Költségvetés, politikusok és a hiányzó szereplő

Akárhogy is keretezzük, egy biztos: az ország költségvetését kifejezetten későn sikerült elfogadni. A politikusok – de nem csak ők – erről szóló közösségi médiás kommunikációjából rendre kimaradt, hogy idén az állam által finanszírozott befektetések több mint 50%-a EU-s pénzből fog megvalósulni. Vagyis a román állam idei befektetéseinek forrása nagyrészt az Európai Uniótól érkező, határidőhöz kötött pénzekből áll. Ha ezek nem érkeznének meg, az állam saját forrásból még fele ekkora összeget sem tudna befektetni. Ez egyébként 2025-ben sem volt másként.

A Pénzügyminisztérium 2025. december 31-i jelentése szerint tavaly 75,9 milliárd lej érkezett az EU-tól. Ebből 18 milliárd lej a Közös Agrárpolitika keretében, 17,2 milliárd lej a strukturális és kohéziós alapokból, 22,9 milliárd lej pedig a PNRR-n keresztül. Ez az összeg 2024-hez képest 79,1%-os növekedést jelent. Az állam 2025-ben összesen 138,2 milliárd lejt költött befektetésekre, tehát ezek több mint felének forrása az Európai Unió volt. Saját, azaz nemzeti forrásból az állam az elmúlt években kevesebbet fektetett be: 2024-ben 61 170,4 millió lejt, míg 2025-ben 59 655,6 millió lejt költött el.

Az idei költségvetés számai szerint a tervezett befektetések körülbelül kétharmadát EU-s alapok teszik majd ki, azaz az összesen körülbelül 160 milliárd lejből csak 50 milliárd körüli összeg jön saját forrásból. Ez a megoszlás önmagában több közgazdasági problémát is felvethet, de ebben a cikkben nem ezekkel akarok foglalkozni. Hangsúlyos problémaként jelenik meg, hogy a PNRR-ből jövő pénzek határideje augusztus, közel van; addig a projekteket le kell zárni, a pénzeket fel kell használni. Vissza nem térítendő támogatásból körülbelül 41 milliárd lej, hitelekből 12 milliárd lej áll rendelkezésre erre az időszakra.

Ha megnézzük a Pénzügyminisztérium által készített, Románia 2026-os makrogazdasági helyzetéről szóló jelentést, láthatjuk, hogy a 2024–2029 közötti időszak évei közül az idei évben fektetne be az állam a legtöbbet, és idén számít Románia a legtöbb uniós pénzre is. A következő három évben az összbefektetésekre költendő összegek csökkenni fognak, az EU-s alapok csökkenni fognak, és nőniük kellene a saját, romániai forrásoknak.

Látva, hogy az EU-s források milyen nagyságrendet jelentenek a befektetések szintjén, és mekkora részt képviselnek az erdélyi magyar gazdák támogatása szempontjából, kifejezetten károsnak tartom az EU meg nem jelenítését a közbeszédben, a politikusok kommunikációjában, valamint a szakértők mindenki számára érthető közösségi médiás megjelenéseiben. Magyar nyelvű közegben sokszor az EU-t negatív színben feltüntető kommunikációval találkozunk, lásd például Magyarországon a „brüsszelezést”, vagy akár legutóbb Romániában a Mercosur körül megjelent, többnyire egyoldalú tájékoztatást.

Félreértés ne essék: nem úgy gondolom, hogy EU-propagandát kell szórni. De nemcsak az tartozik hozzá az EU-hoz, hogy nem lehet személyes adatokat nyilvánosságra hozni – és ez egy olyan dolog, amire a cégeknek, még ha kényelmetlen is, oda kell figyelniük. Hanem az is, hogy a romániai mezőgazdaságban a támogatások egy része EU-s alapokból származik, az erdélyi magyar közösség kultúrájában is jelen vannak EU-s pénzek (lásd a kolozsvári Szent Mihály-templom felújítását, számos turisztikai projektet, vagy az elektromos iskolabuszokat több erdélyi megyében, például Hargita megyében is).

Egy ideje már ismerjük azt a jelenséget, miszerint az ember azt látja, amit hisz, az agyunk pedig a meglévő ismereteinkhez igazítja az újakat is. Daniel Kahneman munkásságában ez a WYSIATI-elmélet, az elméletfüggő vakság és a keretezés fogalmaiban jelenik meg. Ahhoz, hogy megalapozott véleményt tudjunk alkotni az EU-ról, de az idei költségvetésről is, minél több tényt kell ismernünk: arról is, mit csinál vagy nem csinál az Európai Unió, arról is, miből áll az ország költségvetésében elköltendő pénz, és arról is, pontosan mire szánjuk ezt.