hogy megítélésük szerint romániai újságírók milyen mértékben szembesülnek olyan helyzetekkel, mint függőségek, dühkezelési nehézségek, depresszió vagy épp poszttraumás szindróma. 10-ből 9 újságíró számolt be arról, hogy online függőségekkel találkozik, ami tekintve, hogy a mindennapi munkavégzés része – állítják a készítők – különösen nehéz kezelni. Hasonló arányban említettek dühkezelési problémákról is. A készítők szerint mivel ez a mintázat a munkahelyi bántalmazásokról szóló részben is egyértelműen megjelent, arra utalhat, hogy „egyes munkahelyi bántalmazások a mentális egészség nem megfelelő kezeléséből fakadnak”. Tízből 8 újságíró mondta azt, hogy szembesül általános szorongással, 7 depresszióval, 6 pánikrohamokkal és szerfüggőségeket. A készítők szerint ezek is meglehetősen magas százalékok.

Emellett az olyan kockázatos viselkedésmintákra is rákérdeztek, amelyeket gyakran használnak a stresszel való megküzdés mechanizmusaiként, így a dohányzásra, alkohol- és kábítószer-fogyasztásra. Ebben az esetben különösen a dohányzók aránya különösen magas, míg a romániai átlag 17 százalék körül van, addig az újságírók körében szinte a duplája.

A mentális egészséghez való viszonyulás

Bár az újságírók szakmájukból adódóan is érdeklődőek, de a munkáltatók részéről a témával kapcsolatos képzések vagy tájékoztatások hiányosak. A válaszadók 92 százaléka nyilatkozta azt, hogy keveset vagy nagyon keveset beszélnek a szakmán belül a mentális egészség kérdéséről. „Ez azt mutatja, hogy az újságírókat bátorítani kell arra, hogy többet beszéljenek ezekről a problémákról” – írták a jelentés készítői, akik szerint a közösségi támogatás hiánya arra késztetheti az újságírókat, hogy egyszerűen kerüljék a nehéz témákat. Egy nyilatkozót is idéznek, aki azt mondta, egy évtized alatt csak egyetlen témája esetében kapott pszichológiai támogatást a kollégáitól. „Emiatt bizonyos nagy témákhoz félek hozzányúlni, mert tudom, hogy egyedül kell majd feldolgoznom azt, ahogyan azok hatnak rám” – magyarázta.

Ugyanakkor egyénileg a válaszadók több mint fele fordult legalább egyszer szakemberhez pszichológiai segítségért, és ez az arány messze meghaladja az országos átlagot. Felmérések szerint ugyanis a romániaiak 89 százaléka még soha nem fordult pszichológushoz.

Ezzel együtt a munkahelyi bántalmazásokkal, visszaélésekkel való megküzdésben a hozzátartózók (29%) jelentik a fő támogatást, majd a „felmondás” következik (26%), illetve a nyílt konfliktus vállalása (23%).

„Sokszor éreztem úgy, hogy csúnyán kell beszélnem ahhoz, hogy megértsenek, pedig egyáltalán nem vall rám az ilyesmi” – idézték a jelentés készítői az egyik érintettet, és szerintük jól szemlélteti, hogy a problémák figyelmen kívül hagyása és normalizálása a szerkesztőségekben a munkahelyi bántalmazó viselkedések fennmaradásához vezethet.

A válaszadók 70 százaléka mondta azt, hogy került már olyan helyzetbe, amikor munkahelyi bántalmazást kellett kezelnie. „Ez az arány rámutat egy szervezeti szintű támogatás iránti nagy igényre, valamint egy olyan szakszerű keretrendszer (protokollok, támogató csoportok, képzések) kidolgozásának szükségességére, amely segíti az újságírókat a mentális egészségüket károsító helyzetek kezelésében” – tették hozzá.

Ennek a cikknek egy része is túlórában készült!