Négy éve azon dolgozunk a Transtelexnél, hogy amit a hatalom elhallgatna, mi megírjuk

Négy évvel ezelőtt, 2022 márciusának végén, elég zűrös világban indultunk el. Pár nappal korábban tört ki az orosz–ukrán háború, Magyarországon kampány volt, és Orbán Viktor épp a háborús narratívával fordította meg úgy a választást, hogy újabb kétharmad lett belőle. Erdélyben közben teljes fordulatszámon pörgött a kampány: a Fidesz üzenetei gyakorlatilag szőnyegbombázásszerűen lepték el a nyilvánosságot, a médiától a közösségi terekig, plakátokon, rendezvényeken, online hirdetésekben. Ebbe a gépezetbe szinte teljes egészében beállt az RMDSZ is, politikai szereplők, egyházi vezetők, közéleti és kulturális figurák együtt közvetítették ugyanazt az egyirányú üzenetet. Mi pedig eközben arról írtunk, ami a felszín alatt zajlott: a levélszavazatok begyűjtésének rendszeréről, a mozgósítás szürkezónáiról, a kampány és az intézményrendszer összemosódásáról. Arról, hogyan válik egy közösség politikai erőforrássá.

Ebben a helyzetben kellett belevágnunk életünk, hivatásunk nagy kihívásába.

Tettük ezt akkor, amikor Erdélyben is már látványosan fogyott a levegő a szabad sajtó körül: az RMDSZ elkezdte egyre következetesebben átvenni a Fidesz receptjét médiában, intézményekben, támogatáspolitikában. Ebben a közegben nem volt egyszerű új lapot indítani, és nem is azért vágtunk bele, mert ideális pillanat volt, hanem mert nem volt más választásunk. A Transindex bezárásával megszűnt az a szabad tér és nyilvánosság, amely sokaknak a párbeszéd, a közös gondolkodás terét és keretét adta. Miközben eltemettük, már tudtuk, hogy nem hallgathatunk, nem maradhatunk csendben. A Telex segítsége jelentette azt a szakmai hátteret és támogatást, amivel elindíthattuk a Transtelexet.

Az első napoktól kezdve belevetettük magunkat a munkába, talán még nagyobb bátorsággal, mint korábban, mert egyszerűen kellett egy hely, ahol a valóságról írnak, és nem azt a szépen csomagolt semmit adják el, amit a Fidesz és az RMDSZ által pénzelt lapok tolnak nap mint nap. Abból volt már elég: a kikozmetikázott sztorikból, a gondosan kivasalt mondatokból, azokból a cikkekből, amelyekben szuperlatívuszokban beszélnek minden politikusról és döntéshozóról, ahol minden rendben van, csak ha megkaparjuk a felszínt, épp semmi nem stimmel. És mi megkapartuk.

Azóta is, ha az olvasó rákattint a Transtelexre, nem azt kapja, amit a rendszer láttatni szeretne magáról, hanem azt, ami van, a repedésekkel, a visszásságokkal, a kényelmetlen részletekkel együtt. Nem azt írjuk, amit elvárnak tőlünk, hanem a valót. Nem azt, amit ki lehet tenni kirakatba, hanem azt, amit el akarnak takarni. Ez volt a vállalásunk az első pillanattól, és ehhez tartjuk magunkat.

Négy év telt el közben, és az egyik legfontosabb dolog, amit elmondhatunk: talpon maradtunk, nem hátráltunk meg. Megírtuk azokat a történeteket, amelyek kényelmetlenek voltak: az RMDSZ-Fidesz viszonyról, a politikum túlkapásairól, a támogatások átláthatatlan elosztásáról, a média bedarálásáról, a sérülékeny csoportok nehézségeiről, legyenek azok nők, romák vagy melegek. Nemcsak követtük az eseményeket, hanem tematizáltuk is őket: ügyeket vittünk végig, kérdéseket tettünk fel, és nem engedtük el őket akkor sem, amikor ez nem volt hálás szerep.

Emellett közösséget is építettünk. Olyan olvasói kört, amely autonóm, kritikus és gondolkodni akar. Olyan nyilvánosságot próbáltunk fenntartani, ahol nem a lojalitás számít, hanem a szakmaiság, az érvek és egymás kölcsönös tisztelete.

Közben a politikai környezet is változott. Az a rendszer, amely 2022-ben még stabilnak tűnt, ma sokkal törékenyebb. Magyarországon egyre erősebb az ellenállás az Orbán-rendszerrel szemben, és ez az erdélyi magyar politikát is utolérte. Az RMDSZ továbbra is teljes erővel áll be a Fidesz mögé – kampányban, mozgósításban, narratívában –, de egyre több jel utal arra, hogy a választókat, a polgárokat már nem lehet olcsó, populista narratívákkal manipulálni. Válaszokat várnak, kérdéseik vannak, kritikusak azokkal, akikről azt hitték, hogy az ő érdekeiket védik, nem a saját hatalmuk bebetonozásán dolgoznak.

Ebben a helyzetben a Transtelex szerepe továbbra is az, hogy kimondja, mi történik valójában, hogy megmutassa, hogyan működik a rendszer, amely visszaél polgárai bizalmával, kik a haszonélvezői, és kik maradnak ki belőle, kiket állítanak félre, kik a kényelmetlen szereplők a hatalom számára.

Négy évvel ezelőtt azt írtuk, hogy bátor kísérletezésre készülünk. Ma már tudjuk, hogy ez nem csak kísérlet volt, hanem kőkemény munka, amibe sokszor belefáradtunk, de csináltuk akkor is, ha társak maradtak el az úton, ha sokszor a forráshiány miatt elbátortalanodtunk, ha féltünk a másnaptól. Mert úgy gondoltuk, hogy van értelme a munkánknak. Van értelme annak, hogy nem hallgatunk. Annak, hogy kérdezünk, feltárunk, és igen, annak is, hogy közösséget építünk egy olyan térben, ahol ezt nagyon nehéz volt megtenni.

Maradj velünk, támogass minket – mi pedig maradunk azok, akik eddig is voltunk: szabad, merész, független újság!